Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-05 / 257. szám, szombat
mondtam a humoros, vicces párbeszédek rám eső mondatait. Zenei érdeklődését és tudását más programokban is kamatoztatta. Igazi, szórakoztató munkának találtam a fertődi kastélyból közvetített hangversenyeket. A Kodály Ének- versenyt Tamási Eszterrel felváltva vezettük, 1973-ben az Aranypáva népzenei vetélkedőt közvetíthettem Antal Imrével, később a Röpülj páva következett. Az utóbbit nyerte meg 1981-ben a felvidéki Szvorák Katalin. Nagyon sokat köszönhetek szakmailag Antal Imrének, a kiváló zongoristának, humoristának és műsorvezetőnek. A korkülönbség és a szakmai múlt miatt reá mint bátyámra tekintettem, egy idő után úgy összeszoktunk, hogy háttal állva is kitaláltuk a másik gondolatát. Elfogadtam az „unterman” szerepét, számomra az volt a fontos, hogy a közönség jól érezze magát. Imre mellett nem lehetett unatkozni, mindenről eszébe jutott valami, s ha nem reagáltál, akkor számodra vált kínossá. A közös fellépés a Szeszélyes évszakok műsorban s a Bongóban is folytatódott. A rendszerváltás új feladatokkal is kecsegtette. A rendszerváltás idején alakult meg a Magyar Televízión belül Horváth János vezetésével aTV2. Az új igazgató mintegy háromszáz embert hívott össze, hogy nem lenne-e kedve részt venni e rendhagyó (nem túl hosszú életű) vállalkozásban. Rám is számítottak, és - újdonságként a pályámon - elkezdtem zenei, politikai témákban riportokat készíteni. Karády-filmek előtt például beszélgettünk az adott moziról, erre a lexikonokból készültem fel. Ezek korábbi kiadványok voltak, s rájöttem, — a rendszerváltás szellemében - a leírtak ellenkezőjét kell hangsúlyoznom. 56-os hősökkel készített riportokban sem éreztem magam hitelesnek, hiszen csak hallomásból ismertem e kort. Ekkor más területek felé kacsingattam... így ismerték meg mint állatvédőt? Sokszor két műsor között hoztak be szerencséden kutyákat, megesett rajtuk a szívünk, s gazdát próbáltunk keríteni nekik. Innen jött a Gazdit keresünk műsor ödete. Az elképzelés hamar megvalósult, és a nézők is megszerették. A sorozat epizódjainak forgatásán szembesültem az állatvédelem mostoha helyzetével, így fogant az Állatok védelmében című magazin. Az utóbbiban már a felelős állattartással is tudtunk foglalkozni, állatorvosi témák vetődtek fel, és az állatok helyes táplálására is kitértünk. Vendéglátóm kiváló túrós rétessel várta e sorok íróját. Háziasszonyi tapasztalataira egy műsor, a Juli suli is épült Saját családomban érzékeltem, hogy két olyan nemzedék nőtt fel, amelynek tagjai többet találkoztak a tanáraikkal, mint a hozzátartozóikkal. Az új fészekrakóknak fogalmuk sem volt a pénzbeosztásról, a bevásárlásról, a háztartásvezetésről. Édesanyám 14 éves koromig otthon nevelt, így — amikor kiagyaltam a műsor ödetét - volt miből merítenem. Olyan műsorfolyamban gondolkodtam, amelyben a háziasszony éves munkáját hetente mutatnám be. Vasárnaponként a következő hét nap feladataira adtam tippeket, úgy kalkulálva, hogy a hétvége a pihenésé maradjon. Pályáztam az ödetemmel, és 1993. július 4-én már képernyőre került a Juli suli. A vasárnap reggel 8-kor kezdődő adást nagy vita előzte meg, de ragaszkodtam az időponthoz. » A kezem mozog, az agyam jár, csipkeverés közben például gregorián zenét hallgatok. Nekem lett igazam, a műsor hamar népszerű lett, pici gyerekek pizsamában kavargattak a játék lábasukban, s véget nem érően kérdeztek szüleiktől. A műsor vezérfonala a főzés volt? Nem kimondottan főzőműsort készítettünk; a szűk félórát családi költségvetés-készítés, orvosi tanácsok, kötés-horgolás, gyereknevelés, divat, a házi növények gondozásának témái színesítették. Az utolsó részt szenteltük a konyhának. Nézői kívánságra a receptek a csütörtöki Rádióújságban is megjelentek. így néhány hónap múlva - a visszajelzések alapján - a fel ország ugyanazt főzte hétvégeken. A munkamenet a következő volt: megírtam a forgatókönyvet, a következő héten négy adást vettünk fel a férjem rendezésében, majd vágtunk, s ezt követően került a mozi adásba. A közönség- siker nyomán felkértek a folytatásra is, így a következő évben az egészséges táplálkozás, a korszerű konyha is felkerült a palettára. Az eredményeinkre a reklámcégek is felfigyeltek, a végén már - a műsor minőségének megtartása érdekében - vissza is kellett utasítani a szponzori ajánlatokat. A műsor négy évet élt meg. A külhonban is ismerik önt, talán nem véletlenül; családtagjai a Kárpát-medence különböző részeiben élnek. Valóban. Apai nagymamám székelyudvarhelyi, az édesanyám újvidéki, a férjem pedig felvidéki. Családtagjaim ritkán költöztek messzebbre, mégis négy országban élünk. A délvidéki vérengzéseket megszenvedték a rokonaim. Az egyik sógornőm családostul Kassán él, így kéthavonta megfordulok a történelmi városban. Az erdélyi rokonság már Magyarországon talált boldogulást. Említette a Juli stdi kézimunkatanítását Jó példával járt e területen is? Mindig szerettem kézimunkázni, a szövés később került a palettára. Szentendrén egy patchwork tanfolyamot végeztem. Gödöllőre járok hetente szövőtanfolyamra, jelenleg - az Ermitázs egyik faliképének másolatát - egy lófejet szövök. Közben beletanultam a csipkeverésbe is; ha valamelyiket megunom, félreteszem, s kézbe veszem a másikat. Tény, hogy soha nem unatkozom. A kezem mozog, az agyam jár, a csipkeverés közben például gregorián zenét hallgatok. Ha már a zenénél tartunk, Szvorák Katalinnal közösen lépnek fel. Katalinnal a Röpülj páván találkoztam, azután elváltak útjaink. Az énekművésznő a szentendrei zeneiskolában tanított, így összefutottunk egy programon. Ez idő tájt mutatta be a Teremtés dicsérete című lemezét a Péter és Pál-temp- lomban, s felkért a háziasszony szerepére. A rendezvény sikere nyomán más fellépésére is elhívott, s amikor egyszer egy koncertjén a partnerei nem értek rá, egy közös előadást javasolt. Rossz emlékeim voltak a korábbi „beszélgetős meghívásokról”, el sem tudja képzelni, milyen kérdéseket kaptam nyílt színen. A Nemzeti Konzultációs Testülettel az ország minden pontján megfordultam, s felmértem Magyarország mentális állapotát. Észleltem, itt mindenki magyarul beszél, halljuk is egymást, de nem értjük. Ennek oka pedig a nem megfelelő kommunikáció. A jó kommunikáció ugyanis kétoldalú! Vagyis nemcsak a jó beszélőkészség, hanem a hallgatni tudás, a másik meghallgatása is fontos. így derült ki számomra, hogy a hit és remény nélküli tettek és cselekedetek sze- retethiányhoz, boldogtalansághoz vezetnek. Ahogy Goethe írja: ,A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyeden titka: adni, mindig csak adni. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok-sok önzeden szeretetett” A nézőkben is partnerre talált a „szeretet hullámhosszán”? A szeretet köré épített gondolatmenetem egyben a velem folytatott beszélgetés témáját is meghatározta. Vadidegen emberekkel alakítottam ki párbeszédet, amiből én is sokat tanultam, az elhangzottakat a következő fellépésen tudtam hasznosítani. Jól döntöttem, e találkozások gyakran az éjszakába nyúltak. Katinak is ezt ajánlottam, s a vele való szereplések léptek a korábbi meghívások helyébe. Lemezt is terveztünk, s Katí átadta a műsor kottáit. Az általa kiválasztott énekek, dalok sehol máshol nem fellelhető bölcsességekkel ajándékoznak meg. Amit én prózában fogalmaztam meg, az csendült fel a kottafejekből. 2013-ban megjelent az első albumunk, Szeretettel - dalok és gondolatok címmel. A Várakozás című lemez két évre rá készült el. A Várakozás a rohanó világunkra adott válasz. Senki nem áll meg egy percre sem, nem tud magában lenni, s csendben elgondolkozni. A „nem érünk rá élni” mondás már sajnos nem közhely, valóban elrohanunk rövid életünk mellett. Az advent talán az az időszak, ami e turbulenciát megszakítja: felkészülünk és várunk A lemez nemcsak az adventról szól, sokkal személyesebb lett, olyan élményeket osztok meg a hallgatókkal, mint a gyermekkori karácsonyom. A délvidéki, felvidéki, partiumi és kárpátaljai közönséggel való találkozásaink alkalmával az őszinte tekintetekből láttuk, hogy a szeretet valóban mindnyájunk közös kincse. Csermák Zoltán
