Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-13 / 288. szám, kedd
www.ujszo.com I 2016. december 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Hasonlítsunk Kotlebára Itt a megoldás: a balhét az újságíróknak és a romáknak kell elvinni TOKÁR GÉZA A mikor összeállt ez a nagyon valószerűtlen kormánykoalíció, egyik fő motivációként a szélsőséges eszmék teijedésének megakadályozását jelölte meg. A pártok ezt az érvet valószínűleg saját maguk sem hitték el, mára pedig eljutottunk oda, hogy Kotlebáék erősödése mellett Robert Fico kormányfő büszkén és bevallottan veszi át a szélsőségesek témáit. Persze megvannak az előzmények. Az elmúlt hét két fő híre a fiatalok értékrendjéről szóló IVO-felmérés és a Smer gyengülése volt, a párt küszöbön álló tisztújító kongresszusa előtt. Kotleba erősödése annak a számlájára írható, hogy a kormány- koalíció a szavakon túl semmit nem tett a megállítására. Danko házszabály-szigorítása sem sorolható ide, hiszen Kotlebáék nem a parlamentben aktívak. Igor Matovičék megregulázásáról van szó, és az Egyszerű Emberek törvényhozásbeli tiltakozó akciói alól rúgja ki a talajt. Matoviéra pedig sok mindent lehet mondani, de a szélsőjobbhoz nincs köze. Eközben Kodéba zöldingesei járőröznek a vasúton, a korrupciós botrányok meg továbbra is futószalagon érkeznek és rádőlnek a Smerre. Az IVÓ felmérése szerint a 18-39 éves korosztályban fél év alatt öt százalékkal nőtt Kodéba népszerűsége, különösen a parlamenti képviselők számának csökkentésére és a romákra vonatkozó javaslatai tetszettek a válaszadóknak. Ilyen körülmények között kellett választ adnia a Smemek arra, mit kezd saját magával. Egy év alatt nagyot fordult a világ: a választásoknak program nélkül vágott neki Fico, de karácsonyra meg kellett találnia azokat a kulcsszavakat, melyekkel azonosulhatnak a szavazói. Fico le is vonta a következtetéseket: Robert Kaliňák a botrányok ellenére a helyén marad, a balhét az újságíróknak, a politikailag korrekt beszédnek és a romáknak kell elvinniük. Az eddigieknél is több ellentmondásos nyilatkozatra és akár a romaügyi politikába való közvetlen beavatkozásra is számíthatunk a miniszterelnök részéről. Fico a Smertől elszivárgó, az SNS- hez, Kollárhoz és Kotlebához pártoló támogatóit azzal próbálja megfogni, hogy keményebb lesz mindenkinél. Az elképzelhető ugyan, hogy a Smer sokkal többet keménykedik majd, ráadásul erőpozícióból teheti mindezt. Ugyanakkor furcsamód minél aktívabbnak bizonyul Fico, annál jobban kiverheti az a biztosítékot az SNS-nél és a Hídnál. Danko a saját szavazóit és népszerűségét féltheti a Smer esetleges új lendületétől, az SNS elnöke reagált is a fejleményekre egy gyors Baštemákozással, de később ráléphet a Smer tyúkszemére. A Hídnál ugyanakkor a kormányváltás után üggyel-bajjal újraépített imázs kerül veszélybe, miszerint Bugár Béla pártja a koalíció önmérséklő erejeként lép fel. Fico tere az önérvényesítésre egy év alatt rengeteget szűkült. DE SZLOVÁKIA A BÉKE SZIGETE, A NYUGALOM OÁZISA! EZÉRT TALÁLKOZTAM SULIKKAL AUSZTRIÁBAN Fico és Danko F(Lubomlr Kotrha karikatúrája) A Nobel-díjas dalnok N em derült ki, hol töltötte Bob Dylan a szombat estét, miért nem jelent meg Stockholmban, a ' obel-díj átadásán. Amennyire az életrajzíróknak hála ismerem őt, két esetet is lehetségesnek tartok. Vagy továbbra is olyan szorongó, érzékeny lélek, mint fiatalon volt, és kerülni akarta a felhajtást, vagy sztárallűijei miatt maradt távol, egyszerűen nem óhajtott számára ismeretlen közegben, idegenek társaságában, a kötelező szmokingban feszengeni. Köszönőlevelében is felfedeztem némi ellentmondást. Az elején megjegyzi, hogy „bárki, aki könyvet, színdarabot ír a világon, valahol mélyen álmodik erről. Ez olyannyira rejtett vágy, hogy talán maguk sem tudnak róla.” Aztán jön a legszellemesebb rész: „Ha valaki valaha azt mondta volna, hogy egy kicsi esélyem van a Nobel-díjra, azt gondoltam volna, ez annyira lehetséges, minthogy a Holdra lépjek”. A végén pedig ez áll: „Nem egyszer gondolkodtam el azon, hogy a dalaim irodalmi értéket képviselnek-e. Köszönöm a Svéd Akadémiának, hogy ezt a kérdést fontolóra vette és ilyen csodás választ adott rá.” Nos, ez utóbbi megjegyzésben némi álszerénységet vélek felfedezni, hiszen Dylan huszonegynéhány évesen már verseknek titulált szövegeket közölt a Broadside magazinban, a keleti parti fölkérek vezető lapjában, a rendszeresen megjelenő dalszövegei mellett. Ezeket már akkor neves irodalmárok elemezték. Közülük sokan zseninek tartották, még a Tarantula című regényét, ezt a Annyi giccs és gagyi zúdul ránk, hogy nagyon tudunk örülni egy-egy épkézláb, komoly mondanivalót közvetítő, elgondolkodtató dalszövegnek. Annyira, hogy versként kezeljük. kusza, banális-szürreális szövegfolyamot is remekműnek kiáltották ki, Szóval korán elhitették vele, hogy amit csinál, az irodalom. Nos, nem volt az - és ezt egy Dylan-rajongó Románia - távol s közel GÁLZSOLT A romániai parlamenti választások eredményeit hazai szempontokból is érdemes elemezni, és korántsem csak magyar szemszögből. Nagyon alacsony (40 százalék alatti) részvétel mellett nagyon jó eredménnyel (46%) nyertek a szociáldemokraták (PSD). Ez azért is figyelemre méltó, mert a PSD egy másik listán is jókora előnnyel áll a dobogó tetején: a román Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) legtöbbször e párt politikusai ellen emelt vádat. Köztünk van Viktor Ponta volt miniszterelnök és államfőjelölt is, aki bő egy éve mondott le, a 64 halálos áldozattal és csaknem 150 sérülttel járó bukaresti diszkótüzet követő tömegtüntetések után. Liviu Drag- nea, a PSD jelenlegi elnöke két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott egy 2012-es népszavazással kapcsolatos korrupciós perben. Mivel Klaus Iohannis államfő leszögezte: nem fog kormányalakítással megbízni olyan személyt, akit elítéltek vagy bűnvádi eljárás folyik ellene, érdekesnek ígérkezik a miniszterelnök kiválasztása... A fő üzenet azonban az, hogy a korrupcióellenes harcban Romániában is hiányzik a legfontosabb tényező: az, hogy a lakosság kritikus többsége megbüntesse a választásokon a leginkább érintett pártokat. Pedig az immár nálunk is ismert (és innen nézve példátlan eredményeket felmutató) román DNA teljesítményéről jó pár ottani elítélt politikus, köztük volt kormányfők, miniszterek, parlamenti képviselők, polgármesterek, vezető hivatalnokok tudnának mesélni. De sajnos ez is kevés, ha a választók legnagyobb csoportja mindennek ellenére újra felül az olcsó szociális demagógiának és visszaérnél a hatalomba egy velejéig korrupt, többször leszerepelt pártot, vörösre festve az ország választási térképét (ott ez a PSD színe). A többség meg már olyannyira apatikus, hogy el sem megy szavazni, miközben a korrupció (sem alsóbb, sem felsőbb szinteken) nem csökken látványosan, dacára a rettegett DNA eredményeinek. Eléggé hátborzongató párhuzamok és tanulságok. De ne hallgassuk el a pozitívumokat sem: az irigyelt DNA mellett fontos, hogy a vezető pártok egyike sem kérdőjelezi meg azt, hogy Románia a Nyugathoz akar tartozni, senki sem udvarol látványosan Putyinnak és komolyabban veszik a NATO-beli kötelezettségeket. Pozitívum az is, hogy - a múlttal ellentétben - az igazán vérgőzös nacionalisták most sem jutottak be a parlamentbe, bár a képet alaposan árnyalja, hogy a nagy vezető pártok, főleg a PSD is gyakran penget nacionalista húrokat (itt az újabb párhuzam a Smerrel). Végül az RMDSZ hozta a formáját, ami szolid sikerként értékelhető, de nem szabad túlértékelni. A párt pragmatikusan nyitott volt eddig az együttműködésre mindkét nagy táborral, ez érthető is, hisz azok között nem volt túl nagy különbség a korrupcióban és a közpolitikában. Szóval az RMDSZ kényszerből beállt ide is, oda is, ha ezt hasznosnak vélte. De itt nem kellene párhuzamot látni a Híddal, mert Szlovákiában mindig is hatalmas szakadék tátongott a Smer és a jobbközép között. A párhuzamot ott kellene látni, hogy minél tovább kormányzott az RMDSZ, annál jobban része lett a korrupciós gépezetnek, ami végső soron alááshatja a magyarság képviseletét, a választások előtti hetekben kellett izgulni a bejutásért. Korábban a Fidesz erdélyi pártocskáinak támogatásával ugyancsak az RMDSZ pozícióit fúrta, de most 180 fokot fordulva a párt mellett, az összefogást támogatva állt ki (Kövér Lászlót is ideértve). Az egészben talán csak az a meglepő, hogy ezen már szinte senki sem nem lepődik meg. Mindenesetre tény, hogy a Fidesz és személyesen Orbán beavatkozásai nem változtattak lényegesen az RMDSZ eredményein, a romániai politikára gyakorolt hatásuk pedig marginális. Tudom, a magyarországi médiák jó részét figyelve ez nem így tűnik, de legalább mi ne keverjük össze Budapestet Bukaresttel. mondja, aki a vasfüggöny mögött az ő dalai segítségével tanult angolul és ismerkedett az amerikai kultúrával. Ezek a szövegek a műfaj abszolút csúcsát jelentették. De kellett hozzájuk a jellegzetes orrhang, a dallam, a szikár gitárkiséret, később a süvítő rockzene, illetve maga a figura, az egyszerre titokzatos és közvetlen, tüskés és szerethető, „népi” és entel- lektüel Bob Dylan. Akinek koncertjein (legalábbis a hatvanas években) olyan költők olvasták fel verseiket, mint Gregory Corso vagy Allen Ginsberg. És ezzel el is értünk a lényeghez. Mostanság ismét divat színpadon verseket olvasni, zenei kísérettel vagy anélkül. A dalszövegek és a költemények közötti szakadék egyre kisebb, néha el is tűnik. Mert annyi igénytelenség, sekélyesség, giccs és gagyi zúdul ránk minden oldalról, hogy nagyon tudunk örülni egy-egy épkézláb, komoly mondanivalót közvetítő, elgondolkodtató dalszövegnek. Olyannyira, hogy versként kezeljük. És persze felértékelődnek a hatvanas években született Dylan- dalok is. Szomorúan mondogatjuk, hogy bizony, akkoriban még volt költészet a rockzenében, bezzeg ma...! És semmi meglepő nincs abban, ha a Nobel-bizottság is így látja. A díjkiosztón Patti Smith olyannyira megilletődött a (talán) legfontosabb Dylan-dal éneklésekor (A Hard Rain's A-Gonna Fall), hogy bele is sült. Sokan ezt a kínos leállást is felemelően emberinek tartják, legalábbis olvastam néhány ódát róla a neten. Szerintem pusztán arról van szó, hogy ez a szöveg ma is olyan elemi erővel hat, mint 1963-ban. És velem együtt nyilván sokan szerették volna inkább a díjazottól hallani...
