Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-04 / 256. szám, péntek
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. november 4 I 5 Még lejjebb A vállalkozókon nem segített, hogy jobboldali pártok is kormányoznak MOLNÁR IVÁN T évedtek a vállalkozók, ha arra számítottak, hogy a Híd kormányzati szerepvállalásának köszönhetőenjavul a helyzetük. Mára ugyanis kiderült, hogy a jobboldali pártokkal feljavított harmadik Fico- kabinet rosszabb, mint a vállalkozókat ősellenségként kezelő, nemzeti és szocialista elvek alapján működő második Fico-kormány volt. A Híd a választási kampányban erős jobboldali programmal csalogatta a szavazókat: Az első csalódást akkor okozta, amikor az ősellenségnek számító baloldali Smerrel lépett kormányra, sokan azonban abban bíztak, hogy a kormányzati szerepének köszönhetően a harmadik Fico-kabinet nagyvonalúbb lesz a vállalkozókkal. Mindez hiú ábránd volt: ez a kormány a vállalkozók szemszögéből nézve rosszabb, mint az előző. A vállalkozók helyzetét a Szlovák Vállalkozói Szövetség (PÁS) 2001- től rendszeresen feltérképezi, bevezetve a vállalkozói környezetet mérő indexet. A jobboldali Dzurinda- kormányok idején folyamatos javulásról számolt be, az index a 2001 -es 100 pontról 2006-ra 126 pontra nőtt. Robert Fico 2006-os baloldali hatalomátvételét követően azonban az index megállíthatatlanul zuhanni kezdett. Sokan arra számítottak, hogy a harmadik Fico-kabinetben szerepet vállaló jobboldali pártoknak, elsősorban a Hídnak köszönhetően idén javul a helyzet. Am az index a legfrissebb elemzés szerint 52,7 pontra csökkent, rosszabb, mint az előző kormány idején. Az új kormány megadóztatja az osztalékokat, fenntartja az ágazati adókat és nagyobb terheket ró a jobban keresőkre is. A vállalkozók szerint azonban a harmadik F icokabinet legnagyobb bűne, hogy miközben növeli az adóterheket, semmit sem tesz azért, hogy csökkentse az állami kiadásokat. A hazai vállalkozók ráadásul továbbra is hátrányban vannak a külföldi befektetőkkel szemben, akiket a kormány állami támogatásokkal csalogat az országba. És akkor még nem beszéltünk az olyan politikai botrányokról, mint a Bastemák-ügy, amely a PÁS szerint ékes példája annak, hogy míg a vállalkozók többségét a legkisebb ballépésért is súlyos büntetésekkel fenyegetik, a politikai elithez közel álló ügyeskedőket a milliós lenyúlásokért sem büntetik. A legnagyobb kérdés tehát továbbra is az, hogy a Híd miért pak- tált le a Smerrel, ha még a párt egyik legfontosabb témáját, a vállalkozói környezet javítását sem sikerült elérnie. Hacsak egyedi esetekben nem, amelyekről a nyilvánosság nem tud. E nélkül valóban semmi értelme annak, hogy lejárassa magát a Ficóval kötött szövetséggel. A RENDELET SZERINT KÉNYTELEN LESZ VALAMI OLCSÓBB BETEGSÉGET VÁLASZTANI; ASSZONYOM. MAJD A NŐVÉRKE ODAADJA A MINISZTÉRIUMI LISTÁT (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Tisztelet LAMPL ZSUZSANNA erde szeműeknek nevezte a kínaiakat egy uniós biztos, és szerinte ebben a szóhasználatban nincs semmi kivetnivaló. Igen, a kínaiaknak a németekhez képest ferde vágású szemük van, de attól még a mi kultúránkban tudjuk, hogy nem való ilyet mondani. Bár egyesek szerint ez képmutatás. Mások szerint tapintat, megint mások túllihegésnek tartják. Miért képmutatás? Mert magunk között - néptől függetlenül - gyakran használunk másokra ilyen „csúfondáros” megnevezéseket. De akkor miért kell a külvilág felé színlelni? Tapintatnak azok nevezik, akik szerint figyelembe kell venni mások érzéseit, mert nekünk sem tetszene, ha valaki csúfolódó vagy sértő megnevezéssel illetne bennünket. Túllihegés? Sokak szerint a ferde szemű, néger, cigány, tót stb. önmagukban semleges kifejezések, attól válnak sértővé, hogy milyen tartalmat adunk nekik. Ezt az adott nép is tudja, de mi megelőzendő a feltételezést, hogy azt gondolják, rosszat gondolunk róluk, inkább már azelőtt kerüljük ezeket a megnevezéseket, még mielőtt megsértődnének. A gyakorlat? Megkérdeztem néhány szlovák kollégámat, mit szólnak a tót megnevezéshez. Elmondtam, hogy József Attila a Duna partján ülve nem pejoratív értelemben használta ezt a szót, és ha én mondanám, akkor sem jelentene mást, csakis azt, hogy szlovák. Miért rosszabb a minden hátsó szándék nélkül kimondott „tót”, mintha valaki negatív jelentéstartalommal ruházva „szlovák”-ot mond? Először is azért, mert szerintük a tót kifejezés manapság sértő, mellékesen ugyanúgy, mint a múltban, amikor is - úgy tudják - a buta tót volt használatos. S ha ma elmarad is a „buta” jelző, ők akkor is automatikusan hozzágondolják. Igen, olyan ez, mint a „ty Maďar!”, ahhoz sem kell jelző, mégis mindenki tudja, az is, aki mondja, az is, aki kapja, hogy nem tiszteletből fakad. Másodszor: a tót kifejezés egy konkrét államalakulatban volt használatos, most meg egy másik államalakulatban élünk. Az, hogy tót, a múltba húzza vissza őket, mondták, márpedig a múlt, ugye, elmúlt. Persze folyton kísért, ezt már én teszem hozzá. De ami még érdekesebb, hogy egy nemzeten belül is lehet torzsalkodás a megnevezésről. A konkrét példa mi, szlovákiai, illetve felvidéki magyarok vagyunk. No, de akkor melyikek is? En azt mondom, mindkettő magyar. De vannak magyarok, akik csak a magukat felvidékinek nevezőket tartják magyarnak, a magukat szlovákiai magyarnak nevezőket viszont nem, pedig ők vannak többen. Az utóbbiak az elfajzottak, hogy csak egyet említsek a nem épp semleges kifejezések közül. Képmutatás, tapintat, túllihegés? Én azt mondom, tisztelet. S magunknál, egymás között kellene kezdeni. Szlovákia, a koravén KOLLAI ISTVÁN S mall is beautiful - azaz csodálatos, ami kicsi. Ezt az eredetileg közgazdasági kifejezést gyakran alkalmazzák országokra: eszerint a kisebb ország versenyképesebb, mint a nagyobb, éppen homogén jellege, kezelhető mérete miatt. Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott közép-európai államokon belül ebbe a csoportba sorolják Észtországot, Szlovéniát és Szlovákiát. A térségben az akkori új tagállamok épp e három legkisebbike vezette be leghamarabb az eurót, és sokáig ők produkálták a legkiugróbb GDP-növekedést. Mi lenne ez, ha nem a „csodálatos kicsiség” bizonyítéka. Van azonban ennek a három államnak más közös tulajdonsága is: a múltnélküliség. Ezt lehet, hogy sok észt, szlovén és szlovák felháborodottan elutasítaná, de akárhogy forgatjuk a szavakat, saját állami múltnak híján vannak. És ez, könnyen lehet, bizonyos pontokon előnyükre vált. Azaz nemcsak kicsinységük, hanem fiatalságuk okán is képesek voltak rugalmasságra: tiszta lappal kezdhették a törvénykezést, új alkotmányt készíthettek a semmiből, kialakíthatták a maguk játékszabályait, ahogy éppen jónak látták a rendszerváltás után. Young is beautiful, lehet, hogy ez áll a gazdasági-társadalmi sikeresség mögött. És ez nemcsak a mindennapok pragmatizmusában jöhet felszínre, hanem abban is, hogy a társadalom kevésbé megosztott az előző száz évek törésvonalai mentén. Valahol mindez igaz lehetett volna Szlovákiára is. Hiszen a gazdasági siker időszaka itt is bekövetkezett, a társadalmi törésvonalak gyengeségét pedig olyan hetilapok jellemezték, mint a konzervatív-liberális .týždeň, vagy olyan szivárványkoalíciók, amilyenek Magyarországon elképzelhetetlenek. A Meéiar után maradt romokból tehát kinőhetett volna egy fiatal Szlovákia. Lehetett volna olyan zöldmezős ország, mint Észtország. Lehetett volna olyan újszerű és nyitott kisebbségi, kulturális illetve turisztikai téren, mint amilyenné Szlovénia vált. Ehelyett Szlovákia megpróbálta felvenni a versenyt az ezeréves szomszédokkal. Gyorsan próbált régmúlt dicsőséget és gyenge hitelességű, régi sérelmeket kreálni magának, mintha enélkül nem is rúghatna labdába Közép-Európában. Gyorsan próbált hasonlóan komolykodó vitákat nyitni a múlt-jelen összefüggéseiből. És valahol erre fűződnek fel a most újra élesített államnyelvtörvény körüli viták érvei is: hogy ugye Közép- Európában mindig nemzetállami törekvések voltak, a kétnyelvűségre, és általában az autonómiára pedig nincs precedens. Igen ám, de a térségben Szlovákia létére sincsen precedens. Nem megsértődni kell(ett volna) ezen, hanem örülni neki, és tiszta lappal egy igazán új országot teremteni; ahol államnyelvtörvény helyett modem oktatási módszertan van, kulturális autonómia, és wifi mindenütt - egyikre sincs precedens, és mégis mindegyik logikus lenne. Egy laza mozdulattal biztosított kétnyelvűség helyett például a szlovák elit görcsösen igyekszik felhívni a figyelmet, hogy neki is van tradíciója és érzékenysége. Valóban van olyan, hogy történelmi érzékenység, csak nem Szlovákiában. Budapesten például olyan emberek élnek együtt, akiknek a nagyszüleik a magyar főváros ostromakor vagy meghaltak, vagy éppen az ostrom révén menekültek meg a biztos halált jelentő gettókból. Az unokák meg ma egymás mellett állnak a villamoson; na, ez például érzékeny dolog. A mai Pozsony villamosai hétvégén viszont üresek, mert mindenki „otthon van”, a nagyszülőknél, Túróéban és Sárosban - ez bizony nem érzékeny dolog, ez jó dolog, tessék örülni neki. Egy szó mint száz, kár Szlovákiáért. Lehetett volna vagány, fiatalos, nagylelkű, gazdag rokon; ehelyett ezerévesre próbálta és próbálja maszkírozni magát, egy koravénnek a vének között. Illedelmesen hadd jelezzük: a művelet sikerült, csak az eredmény nem túl vonzó. FIGYELŐ Pokolgépet rejtettek el Brüsszelben Fegyvereket és pokolgépeket rejtettek el valahol Belgiumban a tavalyi párizsi és az idei brüsszeli merényleteket végrehajtó dzsihá- disták - közölte Mohamed Abrini, a belga főváros repülőterén elkövetett robbantásokért felelős terrorkommandó egyik tagja. A sajtóban a kalapos férfiként ismertté vált Abrini egy rendőrségi kihallgatáson mondta el, hogy ő és társai elhagyták a brüsszeli Jette negyedben található búvóhelyüket, miután egy ismerősük márciusban arra figyelmeztette őket, hogy a rendőrség a nyomukban van-jelentette a flamand köz- szolgálati televízió. A férfi azt vallotta, hogy a lakásban rejtegetett fegyvereket egy garázsba szállították át néhány nappal a brüsszeli robbantások előtt, azt azonban nem tudta megmondani, hogy hol van ez a rejtekhely. „Khalid el-Bakraoui, az egyik brüsszeli robbantó vitte át a fegyvereket. Tudom, hogy egy garázsba, azt azonban nem, hogy hol van. Három vagy négy Kalasnyikov gépkarabélyról, egy kézifegyverről és robbanóeszközökről van szó” - mondta Abrini. A belga hatóságok több mint 150 garázst kutattak át júniusban Brüsszelben, de nem jutottak semmire. Március 22-én Brüsszelben a Za- ventem repülőtéren és a Maelbeek metróállomáson is terrortámadást hajtottak végre, 32 ember halálát okozva. Tavaly november 13-án Párizsban hét helyszínen követtek el merényleteket, amelyekben 130- an vesztették életüket. A hatóságok szerint bizonyított kapcsolat van a merényletek kitervelői és elkövetői csoportjai között. Mindkét támadás elkövetőjeként az Iszlám Állam terrorszervezetjelentkezett. (MTI)
