Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-07 / 258. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2016. november7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Fico kínai kínjai Az állítólagos kínai elutasítás kellő űrügy a visszavágásra Kiskának K ína dühös Szlovákiára a dalai láma útja miatt - állítólag. Fico fegyvere ez a Kiska elleni harc­ban, vagy valós probléma? A hétvégén Rigában került sor Kí­na és a közép-európai államok gaz­dasági találkozójára, amelyre Robert Fico miniszterelnök is hivatalos volt. Szombat délelőtt a kormányhivatal sajtóhírben tudatta: a kínaiak lefújták a kétoldalú szlovák-kínai tárgyalást, amelyre még a csúcs előtt kellett volna sort keríteni. Ficóék pedig a hétvégén már azt sejttették, a kínaiak Andrej Kiska államfő dalai lámával elköltött ebédje miatt orroltak meg, a miniszterelnöknek pedig most a nagyhatalommal megromlott vi­szonyt kell helyrehoznia. Amíg nincsenek meg a kellő háttér-információk - amelyek lehet, hogy soha nem állnak majd rendel­kezésünkre -, nehéz pontosan felraj­zolni, mi történtvám a történet ficói értelmezése kissé gyanús. Kiska a hét közepén intézett frontális támadást a kormányfő ellen, amire Fico - több okból is kifolyólag - nem reagálha­tott érdemben, le kellett nyelnie a békát. Az állítólagos kínai elutasítás így kellő ürügy lehet a visszavágásra: ezzel Fico saját magát felelős politi­kusként prezentálja, aki egyrészt tudja, mit kell tennie (nem fogadja a dalai lámát, ha ez nem tetszik a kína­iaknak), másrészt nem veszekszik feleslegesen a legfőbb állami méltó­ságokkal (nem vág vissza Kiskának), harmadrészt rendbe rakja a mások által elrontott viszonyt (meghívja a kínai miniszterelnököt és vasalja a dolgokat). Egyrészt gyanús, hogy a kormány- hivatal ad információt egy számára kellemetlen eseményről - egy kétol­dalú találkozó kútba eséséről. A kí­naiak ezt külön aligha kommentálták volna, így az elvileg a szlovák fél számára kínos eseményről szinte senki sem szerzett volna tudomást, ha Ficóék nem kürtölik világgá. Csak­hogy Ficóék tudták, hogy ez tökéle­tes belpolitikai fegyver lehet - attól függetlenül, hogy a kínaiak valóban ennyire bepöccentek-e a lámaláto­gatás miatt és lefújták a megbeszé­lést, vagy ezt csak a kormányhivatal kamuzta össze, esetleg „rendelte meg” a kínaiaknál. A dalai láma rendszeresen járja a világot és találkozik jelentős nyugati politikusokkal, ettől viszont még Kí­na - azonfelül, hogy mérgelődik egy kicsit - nem szokta lefújni az üzleti tárgyalásokat. Másrészt magával a kínai befektetésekkel kapcsolatban is sok kérdés merül fel: az ázsiai nagy­hatalom elsősorban nem üzleti lehe­tőségeket, hanem geopolitikai be­fektetéseket keres. Ezek lehet, hogy eurómilliókat hoznak például Szlo­vákiának, pár száz új munkahelyet teremtve, a gond viszont az, hogy közben nemzetbiztonsági szempont­ból - hosszú távon - veszélyesek az ország számára. Mindaz tehát, ami állítólag veszélybe került Kiska „lá­maebédje” miatt, nem is biztos, hogy annyira sajnálni való. Az más kérdés, hogy Fico számára tökéletesen inst- rumentalizálható a belpolitikai sár­dobálásban. Nyelvmenedzselés a hatalmi játékok helyett LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ V jra szóba (főleg az Új Szóba) került a nyelvtörvények társadalmi U szerepe Szlovákiában. Én két fő problémát látok e téren. Az egyik az államnyelvtörvény túl szigorú betartása, a másik a ki­sebbségi nyelvhasználati törvény nem elégséges betartása. Mindkét törvény betartását csakis az állampolgároktól vagy szerveze­tektől érkező bejelentés alapján vizsgálják a hivatalok (az egyik törvény esetében a kulturális tárca, a másik esetében a kormányhivatal). A ki­sebbségi nyelvtörvénynél tehát fontos, hogy hallassuk a hangunkat, hogy figyeljük a törvény betartását és éreztessük, hogy fontos számunk­ra. Éz sokkal egyszerűbb, mint gondolnák, például a velemjáró.sk olda­lon található applikáció segítségével. Az államnyelvtörvénynél a beje­lentési rendszer azt eredményezi, hogy az esetleges kommunikációs problémák megoldása helyett a törvény az erőfitogtatást szolgálja. Eleve nem azzal a céllal fogadták el, hogy garantálja a szlovákok tájékoztatását bárhol az országban, hanem a hatalom játékszerévé tették, ami olyan helyzetekben is használható, ahol már egyáltalán szó sincs megértésről. Természetesen a bősi emléktábla feliratára gondolok, meg Pered elne­vezésére, de akár a nők vezetéknevére. Ha valaki akarná, az államnyelv­törvény értelmetlen rendelkezéseit ugyanúgy a szlovákok ellen is for­díthatná. Nagyon sok eset van, amikor például az angol felirat nincs szlovákul feltüntetve. Ilyen törvénysértés miatt ritkán érkezik bejelentés a minisztériumba, és nem minden eset számít törvénysértésnek, de az állampolgárnak nem feladata ezt vizsgálni. O csak megírja szépen a pa­naszt. Vajon mit tenne a kulturális tárca, ha az évi egynéhány beadvány helyett több ezret kapna? Elkezdené üldözni a szlovák vállalkozókat, akik nem ugyanazt íiják ki angolul, mint szlovákul? Vagy legalább lenne elég munkájuk az ellenőröknek, és nem lenne idejük az abszurd ma­gyarellenes panaszokkal foglalkozni? Az a baj ezzel a felvetéssel, hogy értelmetlen üldözést eredményezne, és semmiképpen nem segítené az effektívebb kommunikációt. Csak meg­erősítené egy abszurd törvény létezését. Másrészt nagyon sok energiát kellene beleölni, mire megismernénk a végeredményt. Megértenék utána a szlovákok, hogy mennyire abszurd az államnyelvtörvény? Dühösek len­nének és követelnék a módosítását? Aki meg akaija tudni, kipróbálhatja. A többiek közben abba fektethetnek energiát, hogy jobban működjön a kétnyelvűség azokon a területeken, amelyeket a törvény nem szabá­lyoz. Azt, hogy a potraviny felirat mellet legyen élelmiszerbolt is, nem írja elő és nem akadályozza semmilyen törvény. Legyen minél láthatóbb a magyar nyelv, mutassuk meg, hogy itt a helye, mindenhol, együtt a szlovákkal és azonos szinten. Nagyon sok formája van a kétnyelvűségnek, és ez így van rendjén, minden esetben meg kell találni a legmegfelelőbb megoldást. Mi, nyelvészek, ezt néha nyelvi mene­dzselésnek hívjuk. Úgy gondolom, sokkal hasznosabb a nyelveket me­nedzselni, mint állandóan a hatalommal vitatkozni. köztük van Abu al-Bara al-Kahtá- ni, aki a moszuli kivégzésekért volt felelős. Az Iszlám Állam haj­szát indított utánuk, hogy „elszá­moljon” velük. A dezertőrök vél­hetően Szíria felé indultak. (MTI) FIGYELŐ Leléptek a zsolddal Rabolt dollármilliókkal és a fegy­veresek zsoldjával szökött meg Moszulból az Iszlám Állam öt harcosa. Egy pánarab tévé szerint Kik szavaznak Donald Trumpra, és kik Hillary Clintonra? Róg volt ilyen változékony ás kiszámíthatatlan az amerikai elnökválasztás eredménye. Az amerikai közszolgálati rádió (NPR) a napokban felemlített egy fontos számot: 537. Tizenhat évvel ezelőtt ugyanis mindössze 537 flori­dai szavazaton múlt, hogy George W. Bush lett az Egyesült Államok elnö­ke. S bár a mai és a tizenhat évvel ez­előtti amerikai helyzet nem hason­lítható össze, valószínűleg Hillary Clinton demokrata párti elnökjelölt és Donald Trump republikánus jelölt párharcát sem nagy szavazatkülönb­ség dönti el. Elemzők szerint öt társadalmi cso­portnak van vagy lesz döntő befo­lyása a választási eredmények alaku­lására: az egyetemi végzettség nél­küli fehér férfiaknak, a felsőfokú végzettséggel rendelkező fehér nők­nek, a Trump-ellenes republikánu­soknak, a Puerto Ricó-iaknak és a mormonoknak. A felmérések szerint az egyetemi végzettség nélküli fehér férfiak kép­viselik Donald Trump szavazóbázi­sának legnépesebb táborát. Ők azok, akik az előző választásokon többnyi­re otthon maradtak, de most azt mondják, elmennek az urnákhoz és Trumpra voksolnak. Elsöprő többsé­gük az úgynevezett rozsdaövezetek­ben, vagyis a rossz gazdasági hely­zetben lévő államokban él. Rómiilt nők A felsőfokú végzettséggel rendel­kező nők viszont, akik korábban ha­gyományosan republikánusokra szavaztak, most egyre biztosabban sorolnak át a Demokrata Párt hívei­nek táborába. A magasan képzett nő­ket kifejezetten elrémítette Trump stílusa. A felháborodott nők való­színűleg hozzásegítik Virginiát és Coloradót ahhoz, hogy „kékké” vál­jon, azaz a demokrata elnökjelölt mellett döntsön (a kék a demokraták, a piros a republikánusok színe.) A Trump elnökségét ellenző be­folyásos republikánus politikusok és gazdasági szereplők Ohióban, Flori­dában és Nevadában határozhatják meg a választás kimenetelét. Utah ál­lamban pedig a mormonoké lesz a döntő szó. Míg a különböző keresztény cso­portok, köztük a befolyásos evangé­liumi keresztények vagy elfogadták, vagy keblükre is ölelték Trumpot, addig a mormonok nagy arányban utasítják el őt. A valaha üldözött val­lás híveit taszítja, hogy Trump egy másik vallás - az iszlám - híveinek amerikai beutazását akaija, ha csak átmenetileg is, felfüggeszteni. Rá­adásul a mormon többségű Utah ál­lamban felbukkant egy új elnökje­lölt, mégpedig a magát független konzervatívnak mondó 40 éves mor­mon, Evan McMullin - a CIA volt operatív tisztje -, aki elhódíthatja a konzervatív szavazókat. Puerto Rico Floridában Kis csoportot alkotnak a Puerto Ricóból a nagyon rossz gazdasági helyzet miatt az „anyaországba” köl- tözöttek, akiknek elsöprő többsége Floridában él. Nem a legnagyobb szavazói csoport, de Floridában e ki­csiny többség is győzelmet hozhat. Mindkét elnökjelölt utalt már arra, mit tenne elnöksége első száz napjá­ban. Clinton azt ígérte, rendezi a több milliónyi illegális bevándorló hely­zetét, elemzők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy ehhez kompro­misszumra kell jutnia a kongresszus­sal. A nemzetközi politikában az új elnök asztalán „forró dosszié” lesz Szíria. Trump első dolga az észak-ameri­kai szabadkereskedelmi egyezmény (NAFTA) újratárgyalása és a csendes-óceáni partnerség (TPP) tárgyalásaiból történő kivonulás len­ne. Feloldaná a fosszilis energiafor­rások kiaknázására vonatkozó tilal­mat (vagyis újraindítaná a szénbá­nyászatot), újraindítaná a Keystone XL nevű olajvezeték építését, és megvonná azt a több milliárd dollárt, amelyet Washington az ENSZ klí­mavédelmi programjaira ígért. Az általa korruptnak leírt washingtoni politikai átformálása érdekében kor­látozná a kongresszusi politikusok mandátumát, befagyasztaná a szö­vetségi alkalmazottak létszámát. A másik fontos ígérete: a „terrorizmus­ra hajló térségekből érkező beván­dorlás felfüggesztése” és „a határok rendkívül szigorú ellenőrzése”. Elemzőknek feltűnt: Trump első száz napjának teendői között nem szere­pel a világpolitika. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents