Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-29 / 276. szám, kedd
www.ujszo.com I 2016. november 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Fico mellett az élet Nyilvánosan elsüllyedni a szégyentől © TOKÁR 1W. GÉZA • • nők közül néhányan O mocskos szlovákellenes prostituáltak - vágta az újságírók fejéhez Robert Fico múlt heti elhíresült sajtótájékoztatóján. A miniszterelnök mellett az a Miroslav Lajčák feszengett és bólogatott, aki mögé pár hónapja a teljes szlovákiai politikai elit és a közvélemény is felsorakozott az ENSZ- íötitkárválasztás előtt. A külügyminisztert az egyik legtisztességesebb politikusnak vélték a kormányoldalon. Fico és Lajčák közös produkciója szomorú látvány volt, és emlékeztetett, mivel jár, ha valaki ennek a kormánynak a tagja. Ficót (és Lajčák sokkal mérsékeltebb, de nyilvánvaló felháborodását) is meg lehet érteni. Lajčák a Smer kirakatembere: a bizonyíték, hogy a párt még képes a soraiba integrálni civilizált, elfogadható, perspektívát jelentő politikusokat. Ezt nullázta le a botrány, amelynek nem is lett volna szabad kipattannia. Akkor semmiképp, ha a Smer a megszokott káder- politikáját követi és szürke hivatalnokokkal tölti fel az uniós elnökség levezénylését koordináló szerveket. Két világ ütközött össze, hiszen a külügyi tárcához az uniós elnökség miatt olyan fiatalok kerültek, akik nyugati vagy nemzetközi intézményekben szocializálódtak és számukra egyáltalán nem természetes a mutyizás. Míg Lajčák az előrejutása érdekében megkötötte alkujait, kompromisszumait, néhány stábtag erre nem volt képes. Meg is született Szlovákia talán utolsó olyan botránya, amely nem az ellopott milliók nagyságáról, hanem elvhűségről és a gerincességről szól - hogy tovább ne menjünk, a túlárazott autópályákon egy hét alatt sokkal több pénzzel rövidítik meg az államot. Lajčák ENSZ-ben tartott szónoklatai után pár héttel már Fico vulgáris kirohanásánál szerepelt biodíszletként. Október végén Lucia Žitňanskával a kormányfő gyakorlatilag ugyanezt játszotta el a garázscégekkel szemben hozott törvény- csomag bemutatásánál. Mikor a közös sajtótájékoztatón szóba került a Bastemák-ügy, az igazságügyi miniszter zavartan mormogott valamit arról, hogy a Hídnak nem tiszte kommentálni a Smer ügyeit. Erre a kormányfő széles mosollyal adta az újságírók tudomására, hogy nincs botrány, minden a legnagyobb rendben. A feszengő Žitňanská arcáról leginkább azt lehetett leolvasni: nincs az a pénz, amit neki ezért a helyzetért ki tudnak fizetni. Lajčák és Žitňanská példája mutatja, mindenki köt valamiféle belső kompromisszumot azért, hogy részt vállaljon a kormányban - pénzért, karrierért, megindokolva, hogy másként nem lehet előrelépni a szakterületén. Sokszor nincs is máshova fordulni, hiszen a szlovák jobboldal szétesett, nincs értelmezhető alternatíva. Az együttműködés végső ára viszont az, hogy egyszer-egyszer Fico oldalán nyilvánosan el kell süllyedni a szégyentől, hosszú távon pedig nagyon vastag arcbőr szükséges. Havanna: öt tojás havonta GÁLZSOLT A kubai diktátor halála kapcsán újra megmutatkozott, hogy napjaink igazságon túli világának volt egy több évtizedes előzménye: a kommunista propaganda és az ezen alapuló balos nyugati mitológia, aminek igazságtartalma a nullához közelített. A mítosz és valóság talán sehol sem vált el olyan élesen, mint a Castro-rezsim esetében. A mítosz valahogy úgy hangzik, hogy a fiatal, meggyőződéses kommunista és hazafi Fidel Castro (Ľuboš Blaha szavai) a szegény népből toborzott forradalmár gerilla hadseregével megdöntötte az amerikaiak bábja, Fulgencio Batista diktátor rendszerét, majd hatalomra kerülve szociális reformjaival (ingyenes oktatás, egészségügy) népszerű lett és elismert országgá tette Kubát (megint csak Blaha). A „szabadság szigetét” megvédve dacolt az amerikaiakkal, de külföldön senkit sem veszélyeztetett (Robert Fico). „Noha ellentmondásos személyiség volt, mind hívei, mind becsmérlői elismerték a kubai nép iránti odaadását és szerete- tét, a nép pedig hosszú időn át ragaszkodott a Comandantéhoz” (Justin Trudeau, kanadai miniszterelnök). A valóságban nem Fidel és csapata döntötte meg Batista diktatúráját, hanem a demokratikus ellenzék és az Egyesült Államok, amely megvonta tőle a támogatást. Fidelék „csak” később, puccsal ragadták magukhoz a hatalmat, megakadályozva a demokratikus átmenetet. Korábbi gerillaharcuk csupán katasztrofális kudarcok sorozata volt. Fidel eleinte nem volt kommunista. Ellentétben öccsével, Raúllal (a jelenlegi kubai elnök) és a legendás, hasznos idióták trikójáról ránk mosolygó Che Guevarával. Raúl (aki valószínűleg már 1953-tól Moszkva ügynöke volt, szoros KGB- kötődéssel) és Che (aki argentin volt, nem kubai) azonban tettek róla, hogy Fidelt Moszkva irányába tereljék, főleg azzal, hogy eltették láb alól vagy bebörtönözték a nem kommunista harcostársakat és mindenféle ellenzékieket. Aztán következett a „forradalom exportja”, tanácsadókkal és kisebb harcoló alakulatokkal (Kongó, Közel-Kelet, Bolívia, Chile, Vietnam, Salvador, Nicaragua, Grenada), majd több tízezer katonával végrehajtott intervenciók (Angola, Etiópia). Ennyit a nem ártottak senkinek tézisről. Ami a szociális vívmányokat illeti, a kubai egészségügy még annyira sem ingyenes, mint a miénk, valójában csak a szűk hatalmi elit jut ingyenes, jó minőségű ellátáshoz, a túlnyomó többség rossz minőséget kap, és gyakran a zsebébe kell nyúlnia. Az oktatás valóban felszámolta az írástudatlanságot, de ezen túl inkább a kommunista agymosásban jeleskedik, mint a minőségi képzésben. Az életszínvonalt leginkább az állam által garantált egyenlő nyomor és a mellékes keresetek okozta óriási jövedelmi különbségek kettőssége jellemzi. A 15-30 amerikai dollárnak megfelelő (!) fizetésekből és még kisebb nyugdíjakból nyomorgó többség csak jegyre beszerezhető, államilag agyondotált élelmiszerekhez juthat, a fejadagok megdöbbentően szűkösek, különösen a szponzor Szovjetunió összeomlása óta. Időszakoktól függően havi 5-12 tojás jut egy főre, kevesebb mint 3 kiló rizs és cukor, hasonlóan szűkös húsadagok. Ráadásul sokszor ezekből is hiány van, és hossžú sorok alakulnak ki az üzletek előtt. Persze bárki vásárolhat a piacon meg a „dolláros üzletekben” konvertibilis pesóért mindent. Csakhogy ilyen pénze csak annak van, aki a turizmusban dolgozik, vagy rokonai pénzt küldenek Floridából, meg persze a kiválasztott párttagoknak. A piramis csúcsán a multimilliomos vagy talán milliárdos Castro-klán áll, luxusnyaralóival. Ennyit az egyenlőségről. Amit a nép szeretetéről tudni lehet, az a „lábbal szavazók” tömege, több mint egymillióan menekültek el a „szabadság szigetéről” lélekvesztőkön, az életüket kockáztatva (és valószínűleg több tízezren az életüket áldozva) Florida felé. Szóval a mítoszból szinte semmi sem igaz, de ez nyilván nem fogja megrengetni a Che-trikók eladási mutatóit. Aki jövőre legyőzheti Marine Le Pent Francois Fiiion, a szürke eminenciás, aki a francia jobboldal államfőjelöltje lett. Franciaországban a baloldal meggyengült a kormányzásban, így a konzervatív Francois Fiiionra vár a feladat, hogy jövőre legyőzze a Nemzeti Front jelöltjét, Marine Le Pent. A felmérések szerint erre jó esélye van. Fiiion radikális gazdasági programjával és konzervatív társadalomfelfogásával lett a francia jobboldal előválasztásán államfőjelölt. A médiaszerepléstől korábban ódzkodó, szigorú és visszafogott 62 éves konzervatív politikus a jobboldali előválasztás két fordulója között csak egyetlen dolgot sajnált: hogy nem korábban vágott neki az államfőjelöltségnek. Fiiion Nicolas Sarkozy államfő- sége idején 2007 és 2012 között a média által kedvelt elnök árnyékában vezette a kormányt. Most saját táborában is óriási meglepetést okozott azzal, hogy az első fordulót jelentős előnnyel nyerte, s nemcsak a favoritnak számító Alain Juppét utasította maga mögé, hanem végül ő okozta a harmadik helyre szorult Nicolas Sarkozy politikai visszavonulását is. Autóversenyző Fiiion 1954. március 4-én született a 24 órás autóversenyéről ismert Le Mans-ban, ahol a futamoknak a mai napig egyik szenvedélyes résztvevője. Újságíró volt, a francia hírügynökségnél dolgozott, majd jogi tanulmányokat végzett, s 1976-ban szülővárosa képviselőjének asszisztense lett. A képviselő halálakor Fiiionra maradt a választókerület, így 27 évesen a francia nemzetgyűlés legfiatalabb tagja lett. Többször újraválasztották, miközben pártjában is egyre feljebb lépett, 1993 és 2005 között valamennyi jobboldali kormányban miniszterként dolgozott az oktatási vagy a szociális tárca élén. Tiszta és nyugodt A korrupciós botrányoktól mentes, tisztességes és felidegesíthetet- len politikus hírében álló Fiiion negyven éve a francia közélet ismert arca, mindig is az őszinte be-s- zéd híve volt. Nicolas Sarkozy elnökké választását követően már 2007-ben azt hangoztatta, hogy a francia állam csődbe jutott, most pedig a brit modell alapján a túlságosan költekező állam visszaszorítását tartja legfőbb feladatának mintegy félmillió munkahely megszüntetésével a közszférában. Azt ígéri, hogy megválasztása esetén öt év alatt felére csökkenti a munkanélküliséget egy új munkajogi reformmal és a nyugdíjrendszer átalakításával, s a liberális sokkterápiának köszönhetően tíz év alatt Franciaország ismét Európa legerősebb hatalmává válhat. Ä várható szakszervezeti ellenállás kivédésére pedig nem parlamenti, hanem rendeleti úton kívánja bevezetni a megszorító intézkedéseket. Katolikus Gyakorló katolikus, öt gyerek apja. Konzervatív szemlélete ellenére a kampányban visszautasította, hogy „középkori reakciósként” állítsák be. Jóllehet személyes meggyőződése alapján nem támogatja az abortuszt, nem tervezi Franciaországban a nők alapjogának számító terhességmegszakítás korlátozását. Az azonos neműek házasodását engedélyező törvényt sem vonná vissza, de a homoszexuális párok számára az örök- befogadást szigorítaná. Az első forduló után Nicolas Sarkozy támogatásáról biztosította Fil- lont. Bár nagyon különböző stílusuk és vérmérsékletük miatt soha nem kedvelték egymást, politikai meggyőződésük azonos, mindketten az erőskezű kormányzás hívei. Visszautasítják a multikulturalizmust és a dzsihádisták soraiban harcolt franciák állampolgárságának megvonását javasolják, függetlenül attól, hogy van-e másik állampolgárságuk (a nemzetközi jog szerint egy állam nem teheti hontalanná az állampolgárait). Fiiion szerint mielőbb párbeszédet kell kezdeményezni Moszkvával a szíriai megoldásról, ugyanakkor Franciaország egyik fő szövetségesének továbbra is az Egyesült Államokat tartja. Az Európai Uniót illetően az euróövezet kormányzásának létrehozását tekinti a legfontosabbnak.
