Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-22 / 270. szám, kedd
www.ujszo.com I 2016. november 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mindennapi státusunk A beszűkültség mellett a hírek és az abszolút igazságokkal szembeni bizalmatlanság is egyre fokozódik tokár RP7A Finomítja algoritmusait a Face- book, így kevesebb álhír kerül a közösségi portál felhasználói elé — legalábbis ha lehet hinni a vezetők ígéreteinek. A lépésnek Donald Trump elnökválasztási sikere, illetve az ennek kapcsán Facebookra zúduló kritika ágyazott meg, a váratlan eredményt a média és az elemzők egy része a korlátozás nélkül terjesztett rémhíreknek tulajdonította. Rém- és álhírek éppenséggel akadnak máshol is, a hírfogyasztói szokások megváltozása érezteti hatását a politikában, a közéletben vagy akár a hangulatunkon. Kulcs- fontosságú, hogy létezzen valamiféle szabályozás, de ettől még nem tűnnek el az alternatív mozgalmak. Annak, aki a papíralapú sajtót kevésbé követi, de az interneten aktív, a Facebook az információszerzés alfája és ómegája. A világ történéseivel a hírfolyamban találkozhatunk, márpedig a hírfolyamunk a keresőalgoritmusok mellett az ismerősi kör szokásaira épít. így jön létre minden egyes Facebook-felhasználó privát kis újságja, benne pont olyan témákról olvas, melyek izgatják és olyan hangnemben, amilyenben szeretne. Az internet széles körű elterjedésétől azt is lehetett várni, hogy táruljon ki a világ és egy egyszerű böngésző is lásson rá annak sokszínűségére, a társadalom és a vélemények tarkaságára. Ehhez képest a folyamat ellenkezője következett be, a közösségi portálok aktív közreműködésével. A felhasználóknak idejük és energiájuk sincs megismerkedni minden véleménnyel és ellenvéleménnyel, helyette bezárkóznak egy információs buborékba. A közeg, amelyben mozognak és a hírek, amelyek eljutnak hozzájuk, hatásukban egymást erősítik - például ha valaki „liberális” vagy „nemzeti”, akkor hangsúlyozottan „liberális” vagy „nemzeti” hírek jönnek vele szemben a Facebookon. A beszűkültség mellett a hírek és az abszolút igazságokkal szembeni bizalmatlanság is egyre fokozódik. Ha már csak szalagcímekben a felhasználók elé kerül két ellentmondásos, nem ellenőrzött információ (mondjuk az Egyesült Államok és Oroszország szerepéről egy konfliktusban), sokkal könnyebben szűrik le végkövetkeztetésként, hogy mindenki hazudik. A hírömleny nem csak a politikát érinti, az alternatív gyógymódoktól és a rák ezer ellenszerétől a konspirációs elméletekig bármire érvényes a bezárkózás és az elbizonytalanodás. Mit lehet kezdeni a problémával? Lehet hitelesség alapján szabályozni és szűrni a híreket, ezt a munkát elvégezheti egy ember és egy gép is. De milyen kritériumok alapján teszünk különbséget a hírek között? Melyik kategóriába tartoznak a szatirikus cikkek és a vicclapok produktumai, a szubjektív véleménycikkek vagy a napok alatt ellenőrizhetetlen valóságtartalmú tényfeltáró írások? És még ha sikerül is a szabályozás, mi a garancia arra, hogy a nyilvánosság gondolkodását egy-egy témáról meg tudjuk változtatni? Szűrőkre ugyan szükség lehet, de a sajtó- és vélemény- szabadság korlátáit tiszteletben tartva azok nem lesznek túl széles körűek és különösen nem hatékonyak. A populisták előretörését Trumptól Kotlebán át Le Penig könnyű ráfogni a Facebookra és arra, hogy az írott sajtó véleménymonopóliumát ledöntötték a szociális hálózatok. A Facebook szerepe a sikerükben azonban nem azt jelenti, hogy Mark Zuckerberg cége váltotta ki a dühöt. Legfeljebb csak profitot termelt belőle. (Lubomfr Kotrha karikatúrája) Nincs iszlám demokrácia GÁLZSOLT ép az az okfejtés, hogy az iszlám igenis összeegyeztet- hető a demokráciával, csak apró szilánkokra törik a va- i m lóság falán. Az egyetlen létező esélyt Erdogan török elMLÁ nők a szemünk láttára veri szét. Paradox módon épp az az Erdogan teszi most ezt, aki egykoron a megtestesítője volt a reménynek, hogy egy iszlamista gyökerű párt (a vezetésével működő AKP) lehet demokratikus, az európai kereszténydemokrácia mintájára. Az a Fethullah Gülen volt ebben ideológia támasza és politikai szövetségese, aki a legmérsékeltebb nemzetközi muszlim mozgalmat (Hizmet - jelentése szolgálat) vezette, vezeti, és olyan tanokat hirdet, mint a nagy vallások közti párbeszéd (a zsidókat is ideértve), a tudományos kutatás szabadsága, a szekuláris állam elismerése (ha az nem üldözi a vallást), a török európai integráció támogatása a hívők mindennapi életében pedig az altruizmus, a kemény munka és a tanulás fontossága. Az iszlám világnak oly nagy szüksége van az ilyen nézetekre, mint szaharai karavánnak a friss ivóvízre. Csakhogy Gülen jelenleg önkéntes amerikai száműzetésben él, és Törökország a kiadatását kéri. Erdogannal még 2013-ban különbözött össze, az elnök azzal vádolta meg, hogy ő áll az AKP-t behálózó korrupciós botrány miatt nyomozást folytató török igazságszolgáltatás akciója mögött. Jelenleg a török hatóságok már azzal vádolják, hogy „terrorszervezete” áll a július 15-i sikertelen puccskísérlet mögött. Azóta több mint 36 ezer embert tartóztattak le, és 100 ezernél is többet bocsátottak el, főleg a török közszférából. A puccs ürügyén végrehajtott példátlan tisztogatás, amelynek során Erdogan mindennemű ellenségével egyszer és mindenkorra megpróbál leszámolni, egyértelműen a török demokrácia végét jelenti. Amikor parlamenti képviselőket tartóztatnak le, újságokat zárnak be, újságírók százai vannak őrizetben, akkor ki kell mondani, hogy Erdogan önkényuralomra tör. A legkevesebb, amit az Európai Unió tehetne, hogy megszakítsa a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal. Az EU persze vonakodik, mert a török vezetés a menekültáradat lehetséges újraindításával tartja sakkban. De így a hitelességét teszi kockára, és magára hagyja a török demokrácia nem kevés hívét az Erdogan és hatalmi gépezete elleni harcban. Ez a harc olykor már a sztálini terror abszurditásaira emlékeztet. Olyan egyetemi tanárokat, hivatalnokokat, katonatiszteket, újságírókat vádolnak „gülenizmussal”, akiknek soha semmi közük nem volt Gülen- hez - Erdogannal ellentétben. Ez a világi Törökországból megmaradt elit mindig is Attatürk szekuláris Törökországát védelmezte az iszlám befolyástól. Vagy olyan képviselőket tartóztatnak le a kurdbarát HDP pártból a kurd terrorizmus^ főleg a PKK terrorszervezet támogatásának vádjával (a gülenizmus mellett a másik kedvenc ürügy), akik a terrorszervezet merényletének céltáblái. Erdogan legutóbb azt nyilatkozta, hogy hazájának nem kell mindenáron kötnie magát az EU-csatlakozáshoz, inkább beléphetne az Oroszországot és Kínát is tömörítő Šanghaji Együttműködési Szervezetbe. A politikai fejlődést látva pontosan ebbe az irányba, a diktatúrák felé halad. Ezzel egyébként az Attatürk által megalapozott szekuláris, Nyugat-barát Törökországnak is végleg lőttek, ami komoly gond a NATO-nak is. Ankara keleti irányváltása tágabb perspektívából nézve újra megkérdőjelezi az iszlám és a demokrácia összeegyeztethetőségéről folyó vitát. Ami elméletben létezhet, arra mindig jó, ha a gyakorlatban is van működő példa (és jó, ha nem elhanyagolhatóan kicsi országban), és épp Törökország volt a kivétel, ami részben erősítette a szabályt. Idáig. Most a teoretikusok valós kutatható alany, de ami rosszabb, az iszlám demokrácia hívei szerte a muszlim országokban követendő példa nélkül maradtak. Merkel megelőzheti Adenauert Ha Markel negyedszer is elnyeri a kancellári tisztséget, megelőzheti a CDU-alapító Konrad Adenauert, aki 12 évig volt kancellár. Egybehangzó német sajtóértesülések szerint Angela Merkel kancellár, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetője pártja vasárnapi elnökségi ülésén a várakozásoknak megfelelően bejelentette, ismét pályázik az elnöki tisztségre és kancellárjelöltként kíván indulni a 2017 őszi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választáson. Angela Merkel 2000 óta vezeti a CDU-t - nyolcszor választották meg pártelnöknek -, és 2005 óta Németország kancellárja. Ha negyedszer is elnyeri a kancellári tisztséget, megelőzheti a CDU-alapító Konrad Adenauert, aki 12 évig volt kancellár, és behozhatja a csúcstartó Hel; műt Kohlt, aki 16 évig vezette a német kormányt. A 62 éves politikus népszerűségét ugyan megtépázta a menekültválság, de a CDU és a testvérpárt, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) szövetségén belül nincs alternatívája, a CSU vezetője, Horst Seehofer bajor miniszterelnök pedig az utóbbi hetekben többször jelezte, hogy pártjának fontosabb a szövetség egysége, mint a menekültek befogadásának évi 200 ezer fős felső határa, melynek bevezetését a CSU sürgeti, Angela Merkel pedig elveti. A CDU/CSU országos választói támogatottsága a legutóbbi felmérések szerint 33% körül van, messze a legnépszerűbb politikai erő, mintegy 10 százalékpontos különbséggel vezet a második helyezett szociáldemokrata párt (SPD) előtt. Egy vasárnap ismertetett kutatás szerint a lakosság 55%-a támogatja, hogy Angela Merkel maradjon kancellár, ami jelentős növekedés az augusztusban mért 42%-hoz képest. A CDU elnöksége és választmánya a vasárnap kezdődött kétnapos tanácskozáson véglegesíti a decemberi esseni kongresszusra készített határozati javaslatot, amelynek fontos eleme, hogy a pártnak meg kell szólítania a globalizáció és a di- gitalizáció miatt elégedetlen, és a lecsúszástól, elszegényedéstől, munkanélküliségtől félő választókat, akik csalódtak a pártrendszer hagyományos szereplőiben, és a radikális erők felé sodródnak. Az Iránymutatás nehéz időkben - a sikeres Németországért és Európáért című indítvány szerint vissza kell hódtani mindazon szavazókat, akik „a modernizáció vesztesének tartják magukat, és most még bal- és jobboldali populista pártoknál keresnek menedéket”. (MTI) TALLÓZÓ Győzött a „nyugodt jobboldal" Francois Fiiion személyében „a nyugodt jobboldal” győzött a franciajobboldal elnökjelölt-állító előválasztásának első fordulójában - írták a tegnapi francia napilapok, amelyek elsősorban Nicolas Sarkozy volt államfő vereségét hangsúlyozták. A konzervatív Le Figaro a Fillon-hullám című írásában üdvözölte, hogy az előválasztáson közel 4 millióan vettek részt, s „a nyugodt jobboldalt” vitték győzelemre. A lap értékelése szerint Fil- lon meg tudta győzni a választókat arról, hogy a reformok beindítására a változás hatékonyabb lehet, mint a párbeszéd. A konzervatív lap arra emlékeztetett, hogy a volt miniszterelnök nem rejti véka alá, mennyire csodálja Margaret Thatcher egykori bit miniszterelnököt. A Le Figaro ugyanakkor hozzátette, hogy Fiiion „fantasztikus” győzelme mindenekelőtt a Sarkozy- ellenességnek köszönhető. A fővárosi Le Párisién szerint Fil- lon mindent elsöpört, a baloldali Libération szerint pedig;,Fiiion repül, Sarkozy zuhan”. Am a Le Párisién szerint Fiiion ekkora méretű győzelmére nem kielégítő magyarázat az, hogy a választók elsősorban Sarkozy ellen szavaztak. A lap úgy véli, a jobboldal „olyan embert választott, aki nem változtatja a beszédmódját évek óta”, s jelöltként a közszférában dolgozók számának egyértelmű csökkentését, a munkaidő növelését és az azonos neműek házaso- dását engedélyező törvény módosítását ígéri. A Le Párisién arra az ellentmondásra is felhívta a figyelmet, hogy több százezer baloldali választó is hozzájárult a legliberá- lisabb jelölt győzelméhez. (MTI)
