Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-01 / 278. szám, csütörtök
[12 2016. DECEMBER 1. www.ujszo.com Fapados luxus - egy hét Grúziában hídon keresztül átjutunk a Kura folyón. Innen indul a Narikala- erődhöz és a Grúz anya monumentális szobrához felvezető felvonó. Először láthatjuk madártávlatból a várost. Érdemes palackozott vizet felvinni, de ha elfelejtettük, akkor sem kell aggódni. Nemcsak vizet, hanem frissen facsart narancslevet és jégkrémet is kínálnak az árusok a több mint másfél ezer éves erődnél. A Kattlis Deda - Grúz anya szobrától már látjuk a következő célpontot. Az apartman ablakából csodált elnöki palota mellett elhaladva épp napnyugtakor lépkedünk fel a Szentháromság-templom lépcsőin. A görögkereszt alaprajzú katedrá- lis a narancsszínű napsugaraknak köszönhetően még lenyűgözőbb, mint a képeken. Grúziában garantált a vallási élmény. Azokat is magával ragadja az ikonokkal díszített, különleges hangulatú templomok varázsa és a grúzok buzgó imádsága, akik egyébként nem vallják magukat hívőnek. Három férfi énekel a szertartáson, olyan elemi erőt közvetítve, hogy földbe gyökerezik a lábunk és elhisszük, bogy meghallgattatnak az imáik. Különös biztonságérzetet áraszt a város, kora este nyüzsgő masszává változik a központ. A tartalmas nap végén jólesik a helyi bor, a gyümölcsös mártogatóval kínált hacsapuri - sajtos, tejfölös lepény - után a grúz csacsa, vagyis törkölypálinka kísér az éjszakai forgatagba. Szent György aranyszobránál fejezzük be a sétát. Másnap újra nyakunkba vesszük a várost, most a másik oldalról csodáljuk meg a tetőpanorámát. A Rustavelli sugárúton haladva a budapesti Andrássy út képe rajzolódik ki előttünk. Élő város nyugati márkákkal, túlhűtött hipszterkávézókkal, kirakodókkal, hivatalokkal. Körülbelül húsz perc sétába telik, míg kikerülünk a forgatagból és belekóstolhatunk a tbiliszi mindennapokba. Az 1905-ben épült sikló megállójához érve újra felerősödik az érzés, hogy ebben a városban nem lehet eltévedni. A vidámparkban a sikló monumentális megállója a legnagyobb élmény, de van óriáskerék és tévétorony is. Megint hacsapuri a menü, este megkóstoljuk a helyi pisztrángot, újabb kedvenc kerül fel az édapra. Kazbegi - gyalog az igazi Tbilisziben hamar elfogynak a látnivalók. A harmadik nap marsuttos, hogy jó ödetnek bizonyul. Kavicsos, poros, sáros kitaposott ösvényen haladva érünk fel a rétre, ahol pihenni is élvezet, és már csak néhány lépés választ el attól, hogy arról a helyről csodáljuk az 5047 méter magas, szürke felhőkbe burkolózó „szégyellős menyasszonyt”, vagyis Grúzia egyik legmagasabb csúcsát, a Kazbeket, ami a legtöbb képeslapon szerepel. Visszaérve a tbiliszi autóbusz-pályaudvarra nosztalgiázva emlegetjük a pozsonyi Nivy állomás állapotát, csodálatos, ahogy a káosz eluralkodik a renden. Húszcentes metrójegyünket érvényesítve visszaindulunk a városközpontba. Holnap már Batumiban ér az éjszaka. Las Vegas? Da! Grúz dzsessz dallamaival búcsúzunk Tbiliszitől, ami még mindig tartogat meglepetéseket. Pozsonyban is szívesen lámánk ilyen vasútállomást, nem hiszünk a taxisnak, amikor azt állítja, hogy elfogytak a jegyek a Batumiba induló gyorsvonatra. Segítőkészen elveszi a bőröndöt, mikor kiderül, hogy megvan a mai fuvar. Hatórás út, közel 400 kilométer taxival a tengerpartra. Batumi százéves sétánya kával szeljük keresztül az országot. A helyi kisbuszjárat nagyon jutányos áron szállítja el a turistákat a kedvelt kirándulóhelyekre. Heten utazunk a buszban, rajtunk kívül még orosz fiatalokat kalauzolhat ma a marsutka mindenre elszánt idősödő sofőrje, aki tényleg át akarja adni a grúz csodát. A körülbelül négyórás út közben kiaknázzuk az összes fotózási lehetőséget. Megállunk a Jvari-víztározónál, egy kilátónál, ahonnan már látni a Kaukázus havas csúcsait, és két folyó összefolyásánál, ahol egy ledőlt villanyoszlop zavarja meg az idillt. Az autóból olyan, mintha smaragdzöld posztóval takarták volna be a hegyeket, néhol szakadékok és vízesések tarkítják a tájat. A pihenőknél is teljes ellátást kapnak a turisták, szinte minden beszerezhető a helyi gyümölcstől kezdve a kötött pulcsiig, csak szemétkukából van kevés. Az orosz határtól alig 40 kilométerre levő Stephansmidába, vagy más nevén Kazbegibe érve nagy dilemmát kell megoldania a komoly túrázáshoz nem szokott turistának; gyalog tegye-e meg a több mint 2000 méter magasan levő Gergeti Triniti-templohoz felvezető utat, vagy nyámnyila módon autót béreljen. A bevállalósabbak - és tudatlanabbak - kitartanak a gyalogtúra mellett, ami a déli hőségben, 500 méternyi szintkülönbség leküzdése közben nem bizNyomorból a luxusba Grúzia nem egy szokványos úti cél a közép-európai turisták számára. A Feketetenger és a Kaukázus csúcsai közé beékelődött ország viszont mindenkinek tartogat csodákat. A természeti szépségeket keresőkön kívül a városnéző turisták és a tengerparton pihenni vágyók is megtalálhatják a számításukat Budapesttől bő kétórányi repülőútra. G rúzia, vagy ahogy a helyiek nevezik, Szakartvelo területén a középkortól kezdve az elmúlt évtizedig szinte állandó harcok folytak a nagy birodalmak és az ország területén élő népek közön. A nagyvárosokban azonban nyoma sincs annak, hogy 2008-ban háborúzón az ország. A rengeteg európai uniós zászló is jelzi, Grúzia nyugatorientáltságát. Az utcákat járva azonban érezzük, hogy messze van még a csadakozás. A nemrég lezajlón választások eredményéből arra következtethetünk, hogy az ország folytatja a korábban megkezdett utat. A közel négy és fél millió lakos nagy része ortodox keresztény, de a fővárosban, Tbilisziben mecset és zsinagóga is van. Grúzia az egyik legősibb keresztény ország. A keresztény egyházat az 1. században alapította András apostol. A videomegosztó portálon számos imázsfilmet találunk a kaukázusi gyöngyszemről, de a nagy utazási irodák kínálata könnyen elriaszthatja azt, aki egy kis kaukázusi eg- zotikára vágyik. Nem kell azonban mindent elhinni a reklámoknak! Grúzia csodálatosabb, mint a kisfil- mekben, és a kirándulás sokkal olcsóbban kivitelezhető, mint ahogy azt az utazásszervezők kínálják A fapados légitársaság Budapestről induló rendszeres járatával már 40 euróétt is eljuthatunk Kutaisiba, ahonnan körülbelül négyórányi kisbuszozás a főváros, Tbiliszi. Érdemes időben megvenni a buszjegyeket, igaz, a GeorgianBus csak akkor indul el, ha megtelik a kisbusz. A grúz fizetőeszköz, a lari jelenleg alig negyven cent körüli árfolyamon mozog. A szálláshelyek, az étel és az utazás is nagyon olcsónak számít egy európai számára. Kutaisi - az első lélegzetvétel Esős hétfő éjjel száll fel a gépünk, majd néhány órával később landol a kutaisi reptéren. On hajnali öt óra van, amikor a közép-európai időt mutató karórán hármasra ugrik a kismutató. Párás a hajnal, de a taxisofőröknek már megkezdődött a munkanap, minden turistára lecsapnak, hogy olcsó utazást kínáljanak. A kihalt reptéren példaértékű a tájékoztatás. A helyi mobilszolgáltató ingyen SIM-kártyájával fogadják az utasokat. A bejáratnál álldogáló ló láttán ébred fel az az érzés, ami a kirándulás végéig kitart: Grúzia még nem Európa, de nem is Ázsia. Kezdetben kieden tájon haladunk az autópályán. Később kis falucskák, kirakodók, kóbor n Grúzia nem mindennapi úti cél, de mindene megvan ahhoz, hogy azzá váljon. Tbilisziben perzsel a déli nap, amikor a buszsofőr kiteszi a bőröndöket a város közepén. Térképpel a kezünkben indulunk felkutatni a korábban lefoglalt szállást, amikor egy autós a segítségünkre siet: beültet az autóba és elvisz a néhány saroknyi távolságra levő címre. Az utca macskaköves, a környék nyomasztó, a lépcsőház félelmetes. Kizárjuk az apartmanból a látványt, az elégedettség mellett eltörpülnek az apró hibák. Alig száz euró három éjszakára a város közepén és minden ablakból lenyűgöző kilátás fogad. Kora este már Tbiliszi utcáit rójuk. A városközpont egyik jellegzetessége, hogy elég betérni egy utcasarkon és felújított paloták váltják fel az omladozó vakolatú, bádogtetős épületeket. A főváros látnivalói egy nap alatt kipipálhatóak. A Kura folyó mindkét partján elterülő nagyváros utcáit járva felmerül, hogy Tbiliszi bárhol lehetne Európában, mégsem passzolna igazán sehova. Az óvárosból a metropolisz egyik jelképének számító Béke Kaukázusi csendélet: háttérben a felhőkbe burkolózott Kazbek Miért éppen Grúzia kutyák, méhkaptárok és autómosók színezik a kilátást. Az út menti csárdában kapunk először ízelítőt a grúz mindennapokból: a folyóparton legelésző kecskék szórakoztatják a turistákat. Hazai pékség illata és hacsapuritól roskadozó asztalok töltik be a büfé termeit. Mire elaludnánk, megérkezünk a fővárosba. Grúzia nem csak a bevállalós turisták számára tökéletes kirándulóhely. Az ország fejlődését és a turisták ízlésének alakulását figyelembe véve nem lenne meglepő, ha néhány éven belül Batumi - a Fekete-tenger Las Vegasa - is olyan népszerű lenne a kirándulók körében, mint ma a horvát tengerpart.
