Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-10 / 261. szám, csütörtök
IVII Ho* ász 2016. november • www.ujszo.com Új szó HOBBI I hol gyorsabb, hol lassúbb újraindítással, éppen a karvastagságú, felmeredő gally mellé ért a műcsali, amikor végre odadurrantott neki valaki. Rendesen megrándult a bot, automatikusan bevágtam, ám a hal nem akadt. Mégiscsak ólálkodnak errefelé csukák? Vagy süllő jött fel a fenékről? Pár éve élő kishallal, stupekos módszerrel fogtam párat belőlük, igaz, azóta sem próbálkoztam újra. Bármi is volt, csalit kell cserélni, mert ugyanannak a „szurinak" aligha üt oda ismét, annyira azért nem buták a ragadozók. Vissza a jól bevált körforgók egyikét, és már suhant is a dobás, jóval túl a tüskökön. Lehet, hogy atavisztikus a ragaszkodásom, de mindig is a körforgókat (másképp: blinker) kedveltem, amit a gyakorlat is visszaigazolt, hiszen ezekkel fogtam a legtöbb csukát. Ezúttal is reméltem, és nem csalódtam. A gallyhoz érve hirtelen elnehezült a villantó. Nem éreztem vehemens rávágást, inkább finom utánanyúlást, de a gyors bevágás szépen ült, és a finom pálcával élvezet volt kifárasztani a mintegy kétkilós csu- keszt. Nem sok szaltót csinált, inkább csak vadul fröcsögött a felszínen, én pedig, biztos, ami biztos, alányomtam a szákot. Sokan kézzel emelik ki a megfogott ragadozót, mások kiemelő fogót (ún. lip gripet) használnak. Jómagam inkább bogozgatom a be- gabalyodott hármas horgot, mint megvágjam a kezem az éles kopoltyú szélével, vagy fájdalmat okozzak a halnak. A kíméletes szabadítás után útjára engedtem a halat, majd miután hiába próbálkoztam, tovább álltam egy hellyel. MIT REJT A HÍNÁRMEZŐ Már idefele jövet meg- ugrasztottam valami nagyobbacska halat a tó végi hínárosban, amikor óvatlanul csörtettem az ösvényen. Csaknem biztos, hogy csuka volt az illető. A helyet egyetlen pozícióból lehetett megdobni, a fiatal nyárfák gallyai miatt azt is szűkösen, így alulról lengettem meg a villantót, és pottyantottam a hínár széléhez. Csodával határos módon nem akadtam el. Illetve, két-három tekerés után megzakkant a kezemben a hajtókar, és nagyot rúgott a bot. Ilyet is rég éltem át, hogy első dobásra kapásom legyen! Márpedig kapás volt, és nem is apróság állította meg a csalit. Akasztás után a hal természetesen azonnal visszatört a védelmet nyújtó hínárba, ahol jócskán felszalagozta magát zöld körítéssel, mire sikerült kicibálnom onnan. Jókora burványokat kavart, hol a narancsos-zöldes foltjait, hol a növényzet barnás-zöldes trutyiját láttam fel-felbuzdul- ni a felszínre. A szaltók - a dekorációnak köszönhetően - ezúttal is elmaradtak, de a part közelében akkora ramazurit csapott a csuka, amilyet rég tapasztaltam. Jól meghízott, szép példányt szákoltam, amely hasonló volt az előzőhöz, csak talán fél kilóval nagyobb. Rejtély, mitől volt ilyen dagi, hiszen a tóban nagyon kevés a táplálékhal. Mindegy/ő is mehetett isten hírével, hogy tovább gyűjtse a fehérjét a téli pihenőhöz. Elégedetten pakoltam össze, amikor a nap lebukni készült. Nem csábítottak el a pontyok. Az egyre hűlő levegőben fázósan húztam össze minden fellelhető gombot és cipzárt az öltözékemen, és arra gondoltam, milyen jó lenne már egy igazi stupekos csukázást megejteni. Ennek varázsa gyermekkoromtól kísér. Talán majd legközelebb, hacsak nem üt be valami ménkű nagy hideg. Hiába, a korral az ember egyre kényelmesebbé - és fázósabbá válik. Ez a nap azonban testben, lélekben felmelegített. Vannak még termetes csukák ott is, ahol nem tapasztalni a jelenlétüket. Talán mert megtanultak egyre óvatosabbak lenni, és nem mutogatni magukat. RÉGEN VISZKETETT MÁR A TENYEREM, HOGY KÉZBE VEGYEM A KÖNNYŰ PERGETŐBOTOT, ÉS KIPRÓBÁLJAM KEDVENC TAVAM CSUKÁIT, SÜLLŐIT. PONTYOZÁS KÖZBEN MINDIG ÁRGUS SZEMMEL VIZSLATOM SZOKOTT HELYEMEN A CSÖKÖST ÉS A BOKROK ALJÁT, LÁTOK-E CSUKARABLÁST. ajnos, ez ma már ritkább, mint a fehér holló. Szétspriccelő sneciket azonban sokszor láttam a felszínen, ami legtöbb esetben süllőrablásra utal. Még ennél is izgalmasabb volt a dupla forgók megjelenése, amelyek akár rekkenő délidőben is, olykor két-három méterre előttem tűntek fel, harcsa jelenlétére utalva. Csak hát ember tervez, munka végez. Egy alkalommal már a lakásajtóból fordított vissza valami halaszthatatlan „tegnapra kelľ-féle munka; morogva raktam le a cuccot, és ültem a számítógép elé. Addig-addig totojáztam, míg eljött a november eleje, ami a legtöbb helyen az őszi telepítés időszakába esik. Sebaj, horgászni attól lehet, csak nem szabad elvinni a halat. Amúgy sem akarnám. Elég pontyot elhordtám a nyáron, hiszen nem vagyok farizeus, szeretem a halat. Igaz, fogni jobban. Irány tehát a tó. Azért biztos, ami biztos, a kis bothoz keszegezésre, pontyozásra való minimális készséget is beraktam a hátizsákba. Néhány úszót, egy üvegnyi ízesített kukoricát, gilisztát. Úgy gondoltam, wobblerrel, körforgóval és támolygó kanállal vallatom meg az akadós terepet, de ha nem lesz jelentkező, néhány mozdulattal átszerelek békés halakra. Mindig is szerettem az egybotos, könnyű pecát, akár folyóvízen, akár tavon. Egyrészt ezzel mobilisabb az ember, ha a szükség úgy kívánja, odébbáll egy hellyel, másrészt egyszerűbb a figyelmet egy botra összpontosítani, ráadásul - pláne, ha szűkös a hely - a megfogott hal nem úszik bele a másik szerelék zsinórjába. Vallom, ha eszik a hal, egy horgot is megtalál, ha pedig nincs étvágyánál, féltucatnyit is hiába áztatnánk. CSUKESZ AZAKADÓBÓL Először a jól bevált körforgók közül választottam egy narancsssárga-fekete színkombinációjú, négyes méretűt, ez azonban kissé nehéznek tűnt a könnyű, 10-40 grammos pálcához és a 2500-as orsóhoz. Hamar lecseréltem hármasra. Bár sokan úgy tartják, nagy csali, nagy hal, azért ez nem szentírás. A kisebb csalit is hiába huzigáltam azonban a bokrok előtt, senki nem díjazta a fáradozásom. Lássunk egy woblert. Általában könnyű, felúszó típusokat használok, mert ezekkel is lehet lejjebb menni, de ha akadós a terep, kevesebb elakadást produkálnak. Akadásom ezúttal sem volt, igaz, kapás sem. Azért kitartóan szűrtem a vizet, hol balra, a bokrok előtt, hol jobbra, a csökök mellett-kö- zött vezetgetve a műcsalit. CSÖNDES VOLT A VÍZ. Nem dobáltam folyamatosan, hanem hosszabb szüneteket tartva igyekeztem nem „agyondobálni" a vizet. Egy hosszabb cigarettaszünet után, amikora csökökön túldobva húztam visszafelé a rapalát, meg-megállítva, KÖVESDI KÁROLY Tavi pengetés, könnyű szerelékkel
