Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-08 / 259. szám, kedd
12 FUTBALLTRADÍCIÓK FOCITIPP ■ 2016. NOVEMBER 8 A Chelsea 4-0-ra kiütötte a Manchester Unitedet - Ryan Giggs szerint ilyenkor nincs helye a barátságnak (Fotók: SITA/AP, képarchívum) Botrányok és hagyományok: a mezcsere történelme A megszállottaknak 45 perc is elég: már a félidőben is bekövetkezhet a mezcsere, amely 85 éves hagyományra tekint vissza Nyolcvanöt éve jegyeztek fel először olyan esetet, amikor két futballcsapat játékosai a mérkőzés lefújása után mezt cseréltek egymással. A tradíció annyira a játék részévé vált, hogy most már a félidőben is megtörténhet - a szurkolók nagy bosz- szúságára. Akadt olyan világbajnok edző, aki erővel akadályozott meg cserét, Pelé miatt New Yorkban harmincasával kellett vinni a meccsekre a pólót. Aki pedig kicsit nem figyelt oda, máris elveszített egy ereklyét. K ét hete súlyos, 4-0-s vereséget szenvedett a Manchester United labdarúgócsapata a Chelsea-től az angol bajnokságban, és a lefújás utáni kedélyes nevetgélés alaposan kiborította a szurkolókat, de még az egykori klasszisokat is. Jósé Mourinho együttese botrányosan gyengén, a koncentráció teljes hiánya nélkül játszott, arra azonban a futballisták ügyeltek, hogy a meccs utáni kedélyes mezcsere véledenül se maradhasson el. A klub legendás szélsője, a tavaly még pályaedzőként dolgozó Ryan Giggs nem is tudta megemészteni a látottakat: Zlatan Ibrahimovic vidám beszélgetés közepette vetkőzött Eden Hazard társaságában, míg Anthony Martial úgy ment le a pályáról, hogy közben átölelte a Chelsea-ben futballozó honfitársát, a szintén francia N’Golo Kantét. „Ha 4-0-ra kikapsz, akkor menj és gratulálj az ellenfélnek, köszönd meg a szurkolóknak a buzdítást, és amilyen gyorsan csak lehet, hagyd el a pályát! Akkor nem a mezcserével kell foglalkozni, és nem illik nevetgélni az ellenfél azon játékosaival, akik éppen most győztek le könnyedén” — bosszankodott Giggs, aki csaknem 29 évet húzott le a ManUnited kötelékében. Ami még Roy Keane-t is sokkolta Az utóbbi években nem ez volt az első olyan alkalom, amikor a szurkolók nem hittek a szemüknek: az előző Bajnokok Ligája-szezon nyolcaddöntőjében például Eden Hazardot állították pellengérre, amiért a visszavágó félidejében (!) trécselgetett a párizsi Angel di Mariával, és mire beértek az öltözőbe, már egymás pólóját szorongatták a kezükben. Bocsánatos bűn lett volna, ha a Chelsea továbbjut, de a párharcot két 2-1-es győzelemmel a PSG nyerte. Roy Keane, a ManUnited korábbi klasszisa nem tagadta, nagyon bosszantotta az eset, amelyet sokként élt át: „Mi a fene zajlik egy játékos fejében egy ilyen nagy mérkőzésen, ha a legfontosabb számára egy félidei mezcsere? Nekem miért nem jutott ez eszembe soha, még a lefújás után sem? De hogy a félidőben? Megdöbbentő.” Mario Balotellit egy hasonló cselekedet miatt pénzbüntetéssel sújtotta a Liverpool, ő a Real Madridban szereplő Pépével seftelt a félidőben egy 2014-es BL-mérkőzésen. „Ennek egyáltalán nem vagyok a híve. De ha mindenáron ezt szeremé, tegye meg a meccs végén” - mondta Brendan Rodgers menedzser a mérkőzés után. Egy másik liverpooli, Mamadou Sakho ugyanezt tette egy évvel korábban, csak éppen Samuel Eto’óval, 2012-ben pedig az arsenalos André Santos dühítette fel az szurkolókat azzal, hogy már a félidőben átvette Robin van Persie mezét az Old Traffordon. Egy új futballhagyomány kezdete De mi ez a mezcserés őrület? Hogyan és miért alakult ki? Megéri-e egyáltalán? Pláne a manchesterieknél, akikkel kapcsolatban a Sun bulvárlap még azt írta szeptemberben, hogy a klubnál azzal is spórolni akarnak, hogy a fútballistáknak többször is ugyanazt a trikót kell n Mi a fene zajlik egy játékos fjében egy ilyen nagy mérkőzésen, ha a legfontosabb számára egy félidei mezcsere használniuk, ezért a szezon elején a játékosok mindössze négy garnitúrát kaptak: két hosszú ujjút és két rövid ujjút. A dühös szurkolók úgy tartják, a mezcsere modern jelenség. De nagyot tévednek! Az első mezcserét 1931. május 14-én jegyezték fel, amikor Franciaország 5-2-re nyert Anglia ellen Párizsban. A két válogatott előtte hatszor találkozott egymással, az angolok minden alkalommal simán nyertek, az utolsó három mérkőzésen 0-6-os (1927), 1-5-ös (1928), és 1—4-es (1929) végeredmény született. Roy Keane nincs nagy véleménnyel sem az utódokról, sem a mezcsere intézményéről
