Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-10 / 261. szám, csütörtök
Itthon 2016. november • rvww.ujszo.com ÚJ SZÓ HOBBI I NoMini - hasznos állatságok AZ ELSŐ, AMI A HORGOLÁS SZÓ HALLATÁN ESZÜNKBE JUT, VALÓSZÍNŰLEG A NAGYMAMA VITRIN SZEKRÉNYE, AMIBEN A KRISTALYPOHARAK ALATT OTT DÍSZELEGNEK A KIKEMÉNYÍTETT HORGOLT TÉRÍTŐK. HOGY MANAPSÁG E TECHNIKA JEGYÉBEN MILYEN ÁLLATSÁGOK LÁTNAK NAPVILÁGOT, ARRÓL VAJUK NOÉMI, A NOMINI MEGTEREMTŐJE SZÁMOL BE NEKÜNK. minihorgoldáia Hol élsz, mivel foglalkozol? Csallóközi lány vagyok. Egy kis faluban, Szilason nőttem fel. Most Komáromban élek, .és Nagymegyeren dolgozom. Kézműves szöszölésem az utóbbi pár évben főleg a horgolásra redukálódott. Hogy kerültél kapcsolatba a kézművességgel? Születésem évében nyitott a családom ajándék- és virágboltot. Virággal dolgozni eredendően kreatív és szeretetteljes munka. Ezek a gyökerek. Itt indult. Aztán ott folytatódott, hogy piciny falunkban a kultúráért felelős Zsuzsa nénink lelkes támogatója mindenféle kézművesmesterségnek. Évente több alkalommal kézművestábort, ünnepváró zsibongót szervez kicsiknek és nagyoknak. így hát kézműves impulzusból nem volt hiány. Miért pont a horgolás lett a te asztalod? Mi az, ami megragadott benne? A mai napig, ha azt mondom valakinek, hogy horgolok, leereszkedően megvonja a vállát, mondván, az a vénasszonyok elfoglaltsága. Aztán mutatok pár képet, és megváltozik a véleményük. Meglepő, hogy a horgolás mily kevéssé korlátoz! Rengeteg dolgot készíthet az ember egy gombócnyi fonalból. Egyrészt izgalmas az átalakulás folyamata, másrészt megnyugtat. Egyre több kutatás igazolja, hogy a textilterápia működik, és bizony jóval olcsóbb, mint a pszichológus. A családban horgolt valaki? Amikor kicsik voltunk, a legszuperebb játék a fonal- gombolyítás volt. Mi, unokák 100 %-ban újrahasznosított ruhákban jártunk. Amit kinőttünk, mama lebontotta, pontosabban lebontatta velünk, majd nagyobb méretben újrakötötte. így lettek a kötött pulcsik pár év és pár újrahasznosítás után egyre tarkábbak... Kisiskolás koromban aztán nagynéném tanított kötni. Hatalmas szenvedések árán megszületett egy tenyérnyi darabka. Ott eldöntöttem, hogy én bizony fonalat szelídíteni nem fogok! Aztán sok év elteltével, mikor mamaszittel- tem, előkerültek a horgolótűk. Akkor nagymamám ujjai már nem voltak elég rugalmasak ahhoz, hogy a fonallal szöszöljön, bennem viszont már megszületett az elhatározás, hogy márpedig én megtanulok horgolni! így maradt a gugli... Hogy lett ebből üzletelés? Idestova négy éve. A NoMini kezdetben Minihorgolda volt. Ahogy készültek a cukiságok először csak ajándékba barátoknak, rokonoknak, egyre többen szólítottak meg különböző kérésekkel: sapka, játék, szundikendő... Azt hiszem a 2014-es karácsonyi vásár volt Komáromban, amikor először megmutattam magam a nagyérdemű előtt. Akkor már NoMini néven. És onnantól nem volt megállás: kiderült ugyanis, hogy az emberek valóban igénylik az egyediséget. A cél, hogy kitűnj a tömegből akár egy baglyos táskával, rókafüles sápival, bálna alakú tolltartóval. Ehhez kínálok segítséget. Mitől egyedi a márkád? Olyanról nincs tudomásom, ami abszolút világelső lenne, törekszem viszont arra, hogy olyat kínáljak, amit széles e környéken nem kapni. Ilyen például a széktyű, vagyis a hóbortos kis zokni a szék lábára húzva, ami megóvja a padlót a karcoktól és nem utolsósorban bájos dísze a lakásnak. Vagy a horgolt sütyi, ami sapka és sál egyben. Emellett szeretem a horgolmányaimat egyedi kiegészítőkkel díszíteni, mint például egy barátom által készített kerámia gombokkal. Kik alkotják a célközönséged? Mondhatnám, hogy annak készítek, aki megszólít, de igazság szerint főleg gyerkőcöknek. Azon túl pedig mindenkinek, aki megbecsüli a kézzel készült dolgokat. Szerencsére egyre több olyan emberrel találkozom, akik úgy vélik, inkább legyen a gyerkőcnek kevesebb játéka, de azok legyenek értékes, szívvel, lélekkel készült darabok. Hobbiként vagy bevételi forrásként tekintesz rá? Egyáltalán nem horgolok sokat. Csak még egy sort! Viccet félretéve hobbinak indult, de kinőtte magát. Nem elsődleges bevételi forrásom, de nyilván némi haszonnal kerülnek ki a darabok a kezeim közül. A horgolás nem olcsó hobbi, szóval én inkább úgy fogalmaznék, hogy az eladott horgolmá- nyokon szerzett bevétel fedezi az elvetemült horgoló projektjeim kiadásait. Miféle megrendeléseid vannak? A csigának legyen zöld a teste, a teknősnek levehető a páncélja, a papagájnak pedig hátizsákja, amiben az elemózsiát tartja... Leginkább az anya-lánya megrendeléseket szeretem. Egy anyuka rendelt magának baglyos táskát. Elkészítettem, leszállítottam, de a pici lányának nagyon megtetszett, így végül ő is kapott egyet. Természetesen méretben hozzá illőt, épp hogy csak a cumi, no meg a tejecske beleférjen. Szívemnek legkedvesebb pedig a karácsonyra készült három pihe-puha bárányka, pocakjukon kis gazdájuk kezdőbetűjével, és mivel 3 testvér kapta őket ajándékba, mindegyik bárány praclijába mágnest kellett varrnom, hogy ha egymáshoz közelítenek, azonnal összekapaszkodjanak. Az időmenedzsment hogy működik? A legnagyobb hajtás karácsony előtt van. A megrendelésekkel kapcsolatban borzasztó következetesnek kell lennem. Bizony volt már, hogy túlvállaltam magam, nem sikerült a megbeszélt időpontra elkészítenem a horgolmányt. Ilyenkora vásárló bizalmával játszom, és nyilván nem jó elveszíteni azt, hisz nincs hatásosabb reklám az elégedett vásárlónál. Idén például október végéig vártam a megrendeléseket a karácsonyfa alá, így precízen be tudom osztani őket az azt követő 6 hétre. Hol találhatnak meg téged az érdeklődők? Elsősorban a Facebook- oldalamon. Szerencsére a megrendelők ellátnak munkával bőven. Ebből az is következik, hogy nem igazán nyílik alkalmam raktárkészletet felhalmozni Komáromi napokon és a karácsonyi vásáron viszont mindenképp megjelenek, mert szeretek a megrendelőkkel személyesen találkozni, jó látni, kinek alkotok. VIDA NIKOLETTA
