Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-07 / 258. szám, hétfő

www.ujszo.com I 2016. november 7. KULTÚRA I 7 Elhunyt Kocsis Zoltán Több mint negyven éven volt át a magyar zenei élet egyik meghatározó egyénisége Kocsis Zoltán (1952-2016) (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. 64 óves korában vasárnap délután elhunyt Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar fő­zeneigazgatója. A kétszeres Kossuth- ás Liszt Ferenc-díjas karmester, zongoraművész ás zeneszerző halálhírét a Filhar­monikusok jelentették be. Kocsis Zoltán 2012 szeptemberé­ben életmentő szívműtéten esett át. Egy idei interjúban arról beszélt, hogy mivel már több műtéten is át­esett, harminc-negyven éve fel van készülve a halálra. Akkor még azt mondta: addig fog dolgozni, amíg bír. A művész egészségi állapotával alig egy hónappal ezelőtt is foglal­koztak a hírek, a Nemzeti Filharmo­nikus Zenekar október közepén tu­datta, hogy Kocsis Zoltán külföldi hangversenykörútjait és hazai fellé­péseinek nagy részét is lemondja, or­vosai ugyanis néhány hónapos pihe­nést írtak elő számára. A közlemény úgy fogalmazott: bár Kocsis Zoltán szerencsésen felépült súlyos szív- és aortaműtétjéből, a tőle megszokott intenzitással vetette be magát mun­kája minden területén, mielőtt szer­vezete teljesen regenerálódott volna. „Nem zárható ki, hogy ennek követ­keztében ismét egészségi problémái adódtak, így orvosai utasítására a gyógyulása érdekében néhány hóna­pon át szigorú pihenésre és teljes nyugalomra van szüksége, hogy az­tán ismét a tőle megszokott odaadás­sal végezhesse munkáját.” Kocsis Zoltán 1952-ben Budapes­ten született, ötévesen kezdett zon­gorázni, tizenegy évesen lett a Bar­tók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola zongora-zeneszerzés sza­kos növendéke. 16 éves korától a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kolán Kadosa Pál, Kurtág György és Rados Ferenc tanítványa volt. Mindössze 18 évesen megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét, három évvel később pedig megkapta a Liszt Ferenc-díjat, és mindössze 25 éves volt, amikor Kossuth-díjjal ju­talmazták, amit aztán 2005-ben má­sodjára is kiérdemelt. 1983-ban Fi­scher Ivánnal alapította meg a Bu­dapesti Fesztiválzenekart, 1997 őszétől vezette a Nemzeti Filharmo­nikus Zenekart. Harmincéves korá­tól karmesteri pályája mellett már komponált is. Több mint negyven éven át a ma­gyar zenei élet egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb egyénisége volt, azon kevesek egyike, akiknek a nemzet­közi élvonalban is biztos helye volt. Zongoraművészként híres volt tiszta, precíz játékáról. Képes volt a legvir- tuózabb megoldásokra is, drámai hangulatteremtő képessége mély nyomokat hagyott közönségében. A világ számos vezető zenekarával lé­pett fel szólistaként, például a Berlini Filharmonikusokkal, a Royal Filhar­monikusokkal, a Bécsi Filharmoni­kusokkal, a Chicagói Szimfonikus Zenekarral, a New York-i Filharmo­nikusokkal; olyan kiemelkedő kar­mesterekkel dolgozott együtt, mint Claudio Abbado, Christoph von Dohnányi, Edo de Waart, Charles Mackerras, Colin Davis vagy Lórin Maazel. Világviszonylatban is a Bartók-életmű egyik legkiemelke­dőbb ápolójaként és tolmácsolója­ként jegyezték. Kocsis volt a művészeti vezetője a 2006-ban útjára indított Bartók Új Sorozatnak, amelyben a 20. század egyik legje­lentősebb zeneszerzőjének művei je­lennek meg 31 lemezen, a zeneszer­zői szándékokat a legmesszebbme­nőkig figyelembe vevő, hiteles elő­adásban, a legjelesebb magyar előadóművészek tolmácsolásában. A sorozat részét képezik Kocsis felvé­telei Bartók összes szólózongorára írt müvéből. A művészt Kurtág György zenéjének szintén egyik legavatot­tabb előadójaként tartották számon, a világhírű magyar zeneszerző számos művét dedikálta neki. Pályáján új fejezet kezdődött, ami­kor 1997-ben átvette Magyarország egyik vezető szimfonikus együttesé­nek, a Nemzeti Filharmonikus Zene­karnak irányítását. Az azóta eltelt majdnem két évtizedben az együttes Európa számos országában, az USA- ban és Japánban is koncertezett. Szemlélete megújult, határozott pro­filt alakított ki: a klasszikus művek mellett a megszokott repertoárról hi­ányzó fontos alkotásokat is megszó­laltatja, megismerteti közönségével a magyar zene jelentős alkotásait. Ko­csis a 20-21. századi és kortárs ma­gyar zene ügyének ápolásával is fon­tos küldetést teljesített; olyan meg­határozó egyéniségek alkotásait tűzte műsorra, mint Kurtág György, Jeney Zoltán, Szokolay Sándor, Bozay At­tila és Durkó Zsolt. Kocsis Zoltán rendszeresen tartott mesterkurzusokat, valamint pedagó­giai tevékenységének hangsúlyos ré­szét képezte a tehetséges pályakez­dők felfedezése, felkarolása; magyar művészek mellett fiatal külföldiekkel is szívesen dolgozott. Rendszeresen hívták nemzetközi versenyek zsű­rijébe. Sokoldalú tevékenységének részét képezte a zeneszerzés is, tagja volt például az 1970-es évek meghatáro­zó magyar kortárs zenei műhelyének, az Új Zenei Stúdiónak. Különböző zenei stílusokban való jártasságát a leglátványosabban talán a 2010-ben, zeneszerzői stílusgyakorlatként is értelmezhető Kiskarácsony, nagy- karácsony című műve szemlélteti: ebben az ismert ünnepi dalt 47 vari­ációban, a zenetörténet különböző stíluskorszakait szemléltetve dol­gozta fel. A művész a Nemzetközi Gyer­mekmentő Szolgálat tagja és támo­gatója volt, 1990 óta minden szüle­tésnapján koncertet adott a szervezet javára, amelynek bevételeit a szolgá­latjavára ajánlotta fel. (NFZ, MTI, k) Európai Filmdíjak: a Toni Erdmann a legesélyesebb Sevilla. Bejelentették a 29. Európai Filmdíjak jelöltjeit a Se­villa Európai Filmfesztiválon. A legtöbb jelölést idén Maren Ade német rendezőnő Toni Erdmann című alkotása kapta, amely öt ka­tegóriában is versenyezhet. A kü­lönc Winfried és felnőtt lánya kapcsolatát fanyar humorral be­mutató vígjáték a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb for­gatókönyv kategóriájában is esé­lyes, a főszerepeket alakító Sand­ra Hüllert és Peter Simonischeket a legjobb európai színésznő, il­letve színész díjárajelölték. Négy jelölést kapott a brit Ken Loach Én, Dániel Blake című re­alista társadalmi drámája. Az al­kotás a legjobb film és legjobb rendező kategóriában is indulhat, emellett elismerést szerezhet a forgatókönyvet jegyző Paul La- verty; az egész életében szorgal­masan dolgozó, ám egy szívro­ham miatt tétlenségre ítélt és szo­ciális segélyre szorult főszereplőt játszó Dave Johns pedig a leg­jobb színész díjáért versenyezhet. A legjobb európai film díjáért vetélkedő öt alkotás között van még Pedro Almodovar idén Aranypálmára is jelölt drámája, a Julieta, amely a rég elvesztett lá­nya után kutató anyáról szól; Paul Verhoeven Elle című francia­német bosszúdrámája; valamint Lenny Abrahamson A szoba című filmje, amely az addigi életét egy szobába zárva eltöltő ötéves Jack és édesanyja történetét meséli el. A filmdíjak nyerteseiről az Eu­rópai Filmakadémia háromezer főt meghaladó tagsága dönt, az elismeréseket december 10-én Wroclawban, Európa idei kultu­rális fővárosában adják át. (MTI) Peter Simonischek a Toni Erd­mann címszerepében (Archívum) Budapest/Szeged. Háromnapos szlovák filmszemle és szak­mai filmszeminárium kezdő­dik ma a magyar fővárosban. A programba baválogatott játék- és dokumentumfilme- ket, valamint a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Egyetem Filmes és Televíziós Kara hallgatóinak munkáit a budapesti bemutató után Szegeden is levetítik. Az idei, immár 24. alkalommal megrendezett szlovák filmszemle és szakmai filmszeminárium - a drama­turgiai tervet tükrözve - Az ember mikroszkóp alatt címet kapta. A nyi­tófilm, Ondrej Šulaj Agávé című drá­mája Ladislav Ballek Akácok című regényének motívumai alapján ké­Szlovák filmszeminárium Budapesten szült. Látszólag egyszerű szerelmi történet, amely egyben a bemutatott jellemek kemény pszichológiai ta­nulmánya is. A cselekmény közvet­lenül a második világháború után ját­szódik, az ajtón pedig már kopogtat a győzedelmes február, amely eltörölte a szlovák értelmiségnek egy egész rétegét. A budapesti Vertigo Szlovák Színház által szervezett filmszemlét és szemináriumot Peter Dubecký, a Szlovák Filmintézet igazgatója, va­lamint Ondrej Šulaj nyitja meg ma este hétkor a DocuArt Filmművészeti Központban. A szemle játékfilmes programjá­ban szerepel Marko Škop Eva Nová című drámája, amely idén több kate­góriában is begyűjtötte a Nap a háló­ban szlovák nemzeti filmdíjat. Meg­tekinthető Rasťo Boroš Stanko című Látszólag egyszerű szerelmi történet, de kemény pszichológiai tanulmány is: Marek Geišberg és Katarína Šafafíková az Agávéban (Képarchívum) tragikomikus road movie-ja, amely­nek témája a leánykereskedelmet érinti, de elsősorban a szoros kapocs­ról szól, mely két, a társadalom pere­mén élő ember között alakul. Viktor Csudái a Vojtech című vígjátékkal, egy „elveszett” negyvenes férfi szto­rijával mutatkozik be Budapesten. Juraj Nvotától két alkotást vetítenek: a rendező 2002-es bemutatkozását, a Kegyetlen örömöket, valamint a Jo­hanna titka című mesefilmet. A dokumentumfilmes szekció né­zői megismerkedhetnek a tátrai ser- pákkal (Szabadság a teher alatt, r. Pa­vol Barabás), 68-as disszidensekkel (Akkor Pozsonyban, r. Tereza Križ- ková), a 60-as évek legendás szlovák zenészeivel (Pára a folyó felett, r. Ro­bert Kirchhoff, Filip Remunda) és másokkal. (as)

Next

/
Thumbnails
Contents