Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)

2016-12-06 / 282. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. december6. KULTÚRA 117 A mágus laboratóriumában Világpremier a pozsonyi Nemzetiben: Jakub Jahn Amerikában forgatott dokumentumfilmet Robert Wilsonról SZABÓ G. LÁSZLÓ Rendező, drámaíró, koreog­ráfus, festő, szobrász, videó- művész, hang- és fénydizájner egy személyben. Mindezt összeadva Robert Wilson korunk egyik legjelesebb színházi alkotója. Mágus, aki összetéveszthetetlen színpadi nyelvével, stílusá­val hetvenöt évesen is avantgárdnak számít. Amerikai létére produkcióinak zö­mét Európában hozta létre: Berlinben és Párizsban. A francia fővárosban nemrég Willem Dafoe és Mihail Ba- risnyikov, Hollywood ikonikus arca és a legendás orosz balett-táncos közreműködésével Danyiil Harmsz A vénasszony című abszurdját rendezte meg, mindkét művészt clownná maszkírozva. Jaroslav Hašek Švejkjét és Karl Kraus romantikus drámáját, Az emberiség végnapjait ötvözve cseh-szlovák-magyar koprodukció­ban hozta létre az 1914-et, amelyet nemcsak Prágában, Pozsonyban és Budapesten láthatott a közönség. Belgrad, Linz és Rheims is meghivta a második világháború kitörésének 100. évfordulójára készült, metafori­kus képekben gazdag, különleges vi- zualitású, eredeti színpadi kollázst. Az 1914 pozsonyi bemutatóját meg­előzően Bob Wilson előbb izgalmas videoklipjeivel jutott el a szlovák fő­városba, aztán személyesen is, több­órás előadást tartva életéről, pályájá­ról, egyedi stílusáról. Jakub Jahn független alkotó, do­kumentumfilmes és vizuális művész évekkel ezelőtt Párizsban, a Louvre képei előtt ismerkedett meg Bob Wilsonnal, amikor pozsonyi kiállítá­sához készített vele átfogó anyagot. Később a Szlovák Nemzeti Színház­ban is találkoztak, a művész majd­nem négyórás, szokatlan one man show-ján. Az 1914 pedig a végső ap­ropó volt ahhoz, hogy David Mar­kovié operatőrrel meglátogassa őt a New York közelében felépült szín­házi műhelyében, a Watermill Centre-ben. Erről az ott töltött ötven- napos nyári programról szól a szlo­vák alkotópáros A Living Space (Eleven tér) című dokumentumfilm­je, amelynek világpremierjét a po­zsonyi Nemzetiben tartották, hófehér mozivásznat húzva a színpadra. A kész filmet még maga Wilson sem látta, mindössze 15 perces ízelítőt kapott belőle, amit nagy elismeréssel fogadott. A pozsonyi bemutatón nem lehetett jelen, mivel a vetítés estéjén a Berliner Ensemble művészeivel hajolt meg legfrissebb színpadi ren­dezése, A játék vége című Beckett- dráma végén. Hamptons, ahol a mágus színházi laboratóriuma felépült, idilli hely a meditáláshoz, az együttgondolko­dáshoz, az alkotáshoz.„A művészet a mindennapi élet szerves része” - vallja Wilson, nyári programjának résztvevői pedig ezen az úton követik mesterüket. A környezet kialakításá­ban olyan építészek és látványterve­Wilson, „a színház Picassója", ahogy a nemzetközi szaksajtó nevezi zők álltak a neves színházi ember mellett, akik minden cseijének, bo­kornak, díszfának mértani pontos­sággal jelölték ki a helyét. Az így megteremtett közegben maga a 35x 10 méteres próbaterem ideális helyszíne lett a különböző nemzetiségű, más és más kulturális hátterű, sokszor me­rőben eltérő színházi közegből érke­ző művészek közös játékának. Wil­son természetesen kint, a fák között, a szabad ég alatt, akár esőben is ki­osztja a feladatokat a táncosoknak, színészeknek. A központ falai között pedig megállni látszik az idő. A kur­zus résztvevői, mint egy kommuna vagy egy népes család tagjai, együtt főznek, takarítanak, gondozzák a kertek hiszen minden tevékenység, amit itt végeznek, a művészi munka része. Lelke, szelleme van e kivételes helynek, állítják kivétel nélkül. Az olasz, görög, izraeli, amerikai, szlo­vén, ruandai és még ki tudja, honnan összesereglett csapat tagjai között van egy cseh táncos is, az 1914-ből ismert Zdenék Stéhule, aki ugyanazokat a gyakorlatokat végzi, mint Wilson amerikai kedvence, Tristan Mengin, aki mozdulataival, szuggesztív egyé­niségével másodpercek alatt képes ámulatba ejteni a nézőt. Ehhez persze kell „a színház Picassója” is, ahogy a nemzetközi szaksajtó nevezi Wil- sont. Tizennyolc ökölbe szorított ke­zet csak ő tud úgy egymás mellé rak­ni, hogy azt hajókötélnek nézzük. Tíz táncos szorosan egymás mellett úgy mered a magasba, hogy azt egy tán­cosnő szoknyájának képzeljük. Állni és járni is tanítja színészeit a mágus. Anélkül, hogy látnák az idő múlását, három perc alatt kell végigmenniük az egy méter hosszú fehér szalagon. Nyitottság, könnyedség és nem ke­vés erő kell ezekhez a gyakorlatok­hoz. Jim Jarmusch, a híres amerikai filmrendező és Isabelle Huppert, a nem kevésbé ismert francia filmsztár is feltűnik a résztvevők között. Még nekik is érdekes, izgalmas, amit a mester kínál. „Wilson agyába lép be, aki a központ vendége” - állítják. Az is a szokatlan feladatok egyike, ami­kor Wilson felszólítja játékosait, hogy anélkül komponáljanak zenét, hogy énekelnének. Különböző hangok összeillesztésével kell megszületnie valamilyen dallamnak. Másnap egy molett, színes bőrű énekesnő hang­jával kísérleteznek. „Egyszer felhí­vott Lady Gaga - meséli Wilson -, hogy magyarázzam el neki, mi az, hogy színház, milyen ajó előadás. Je­gyezd meg, Gaga, mondtam, hogy az első és az utolsó perc a legfontosabb. De hajói sikerül az utolsó perc, akkor elfelejtjük mindazt, amit előtte csi­náltál.” Ötven perc a film. Ötven nap egy eldugott helyen, amelyet madártáv­latból gondolhatnánk akár idegklini­kának is, ahol speciális kezelést kap­nak a betegek. De hát Nizsinszkij, a tánc istene is ott kezdett el rajzolni, egy svájci elmegyógyintézetben. Hogy miképpen látja Wilson a Wa­termill „inkubátor” jövőjét? „To­vábbra is valami olyat akarok csinál­ni, amit nem csinál senki” - mondja. Könnyű neki. Kivételes elme. Az éjszaka csodái Kassán RÖVIDEN Muszkaföldön: filmpremier a Révben Komárom. Holnap este 19 órakor mutatják be a Révben a Fórum Ki­sebbségkutató Intézet Muszkaföl- dön című dokumentumfilmjét. A film azoknak a felvidéki magyar honvédeknek és leventéknek a sor­sát dolgozza fel, akik a második vi­lágháborút követően szovjet hadi­fogságba és munkatáborokba ke­rültek. Kőrös Zoltán, a Fórum mun­katársa közel öt év alatt több mint 200 beszélgetést - ezen belül 120 mélyinterjút - rögzített olyan idős dél-szlovákiai emberekkel (na­gyobbrészt magyarokkal), akik a második világháború idején, illetve az utána következő időszakban a saját bőrükön tapasztalták a hadi­fogság, a táborok valóságát. A kuta­tás első összegző eredménye, a Muszkaföldön című kötet egy éve jelent meg, a dokumentumfilmet a Komáromi Szalon holnapi estjén láthatják először a nézők. A vetítés után Laczkó Sándor beszélget Kőrös Zoltánnal és Simon Attila törté­nésszel. (as) Úton a Szőttes Néptáncegyüttessel Pozsony. Tegnap mutatta be a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes új, egész estés műsorát Úton címmel a pozsonyi Új Színpadon. Az esten közreműködött: Salánki Teréz, Ta­kács Piros és Takács Anna néni Bú­zából, Moldován „Uka”György és a széki Ruzsmalint Táncegyüttes, va­lamint Dráfi Mátyás színművész, (k) Felolvassák Dylan köszönőbeszédét Stockholm. Bob Dylan távollétében felolvassák az amerikai énekes­dalszerző köszönőbeszédét, Patti Smith - aki maga is énekes-dalszerző és Dylan nagy rajongója - pedig elő­adja a 75 éves amerikai zenész egyik : legismertebb dalát, az A Hard Rain's : A-Gonna Fall című számot a decem­ber 10-ei Nobel-gálán - jelentette be ; tegnap a díjat odaítélő Svéd Akadé- ; mia. Az irodalmi Nobel-díj idei ki­tüntetettje egyéb elfoglaltságaira hi- j vatkozva lemondta részvételét a stockholmi díjátadón. Az akadémia ; szerint nagy az esélye annak, hogy : Dylan jövőre Stockholmba látogat, és megtartja előadását egy, a mélta- : tásban megjelölt témában, ami az : egyetlen előfeltétele a 8 millió svéd : koronával járó díj átadásának. (MTI) Rekordáron kelt el A kis herceg Párizs. A kis herceg első, 1943-as j kiadásának egy dedikált példánya : 90 ezer euróért kelt el egy párizsi : árverésen. A kötetet barátja és re- : pülőoktatója, Lionel-Max Chassen : alezredes nagyobbik fiának ajánlot- : ta a szerző, Antoine de Saint-Exu- : péry. A könyv a pilóta-író négy raj- : zát is tartalmazza. (MTI) Kassa. A Thália táncestek-so- rozat következő vendégelőadása­ként a budapesti Tünet Együttes Az éjszaka csodái című produkciója látható december 14-én Kassán, a Thália Színházban. Az előadást Weöres Sándor címadó - szabad, csapongó, sza­bálytalan - látomásverse inspirál­ta. Az előadás ezt a nyelvezetet te­remti újra a színpadon Mezei Ildi­kó és Taskovics Éva képzőművész festményeivel, grafikáival és ani­mációival. Samu Bence 2007 óta fejleszti az Animata nevű szoftvert, mely életre tudja kelteni a színpadon rajzoló lány által létrehozott tár­gyakat, figurákat. A kivetített vi­lág és a táncosok egészen különös, szürreális viszonyba kerülnek ez­által - a vonalak megszemélye- sednek, interakcióba lépnek az élő szereplőkkel. M A vonalak interakcióba lépnek az élő szereplőkkel (Képarchívum) Tristan Mengin, Robert Wilson amerikai kedvence a Watermill Centre kertjében (Képarchívum) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents