Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-23 / 297. szám, péntek
www.ujszo.com KARÁCSONY ■ 2016. DECEMBER 23. 13! "lk T ár eleje volt, ra[\ I T T a iúniusi XI \ / nap. Annabé és -A- i V apa úgy döntött, J meglátogatják nagymamát. Míg anya süteményt csomagolt, választottak egy mesekönyvet a polcról, aztán kihozták a biciklit a tárolóból. Apa segített Annabének beszállni a gyerekülésbe, a kislány az ölébe vette Zöld Ötöst, és már indultak is. Nagymama a földszinten lakik, ezért az emeleti szobákban Annabé is ritkán jár. De aznap annyira szép idő volt, hogy úgy gondolták, ideje lehozni az emeletről a kék műanyag medencét. Amikor beléptek nagymama egykori szobájába, Annabé meglátott egy régi családi fotót a falon.- Ki az ott nagymama mellett? - kérdezte.- A nagypapád - felelte apa.- De hát nekem nem is ő a nagypapám! - csodálkozott Annabé.- Mindenkinek két nagypapája van - magyarázta apa. - A te egyik nagypapád anya apukája, a másik nagypapád az én apukám. Csak az én apukám már nem él, ezért nem találkoztál vele soha.- És ő most hol van? - kérdezte Annabé.- Felköltözött a mennyországba - felelte apa.- Milyen jó, hogy régen valaki lefényképezte, mert így én is láthatom! - mondta Annabé. A kék műanyag medencét együtt hozták le a lépcsőn, aztán apa felfújta a hátsó teraszon. Annabé a kis zöld locsolókannájával segített meleg vizet hordani, hogy minél hamarabb fürödhessen. Pamacs, a máltai selyemkutya nem mehetett a vízbe, őt nagymama mosdótálban fíirdeti, és persze Zöld Ötös sem mehetett, hiába víziló, valójában csak egy plüss, a plüssök pedig mosógépben szoktak fürdeni. Amikor Annabé megunta a lubickolást, kilépett a medencéből, és odafutott nagymamához, aki a terasz padládáján ült. A nagypapa-csillag- Milyen volt nagypapa? - kérdezte. - Szerette Pamacsot?- Amikor a nagypapa még élt, egy másik kutyánk volt, a Csutak - mondta nagymama. Aztán kicsit elgondolkodott, és még hozzátette, hogy nagypapa mindig úgy csinált, mint aki nem szereti a kutyákat, de amikor egyszer Csutak elveszett, azonnal beült az autójába, és egészen sötétedésig járta az utcákat. Mindenütt kereste, és amikor végre meglett, mosolyogva hozta. Annabé és apa általában délelőtt jön nagymamához, ám néhányszor már volt este is. Először két hónappal később, egy augusztus végi estén feküdtek ki a hátsó udvarra, hogy megnézzék a hullócsillagokat. Zöld Ötös akkor nem volt ott, de nagymama kiült velük a terasz pad- ládájára, hogy együtt figyeljék az eget.- Mama, te tudod, miért van olyan sok csillag? - kérdezte Annabé.- Azt mondják, ha valaki meghal, eggyel több csillag lesz az égen - felelte nagymama. - Bizonyára azért van olyan sok, mert már nagyon sokan meghaltak, hullócsillagból viszont, látod, nagyon kevés van.- Úgy is mondhatjuk, hogy egy se- mondta Annabé.- Most például egy se — helyeselt nagymama. Hullócsillagot aznap tényleg nem láttak, csak egy denevért, aztán három villogó utasszállító repülőt és két műholdat, amelyek ugyanolyan gyorsan haladtak az égen, mint a repülők, de egyenletes sárgás fénnyel világítottak. Újabb két hónappal később azonban, amikor nem is számítottak rá, Annabé és apa végre megpillantott egy hullócsillagot is. November legeleje volt, hűvös, őszi idő. Ilyenkor már nagyon hamar sötétedik. Mielőtt elindultak volna otthonról, apa felszerelte a lámpákat a biciklire. Azt tervezték, hogy meglátogatják nagymamát, aztán együtt kimennek a temetőbe. De nagymamának annyira fajt a lába, hogy nem tudott velük tartani. Inkább egy nagy csokor virágot szedett a kertben, mécseseket tett mellé, és megkérte őket, hogy vigyék ki nagypapa sírjára.- Nagypapa nem a mennyországban van? - kérdezte Annabé.- Ö ott van, csak a teste van a temetőben - felelte nagymama.- Akkor látogassuk meg! - javasolta Annabé. Elköszöntek nagymamától, és felültek a biciklire. Annabének útközben annyira fázott a keze, hogy Először két hónappal később, egy augusztus végi estén feküdtek ki a hátsó udvarra, hogy megnézzék a hullócsillagokat. bedugta apa kabátja alá. A temetőkapuban gyönyörű látvány fogadta őket. Égő gyertyák és mécsesek között sétáltak egészen nagypapa sírjáig. Ott apa odaadta a kislánynak a virágcsokrot, hogy tegye a vázába, ő pedig meggyújtotta nagymama mécseseit, és azt a gyertyát is, amelyet otthonról hoztak. Amikor végeztek, megálltak a sírral szemben, és figyelték, hogy milyen szép.- A mennyország messze van? - kérdezte Annabé.- Eléggé — felelte apa.- Akkor oda vonattal vagy busszal kell menni.- Oda nem jár se vonat, se busz - mondta apa. - A mennyország fent van, arra, nézd csak! - mutatta. Annabé felnézett az égre, és azonnal felkiáltott.- Ott egy hullócsillag! —Tényleg - mosolygott apa.- Nevezzük el nagypapa-csillagnak! - kérte Annabé. - Biztosan ő küldte nekünk!- Biztosan - felkelte apa.- Kár, hogy már lehullott - mondta Annabé.- Kár - mondta apa is.- De az jó, hogy együtt láttuk! így legalább mindig emlékezni fogunk rá!- Igen, mindig emlékezni fogunk- felelte apa. Aztán Annabéra nézett, és megfogta a kislány kezét. Indultak haza, mert már későre járt. Kiss Ottó Migráncsvirág phytoenigma gyerek, hát nem tudod te, gm hogy ez maradi vidík tiszta 1 X . égzotika? Hát ebbű maradi fődbű még a kaktusz is kinyőll! Ott terem kint a senkifőggyin a Hóttág partján. Van ott eggy nagy fa. Gesztenyefa. Pedig séhun máshun nem nyőll gesztenyefá a határbo. Körbe is mindénhun csak nyárfák. Annak árnyíkábo pihentek a rígi világbo a vándorcigányok. Öregapád Öregapja beleszeretett ott égy kíkszémű cigánlánbo, de nem mehetett velük. A fa árnyíkábo akkor olyan füves placc vót, mámo szemétdomb. Mer a oktalan níp oda horgya a szemettyit. De a fa még mámo is megvan. Öregebb, min valaha. Annak tövibe terem a migráncsvirág. Kaktuszra hasonlta, de nincsenek tüskéjji, rendes leveleji vannak, mind afféle közönsígés növínnek. Hogy kerüli az oda, ember nem tuggya, hugyann, de fagy nem fogja. Pedig ilyen csak a sivatag pusztájjábo nyőll, nemhogy a Hóttág partyán. Nos ződítt, oda se néki, még a hóba is. Tiszta égzotika. Pedig a igasság az, hogy kidobta azt is valaki a cseréptörmelíkké, a lukasbandaszkákkó, még a műanyag üvegekké éggyütt. Mer a előző Hetibe szobanövín vót. Nízégette, vizsgágotta Öregapád a idegént, minek léhet a írja, nem tuggya sénkiembér fija, mindén esztendőbe ződítétt, mindén évszakba, de virágoznyi nem látto. Szóba elegyéttek, kérdézte tűle, jóll-é érzi magát ebbe a maradi fődbe, de nyelvit Öregapád nem beszíte. Tiszta égzotika. Hát mámo Hát mámo má keveredik a níp, ijeszti ikét a tévé a migráncsokká, mer az e világprófé- tájjo mámo, terjeszti a Ancikrisztus évangéljomát. má keverédik a níp, ijeszti ikét a tévé a migráncsokká, mer az e világ prófétájjo mámo, terjeszti a Ancikrisztus évangéljomát. Hát azt tudod-é gyerek, hogy a aranvesszőfü is migráncs? Nem? Pedig má megírta a Trébénka is. Mer bizony az nem vót a rígi világbo, Öregapád Öregapja monta, nem emlíkszik, hogy a gyerékkorábo létt vóna. Mámo má ott nyőll mindén árokparton. De bizony a gesztenyefa sé vót itt mindig maradon. A egácsfát még azér hozták, hogy megkösse a talajt, mer igén sok mocsok vót itt valamikor. De még a paradicsom a fólijábo is! Amérikábú gyütt a paprikávó még a krumplivá! De ára má nem emlíkszik sénki sé. Igaz, a mandalinka is. Ara léhet emlíkéznyi, mer a komunisták riasztották a nípet, hogy ezt a amérikajiak taláták fő, azér csinájják, mer azok kűdik a mandalinkákot, hogy éroncsák a tervgazdaságot, még a komunista m'pekét égzécíroztassák. Mer abba a világbo awót a Ancikrisztus évangéljoma. írta Szemmarksz. De ára is léhet emlíkéznyi, hogy a aranvessző, éhun virítt sárgo virágos vesszeje a Hóttág partyán, 2 a, Ij. ÖiSiticujöíjH. Taraxacum officinale Weber. Boldogasszon napjátú, vesebajosoknak igén jó! Követ ront, homokot old! Megírta ezt má a Márjotrébén, de hugyan gyüttek rá? Hát gyerek, ára valakinek rá köllött gyünnyie, nemcsak úgy van a! Ki tuggya, hogy 1 a,>, e, «I. '38rflUKirtí. Cichorium sntybus L. ez a migráncsvirág is miféle, mire ír. Háha benne lakik a lilék kégyelme. Mer bizony nem tudhassuk, te gyerek, ha éggy nap bekopogtat valaki, hogy szállást kirne, nem-é a Krisztusurunk járjo e világot a Szempétérré. Nem tudhassuk, hogy nem-é a Szüzmárjácsko az burkábo a Kisjézussá. Mer bizony ménekűtek azok is Héródés élű a pusztábo, mer az ám igén nagy Ancikrisztus vót akkor, legyilkótatta mind a kicsinkókot. így ménekűt meg a szencšalád karácsony íjjelin. Há milyen karácsony léhetétt az, olyan, mind a lágérkarácsony vót Öregapádnok Gyomaljszkba, olyan, mind a eső karácsony vót Somogyomán mikor Öreganyádékot kitelepítéttík. Bizommondom nékéd, nem tudhassuk, nem-é a Krisztusurunk az. Nem tudhassuk assé, hogy mi írja van a migráncsvirágnok. De háha orvosság a betegsígék betegsígire. Hát még talán, te gyerek, azt taláná mondanyi a Krisztusurunk, bekopogtattam és tik nem nyitottatok ajtót, hajlíktalan vótam és tik hajlíkot nem attatok, éhes vótam és tik énném nem attatok, szomjas vótam és tik innom nem attatok. Há mi lénne akkor, te gyerek? No, de bizon birsalma- fa nincs má a határbo. Kiveszétt az a rígi világgó. Pedig milyen jó vót az a birsalmasajt, Öreganyád főzte! De má a füge is megterem, mind a Paradicsomkerbe. Mer Ádámatyánk azzá takargatta, amit takargatnyija köllött, amivé a nípe- két nemzétte. Bizommondom nékéd, migráncsvirágok vagyunk e világbo minden, amőte csak Ádámévánok a Paradicsomkerbű ménekűnyie köllött. De hogy kivirágzunk-é? Száz Pál
