Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-12 / 263. szám, szombat
Elemzés és ankét az amerikai elnökválasztásról 2016. november 12., szombat, 10. évfolyam, 46. szám A rendszer végnapjai. Tüntetés a kormányhivatal előtt Pozsonyban 1989 novemberében. (Fotó: TASR-archívum) 1989. november 17. fordulópontot jelentett az egész társadalmunk életében. A negyven évig fennálló kommunista rezsim néhány hét leforgása alatt darabjaira hullott, átrendezve ezzel a világpolitikai viszonyokat. Hogyan viszonyult ehhez az Új Szó, amely a csehszlovákiai magyarok egyetlen napilapja volt, de egyben a kommunista párt kiadványa? Hogyan volt képes gyakorlatilag néhány nap leforgása alatt pártlapból független napilappá transzformálódni? S főleg, hogyan viszonyultak mindehhez az olvasók? Új Szót 1948- ban alapította megCsehszlo- vákia Kommunista Pártja, mint a csehszlovákiai magyar dolgozók lapját, s a kommunista propaganda magyar nyelvű eszközét. A lap a rezsim végéig hű maradt „küldetéséhez”, így 1989 novemberének eseményei a gyűlölt rendszer szócsöveként érték. Mégsem omlott össze, képes volt az új helyzetben is megőrizni az olvasók bizalmát, s megmaradni az egyeden hazai magyar napilapnak. Mindez hogyan volt lehetséges, s egyáltalán, milyen állapotban találta a rendszerváltás a lapot? Szilvássy József, az Üj Szó akkori főszerkesztő-helyettese, rövidesen főszerkesztője úgy emlékszik visz- sza, hogy a szerkesztőségnek nem voltak semmilyen információi a november 17-i prágai eseményekről. „November 17. péntek volt, s én először másnap halottam a prágai történésekről, mégpedig a sofőrünktől, aki arról beszélt, előző nap volt valami »balhé« Prágában, és a rendőrök nagyon brutálisan felléptek a tüntetőkkel szemben. Ekkor pont egy lakossági fórumra tartottunk Oroszkára, ahol az emberek közül felállt egy illető, Pityu, aki közölte velünk, hogy megdőlt a rendszer, vége lesz az Üj Szónak is.” Pityu tévedett Pityunak csak részben lett igaza. A rendszer valóban megdőlt, ám az Új Szó túlélte. Mi zajlott azonban a szerkesztőségben a forradalom első napjaiban? Hogyan reagáltak az eseményekre a Szovjetunió ma- gasztalásához szokott újságírók? Szlivássy József szerint az első napokban teljes volt a káosz. A pártvezetés vasárnap válságstábot tartott, s behívatta a főszerkesztőket, Kiss Józsefet, az Új Szó akkori főszerkesztőjét is a pártközpontba. Ott még akkor is az a döntés született, hogy Prágában ellenforradalom zajlik, így csak a hivatalos hírügynökség által kiadott híreket szabad lehozni. Ez egészen november 24-ig tartott, amikor lemondott a pártvezetés Miloš Jakešsel az élén. Onnantól fogva, Szilvássy szerint, már nagyobb volt a szerkesztőség mozgástere. Huszonhét év távlatából az is szembetűnő, hogy 1989 novemberében az Új Szó még mindig milyen konzervatív kommunista irányvonalat képviselt, miközben a környező országokban — főként Lengyelországban és Magyarországon - már javában folyt a rendszerváltás. Tény azonban, hogy míg az említett országokban, sőt, magában a Szovjetunióban is, Mihail Gorbacsov vezetésével, az úgynevezett reformkommunisták egyre nagyobb teret kaptak, addig Csehszlovákiában a pán vezetése töredenül a keménykalapos konzervatív irányt tartotta. A pártot felkészületlenül érte „Az akkori megkövesült, ideológiai lózungokba burkolózott pártvezetés mindent megtett azért, hogy ne jussanak el hozzánk a környező országokban végbemenő változások hírei sem - emlékszik vissza Szilvássy József. - Sokáig például telexen kaptuk az MTI anyagait, de a nyolcvanas években ezt betiltották. Később azt is megtudtuk, hogy Gorbacsov hatalomra jutása után Megdőlt a rendszer, vége lesz az Új Szónak is. a ČTK még a szovjet hírügynökség, a TASS híreit is cenzúrázta.” A csehszlovák pártvezetés tehát még 1989 novemberében is hitte, hogy a rezsim változadanul működhet tovább. Ez nyilvánvaló az Új Szó korabeli kiadásaiból is. A bársonyos forradalom így teljesen felkészületlenül érte a pártot, amely aztán néhány nap alatt kártyavárként omlott össze. Hogyan viszonyult mindehhez az Új Szó szerkesztősége? Szilvássy József szerint a fogadtatás túlnyomó- részt pozitív volt, men az újságírók végre azt írhatták, amit akartak. Ráadásul, nem sokkal korábban lezajlott egy természetes generáció- váltás is a lapnál, men a régi „káderek”, akik az 50-es és 60-as években a legkeményebb pártpropaganda szószólói voltak, pont elénék a nyugdíjas kon, és távoztak. „Persze, akadtak néhányan, akik még egy ideig maradtak, de már semmilyen szavuk, befolyásuk nem volt”- mondta Szilvássy. Az ellenzékiség csírája A „vezetést” így az akkori harmincöt-negyven év körüli korosztály vette át az Üj Szóban: Szilvássy mellett olyan publicisták, mint Bodnár Gyula, Dusza István, Görföl Zsuzsa, Fekete Marián. „Elődeink nevében is megkövettük és visszahívtuk az 1968 után elbocsátott újságírókat, Tóth Mihályt, Zsilka Lászlót, Miklósi Pétert és társaikat. Kérdésünkre, vajon nem volt-e mégis egyfajta skizofrén helyzet az Új Szó számára, hogy pártlapból néhány nap leforgása alatt „fug- geden” lappá váljon, Szilvássy röviden válaszol: „Nem mindenkinél.” Magyarázatként hozzáteszi, hogy az „ellenzékiség” csírája a kommunizmus időszakában is megvolt i lapban, méghozzá olyan formában, hogy az Új Szó - a lehetőségekhez képest - mindig igyekezett vállalni a nemzetiségi kérdést, elsősorban a kultúra és az oktatásügy terén. Főként ennek köszönhető, hogy az Új Szót nem temették el az olvasók. Szilvássy szerint hitelesnek tartották a szerkesztőség őszinte szembenézését a múlttal, amelyet az 1989 decemberében megjelent Cselekvési platformban közölt. Szilvássy az 1983-as novellapályázat történetét is feleleveníti. ,A lap megalapítása alkalmából találtuk ki, hogy hirdessünk novellapályázatot. Ezt a vezetőség jóvá is hagyta, többek között Rácz Olivér volt a bírálóbizottság tagja. Nagyon sok pályamű érkezett, ám amikor ezeket Rabay Zoltán főszerkesztő elolvasta, úgy döntött, hogy semmissé nyilvánítja a pályázatot, mert szerinte nem érkezett egyeden olyan pályamű sem, amely megfelelt volna az ideológiai kritériumoknak.” Új kezdet, új cím? Szilvássy szerint a kulturális rovarnak nagyon sok konfliktusa volt a la$£ vezetésével. ,Azóta is sokszor gondolkoztam azon, vajon miért nem rúgtak ki minket, s arra jutottam, ez azért volt lehetséges, mert óriási mennyiségű anyagot adtunk le. (Folytatás a következő oUalon?) Rendszerváltás az Új Szóban