Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-10 / 261. szám, csütörtök
8 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2016. november 10.1 www.ujszo.com Kisebbfajta forradalom SZALAY ZOLTÁN A trumpi új világnak egyelőre csak bejárata van. Hamarosan belépünk ebbe az új világba, amely elsősorban a remény, az újrakezdés lehetőségének a világaként kelleti magát amerikaiak milliói előtt, akik Donald Trumpra szavaztak. A világ maradék részén inkább az aggodalom lett úrrá. Hillary Clinton annak a kitaposott útnak a folytatását jelentette volna, amelyen a nyugati demokráciák az elmúlt évtizedekben haladtak. Trump a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, az irracionalitás. A tömegek viszont kétségkívül beszélik ezt az irracionális nyelvet. Trump győzelmi beszédében nemhiába hangsúlyozta: ő nem kampányt vezet, hanem mozgalmat. Mozgalmát pedig nem a józanságra építette, hanem arra a „tökösségre”, ami neki már segített először dúsgazdag üzletemberré, végül a világ legerősebb emberévé válnia. Trump győzelme egyúttal a nyugati, hagyományos konzervatívliberális értékrenden alapuló média bukása. Minden jelentős média Clinton győzelmét jósolta, az esélylatolgatások 90%-ra jelezték előre a sikerét. Felvetődik a kérdés, mennyire torzított Hillary javára a média? Vajon Trump győzelme bizonyíték arra, hogy az emberek többsége már nemcsak a hagyományos establishmentnek, a „standard politikusoknak”, hanem a mediális fősodornak sem hisz? Valóban szakadék tátong aközött, ahogy a konzervatív-liberális alapokon nyugvó sajtó a világot látja/láttatja, illetve ahogy az emberek többsége a hétköznapjait éli? Vagy amit látunk, az inkább csak azoknak az új, alternatív médiaeszközöknek az erejét mutatja, amelyek kiválóan szolgálják a populista politikai propagandát? Ezek kulcsfontosságú kérdések a nyugati demokráciák jövőjét illetően. Trump győzelmében talán nem is ő maga a legveszélyesebb, hanem hogy kiszabadulhat a szellem a palackból. Az amerikai demokráciát nem tudja egyik napról a másikra leépíteni, de érzelmi alapú, sértettségből táplálkozó politikája nyomán elszabadulhatnak az indulatok. Ami biztos: a trumpi világban nagyobb szükség lesz a józan mérlegelésre, mint eddig bármikor. Jön a nagy kísérlet Ormótlan vissza ka nyárod ás az amerikai fehér tömegekhez M egdöbbent a világ - megint. A közvélemény-kutatókat lassan az időjósokkal egy kasztba fogják sorolni. Újra bejött az angolszász meglepetésfaktor, szinte senki se merte - vagy tudta - megjósolni Donald Trump győzelmét, a többség Hillary Clintont látta a Fehér Házban. És mégis jött Trump. Máris kezdődik a bizakodás a szabad sajtó sarkaiban, hogy Trump talán mégis normális elnök lehet; majd a washingtoni fékek és ellensúlyok kordában tartják; hogy ez a szavazás mégsem a demokrácia vége volt. Persze ettől még orosz kapcsolata nemzetbiztonsági kockázat marad. Trump az első elnök, aki nem hozta nyilvánosságra adóbevallását - amivel éppenséggel tisztázhatta volna magát és orosz pénzügyi kapcsolatait (is). Valamiért ezt nem akarta. Ettől még az amerikai szavazók döntöttek, több konkrét dolog mentén. Egyfelől ne felejtsük, hogy a brexitszavazáshoz hasonlóan az USA-ban is az egészségügyi reform az egyik legnagyobb belpolitikai téma. Érről keveset beszélünk tájainkon, de az amerikai szavazó pénztárcáját vastagon érinti az egészségügyi járulék emelése, amiről éppen nemrég kaptak a választók értesítést a biztosítójuktól. Nem kampányüzenet ez, hanem hétköznapi valóság. A demokrácia beteljesedését ünneplő urbánus elit az elmúlt tíz évben megfeledkezett a többségről. Nemcsak Amerikában, hanem sok európai országban is. A lényeg, hogy az amerikai szavazók tízmilliói érezhették úgy, hogy velük nem foglalkozik a politika, nekik nem nyitnak lehetőséget, miközben a 2008-as válság óta saját gazdasági helyzetüket romlónak érzékelték. Ez azért elég vörösen villogó figyelmeztetés, de nehezen veszik észre a más üzeneteken szocializálódott érzékenységpárti politikai csoportok. Az a stabil hátország, amely az immár hagyományosan „kisebbségi” csoportoknak tekintett társadalmi rétegeket támogatta, kiesett a politikai konstrukcióból. Máshogy fogalmazva: az adófizetők nagy többsége azt érezte, hogy nem az ő érdekeinek megfelelően forgatják vissza a befizetéseit, hanem olyan témákra, csoportokra és ügyekre, amelyekkel nehezen azonosul. Ebben tudott Trump a maga ormótlan módján rendkívül hatékonyan visszakanyarodni a fehér amerikai tömegekhez. Végül: az amerikai szövetségi államot odaát legalább annyira divat szidni, gyűlölni és leköpködni, mint ideát Brüsszelt. Ha esetleg nem is kedvelik annyira Trumpot, de a választók egy része szívesen bedobta a washingtoni hangyabolyba, hogy legyen min rágódniuk a „bürokratáknak”. Ezzel üzentek a szövetségi kormánynak: hagyják őket a saját államaikban a saját ügyeikben dönteni. Kevesebb központosítást, kevesebb szövetségi beavatkozást. A globalizációval való birkózás stratégiájában az inga most a lokális irányba leng ki. Miközben sok témában nem nemzeti, csakis nemzetközi szinten lehet lépni, más ügyekben a lokális megoldás a gyors és hatékony. Kezdődik a nagy kísérlet, csak remélni lehet, hogy Trump a reagani meglepetést hozza és nem valamiféle putyinit. HÁTTÉR Mit szabad az amerikai elnöknek Az amerikai elnök olyan hatalommal bír, mint a modem demokráciák államfői közül csak kevesen. Bár széles jogkörei vannak a francia és az orosz elnöknek is, de erőforrásaik kisebbek. Miután a politikailag tapasztalatlan Donald Trump bekapcsolódott az amerikai elnökválasztási kampányba, gyakran merült fel a kérdés: mit szabad az amerikai elnöknek, s mit nem. Ezt öt pontban lehet összefoglalni: Az amerikai elnök nem üzenhet háborút, ez a kongresszus feladata. Küldhet azonban harci egységeket idegen országokba, ha az USA biztonsága szempontjából szükségesnek mutatkozik. Ézután legkésőbb 90 nap elteltével kérnie kell a kongresszus jóváhagyását. Az amerikai elnök a világ legerősebb hadseregének főparancsnoka. O az egyetlen, aki elrendelheti atomfegyverek bevetését és a szükséges kódokkal is rendelkezik. Ugyanakkor a védelmi miniszter és a vezérkari főnök ezt bizonyos körülmények között megakadályozhatja. Az amerikai elnök törvényjavaslatokat teijeszthet be, de meg is vétózhatja a szenátus és a képviselőház által beterjesztett törvényeket. Ebben az esetben kétharmados többséggel felülbírálható. Amennyiben vita robban ki, az elnöknek nincs joga feloszlatni a parlamentet és új választásokat kiírni. A viszályt azonban korlátok között lehet tartani, mivel a konzervatívok a keddi választáson nem csak megőrizték többségüket a képviselőházban, de meglepetésre a szenátusban is a legerősebbek maradtak. Az elnök kinevezi a legfelső bírákat, akiknek nagy befolyásuk van politikai és társadalmi irányelvek megformálására. Az elnök döntésére azonban a szenátusnak áldását kell adnia. Az amerikai elnök kegyelemben részesíthet bebörtönzötteket vagy enyhíthet büntetésükön. (MTI) FIGYELŐ „Hillary rossz jelölt volt, és ezt tudták is" Ajólértesültségéről és bennfentes információiról ismert Politico amerikai lap már a választás éjszakáján riportot közölt arról: Hillary Clinton munkatársai tisztában voltak azzal, hogy elnöki esélyei nagyon törékenyek. Ezt már a kampány kezdetekor tudták: Cintonnak sok támadható pontja és gyengéje van. Ennek ellenére a Clinton- csapatot meglepte az országban uralkodó hangulat. A Politico szerint a választók pontosan felmérték, hogy Bemie Sanders (Clinton pártbeli kihívója az elnökjelöltségért) és Donald Trump jól érzékeli és korrekten határozza meg az ország gondjait, és úgy gondolták, hogy Clinton erre nem lesz képes. Tovább rontott a helyzeten a vég nélküli e-mail-botrány és a Clinton Alapítványról napvilágra kerülő kínos információk garmadája. „Rossz jelölt volt a jelenlegi politikai helyzetben” - összegezte a Clinton-munkatársak véleményét a Politico. A lap újságírója az utolsó hetekben számos interjút készített Clinton közeli munkatársaival, s szinte mind elkeseredett volt. Egyre inkább kezdték azt hinni, hogy Clinton üldözési mániája, hogy senki nem fog szavazni rá, maga a valóság. (MTI) H / \ f V / 1 J ~ / 1 l I 1 fl 1 1 (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Trump után Le Pen következik? Francia politikusok szerint Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson figyelmeztetés arra, hogy Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke is megnyerheti jövő májusban a francia elnökválasztást. „Franciaország és az Egyesült Államok rettenthetetlen ikrek. Ami lehetséges az Egyesült Államokban, az lehetséges Franciaországban is, még akkor is, ha a rendszer nem akarja észrevenni” - hangsúlyozta Dominique de Villepin volt jobboldali miniszterelnök egy hírrádióban. Szerinte Franciaországnak le kell tudnia vonnia a következtetéseket az amerikai elnökválasztásból, hogy ne Marine Le Pen vegye át az országot. Jean-Pierre Raffarin volt konzervatív kormányfő szerint Trump megválasztása azt jelenti, hogy a szélsőséges populizmus győzhet. így Marine Le Pen az egyszerű válaszaival szintén győzhet Franciaországban. A francia jobboldal november 20- án és 27-én rendezi meg a kétfordulós elnökj elölt-állító előválasztását. A legesélyesebb jelöltek szóvivőiken keresztül reagáltak. Eric Ciotti, Nicolas Sarkozy volt államfő szóvivője szerint Trump megválasztása világrengés, mindent felborít. A képviselő a Le Monde című napilapnak azt mondta, hogy az amerikai választási eredmény a francia jobboldali előválasztást is befolyásolhatja, az Alain Juppé győzelmét jelző felméréseket viszonylagossá teszi, mert a nép dönt. Laurent Wauquiez volt jobboldali miniszter szerint - aki szintén Nicolas Sarkozyt támogatja az előválasztáson - amikor egy demokráciában a népet nem veszik figyelembe és megvetik, megtalálja a módját, hogy hallassa a hangját. Az amerikai választás a középosztály lázadása azon uralkodó elit ellen, amely rá akarja erőszakolni, hogy mit kell gondolnia. A felmérések szerint favoritnak számító Alain Juppé szóvivője, Be- noist Apparu a Le Monde-nak azt mondta, hogy az emberek szívesen hasonlítják Nicolas Sarkozyt Donald Trumphoz. „De Sarkozy nem Trump. Az egyetlen lehetséges párhuzamot Marine Le Pennel lehet megvonni.” Jean-Christophe Cambadélis, a Szocialista Párt főtitkára a Le Monde- nak úgy vélte, hogy „a többé-kevésbé idegengyűlölő nemzeti nacionalizmus kísérti a nyugati világot. Orbán, brexit, az AfD Németországban és most Trump! A francia baloldalnak látnia kell, ha folytatja a civakodáso- kat, Le Pen következik.” (MTI)
