Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-10 / 261. szám, csütörtök
x Vadászat 2016. november • www.ujszo.com UJSZO HOBBI I A muflon nálunk nem real motoros Novemberben párzik a muflon, amely tájainkra 1863-ban volt betelepítve, először a gímesi Forgách család birtokára, később elteijedt a Tribecsen, majd több hazai élőhelyre is művileg telepítették. Napjainkban már magától is teljed, amiért nem mindenki tapsol az örömében. Mivel nappali vad, egész nap zavaija a területet, és komoly táplálékkonkurenciát is jelent a területen élő őshonos csülkös vadnak, és a birkához hasonló hangos bégetése se hat nyugtatóan a környezetére. Vadászati értéke ér etem ezalatt a vadhús értékét is, az összes vadunk közt a legcsekélyebb. Mivel elégjél leköti a ragadozókat, a muflon teijedését az állandóan növekvő nagyragadozók eléggé ellenőrzésük alatt tartják. Főleg az ember részéről egész évben védettséget élvező hiúz. A muflon párzását a szaknyelv „berregésnek" mondja. A kosok mély orrhangon udvarolnak a jerkéknek, és ez az orrhang megtévesztően hasonlít pl. egy régi motor berregéséhez. Ha valakinek van szerencséje megfigyelni párzó muflont, akkor rájön, hogy a „berregő" hangot könnyű utánozni. Viszont ellentétben az őzzel, a gímszarvassal és még néhány ismert vadunkkal, az emberi „berregésre" a muflon nem reagál. A muflon szarvát egész életében növeszti, és a szaknyelv ezt csigának hívja. A mufloncsigák elsődleges elbírálásakor a szarv körméretét igyekszik megbecsülni a vadász. A 60 cm körméretet elérő mufloncsiga már valamit mutat a falon. Az igazi nagy trófeák viszont a 90 cm-t elérő és nemegyszer a 100 cm-t is meghaladó csigákból kerülnek ki. A muflon közkedvelt vadja a vadaskerteknek. Intenzív gondoskodás és folyamatos erőtakarmány adagolása mellett már a 3 éves muflonkos csigája is elérheti az aranyérmes méretet. Mivel a szabad természetben ez teljességgel kizárt, ezért általánosan bevett szokás a szakmában, hogy 90 centis és ennél erősebb csigájú kost a szabad természetben elütésre ajánlani „huncutságnak" vagy viccnek számít. Ehhez a témához az is hozzátartozik, hogy ott, ahol a nagyragadozók hozzájutnak a muflonhoz, ott először mindig a legerősebb kost emelik ki a csapatból. Főleg a hiúz az, aki egy csapat muflonból azt az egyedet fogja meg, amelyiket csak akaija. Gyakorlatias módon mindig a vezérrel kezdi és utána összeszedi a többit is. A vadaskerteknek itt mutatkozik meg azon funkciójuk, hogy nemcsak a vadat nem engedik szétszéledni, hanem befelé is megálljt parancsolnak a nagyragadozóknak. Ha egy csapatban több muflonkos tartózkodik, a csigáig méretbeli elbírálásához vagy a tenyészértékük megítéléséhez komoly gyakorlatra és igen jó szemre van szükség. I s m ét búvóhellyé lesz az erdő A VADÁSZTERÜLETÉT ELLENŐRZŐ VADÁSZ PÁRAFELHŐT „PIPÁZGAT" A REGGELI HIDEGBEN ÉS IGYEKSZIK SZAPORÁZNI A LÉPTEIT, HOGY GYORSAN KIMELEGEDJEN. A SZARVASOK HANGOS BÁLOZÁSA ÉS AZ IDEI DÁMBARCOGÁS MÁR CSAK A MÚLTÉ. ilyenkor rejtett életet élő fővaddal való találkozás kiszámíthatatlan, inkább csak a szerencse műve. A szarvasok már a sűrűkben pihennek, gyűjtik a zsírba tartalékolt energiát télire. Lent a lankákon teljes erővel folynak még az őszi mezőgazdasági betakarítások. REPCEVESZÉLY A vadász figyeli az erdő zúzmarás talaját, és a levelekről levert dér állapotából, valamint a nyomok eredetéből próbálja megítélni, vajon melyik vad választotta az egyre fogyó és állandóan zavart kukoricatáblák helyett téli lakhelyéül ä sűrű erdő biztonságát. Ha igazolódni látszik a vad jelenléte, akkor itt az ideje a vad kiegészítő etetésének az erdei etetőhelyeken is. Ahol pedig etetőt működtetünk ott helye van a mindig feltöltött sózónak. Az energiaéhes korunk egyik átka, a repce jól kivehetően zölddel már mindenfelé. Sajnos a repce termesztési területe évről évre növekszik, és csak nagyon kevesen tartják be azt a 30-50 hektáros tagoltságot, ami hozzásegítené az ott élő vadvilágot, hogy a repcén kívül találjon más élelmet is. A vadgazda már most tudja, hogy a kora ősszel vetett repce tavaszi sarjadása az ott élő csülkös vadnak egy csapda. Nem őshonos növényről van szó, hiszen az ember a repcét művileg termesztette ki, és a közelében és benne élő vadnak az evolúció során nem volt módja-ideje a repce veszélyeivel megismerkedni. Próbálkozik a vadász minden módon - speciális só kihelyezésével - a vad riasztásával, de az eredmény csak sekély. A korán hajtásba szökő repce tavasszal mágnesként vonzza a növényevőket és az ezt követő felfúvódás, hasmenés, mérgezések tömegesen pusztítják a vadat. A kétségbeesett vadgazda ezért már novemberben és decemberben úgy szabályozza a vadászatokat, hogy a repcék közelében végezteti a sutavad szelektálását és a repceföldek környékén tartják a társasvadászatok nagy részét. JÓL ÉRZIK MAGUKAT A DISZNÓK November közepén, novembervégén indul a vaddisznó párzása, „búgása". Ha a muflonnál terjedésről beszélünk, akkor a vaddisznó vele szemben inváziós vad. Szinte már nincs olyan vadászterülete az országnak, ahol még nem fordult meg vaddisznó. És ha egyszer megjelenik, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem csak látogatóba jött. A múlt század 80-as éveiben, ha találkoztunk egy disznónyommal, szinte meghatódtunk a látványtól. Aztán jöttek az első disznók évente 1-2 darab. Csupa nagy kanok! Mire vadászhatunk novemberben? • Szőrmés vadak közül: mezei nyúlra, üregi nyúlra, pézsmapocokra, nyestre, nyusztra, görényre, borzra, rókára, farkasra, mosó medvére, nyestkutyára, amerikai nyércre, nutriára, vadmalacra és süldő vaddisznóra, felnőtt vaddisznóra, dámtehénre, dámborjúra, dámbikára, szarvasbikára, szarvastehénre és szarvasborjúra, muflonkosra, muflonjerkére, muflongidára, szikaszarvasra, őzsutára, őzgidára, aranysakálra és különleges engedély birtokában zergére. • nyas vadak kői szarkára, szajkóra, hamvas varjúra, vetési varjúra, tőkés récére, kontyos récére, barát récére, szárcsára, vadlibára - vetési lúdra, nagy lilikre és nyári lúdra, vadpulykára nemre való tekintet nélkül és fácánkakasra.
