Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-22 / 296. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. december22. KULTÚRA 113 Friss versérzések A Kalligramnál jelent JUHÁSZ KATALIN „Majdnem eszközteleniil, látszólag könnyen odave- tetten, de retorikailag nagyon pontosan képez meg egy tárgyiasságában is feszült lírai beszédmódot és világot"- írta róla a 2014-as Arany Opus díj kapcsán Csanda Gábor. Pár hete jelent meg a Kalligramnál Nagy Hajnal Csilla bemutatkozó verskötete Miért félünk az őrültektől címmel. Pályakezdő költőként kifejezetten sikeres voltál és vagy, több díjat is nyertél. Mit szóltál ehhez a fogadtatáshoz? Én csupán azt csináltam, amit szerettem és amiben ki tudtam teljesedni. És mivel ez a pálya jár valamiféle exhibicionizmussal, úgymond meg is mérettettem néhány művet néhány pályázaton. Az elismerések, amelyeket kaptam, arra buzdítottak, hogy folytassam. Kinek vagy minek a hatására érezted úgy, hogy írással szeretnél foglalkozni? Őszintén szólva nem emlékszem arra, hogy ezt valamikor „elkezdtem” volna érezni. A nagyszüleim- nél az egyik szobában volt egy írógép. Ha elmentem mellette, ez az írógép mindig odahúzott magához. Hasonlóan működött ez később a számítógépek billentyűzetével is. Sokszor úgy ültem le mellé „írni”, hogy a gépet be sem kapcsoltam. Figyelemfelkeltő a bemutatkozó köteted címe. Miért ezt adtad? A versek zöme két-három évvel ezelőtt született, az egyik legrégebbit viszont körülbelül öt évvel ezelőtt írtam. Azelőtt leginkább prózát írtam, és ha mégis vers lett belőle, az általában szörnyen sikerült. A Miért félünk az őrültektől? című vers volt öt évvel ezelőtt az első, amely a líra terén valamit elindított bennem. A ciklusokon kívülre tettem, és a kötetnek is kölcsönöztem a címét. Ez valahogy nyilvánvaló volt, később se igazán gondolkoztam más megoldáson. A legtöbb vers hangvétele egyszerre laza és személyes. Mennyit dolgozol egy-egy verssel, és milyen gyakorisággal nyúlsz bele utólag a késznek nyilvánított szövegbe? Egy-egy vers konkrét megírása általában néhány percig tart, de előtte gyakran napokig motoszkál bennem. Utólag pedig - néhány apró változtatást leszámítva - ritkán nyúlok bele. Persze vannak kivételek. A kötetben szereplő egyik versnek például mostanra négy versszaka lett, eredetileg pedig kilenc versszakos volt. A megírás után hónapokig nem gondoltam rá, és mikor elővettem, láttam, mennyire leterheli az a sok felesleges strófa. A Kalligramnál megjelenő könyvek bontóit általában Hrap- ka Tibor tervezi. A te esetedben azonban két közeli barát felelős a külső megjelenésért, Gužák Klaudia és Csillag Lajos. Miért ragaszkodtál hozzájuk? Abban a szerencsés helyzetben meg Nagy Hajnal Csilla bemutatkozó kötete Nagy Hajnal Csilla (Képarchívum) vagyok, hogy a hozzám legközelebb állók között nagyszerű festők, grafikusok és írók vannak, ezért tudtam, hogy akkor nyeri ez a kötet a leghitelesebb formát, ha együtt dolgozom rajta ezekkel az emberekkel. A borító, amiben nekem tulajdonképpen semmi érdemem nincs, annyira meg tudta ragadni azt, amit a verseimmel közvetíteni szeretnék, hogy teljesen biztos vagyok benne, jó döntés volt hozzájuk ragaszkodni. És szerettem volna, ha Németh Zoltán szerkesztené a könyvet, mert úgy éreztem, ő rá tud hangolódni arra a világra, amelyet teremteni próbálok. Szerintem így is lett. Tudom, hogy más műnemben is szívesen kipróbálod magad. Milyen lesz a következő könyved? Semmiképpen sem szeretném elsietni, viszont pontosan tudom, hogy a következő könyvem egy Hét című kisregény lesz. Az első három fejezet már kész, ezek meg is jelentek az elmúlt egy-két évben. De FJÁ&t iUUM Oäifr mtért j félünk f az őrültektől ahogy a tempómat elnézem, ez a történet még kissé odébb van. Losoncra jársz haza Budapestről, és az egyetemi évek alatt nyilván megismerted a magyarországi irodalmi életet is. Milyennek látod a helyzetet? Tapasztaltál különbséget az itteni és az ottani folyamatokban, hozzáállásban? Az irodalmi élet egy ideje olyan szókapcsolat számomra, ami megijeszt. Igyekszem nem túlságosan szoros kapcsolatban állni vele. Vannak nagyszerű megnyilvánulásai, kezdeményezései, és persze rengeteg különbség van a magyarországi, a szlovákiai vagy mondjuk romániai irodalmi élet között. De a lényeg ugyanaz. És ezzel kapcsolatban mostanában arrajutottam, hogy én az irodalmat szeretném az élet felől megközelíteni, viszont maga az irodalom fontosabb nekem, mint az úgynevezett irodalmi élet. Most vagy negyedéves az ELTE bölcsészkarán. Mik a terveid, mit szeretnél csinálni diploma után? Ha választhatnál, hol helyezkednél el a legszívesebben? Továbbra is fogok írni, zenélni, és ha sikerül, megtanulok például honlapot szerkeszteni. Aztán öt-tíz éven belül szeretnék nyitni egy helyet, amelyet most jobb kifejezés híján nevezzünk kocsmának. Nem sok minden világos még, hogy milyen is lesz ez a hely, de lesz benne sok nyugalom és őrület, finom sörök és macskák, fényképezőgépek, szökőkút és hangszerek. És az is lehet, hogy egyszerűen csak a házamat írtam most le, nem is egy kocsmát. És az egész egy szakadék szélén lesz, az óceán mellett. Óriási ablakokkal. Szóval egy olyan világ vár majd odakint, mint amilyen a fejemben van. ÜNNEP A KÉPERNYŐ ELŐTT Bár mára szállóigévé vált, hogy nincs karácsony Kevin nélkül, mi most négy olyan filmet ajánlunk, amely talán elveszne a Reszkessetek, betörők! és a családi animációk dömpingjében, pedig ugyanúgy hozzájárulhat az ünnepi hangulathoz. Életrevalók A francia vígjáték annak ellenére is az ünnephez illik, hogy egyetlen karácsonyi jelenetet sem vonultat fel. Szentimentális túlkapások nélkül, fergeteges humorral mesél egy férfibarátságról, amely a mozgás- sérült milliomos (Francois Cluzet) és a kényszerűségből ápolói munkát vállaló, gettóból jött fekete srác (Omar Sy) között alakul ki. Az Olivier Nakache és Eric Toledano forgatókönyvíró- és rendezőpáros elkerüli a mozgássérült-történetben rejlő csapdákat, egyszerűen két remekül kidolgozott karakter, két látszólag össze nem illő ember összecsiszolódásának életörömmel átitatott sztoriját tálja elénk. m2, december 24., 22.05 Omar Sy és Francois Cluzet az Életrevalókban A nyomorultak A 2012/2013-as filmes díjszezon egyik emlékezetes, sokat méltatott darabja volt Tom Hooper rendezése. Amióta nem divat ezeroldalas nagyregényeket olvasni, el kell fogadnunk, hogy a nagy klasszikusokat elsősorban filmes adaptációkból ismerik meg a fiatalabb generációk. A nyomorultak alkotói semmit sem bíztak a véletlenre: a Victor Hugo regényén alapuló Brodway-musicalt álmodták vászonra, természetesen zenével, költséget nem kímélő látványvilággal és sztárok egész sorával. A főbb szerepekben Hugh Jackman, Russell Crowe, Anne Hathaway, Eddie Redmayne látható. TV2, december 24., 00.00 Hugh Jackman mint Jean Valjean A nyomorultak főszerepében Pap Éva és Bessenyei Ferenc az Egy magyar nábobban Egy magyar nábob A magyar klasszikusok sorából Várkonyi Zoltán rendezését, a Jókai Mór azonos című regényéből forgatott Egy magyar nábobot tűzi műsorára a Duna televízió az ünnepek alatt. A film főhőse a különcségeiről hírhedt dúsgazdag Kárpáthy János, aki úgy dönt, bármit megtesz, hogy megakadályozza hitvány unokaöccsét az öröklésben. Bár túl van élete zenitjén, akár még házasodni is képes. A reformkori társadalmat, a haladó és a konzervatív oldal harcait is bemutató alkotásban olyan legendás magyar színészekját- szottak, mint Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Ruttkay Éva. (December 26-án délután az Egy magyar nábob folytatása, a Kárpáthy Zoltán is megtekinthető a Dunán.) Duna, december 25., 18.35 Emma Thompson és Hugh Grant az Értelem és érzelemben Értelem és érzelem A tévé képernyője előtt töltött karácsonyokhoz évek óta szervesen hozzátartozik Jane Austen világa is. Idén Mr. Darcy kimarad a szórásból, helyette megkapjuk az Értelem és érzelem 1995-ös feldolgozását, a főbb szerepekben Emma Thompsonnal, Hugh Granttel, Kate Winslettel és Alan Rick- mannal. A Dashwood lányok apjuk halála után pénz nélkül maradnak, kiszolgáltatva féltestvérük kegyének. Egyetlen esélyük, hajói mennek férjhez. Az idősebbik lány, Elinor hiszi, hogy a szív dolgaiban is az eszére kell hallgatnia. Húga, Marianne viszont más természet, nem leplezi szenvedélyes szerelmét. Végül mindketten megtalálják a boldogságot, ha nem is ott, ahol eredetileg gondolták. Duna, december 25., 21.55 (as)
