Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-28 / 275. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. november 28. KULTÚRA I 7 A szabadság illúzió? Grendel Lajos legutóbb megjelent novelláiban több a kérdés, mint a felelet (Somogyi Tibor felvétele) JUHÁSZ KATALIN Rossz idők járnak. Mára cím is sejteti, hogy Grendel Lajos idén megjelent novellás- kötetébe nem sok vidámság szorult. A szereplők kilátástalan helyzetbe kerülnek, elveszítik a reményt, csalódnak az ideáljaikban. A Kossuth-díjas írót erről a létállapotról kérdeztük. Az ön hősei, narrátorai gyakran az 1968-as eseményeket követő időszak kárvallottjai, de jócskán vannak köztük olyanok is, akik az 1989-es rendszerváltás után sem találják a helyüket a világban, illetve szűkebb környezetükben. A két dátum párhuzamba állítása meglehetősen merész húzás... En 1968-atés 1989-et is megéltem. Mindkét eseményre öregedő tekintettel látok rá. 68-at az orosz tankok intézték el. 89-et saját magunk. Úgyhogy nem hiszem, hogy ez egy merész párhuzam. Persze a novellák erről is szólnak - legalábbis első szinten. De sokkal inkább szólnak az öregedésről. Másrészt a kitaszítottságról, a be nem váltott álmokról, a kényszerű lefojtottságról, a meggondolt hazudozásról. Szóval a 68 és a 89 kiindulópont, egyfajta löket, amely egészen másfelé viszi az embert. Itt ezen a másfelén van a hangsúly, nem 68-on és 89-en. •» Érezhető némi nosztalgia a régi, „békebeli” értékek iránt. Egykor patinás helyek, szép tájak, hátrányára változó városkép - mindezek megfűszerezik a szereplők gondolatait. Nehezen viseli a szó szoros és átvitt értelmében is vett lepukkantságot? Lát valamilyen kiutat? Az öregember másképpen látja a dolgokat, mint amikor húsz- vagy negyvenéves. A Stolcz című novellában nem a hebehurgyán megölt hajléktalanon sír Stolcz, hanem harminc Grendel Lajos év után először sír az apja miatt, akinek így vagy úgy gyilkosa volt. A Mindig másnap van című novellában egyfajta találkozásról van szó a negyven évvel ezelőtti fiatalemberrel. Erről szól tulajdonképpen a novella. Negyven évvel ezelőtt fiatal voltam, és én voltam a katonabakancsos fiú. Vagy Az idő hosszában - az otthon- talanságról szól elsősorban. Szóval van egy második története is minden novellának. A láthatatlan történet. Az igazi történet. A láthatatlan meglátása. Ez minden novella lényege: Cse- hovtól Hemingwayig, Fitzgeraldtól Cortázarig vagy - Kosztolányitól mondjuk Örkényig. A legtöbb szöveg olyan tömény, mintha egy-egy regény szinopszisa lenne. Gyakran éreztem, hogy többet is szeretnék tudni a szereplőkről, hosszabban és részletesebben elmesélve. Ilyen, amikor az író partnernek tekinti az olvasót? Tudatos volt ez az igyekezet, vagy egyszerűen ennyit tartott elégségesnek elmondani róluk? Abszolút tudatos. Nem kell mindent megírni. Már Petelei és Gozsdu is tudta ezt, pedig ők 19. századi írók voltak. A legegyszerűbben megírni a legbonyolultabbat. Nos, ez a kihívás. 68 és 89 drámai szituációiból megírni azt, ami helytálló. Jaspers és Heidegger című novellám hőse húsz évig senki volt, noha, teszem azt, nagy filozófus lehetett volna. Amikor 89- ben megnyílik az ő kapuja is, már csendes őrült. Mert mi más lehet, ha Heideggerrel és Jaspersszel sakkozik éjfél előtt a tanszéki szobájában - egyedül. Hisz Jasperst és Heideggert nem is ismerhette. Szóval egy bizonyos fokig őrült? Mondjuk egy sakkjátszma erejéig? Vagy nem is olyan őrült, mert a látszat ellenére a szabadságot birtokolja? Az én jelenlegi novelláimban több a kérdés, mint a felelet. Vagy a Gulyás Béni. Nem lehet tudni, hogy nincs-e igaza. A narrátor így záija a novellát: „Jönnek a katonák és mennek a katonák. Hogy oroszok-e vagy nem oroszok, mindegy. Gulyás Béni felfogta, hogy az ember virága húszévesen nő nagyra és hetvenéves korában ér el odáig, hogy eggyé váljon a fűvel és a pusztával.” Az utolsó bekezdés a lényeges. A leglényegesebb. És az olvasó számára is az a kulcs. Ha minden klappol, új távlatot nyit a novellának. A szabadság fogalma, annak hiánya, keresése a legkülönbözőbb módokon jelenik meg a novellákban. Mit jelent ma önnek a szabadság, és mit jelentett a rendszerváltás idején? Hm. Az ember a szabadság illúziójában él, holott még inkább manipulált, mint mondjuk ötven vagy száz éve. A tömegkommunikációs eszközök finomodtak - enyhén szólva. A szabadság illúzió? Az ember közösségben él, de éppúgy nevezhetjük csordának is. Hangulat dolga. A Jaspers és Heidegger végére utalnék. A szabadság bizonyos fokig az őrülettel határos. Vagy csak annak látszik a „normális” ember szempontjából? Ha őrizni akarom a szabadságomat, egyre inkább őrültnek látszom? Meglehetősen destruktív perspektíva. A történetek hősei gyakran fizikai agresszió elszenvedői, szemtanúi, vagy maguk folyamodnak agresszióhoz. Miért tartotta fontosnak kidomborítani ezt az elemet? Mert az ember - én is - félig ember, félig állat. Az agresszivitás növekszik az elmúlt 15-20 évben, lásd a párizsi, brüsszeli merényleteket. És ennek távolról sincs vége. Nem tudom... Olykor elfog a pesszimizmus. De nagyon. Vagy csak az öregedés jele mindez? Hát, ezt sem tudom. RÖVIDEN Magyar és szlovák filmes siker Barcelona/Gijón. A legjobb színészi alakításért járó elismerést vehette át Kovács Patrícia és Gryllus Dorka szombat éjjel a barcelonai Zoom Fesztiválon. A magyar színésznőket Szász Attila: Félvilág című tévéfilmjében nyújtott teljesítményükért díjazták, a díjat megosztva kapták. A kosztümös magyar thriller az 1914-ben meggyilkolt hírhedthíres kurtizán, Mágnás Elza utolsó napjait meséli el, megtörtént események alapján. Ugyancsak Spanyolországban, az 54. Gijóni Nemzetközi Filmfesztiválon szombaton két elismerést kapott Jan Hrebejk szlovák-cseh koprodukcióban forgatott A tanítónő című drámája. Díjjal jutalmazták Juraj Fábryt, a film építészét, valamint zeneszerzőjét, Michal Novinskit. Ez utóbbi azért is kivételes elismerés, mert a gijóni fesztiválon általában nem osztanak díjat a legjobb zene kategóriában. (MTI, tb) A „kínai Oscar" díjazottjai Tajpej. Egy fekete-fehér társadalomkritikai alkotás nyerte el a kínai Oscarként emlegetett Arany Ló-díjat a legjobb film kategóriában a szombat esti taj- peji (Tajvan) gálán. Ta-lej Csang Végé a nyárnak című filmje Belső-Mongóliában játszódik az 1990-es évek elején, amikor a drasztikus gazdasági reformok következményeként tömegesen veszítik el emberek a munkájukat. A legjobb rendezésért járó Golden Horse-t a kínai Steven Spielbergként emlegetett Feng Hsziao-kang veterán kínai rendező érdemelte ki Nem vagyok Bovaryné című, San Sebastianban is fődíjas fekete komédiájával, amely egy kínai asszony 10 éven át tartó kálváriáját mutatja be a kínai állami hivatalokban. (MTI) A cselekmény annyira kiszámítható, hogy néha már fáj nézni (Képarchívum) Karel Gott ismét csalogánydíjas Prága. A betegeskedő Karel Gott 41. alkalommal is elnyerte a férfiak kategóriájában a legjelentősebb cseh könnyűzenei közönségdíjat, a Cseh (korábban: Arany) Csalogányt, amelyet 51. alkalommal ítéltek oda. A 77 éves szupersztár helyett Charlotte nevű tízéves kislánya vette át a díjat szombat este, mivel Gott hátgerincbántalmak miatt kórházban tartózkodik. Az énekes legújabb száma - az első, amelyet nyirokcsomórákból való kigyógyulása óta énekelt fel — csaknem 37 ezer szavazatot kapott sms-ben, és ezzel a gála abszolút győztese is egyben. Gott elsőként 1963-ban nyerte el az akkor még Arany Csalogánynak nevezett díjat. A női énekesek kategóriájában idén is Lucie Bílá vitte el a pálmát, immár 19. alkalommal. A zenekarok mezőnyében a Kabát együttes végzett az első helyen, amely már 11 éve a legnépszerűbb együttese Cseh- országnak a rádiós közönségszavazás alapján. (MTI) MOZIJEGY Reszkessetek, nézők! Ha van karácsonyi film, amely kicsit sem romantikus és kicsit sem szokásos, akkor a 2003-as Tapló Télapó az. A tonnaszámra készült karácsonyi alkotások között korhatáros, de üde színfolt volt obszcén humorával, szerethetően elmebeteg főhősével és abszurd ötleteivel. Ezért is. vagyok rettenetesen lesújtva a folytatás láttán, amelyből mindenféle szellem és tehetség hiányzik, pusztán a káromkodások maradtak. Már azt is nehéz megérteni, mi szükség volt egy ilyen folytatásra, amely láthatólag az első rész érthető sikerét szeretné meglovagolni, és ezért a történetet is majdhogynem megismétli. Megint itt van az életből borzasztóan kiábrándult, az alkohol és prostituáltak között ingázó Willie, akinek ismételten Marcus, a kis növésű fickó ajánlja fel a nagy bizniszt: ki kellene rabolni egy jótékonysági szervezetet, ám ehhez megint fel kell venni a mikulásszerkót, ami életunt hősünknek nem a legvonzóbb feladat. Sajnos mi sem fogjuk annyira élvezni, mert a Tapló Télapó 2. cselekménye annyira kiszámítható, hogy néha már fáj nézni. Nem történik semmi érdemleges, csak egy-egy szexjelenet és hangos káromkodás kúszik be a vászonra. Míg az eredeti filmben utóbbiak nem voltak annyira öncélúak, most nem érti a néző, miért kell minden percben egy hosszú és még csak nem is változatos mocskolódással előjönni. Talán azért, mert az új rendezőnek, Mark Watersnek egyéb ötlete nem volt, hiszen a Tapló Télapó 2. amúgy egy szokásos, rosszul sikerült hollywoodi vígjáték, amely a végén szépen happy endbe fordul, és még Willie anyját is behozza a cselekménybe, bár nehéz rájönni, mi is ennek az oka. Ahogy az sem világos, komolyan gondolta-e valaki a stáblista közben látható fotókat, amelyekről minden elmondható, csak az nem, hogy viccesek. Az első részben kifejezetten szerethető Billy Bob Thomton kellemetlenül feszeng a főszerepben, kisujj- ból próbálja hozni a karaktert, de ő sem tudja menteni a menthetetlent. Márpedig a Tapló Télapó 2. egy menthetetlen film, ami teljesen feleslegesen készült el. Gera Márton Tapló Télapó 2. (Bad Santa 2). Amerikai vígjáték, 92 perc, 2016. Rendezte: Mark Waters. Szereplők: Billy Bob Thornton, Kathy Bates, Tony Cox, Brett Kelly.
