Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-15 / 265. szám, kedd

r www.ujszo.com | 2016. november 15. KULTÚRA Holnap: Ej féli mise Budapesten vendégszerepei a Szlovák Nemzeti Színház Peter Karvaš drámájával SZABÓ G. LÁSZLÓ Peter Karvait, a szlovák drámairodalom egyik kiemelkedő alakját nem igazán ismeri a magyar közönség. A nyolcvanas években ugyan lefordították néhány darabját, szélesebb közönségréteghez mégsem jutottak el a művei. Talán csak a Szigorúan tilos és az Éjféli mise lépett át egyfajta határt. Az 1959-ben íródott Éjféli misét még abban az évben bemutatta a Szlovák Nemzeti Színház. Ez volt Karvaš tizenegyedik színműve, és mind a mai napig ez a legismertebb az életművét alkotó huszonhat drámai alkotás közül. „Bár a darab cselek­ménye 1944 őszén, a szlovák nem­zeti felkelés idején játszódik, még­sem nevezném felkelési drámának - nyilatkozta a szerző az ősbemutatót megelőzően. - Ez a darab a fasizmus­ról és a háborúról szól, pontosabban a fasizmus és a háború ellen szól. Egé­szen konkrétan a második világhábo­rúról és a szlovák fasizmusról. Azok­ról az évekről, amikor a legnyíltab­ban mutatkozott meg a fasizmus ar­ca, s amikor az emberi hősiesség is láthatóbbá vált. Ellenségekről szól a történet, a legsötétebb társadalmi erőkről, amelyek háborúhoz vezet­tek, és bárhol, bármikor teremthettek háborús helyzetet. Több mint tíz évig foglalkoztatott a téma, s azért akar­tam darabot írni róla, mert azt láttam: nemcsak a társadalmi életben, hanem a publicisztikában, sőt az irodalom­ban is felerősödtek azok a hangok, amelyek el akarták fedni az önálló szlovák állam bűneit, minden fele­lősséget a németekre akartak áttolni, hogy az ártatlanság szülében tüntet­hessék fel a szlovák fasizmus vezér- egyéniségeit.” Legenda az árulásról - így jelölte meg három felvonásos drámáját Pe­ter Karvaš, az 1920-ban Beszterce­bányán született író, aki művészeti tanulmányait Prágában, grafika sza­kon kezdte el, és az első Csehszlovák Köztársaság bukása után tért haza szülővárosába, ahol fotográfusnak tanult. Később a turócszentmártoni színház dramaturgja lett, majd Po­zsonyban, a bölcsészkaron szerzett diplomát. 1949 és 1951 között kultu­rális nagykövet volt Bukarestben, azt követően pedig a Szlovák írószövet­ség titkára lett. Szigorúan tilos című darabját 1969 decemberében mutatta be a Szlovák Nemzeti Színház, ám nem sokkal később le is vették a műsorról, ami Karvaš számára a tel­jes félreállítást jelentette. 1986-ig nem publikálhatott. Drámái, próza alkotásai, hangjátékai azután láthat­tak csak napvilágot. 1999-ben halt meg, de akkor már a szlovák színház egyik ünnepelt szerzője volt. Éjféli miséje nemcsak az árulás le­gendája, hanem a hősiesség, a becsü­let, a rettegés drámája is. Egy kispol­gári család története 1944 karácso­nyáról, amikor a legmeghittebb ke­resztény ünnepet is megszentségtele- nítik a németek. A felkelésben való részvételük miatt férfiak százait vég­zik ki, de nőket és gyerekeket is le­gyilkolnak. A Kubiš család mindent megtesz, hogy túlélje a háborút. Nyíltan ugyan nem kollaborálnak az ellenséggeí, de egy magas rangú né­met katonatisztet még a karácsonyi asztalukhoz is leültetnek. Idősebb fi­uk a Hlinka-gárda egyik vezéralakja, a fiatalabb fiú partizán, sebesültként rejtegeti őt a család a ház padlásán. Lányuk, bár fétjnél van, bizalmas vi­szonyban van a német tiszttel. A leg­nagyobb veszélyt mégsem ő jelenti a család számára, hanem a tizenkilenc éves partizán fiuk, akinek sikerült megszöknie a kivégzés elől. S amíg lent, a nappaliban látszólag idilli han­gulatban folyik a vacsora, addig fent, a padlástérben nagy titokban élet­mentő műtét zajlik. Az 1959-es po­zsonyi bemutató után Prágában is színre került a darab, legnagyobb si­kerét azonban Jirí Krejčíknek kö­szönheti, aki 1962-ben filmre vitte Karvaš drámáját. Méghozzá parádés szereposztásban. Jozef Kroner, Hana Meličková, Ladislav Chudík, Karol Machata, Ivan Mistrík, Hannjo Hasse és az akkor még csak pályakezdő Emília Vášátyová mellett Bara Mar­git kapta a női főszerepet. Angélát játszotta, aki két férfi, a félje és a né­met tiszt között őrlődik, pontosabban „egyensúlyoz”, csak hogy bizton­ságban tudhassa a családját. A Szlovák Nemzeti Színház két évvel ezelőtt, Lukáš Brunovský ren­dezésében mutatta be a darabot Emil Horváth, Anna Javorková, Milan Ondrík, Petra Vajdová, Dano Heri- ban és Richard Stanke szereplésével. Ezt az előadást láthatja holnap este a Pesti Színház közönsége. Észenyi Enikő, a Vígszínház és Roman Po­lák, a Szlovák Nemzeti Színház igaz­gatója ugyanis szívügyének tekintik, hogy a két társulat továbbra is szoros kapcsolatban legyen, s mindkét né­zőtábor láthassa előadásaikat. 113 RÖVIDEN Gyűjti a díjakat Till Attila filmje Szaloniki. Till Attila Tiszta szívvel című akcióvígjátéka nyerte el az 57. Szaloniki Nem­zetközi Filmfesztivál fődíját, a legjobb filmért járó Arany Ale­xandert. A vasárnap este kihir­detett eredmény szerint az Amir Naderi iráni filmrendező által vezetett zsűri a legjobb férfi fő- szereplőnekjáró elismerést is a magyar film három főhősét ala­kító színészeknek, Fenyvesi Zoltánnak, Thuróczy Szabolcs­nak és Fekete Ádámnak ítélte oda. Till Attila második játék­filmje egy kerekesszékes ban­dáról szól, a fiatal mozgássérül­tek a maffia szolgálatába állnak. Magyarország ezt az akcióvíg­játékot nevezte a legjobb idegen nyelvű film kategóriában az Oscar-díjra. (MTI) Búcsúzik Európától az Aerosmith Los Angeles. Európai búcsú­turnéra indul jövőre az Aero­smith, az amerikai rockzenekar május 17-én az izraeli Tel- Avivban tartja első fellépését. A zenekar tegnap honlapján kö­zölte a hírt, a Twitteren pedig Steven Tyler énekes és Joe Perry gitáros főszereplésével humoros videót mutattak be. A két zenész az ANN, azaz az Aerosmith News Network hűolvasójának öltözve számolt be az Aero- Vederci Baby! elnevezésű tur­néról, amellyel búcsút vesznek európai rajongóiktól. „Van igazságtartalma azoknak a pletykáknak, amelyek szerint ez lesz az utolsó nagy hurrá?” - kérdezte Tyler Perrytől, aki azt a választ adta: „Ki a fene tudja?” Az Aerosmith július elejéig fel­lép egyebek mellett Grúziában, Oroszországban, Németország­ban, svéd, francia és brit feszti­válokon. Hozzánk legközelebb Krakkóban ad koncertet 2017. június 2-án. (MTI, ú) Klasszikus sziklák horrorszemei Pozsony. Történelmi pillanat­nak tekinthető, legalábbis a Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) annak tekintette, hogy az irodalmi rendezvényeknek is rendsze­resen otthont adá legendás Artforum könyvesboltban mutathatta be Vida Gergely verseinek szlovák kiadását. Örömteli tény, hogy a SZMIT az űók érdekképviselete és szakmai programok szervezése mellett kiadói tevékenységet is folytat. Ráadásul a költőinkkel ismerkedni vágyó szlo­vákokra is gondol, rövid időn belül ez a harmadik fordításkötete (Vida Ger­gely Balázs F. Attila és Feliinger Ká­roly után került sorra). A kiválasz­tásnál sokat nyom a latban a kötetek előélete, a SZMIT általában díjnyer­tes művekkel büszkélkedik a szlovák olvasók előtt. Vida Gergely 2010-es, Horror klasszikusok című kötetét Forbáth Imre-díjjal jutalmazta a tár­saság mint az éves verstermés leg­jobbját. A szerző a populáris kultúra egy szeletét értelmezi át. Úgy tud ak­tuális és mély költészetet művelni, hogy közben a horror történetét, műfaji kliséit és témáit boncolgatja. A fordításra a szlovák költészet nagyasszonyát, Mila Haugovát, a magyar űodalom lelkes tolmácsoló- ját kérték fel, aki ezúttal lányával kö­zösen dolgozott. A képzőművész El- vűa készítette a nyersfordítást és a kötet illusztrációit. Haugovának annyűa megtetszettek Vida Gergely versei, hogy segített szervezni és rek­lámozni a pozsonyi könyvbemutatót, aminek eredményeképp dugig meg­telt a bolt szlovák érdeklődőkkel. Ebben a közegben hosszú magyar nyelvű méltatást felolvasni nagy me­részség, főleg, ha szlovákul csupán egy tizenöt soros kivonat hangzik el a szövegből. Csanda Máté művészet- történész izgalmas, élvezetes, önálló műként is megálló elemzése jobb sorsra lett volna érdemes. Amint azt Haugová is megjegyezte: reméli, hogy megjelenik valahol nyomtatás­ban ez a szöveg. Addig is idézzünk belőle legalább néhány tételt: „Úgy képzelem, hogy Vida Ger­gely valójában egy kórboncnok - preparátumokat készít, mintha nyel­vet, kulisszákat, képeket, formátu­mokat keresne-válogatna egy alap­vetően már meglévő, fortyogásban lévő, félig-meddig már formává szerveződött valóságanyaghoz. Bon­col, desztillál és fragmentál, rendsze­rez, vágólapra és tárgylencsére he­lyez mindenféle gondosan begyűjtött, megtisztogatott, szétszálazott horror­nyersanyagokat. Mint egy manierista festőmester, akit valójában az alkí­mia titokzatos törvényszerűségei ér­dekelnek, a testhatárok és az énhatá­rok szétmosása, egymásba olvadása, bizarr, félelmetes, alig vagy seho­gyan sem formalizálható átalakulá­sok, a világegyetem titkos kémiája, rettenetes testvesztések, iszonyú, nyers erők és szömyszerű szubsztan­ciák sarj adása és pusztulása - de mindezt csak úgy képes poézis tár­gyává tenni, hogy az ismert kánonok­hoz nyúl, a mitológia jól-rosszul használható történetfragmentumai­hoz. Ovidiushoz például, s mindezt az ihletettséget százszor és százezerszer látvánnyá arranzsált kompozíciókba menekíti - Herkulest fest és Nesz- szoszt, Szalmakiszt és Herma- phroditoszt, Szküllát és Kharübdiszt, Zeuszt és Alkménét.” A Horror klasszikusok szlovákul az Oči skál címet kapta, a kötetben sze­replő Sziklák szeme című versről. Haugová ugyanis a látást, a dolgokra való rálátás fontosságát tartja a leg­hangsúlyosabbnak a könyvben. (juk) Milan Ondrík, Petra Vajdová, Dano Heriban és Emil Horváth az Éjféli misében (Fotó: SND) Mila Haugová,Vida Gergely és Csanda Máté (Juhász Katalin felvétele) j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents