Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-26 / 274. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ 2016. NOVEMBER 26. ÉVFORDULÓ 13 1954. november 10. Feleki Kamii Miska főpincér és Honthy Hanna Cecília Anna Moffo énekesnő fotókat nézeget a forgatáson. A művésznő a szerepében Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjének bemutatóján Csárdáskirálynő magyar-német koprodukcióban 1971-ben készült a budapesti Fővárosi Operettszínházban. filmváltozatában Sylvia szerepét alakította. 1916-ban mutatták be Budapesten a Csárdáskirálynőt A százéves uralkodó Kálmán Imre Csár­dáskirálynője meghó­dította a világszínpa­dokat. Egy évszázada ül a trónon, népsze­rűsége még a musical világában is töretlen. ankarai ope­raházba egy Macbeth-elő- adásra igyekez­tünk, s a kí­gyózó sor a pénztárnál ugyancsak felkeltette érdeklődésünket. Verdi operája nem tartozik a legnépsze­rűbbek közé, de úgy tűnt, hogy a török közönség ízlése különbözik az általánostól. Tévedtünk, a tö­meg a másnapi Csárdáskirálynő előadásra kívánt bejutni, s jegyek reményében állta végig a hosszú sort. Sajnos programunk hazaszó­lított, de Kovácsné Papp Ágnes - aki külügyi szolgálatban tartózko­dott a török fővárosban - látta az előadást, és az estre így emlékezik: „Nagyon jó rendezésben álk'tották színpadra a darabot, s mindent megtettek, hogy magyaros han­gulatot varázsoljanak a falak közé. Az előadás népszerű volt, Kálmán operettje mindig telt házak előtt ment, s nagyon nehéz volt rá je­gyet kapni.” A beszámolót a más külföldi városokban élők is meg­erősíthetnék, hiszen nem nyugszik le a nap, hogy valahol a világban ne csendülnének fel Kálmán örök­becsű dallamai. Mi, magyarok mindig büszkék voltunk hírnevünkre, s kiváltképp arra, mit mondanak rólunk. Híres emberekkel árasztottuk el a vÜá- got, de mi őket is gyakran rangso­roljuk, ráadásul felosztjuk élőkre és holtakra. Az élők között minden bizonnyal Rubik Ernő áll a dobo­gó élén, az elhunytak között már élesebb a „küzdelem”. Egy biztos, Kálmán Imre a dobogón, vagy a dobogó közelében áll. Legnépsze­rűbb darabja, a Csárdáskirálynő különösen közkedvelt a világban. Valóban, az operett meghódította a glóbuszt, az angol szövegkönyvet készítő E G. Wodehouse nyilat­kozta egyszer: „A Csárdáskirály­nő nemcsak e tehetséges magyar ember művei közül emelkedik ki, hanem egyenesen minden idők legjobb zenéje!” Ha a mű titkát keressük, a zeneköl­tő felkészültsége, a darab időzítése, a szentimentális történet és a sláge­rek nagy száma lehet a kulcs. Kál­mán Imre csodagyerekként kezdte pályafutását. Zenei tanulmányait Koessler János kezei alatt végezte, akinél Bartók Béla és Kodály Zol­tán is tanult. Az ifjúnak szer­zői ambíciói is voltak, a szim­fonikus költemény világában csillogtatta meg tehetségét. A Saturnalia nagyzenekari művet, valamint az Endre és Johanna szimfonikus nyi­tányát már csak a lexikonok említik; a Hungarotonnál töltött éveim alatt viszont sokat hallottam a klasszikus Kálmán-művek zenei értéke­iről. Az ifjú szerző tisztában volt tehetségével és hibáival, s látva a hiábavaló talpalást a ki­adóknál és a szerzők életének rögös útját, inkább a „múzsák neveleden gyermekéhez” lán­colta sorsát. Felesége, Kálmán Vera Emlékszel még címmel írta meg férje életrajzát. Kissé mogorva, befelé forduló embernek ábrázolta, így a zene' költőnek a vidám színpadra külön rá kellett hangolódnia. A fiatal szerző bemelegítésként az „Én vagyok a Fedák Sári szobacicája” refrénű kupiét írta meg, a dalt másnap egész Pest énekelte, s Fedák Sári is műsorára tűzte. Egy szó, mint száz, a váltással Kálmán jól döntött, zeneakadémiai tanul­mányainak később az operett vilá­gában is nagy hasznát vette. A további siker nem sokáig vára­tott magára, a Tatárjárás hazai bemutatója után Párizsig jutott el a darab, így nemzetközi hírnevét is megalapozta, s ennek nyomán a szerző már Bécsben talált otthonra. Az Obsitos mérsékelt fogadtatása után a Zsuzsi kisasszony és a Kiskirály következett, mindkét művet hazai sztárok sora vitte sikerre, s ekkor már érlelődött a nagy mű gondolata. Az Éljen a szerelem szövegét Leo Stein és Jenbach Béla írták, a címet Csárdáskirálynőre változtatták, 1915 novemberében Bécsben műsorra is tűzték. Egy évre rá, november 3-án a budapesti közönség is láthatta. A nagy háború közepén járunk, s a felejteni vágyó közönség a bugyuta történetet, mannaként fogadta. Nem csak a mi oldalunkon. Az operett például külön karriert futott be Oroszországban és a Szov­jetunióban. Első háború ide vagy oda, az orosz színházak a mű be­mutatója után fondorlatos módon megszerezték a mű partitúráját, s nagy sikerrel játszották odahaza. A mű népszerűsége a nagy testvérnél töreden maradt, 1944-ben például a II. világháború vérzivatarai sem rettentették el a szverdlovszki (ma Jekatyerinburg) filmstúdiót, hogy mozit készítsen a darabból Sylva néven; a krónikák tanúsága szerint Z. Szmirnova Nyemirovics játszot­ta a címszerepet. A Lenfilm 1981- ben ismét a nézők elé varázsolta az örökzöld történetet. Nem zavarta a szovjet „átvevőket” az a tény sem, hogy Kálmán Imre felesége orosz emigráns volt, s ez akkor halálos bűnnek számított. Természetesen az adaptációkból a szerző nem lett gazdagabb, a szovjetek mindig ké­nyesen vigyáztak arra, hogy senki­nek ne fizessenek jogdíjat. Kálmán egész életében nagyon szerette „királynőjét”, külön fi­gyelemmel kísérte, amikor 1951- ben Rökk Marikával és Johannes Heestersszel Németországban 79 Nem zavarta a szovjet „átvevőket” az a tény sem, hogy Kálmán felesége orosz emigráns volt. megfilmesítették, s később, ameri­kai évei alatt is sokat dirigálta. Természetesen a magyar filmipar is megalkotta a műből a maga szu­perprodukcióját. Szilvia szerepét a világ egyik legszebb (és jó hangú) énekesnőjére, Anna Moffóra híz­ták, partnerének a nem kevésbé híres René Kollót választották. A parádés szereposztásban mellettük olyan művészek szerepeltek, mint Latinovits Zoltán, Psota Irén és Németh Sándor. Külön tanulmányt érdemelne annak vizsgálata, hogy a burzsoá értékeket tagadó kommunizmus alatt miért volt töredenül népsze­rű a Csárdáskirálynő. A szocialista tábor több országában betiltották az operettet mint műfajt, máshol a Csárdáskirálynő megmaradt re­pertoárdarabnak. Magyarországon időszakról időszakra ráhúzták a vizes lepedőt, belenyúltak a szöveg­be, de továbbra is műsoron tartot­ták. Igen kifejező az 1983-ban be­mutatott Te rongyos élet című film filozófiája. Bacsó Péter az enyhülés időszakát kihasználva A tanú egye­nes folytatásaként vitte vászonra a szatírát. Sziráky Lucy díva elgon­dolkoztató komédiája az operett akkori világába is elvezeti a nézőt. A daljáték nagyon sokat köszön­het Honthy Hannának. Rózsa Ferenc karnagy több városban is vezényelte a művet, s így vélekedik.- „Szerencsére a Kellér Dezső-féle átdolgozást kellett vezényelnem. Az eredetiben Ciliké pusztán kicsi prózai szerep volt, amelyet Kellér - direktben Honthy Hanna részé­re - zenéssé alakíttatott. Honthy, kiöregedvén Szilvia szerepéből megkérte Kellér Dezsőt az átdol­gozásra. Az operett nagyasszonya még ezt is megtehette! Nagyon sikeres volt a műtét, sokat nyert általa a darab.” ízlésen nem lehet vitatkozni, mások az új évezredhez illőbb darab mellett tették le voksukat. Kerényi Miklós Gábor azt követő­en, hogy 2001-ben átvette a Buda­pesti Operettszínház irányítását, az akkor épp 45 éve a színház reperto­árján lévő változatot levette a mű­sorról, és 2002-ben az eredeti mű szellemét idézve, új felfogásban, korszerű, mai rendezésben állította színpadra. Ez az előadás az elmúlt másfél évtizedben bejárta az egész világot. Óriási sikert aratott To­kió, Oszaka, Róma, Amszterdam, Hága, München, Baden-Baden, Frankfurt, Berlin, Tev-Aviv színpa­dain. Salzburgban, Bukarestben és Prágában pedig koprodukcióban szintén Kerényi Miklós Gábor ren­dezésében hódított. 2015. november 17-én Csárdás 100 címen nemzetközi Gála­esttel kezdődött az egy éven át tartó programsorozat, amellyel a Csárdáskirálynő operett 100. évfordulóját ünnepli a színház. A gálaműsort Lőrinczy György főigazgató nyitotta meg, aki a magyar operettjátszás legfonto­sabb művének születésnapján kö­szöntötte többek között a mester leszármazottját, Kálmán Yvonne asszonyt. A Csárdáskirálynő szövegei lassan a „népköltészetbe”, a nóták világá­ba vonultak be, udvarlók milliói énekelték partnerüknek a „Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád” vagy ,A lányok, a lányok, a lányok angya­lok” slágert, a könnyűkeresetű nők a köznyelvben a „járdáskirálynő” melléknevet kapták. A „Húzatom agyba-főbe, beugróm a nagybő­gőbe” szöveg számos duhajnak a himnuszává vált. Végezetül egy emlék, a Duna Te­levíziónál az ezredfordulón kü­lönleges vendég látogatott meg: Charles Kálmán és Váradi Kata­lin, akik egy kétzongorás Kálmán- válogatás promóciója ügyében kerestek meg. Kálmán Imre fia inkább a jazzhez vonzódott, de maga is bemerészkedett az operett világába: apja halála után három évvel A nagy tenorista című dal­művel folytatta a családi hagyo­mányokat. A zenei szerkesztőhöz kísértem őket, és megajándékoz­tak az említett lemezzel. Most az évforduló napján újra elővettem, a korong zárószáma, a finálé termé­szetesen a Csárdáskirálynő feldol­gozása volt. Csermák Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents