Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-23 / 271. szám, szerda
www.ujszo.com I 2016. november 23. KULTÚRA I 5 Patetikusra sikeredett a pápamusical II. János Pál találkozása a falusi asszonyokkal, Korec bíborossal, a Sátánnal és a nyitrai Andrej Bagar Színházzal AII. János Pál pápát alakító Ján Galovič és Marcel Ochránek (TASR-feivétei) VRABEC MÁRIA Mostanában divat a pápákról könyvet írni, filmet készíteni, színművet rendezni. Ezt bizonyítja a Ferenc pápáról szóló kiadványok tömkelegé, az HBO új sorozata, Az ifjú pápa, a könyvjelzőtől a bögréig minden, amin II. János Pál arcképe látható. Erre a biztos sikerre hagyatkozott a nyitrai Andrej Bagar Színház is, amikor a szentté avatott lengyel származású egyházfő életéről mutatott be musicalt Hivatása pápa címmel. A döntés tulajdonképpen nem meglepő, a teátrum azt a hagyományt követi, amelyet még a Jozef Bednárik rendezte musicalekkel kezdett el, majd hol többé, hol kevésbé sikerült próbálkozásokkal folytatott. A zenés műfaj egyetlen évadban sem maradt ki, de az igazán hangos, több évadon átívelő, jövedelmező közönségsiker - talán a Pacho visszatér című nagyon szlovák és nagyon primitív daljátékot kivéve - elmaradt. Nyilvánvalóan ezért is esett a választás olyan témára, amely a konzervatív, legalábbis külsőségeiben vallásos Nyitrán biztosan bejön, és bízni lehet abban, hogy a távolabbi vidékekről is jönnek majd a katolikus egyletek és rózsafüzér-társulatok színházlátogatóba. Hogy művészi csomagolása is legyen a dolognak, a darabot a Made in Slovakia nevet viselő, vagyis csupa szlovák művet bemutató évad keretében hirdették meg, a dalszövegeket Dániel Hevier írta, a zenét Dusík Gábor szerezte. Sokáig titok volt, ki személyesíti meg a pápát, végül Ján Galovič mellett döntött Jerzy Jan Polonski lengyel rendező. És jól döntött: a színész kellemes énekhangja olykor még az egész darabot átható pátoszt is feledteti, de azokban a jelenetekben, ahol egész enciklikákat kell elmondania, láthatóan ő sem érzi jól magát. Meglehetősen furcsán hat az is, hogy a darab II. János Pál haldoklásával kezdődik — a halálos ágyán emlékezik vissza életére, amely a kezdetektől szent, egyenesen és akadálymentesen felfelé ívelő pálya volt. Valahol azért az alkotók is érezhették, hogy egy színműben szükségszerű a konfliktus, ezért találták ki az ifjú Karol Wojtylát, majd II. János Pált is kísértő Sátán alakját, aki színészi hírnevet, sikert, pénzt ígér - mindhiába. Éva Pavlíková rutinból hozza a figurát, sem többet, sem kevesebbet nem nyújt, mint ami megszokott és elvárható tőle. Az ifjú Wojtylát megszemélyesítő Juraj Ďuriš hiteles hévvel és lelkesedéssel mond neki ellent, még akkor is, amikor a szerelemről kell lemondania, az idősödő pápa pedig olykor bölcs derűvel, gyakrabban megmosolyogtató szentenciákkal teszi helyre. Valójában az egész darab közhelyek és bevált klisék gyűjteménye, a háttérben időről időre dalra fakadó és táncra perdülő parókás Jézustól egészen a „pápa bácsival” éneklő kisgyerekekig. Ami egy musicalbe kell, az mind megvan itt: sok tánc, fülbemászó dallamok, hatásos koreográfia és költséges díszlet, de mindebből csak az utóbbi sikerült igazán a lengyel Damian Stymának köszönhetően. A korabeli képek vetítésével kiegészített színpadkép igazán hatásos és ízléses, szinte kirí az egész produkcióból. A Hivatása pápa a műfaj minden követelményét teljesíti, csak épp a történetnek nincs igazán tétje - ennél fogva feszültsége sincs egyenesen, egyre himnikusabb dalokkal halad a megdicsőülés felé. Bizonyára nem véletlen, hogy a nyitraiak lengyelekre bízták a rendezést, a koreográfiát és a díszletet is, ilyen pa- tetikus előadást aligha tudott volna más összehozni ebből az előrelátható és bizony eléggé lapos történetből. Hogy a nézők nem alszanak el a sok jóság közepette, az csak a három falusi asszonyt megszemélyesítő Eva Večerovának, Gabriela Dolná- nak és Eva Hlaváčovának köszönhető. Ok az első vidéki szolgálattól a római pápaságig követik és kommentálják Karol Wojtyla pályáját. Ötletes az a jelenet is, amelyben Brezsnyev szovjet pártfőtitkár telefonál Jaruzelski tábornoknak, hogyan engedhette meg, hogy egy lengyelt pápává válasszanak, vagy a lengyel kommunista pártelit gyűlése, amelyen a pápáról begyűjtött információkat összegzik - de ez minden, ami a darab javára írható. A többi vagy unalmas, vagy egyenesen kínos, mint az a jelenet, amelyben II. János Pál 1996-os nyitrai látogatása során Korec bíborossal találkozik és a cirill-metódi örökségről beszélget vele. Lehet, hogy ezt Nyitrán kötelező körnek gondolták az alkotók, de az erőltetettséget nem tudták elleplezni. Deszka-díjat aligha kapnak az előadásért az alkotók, de ba az interneten megnézzük, hány plébánia szervez színházjátogatást Nyitrára, máris megérte. És végeredményben ez volt a cél, akármennyire szent is az eszköz. A F otóhónap két magyar TALLÓSI BÉLA (Reprodukciós felvételek) Pozsony. Az idei, 26. Fotóhónap kiállításai közül ezúttal kát magyar tárlatot ismertetünk. Az egyik Petrik Bála felvételeit gyűjti össze Üvegre rótt emlékezet címmel, a másik Koleszár Adél New Routes of Faith című sorozatát prezentálja. A Szent János evangélista kápolnában december 4-ig tekinthető meg az Üvegre rótt emlékezet című kiállítás, amely a néhai radi pap, Petrik Béla (1888-1971) fényképeiből nyújt válogatást. A fekete-fehér dokumentarista, mégis artisztikus fotókon egy letűnt világ köszön vissza. A fotós olyan életképeket örökített meg, amelyek a korabeli helyi lakosok mindennapjait tükrözik, a leg- petrik Béla: Cím nélkül többször alakított, festői környezetben. A fény és az árnyék játékát jól irányító beállítások éles, erősen kontúros tájábrázolást eredményeznek. A természeti környezetben pózba állított egész alakos figurák a fotós lencséjébe néznek. Petrik Béla Emellett az élet- és lakótér bemuta- nem portrékat készített, nem az I tása is lényeges. Ezek nem kulisszaegyén, az egyéniség megmutatása I ként jelennek meg, hanem oly an térvolt a fontos számára, hanem a falusi ként, amellyel szoros kapcsolatban közösség jellemzőinek láttatása. : élt a kor embere. kiállításáról Az Open Galleryben (Baštová 5.) november 30-ig látható a több mint két éve Mexikóban élő és alkotó Koleszár Adél New Routes of Faith című kiállítása. A magyar fotóművész alkotói ösztöníjjal utazott Mexikóba, ott készítette el jelenleg Pozsonyban állomásozó sorozatát. A szériát a társadalom peremén élőket — szegényeket, prostituáltakat, bűnözőket, drogfüggőket - megörökítő kemény, ütős, elgondolkodtató felvételek alkotják. A lencsevégre kapott figurák hovatartozásáról, életmódjáról vallanak Koleszár Adél fotói. Azok a minták, motívumok árulkodnak erről, amelyeket a felvételek alanyai magukra tetováltattak, a bőrükbe égettek, k'arcoltattak. „Koleszár Adél fotóin az erőszakot és a kényszerű szociális izolációt vizsgálja, azt, hogy ezek állandó elszenvedése hogyan alakítja át az egyént és az őt körülvevő társadalmi struktúrákat” - áll a Fotóhónap katalógusában. Negatív érzéseket, idegenkedést, elutasítást válthatnak ki a távoli, általunk nem ismert realitásban élő emberi alakok, ezért nem könnyű a pozitív érzelmi azonosulás Koleszár Adél: A Fekete Angyal híve, Mexico, 2015 a fotókkal. Ám Koleszár Adél épp azt szeremé elérni sorozatával, hogy láthatóvá váljon: „ezek az ellentmondásos karakterek, melyek rengeteg előítéletet szülnek bennünk, valójában egy brutális társadalmi és politikai rendszer szülöttei”.
