Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-23 / 271. szám, szerda
www.ujszo.com | 2016. november 23. KOZELET I 3 Mi jön a magyar-magyar után? (Somogyi Tibor felvétele) FINTA MÁRK Mi a valódi jelentősége a dunaszerdahelyi politikai-civil egyeztetésnek? Mivé fejlődhet? Mit lehetett leszűrni a találkozón uralkodó hangulatból? Elemzésünkben a magyar-magyar párbeszéd kulisszái mögé nézünk. Amikor 2013-ban egy nyilvános pártelnöki vitán csapott össze Beré- nyi József, a Magyar Közösség Pártjának akkori elnöke és Bugár Béla, a Híd vezetője, a Selye János Egyetem konferencia-központjának halijában, a teremben is tapintható volt a feszültség a két párt tagjai és szimpatizánsai között - nem vegyültek egymással, a vitát pedig olykor bekiabálások tarkították. A két pártelnök ugyan igyekezett mosolyogni, de ha elég közel ment hozzájuk az ember, látni lehetett, hogy mosolyuk nem túl őszinte, és meglehetősen tartózkodóan viselkedtek egymással. Ahogy most, úgy akkor is az volt a szlovákiai magyar közbeszéd egyik legforróbb témája, együtt fog-e működni a két párt valamilyen szinten az elkövetkező időszakban. Akkor nem egész egy év telt el a „kisebbségi minimum” aláírása óta, és közeledtek a megyei választások is. Akkoriban is szó volt arról, hogy a Híd és az MKP összezárhat ezen a szinten, és együttműködnek, ám végül hatalmas, személyeskedéstől és vádaskodástól sem mentes viták után a közös indulás nagy terveiből csak morzsák valósultak meg. Véget ért a hidegháború? Sok évvel, sok választással és egy pártelnökcserével később Dunaszer- dahelyen ismét leült egymással a két párt. Bár kommunikációs fogásokkal igyekeztek az össztársadalmi összefogás üzenetére helyezni a hangsúlyt, és civileket, valamint az országos szervezetek vezetőit is meginvitál- ták, azért mégis, elég nyilvánvaló volt, hogy a magyar-magyar párbeszéd legfőbb üzenete, le tud-e ülni egy asztalhoz feszültség nélkül a Híd és az MKP. A találkozón pedig most nem volt nyoma a hidegháborús hangulatnak. A két párt politikusai nem vonultak el sértetten egymás mellett, hanem meglehetősen barátságosan, vagy legalábbis udvariasan beszélgettek itt-ott a teremben, vagy odakint cigarettázva az akció kezdete előtt fél órával. A két pártelnök, Menyhárt József és Bugár Béla a terem közepén beszélgetett hosszasan, és ennek egyértelmű üzenete volt: ez most nem arról szól, hogy egymásnak eresztjük a két politikai tábort. A találkozót kezdeményező MKP patikamérlegen adagolva, és rendkívül óvatosan kommunikált a rendezvény előtt: maga Menyhárt vette el például Bugár azon kijelentésének élét, mikor a Híd elnöke egy interjújában arról beszélt, „gittegyletekben” nem vesznek részt. Emellett ráadásul az elmúlt hónapokban többször is mutatkozott együtt a két pártelnök, például Somoiján, Mátyás szobrának avatóján és a DAC stadionavatóján is. Háttér-információink azt erősítik meg, hogy az MKP több kompromisszumot is hajlandó volt meghozni. Úgy tudjuk, végül a Híd kifogására lett a tárgyalás(sorozat) neve magyar-magyar párbeszéd, és nem az eredetileg az MKP Országos Tanácsának őszi ülése után beharangozott Őszinte a mosoly? Magyar Érdekképviseleti és Egyeztető Tanács. Menyhárt aztán a nyitóbeszédében egyértelműen ki is mondta, hogy az általa vezetett MKP nem szeretné, ha folytatódna az árokásás és a gyűlölködés, és hazaküldte azokat, akik ezért jöttek volna. A két elnök óvatosan pozitív viszonya Hangácsi István, a Méltányosság Politikaelemző Központ szlovákiai politikával foglalkozó elemzője szerint azon alapul, hogy nem terhelik őket azok a személyes ellentétek, melyek Bugár és Csáky Pál, vagy épp Berényi József, az MKP két exelnöke között feszültek. Menyhárt ugyanis egy fiatalabb generáció tagja, a kilencvenes évek turbulens időszakát, vagy épp a közös párt belső harcait nem élte meg mint aktív politikus. Emiatt pedig elődeihez képest másként látja és kezeli a Híddal és a Bugár Bélával való viszonyt. „Sokkal kevésbé mutat konfrontativ stílust, mint Csáky és Berényi. Pontosabban eddig úgy tűnik, hogy rugalmasabb, pozitívabb és kezdeményezőbb” - véli az elemző. Könnyű téma, rövid vita Ha a cél a két párt és a civil szféra közelítése volt, a magyar-magyar párbeszéd első állomásának témájaként nem választhattak volna jobb témát, mint az oktatásügy. Ezen a téren ugyanis kifejezetten összecseng az MKP, a Híd és a civil szféra álláspontja, ráadásul újabb és újabb csontvázak pottyannak ki a szekrényből (gondoljunk csak arra, hogy az óvodai férőhelyek hiánya például egyáltalán nem volt vezértéma a közbeszédben, ha a kisebbségi oktatásügyről esett szó), ami garantálja, hogy a szakma és a politikum hosszú távon is együtt dolgozhat a kérdések megoldásán. Hangácsi István szerint a találkozó jelentősége az, hogy jelezték a szlovákiai magyar közösségnek: ebben a pillanatban és az oktatásügyben mindkét pártban és a civil szférában is ott munkálkodik a közös tenni akarás. A szervezők (és ez alatt most nem csak az MKP-t, hanem a szervezés folyamatában érdekelt minden résztvevőt érteni kell) nyilvánvalóvá tették, hogy a találkozó szimbolikus, és ezt úgy is kell kezelni. A rendezvény ugyanis rendkívül rövid volt, és az idő nagy részét is elvitték a „kötelező körök”, az előadások a demográfiai helyzetről és az oktatásügy állapotáról és igényeiről. A megjelent sajtosok hiába is találgatták 11 óra körül, mikor még javában tartottak az előadások, hogy mikor lesz maga a „vita”, ha a záró sajtó- tájékoztatót 12:30-ra tervezik, sokan csúszásra gyanakodtak. Végül azonban pontosan kezdték a tájékoztatót, a vita ugyanis csak mintegy 40 percig tartott, zárt ajtók mögött. Csak néhány hozzászólás volt, azokból sem alakult ki vérre menő csetepaté, inkább ötletek, kiegészítések hangoztak el. A zárt ajtós megoldás ugyan egy feleslegeselem volt, de részben megakadályozhatta, hogy azok, akik esetleg csak azért szólaltak volna fel, mert ezzel bekerülhetnek a sajtóba, felborítsák a forgató- könyvet. Nem sokkal később a résztvevők már kedélyesen ebédeltek a hátsó teremben. A gördülékenység alighanem elsősorban annak köszönhető, hogy a zárónyilatkozatot nem a helyszínen fogalmazták meg, hanem alaposan, sok háttéregyeztetés után állították össze, és ezekkel az egyeztetésekkel nem kürtölték tele a sajtót. A találkozón elhangzott előadások más-más szemszögből közelítették meg az oktatás témakörét, de összecsengtek, és céljuk ugyanaz volt, és azt mutatták a hallgatóságnak, hogy a politikai és a civil szféra szakértői diagnosztizálni tudják a helyzetet, és erre építve elképzeléseik is vannak a helyzet megoldására. Erre utalt Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is, mikor a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, az általánosságok mellett konkrétumokat is tartalmaz a dokumentum, melyeket aprópénzre lehet váltani. A találkozó átmenetileg győztes-győztes helyzetet teremtett a pártok számára is. Az MKP sikernek tekintheti, hogy tető alá hozta a kezdeményezést, a Híd pedig kommunikálhatja a választói felé, hogy nem adta fel a magyar közösség jövőjét érintő témákat, és tompíthatja annak az élét, hogy kormányra lépett a Smerrel és az SNS-szel. Rögös út jön Hangácsi István szerint ennek a találkozónak hosszú távon majd akkor lesz eredménye, ha ezek az elképzelések a gyakorlatban is megvalósulnak, és folytatódnak az egyeztetések. Amennyiben rövid távon kifullad, visszatérhet az egymásra mutogatás, és a pártok preferenciáira is kihatna a kudarc. Ugyanezt hangsúlyozta a „dolgozni” szó számtalan formában történő elragozásával a két pártelnök is a sajtónak. Ráadásul óvatosan utaltak arra is, hogy találkozhat majd a két párt anélkül is, hogy a civilek és szakmai szervezetek pufferzónaként funkcionálnának köztük. „Talán a szakmai egyeztetéseken a bizalom is helyreáll majd” - mondta lapunknak Bugár Béla, mikor a találkozó után a politikai párbeszéd lehetőségeiről faggattuk. Hangácsi is arra számít, hogy beindul valami a pártok között, ám szerinte ez korántsem lesz olyan magától értetődő és egyszerű, mint a dunaszerdahelyi találkozó záródokumentumának létrejötte. „Nagyon sok múlik majd az aktuálpolitikai helyzeten” - vélekedik. Sőt, szerinte a szakmai egyeztetés sem lesz tükörsima. „Nem vagyok biztos az összhangban más témák, például a munkahelyteremtés, az infrastrukturális hálózati fejlesztések, a kultúra finanszírozása, a kettős állampolgárság, az önkormányzatiság, a közigazgatási területek határainak módosítása kapcsán. A felek ugyanis nem csak más-más szemléletekkel bírnak, de akadnak komoly szakmai hiányosságok is” - magyarázta. Hozzátette: mindkét párt a politikai pragmatizmus felé fordult az elmúlt időszakban, mivel a szavazók egyre erőteljesebben fejezik ki véleményüket a csökkenő választási részvétellel, és a nyilatkozatokon és stratégiákon kívül gyakorlati eredményeket akarnak látni minél gyorsabban és hatékonyabban. Ebből adódik, hogy rákényszerülnek az aktív kampányolásra és az együttműködésre. A következő megmérettetés a megyei választás lesz, ahol a pártok már próbáltak együttműködni, és akkor összeborulás helyett tovább mélyültek az árkok. A jelenlegi erővonalak szerint a Híd országos szinten ugyan erősebb, ám az MKP a megyékben dominál. Ha érdemi együttműködést szorgalmaznak, valószínűleg pozíciókat kell feladniuk, ami a decentralizált pártstruktúrájuk és alapszabályuk miatt nagyon nehéz feladat lesz. Márpedig Bugár korábbi nyilatkozataiban azt hangsúlyozta, az MKP-nak „bizonyítania” kell. Poliačik: Kaliňák nem bizonyított Pozsony. Nem szolgált sok új információval Robert Kaliňák a parlament összeférhetetlenségi bizottságának, csak a saját szemszögéből leírta, hogyan jutott hozzá a B. A. Haus részvényeihez. A bizottság ma tárgyalja Kaliňák ügyét. A Bastemák-ügyben Robert Kaliňák belügyminiszter elleni egyik legsúlyosabb vád, hogy áron alul jutott hozzá Baštemák egyik .cége, a B. A. Haus részvényeihez. A cég részvényeiért 8 ezer eurót fizetett, emellett átvállalta annak 422 ezer eurós tartozását, amit bankkölcsönből fedezett. A kötelezettséget a részvények megvásárlásával vállalta magára, azonban sem ezt, sem a kölcsönt nem tüntette fel vagyonbevallásában. Az összeférhetetlenségi bizottság ezért több ezer eurós bírságot szabhat ki a miniszterre. Martin Poliačik (SaS), a bizottság elnöke elégedetlen a belügyminiszter által küldött dokumentumokkal. „Nem kaptunk teljes anyagot, a belügyminiszter csak információkkal szolgált, a saját magyarázatát küldte, leírva, hogy milyen értékben vannak részvényei, és milyen összegű az a kinnlevőség, ami ezekhez a részvényekhez kapcsolódik - mondta lapunknak Martin Poliačik. - Mi dokumentumokat kértünk, amelyek a B. A. Haus könyvelésére támaszkodnak.” Szerinte a bizottság csak konkrét adatokra építve hozhat döntést, nem pedig Kaliňák magyarázata alapján. A tőle kapott információ nem bizonyító erejű. Ellenzéki képviselők szerint a belügyminiszter „el akarja ma- szatolni” az ügyet. „Kaliňák azt állítja, hogy a B. A. Hausnak a részvényese adott kölcsönt, ezért Robert Kaliňák (TASR-fotó) a kölcsön a részvényhez kapcsolódik, vagyis elég, ha a vagyonbevallásában csak azt tünteti fel, hogy részvényei vannak. Az ügyből azonban azt szűrhetjük le, hogy a kölcsönt önálló jogi aktussal adták, vagyis teljesen más vagyoni jogot jelent, mint a társaság részvénye” - magyarázza álláspontját Veronika Remišová (OĽaNO-NOVA). Elfogadhatatlannak tartja azt is, hogy nem tüntette fel a vagyonbevallásában a kölcsönt, amit a tartozás kifizetésére felvett. Ha a bizottság hibásnak találja vagyonbevallását, akkor a miniszternek háromhavi fizetésével megegyező bírságot szabhat ki. (ipj)
