Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)

2016-12-14 / 289. szám, szerda

4 www.ujszo.com | 2016. december 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Hogyan szúrta hasba magát Danko Az SNS elnöke nem bírta tovább palástolni ágaskodó ambícióit MARIÁN LEŠKO Az előrehozott vá­lasztások mostani emlegetése csak annak a bizonyí­téka, hogy akkor is beszélnek róla, ha semmi esély nincs rá. Kizárt, hogy jövőre parlamenti választások le­gyenek Szlovákiában. A Smer számára ennek csak akkor lenne értelme, ha előre menekülne, és a ciklus lerövidítése után megerő­södve vághatna neki az újabb négy évnek. Csakhogy Ficóék most egy választással oda jutnának, ahol 2002- ben voltak - 20 százalékos eredmény környékére vagy aláj a. Három év biztos kormányzást senki nem cserél el négy bizonytalan évre, főleg ha tisztában van vele, milyen csodálatos dolog számára a hatalom. A Smerben pedig ezt nagyon jól tudják. Azért sem jöhet számításba a kor­mányzati felelősségtől való megsza­badulási kísérlet és az új választás, mert akkor F ico egy időre hivatal­nokkormánynak adná át a hatalmat, amelyet Andrej Kiska államfő irá­nyítana. A rendőrfökapitányi posztra és a többi rendőrségi vezetői funkci­óba olyan személyek kerülnének, akiknek már nem Robert Kaliňák vezényelne. Ilyen kockázatot pedig nem vállalhat a Smer. A valóság az, hogy előrehozott választásokról csupán egyetlen em­ber álmodozik a kormánykoalíció­ban, és Danko nem bírta tovább pa­lástolni ágaskodó hatalmi ambícióit. Az elmúlt évtizedben a HZDS, az SNS és a Smer tábora olyan közel került egymáshoz, hogy e trióból a leggyengébb láncszem szavazóit si­mán el lehetett szipkázni. Először a Smer átcsábította a HZDS választóit és politikai nyugdíjba küldte Meéiart, majd ugyanezt megtette Ján Slota SNS-ével is. De most fordult a kocka. A Smer szavazói kezdtek átszivá­rogni az SNS-hez, ez már az idei vá­lasztások előtt érzékelhető volt és a mai napig folytatódik. De Danko roppant türelmetlen. Ahelyett, hogy szép csendben dörzsölné a tenyerét és hagyná kivérezni a Smert, találkát beszélt meg a legerősebb ellenzéki párt vezetőjével és az előrehozott választásokról-diskuráltak. Ezzel tu­lajdonképpen el is intézte, hogy még véletlenül se legyenek idő előtt vá­lasztások. Danko hasba szúrta magát, megrendítette saját pozícióit a koalí­cióban, és most még majd neki kell bizonygatnia, hogy ő egyáltalán nem akar előrehozott választást. Fel kell itt eleveníteni a Sieť volt elnökének, Radoslav Procházkának a kijelentését, aki azt mondta, ez a kormánykoalíció nem is azért jött létre, hogy gátat vessen a radikalizá- lódásnak Szlovákiában, hanem azért, hogy ne kelljen idő előtt újabb vá­lasztásokat kiírni. A kormányok addig maradnak fenn, amíg létezik az az „idea”, ami­ért létrejöttek. Ez az „idea” nagyon is él, mert szemben az SNS-szel a Smer és a Hid egyáltalán nem erősödik. Együtt pedig elég szavazatuk van a parlamentben, hogy a ciklus lerövi­dítésére vonatkozó mindennemű ja­vaslatot blokkoljanak. A szerző a Trend hetilap kom­mentátora Procházka nem lesz az európai törvényszék bírája (Ľubomír Kotrha karikatúrája) ^ HIABA MONDTAM, HOGY IGEN TISZTELT BÍRÓSÁG, ÉN KÉREM TELJESEN ÁRTATLAN VAGYOK, ÉS EGY TÉVEDÉS MI A TT SZERETNÉK IDE KERÜLNI Trump Putinyra szabott választása Rex Tillersonnak, az amerikai külügyminiszteri posztra jelölt ExxonMobil-vezérnek semmi­féle kormányzati tapasztalata nincs, az orosz elnökhöz fűző­dő kapcsolata játszott szere­pet abban, hogy Donald Trump választása őrá esett. , ,Henry Kissingert leszámítva, ő az az amerikai, aki a leginkább kapcso­latot tudott teremteni Vlagyimir Pu- tyinnal” - mondta Tillersonról John Hamre, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) munkatársa. Tillerson és Putyin a 90-es évek­ben ismerkedett meg, amikor az ame­rikai az ExxonMobil egyik külföldi projektjét irányította az oroszországi Szahalin szigetén. Kapcsolatuk ké­sőbb tovább erősödött, barátságukat pedig egy történelmi jelentőségű energetikai szerződés koronázta meg 2011-ben: ekkor kötött stratégiai partnerségi megállapodást az Exxon­Mobil és az orosz Rosznyefty ener­giavállalat az északi-sarkvidéki orosz területeken levő olaj kiaknázására. Kezdetben a megállapodás 3,2 milli­árd dollár értékű együttműködést he­lyezett kilátásba, de valójában akár 500 milliárd dollár értékű olaj felfe­dezését is magában rejti. A projekt je­lenleg be van fagyasztva az Orosz­ország elleni szankciók miatt. Az Exxon oroszországi sikereihez arra volt szükség, hogy a vállalat ér­dekeit a moszkvai kormány érdekei­hez igazítsák, illetve fontos volt a Pu- tyinhoz fűződő jó személyes kapcso­lat is. Az Exxon folyamatosan tudta bővíteni oroszországi érdekeltségeit, miközben riválisai helyzetét kisajá­títások és különböző szabályozási akadályok nehezítették. Tillerson 2013-ban a külföldiek­nek adományozott Barátság rendje elnevezésű orosz állami kitüntetést vehette át az energetikai együtt­működésért Vlagyimir Putyintól. A következő évben szót emelt az Oroszországot sújtó nyugati büntető- intézkedések ellen az ExxonMobil részvényeseinek közgyűlésén. Ezért Tillerson külügyminiszteri jelöltsé­gének jóváhagyásával gond lehet a szenátusban. Több befolyásos szená­tor már jelezte is fenntartásait. Tillerson 150 millió dollár értékű Exxon-részvényt birtokol, ez is ko­moly összeférhetetlenség, hiszen külügyminiszterként olyan döntések lennének a kezében, amelyek befo­lyásolhatják a részvényárak alaku­lását. Az Oroszország elleni szank­ciók feloldása következtében példá­ul emelkedne az Exxon-részvények értéke. (MTI) Erdélyi délibáb KOLLAI ISTVÁN S ikerrel szerepeltek a romániai választáson a magyarok: nem tört meg az RMDSZ immár több évtizedes parlamenti képviselete, és a magyarok számarányuknak megfelelő súllyal képviseltetik magukat a törvényhozásban. Másolható-e az erdélyi recept a Felvidéken? A kérdés szempontjából érdekes időpontra esett a bukaresti parlament megválasztása, mivel Szlovákiában éppen most váltak képlékenyebbé a helyi magyar politikai törésvonalak. Nyilván könnyen adódik a gondolat, hogy „valahogy így” lehetne sikerre vinni Pozsonyban is a magyar érdek­érvényesítést. Az MKP és a Híd kapcsolatának azonban számos olyan eleme van, ahol az erdélyi magyar politikából nem nyerhető komoly ta­pasztalat és inspiráció. És itt elsősorban nem is a pártstruktúrák vagy a közbeszéd különbségei állnak az első helyen, hanem tisztán személyi kér­dések: vezető emberek egymáshoz való viszonya, amibe kívülről rendkí­vül nehéz belelátni. Romániában Kelemen Hunor, az RMDSZ vezetője és a többi kulcsfontosságú szereplő sikeresen simította el a választások előtt felmerülő személyi kérdések sokaságát, nagyjából megtalálták a közös hangot kifelé, a tömegek felé, és befelé, a párttagság felé is. Ugyanezt a munkát valakinek a szlovákiai magyarság körében is el kell végeznie. Magyarán, néhány vezető politikus személyes képességén, emberismere­tén, ravaszságán, kompromisszumkészségén vagy kitartásán több múlik egy ilyen kényes helyzetben, mint az egymással szemben álló pártok és szervezetek tömegén. De ezek a tömegek, a választók sokasága is erősen különbözik a Felvi­déken és Erdélyben. Amikor a szlovákiai magyarság egységes képviselete szétesett, akkor a korábbi szavazók nem kétfelé kezdtek szavazni, hanem négyfelé: van, aki az MKP mellett maradt, van, aki a Hídra szavazott, ezen kívül van, aki otthon maradt (az is lehet rendkívül tudatos választás), és végül van, aki szlovák pártot keresett magának... Többfelé hullott a koráb­bi közösség, azt nem lehet csak matekozással, ügyes sakkhúzásokkal újra összerakni. Erdélyhez képest rendkívül nagy különbség az is, hogy Szlovákiában egy vegyes párttá nőtte ki magát, vagy alakította át magát a Híd. Emiatt megint csak igaz az, hogy bármilyen Híd-MKP együttműködés többet rejt, mint egy matekfeladvány: komoly identitáskérdéssé válik, hogy ak­kor lennének-e egy közös listán.szlovákok is, vagy sem? Bármi is lenne itt a végeredmény, komoly politikusi munkát igényel a hitelesség és a köz- megegyezés megteremtése. A különbségeket még lehetne sorolni (például hogy Szlovákiában a ko­rábban egységes magyar pártot elhagyók nem marginalizálódtak, hanem bejutottak a parlamentbe, egymás után háromszor), de a lényeg talán az, hogy egy ilyen folyamatban jóval több a munka, mint a matek. V an erre egy jó példa is, csak nem Erdélyből, hanem Komáromból, ahol már meg­történt egyszer az „egyesülés”, amikor a legutóbbi önkormányzati válasz­tásokra összeállt az MKP és a Híd - amit az emberek végül elutasítottak. A politikai matekozásban volt logika, de az embereket ez nem győzte meg, a közös lista mellé nem adódott közös program, közös vízió. Amire már csak azért is égető szükség lenne, mert különben csak annak a puszta em­léke jön elő a választókból, hogy a közös lista tagjai nemrég még démoni- zálták egymást... A szűk etnikai téren belüli negatív kampány végső soron rendkívül ne­héz feladatot ad utólag a harcias politikusoknak, amikor közös imázst kel­lene építeniük. Nem lehetetlen, de egy ilyen stratégiában biztosan több a munka, mint a matek; egy asztal melletti döntés erről biztosan nem elég. FIGYELŐ Lehetőséget kapott az RMDSZ Az erdélyi magyar lapok szerint az RMDSZ lehetőséget kapott, hogy jobban képviselje a magyarokat, azonban a szavazók bizalma elil­lanhat. A Krónika szerint részben a románok gyatra szavazókedvének köszönhető a várakozáson felüli eredmény. „Az RMDSZ-nek ezút­tal bejött a félelemkeltésen alapuló kampánystratégia, miszerint kies­het a bukaresti törvényhozásból, a félelemre azonban nem építhet hosszú távon” - írta vezércikkében a Krónika. A Magyar Szó szerint Romániában a rendszerváltozás utáni baloldali, illetve liberális kormányok ered­ményesebbek voltak mint a jobb­oldaliak, és az RMDSZ is többet ért el az ilyen kabinetek idején. Ezért lehetőségeit most is a kormányra kerülés teljesíthetné ki. Ehhez azonban „az RMDSZ-nek nem a magyar ellendrukker média hisz­tériájához kellene igazítania kor­mányzati politikáját, hanem a ma­gyar közösség valódi érdekeihez”. Az RMDSZ-t bíráló Székely Hír­mondó szerint a párt újabb esélyt kapott. „Azonban érdemes elgon­dolkodniuk, hogy ezt milyen arányban kapták az eddig megva­lósított dolgokért, és mennyi ebből az a remény, hogy az RMDSZ tényleg meg akar változni, valóban befogadó, toleráns emyőszervezet akar lenni, amely minden erdélyi magyar érdekét védi.” Esélynek tekinti az RMDSZ jó szereplését a Háromszék napilap, de „a fényes győzelem” csak annyit jelent, hogy a magyarságnak pont olyan arányú képviselete lesz, amilyen az aránya Romániában. „Ha betartja legalább egy részét vállalásainak, ha nem a hatalomba igyekvés lesz a legfőbb gondja, ha előtérbe kerülnek a fontos közös­ségi igények-például az autonó­mia - és újra egységessé tudja ko­vácsolni a közösséget, akkor a kö­vetkező választáson azok szavaza­tát is elnyerheti, akik most még nemhitteknekť’-vélialap. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents