Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-05 / 231. szám, szerda
16| KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2016. október 5. | www.ujszo.com Bibliai szimbólum után kapta a nevét a Bárka Kórus Békésen megférnek a csoportban a református és a katolikus felekezethez tartozók ŠESTÁK KRISZTINA Több mint tizennégy éves múltra tekint vissza a simonyi Bárka ökumenikus kórus, amelyet 2002-ben Kovély Erzsébet református lelkész alapított. SIMONYI Kezdetben az énekes virrasztás és temetés régi szokásának megőrzése volt a cél, mivel a helyi egyházi kórus tagjai közül már kevesen tudták ellátni ezt a szolgálatot. A Bárka elnevezés bibliai szimbólum, a Noé bárkáján utazó sokféle élőlényhez hasonlóan a kórusban is békésen megférnek a református és a katolikus felekezethez tartozók. Jelenleg tizenöt tagja van a kórusnak, főleg nyugdíjas, helyi asszonyok, de van serkei tagja is. Minden évben részt vesznek a Gö- möri Egyházmegye Kórustalálkozóin, 2004-ben és 2014-ben pedig ők Bárka Kórus • Az alapítás éve: 2002 Alapító: Kovály Erzsébet Jelenlegi vezeti: Molnár Agnes A tagok száma: 15 maguk rendezték meg az eseményt a helyi református templomban. A rendezvény mindkét alkalommal több száz érdeklődőt vonzott. Fennállása óta, azaz tizennégy év alatt több mint 300 éneket tanultak meg a tagok. Református és katolikus temetési, valamint templomi énekekkel kezdték, majd folyamatosan bőMinden vallásos fellépésükön elhangzik egy ének a zsoltároskönyvből (Képarchívum) vitették repertoárjukat héber, latin darabokkal, Bach, Beethoven és más zeneszerzők műveivel. Olyan ismert műveket is hallhattunk már tőlük, mint aNabucco részletei, a Székely himnusz vagy a Ha én rózsa volnék című dal. Jelenleg balladákkal és népdalokkal kísérleteznek, igyekeznek mindig újat mutatni, az aktuális közönség igényeihez igazítani az énekeket. A templomi helyszíneken kívül vállalnak fellépéseket falunapokon, különböző kulturális rendezvényeken. Láthatta őket a közönség a várhosszúréti Pásztor- találkozón, a rimaszécsi Szent Hubertus Lovasnapon, a környék számos településén és városában megfordultak már, van, akol többször is. Hetente általában egyszer gyakorolnak, az énekeket közösen választják ki. Minden vallásos jellegű fellépésükön elhangzik egy ének a zsoltároskönyvből. „Igyekszünk folyamatosan megújulni, fejlődni, de nagy örömöt szerezne, ha fiatalok is csatlakoznának hozzánk. Félő, hogy lassacskán elkopunk, elfogyunk, de egyelőre igyekszünk pozitívan tekinteni a jövőbe, a ránk váró fellépésekre, eseményekre koncentrálni” - mondta Molnár Ágnes kórusvezető, aki öt éve, Kovály Erzsébet távozása után vette át a csoport vezetését. Beethoven korompai románca VRABEC MÁRIA Aki a történelmi témájú, némi misztikummal övezett kirándulásokat szereti, annak okvetlenül el kell látogatnia a Nagyszombathoz közeli Alsókorompára. A helyi Brunswick-kastélyban többször is vendégeskedett Ludwig van Beethoven, és ha a legenda igaz, vendéglátója unokahúgához írta a Holdfény szonátát. Kerti lak a kastélyparkban A kis kerti házat, ahol annak idején a zeneszerző lakott, az utóbbi években teljesen felújították, a látogatók mindent úgy találnának benne, mintha Ludwig van Beethoven épp most lépett volna ki az ajtón, hogy sétáljon egyet a kertben valamelyik Brunswick kisasszonnyal. Sajnos, az eredeti bútorok már nincsenek meg, a Szlovák Nemzeti Múzeum raktáraiból válogattak korabeli berendezési tárgyakat a szakemberek. Az illúzió azonban így is teljes, a legenda él, és arra vár, hogy minél több turista felfedezze. Az, hogy Beethoven többször is hosszabb időt töltött Korompán, tény, de hogy a kastély urának unokahúgához gyengéd szálak fűzték volna, csupán feltételezés. Mindenesetre sokan vélik úgy, hogy akár Julietta is lehetett a halhatatlan kedves, és látogatókat vonzó reklámnak ennyi épp elég is. A korabeli bécsi lapok tanúsága szerint Ludwig van Beethoven 1795-ben adta első nyilvános zongoraestjét a császárváros úri közönségének, és egy évvel később Pozsonyban is fellépett. A későbbi években többször is visszatért a Felvidékre, úri szalonokban muzsikált, miközben több napig is élvezte a zeneértő és zeneszerető nemesek vendégszeretetét. Az egyik ilyen família az al- sókorompai uradalmat birtokló Brunswick család volt. Holdfény szonáta A grófi rangot Brunswick Antal kapta a császártól, két fia közül pedig Antal a martonvásári, József az alsókorompai birtokot örökölte. József, a bécsi kancellária magas rangú hivatalnoka többször is átalakíttatta a kastélyt a kor divatjának és a vendégfogadás követelményeinek megfelelően, az utolsó, klasszicista stílust követő felújítás 1822- ben fejeződött be. Itt, ebben a minden igényt kielégítő kastélyban töltötte a nyarakat Julietta Guicciardi, Brunswick József húgának, Zsuzsannának a lánya is, és 1800 vagy 1801 nyarán itt találkozott Beethovennel. A kerti zenepavilonban vagy a kastélyhoz tartozó színházban rendszeresen tartottak esti hangversenyeket Brunswickék, és azon a nyáron feltehetően sokszor muzsikált nekik Ludwig van Beethoven. A gyönyörű dallamok az akkor tizenhét éves Julietta szívét hamar meglágyították, de a legenda szerint a család a társadalmi különbségek miatt ellenezte a románcot. József gróf, hogy az unokahúgától távol tartsa a bohém zeneszerzőt, a kertész házában szállásolta el, és még a kastélyra néző ablakokat is befalaz- tatta. A két szerelmes egymás utáni vágyakozását azonban nem tudta megakadályozni. Ebből a beteljesületlen szerelemből született a Cisz mól, ismertebb nevén Holdfény szonáta, amelyet 1802-ben Beethoven nyíltan Julietta Giucciardinak ajánlott, de realitásérzékére vall, hogy egyik barátjának írt levelében maga is bevallotta: „Egy kedves, varázslatos lány szeret engem, és én is szeretem őt... Sajnos nem az én osztályomból való, és egyébként sem nősülhetnék még... ” Az özvegy tiltott szerelme A legenda másik verziója szerint Brunswick József másik unokahúga, Brunswick Antal korán megözvegyült lánya, Deym Jozefin lobbant szerelemre Beethoven iránt. A fiatalasszony négyévi házasság után temette el tőle jóval idősebb férjét, és a Deym család lytomyšli birtokáról nagybátyja meghívására érkezett Alsókorompára, hogy gyászában vigasztalódjon. A vi- gasztalódás túl hamar és túl jól sikerült, a fiatalasszony és a zeneszerző között kölcsönös vonzalom alakult ki, és a legenda szerint a park fűzfáinak odvába rejtették egymáshoz írt levélkéiket. Nem tudni, egy ilyen levélkére talált-e rá valaki, mindenesetre a románc kiderült, és a család, hogy eltávolítsa BeeLeqközefebb Szabadka uárál mulatjuk be. thoventől, másodszor is gyorsan férjhez adta az engedetlen Jozefini Brunswickék annyira szégyellték a rangon aluli kapcsolatot, hogy minden írásos nyomát eltüntették, Beethoven még a Jozefinhez írt és egyetlen operáját, a Leonora - Fidejiot is csak az asszony öccsei- nek, Ferencnek és Józsefnek ajánlhatta. Ajó hírére kényes család csak azzal nem számolt, hogy a litomyšli kastélyból egy svájci gyűjtőhöz, tőle pedig a bonni múzeumba kerülnek Beethoven Jozefinhez írt levelei, amelyeket 1949-ben fedeztek fel, és 1957-ben nyilvánosságra hoztak a kutatók. A tizenhárom levél mindegyike mély vonzalomról tanúskodik, de még ezek sem bizonyítják, hogy valóban Deym, született Brunswick Jozefin volt a halhatatlan kedves. Azon a levélen, amelyben Beethoven ezt a megszólítást használta, sem a keltezés helye és ideje, sem címzett nem szerepel, és így a halhatatlan zeneszerző nagy szerelmének kiléte továbbra is a zenetörténet egyik legnagyobb rejtélye marad. De ha Alsó- korompán járunk, nyugodtan hihetjük akár azt is, hogy itt szövődött az a legendás nagy szerelem, és mi a titok ismerői vagyunk. Kertész gróf kisasszony Ami azonban nem legenda, hanem valóság, az a kastély utolsó lakójának, Brunswick Antal és Maj- tényi Anna Mária dédunokájának, Chotek Mária Henriettának a hagyatéka. A pártában maradt grófkisasszony elismert rózsakertész volt, rosáriumában több mint hatezer rózsatövet ápolt, és hogy minél több időt tölthessen a virágaival, a kertben építtetett magának egy szalmafedeles házat. A rosarium 1910-ben lendült fel igazán, amikor Mária Henrietta megvásáBeethoven többször is hosszabb időt töltött Korompán, de hogy a kastély urának unokahúgához gyengéd szálak fűzték volna, csupán feltételezés (Képarchívum) rolta a monarchia legnevesebb kertészének, Geschwind Rudolfnak a rózsatöveit, összesen kétezer darabot. A grófnőt szakmai körökben is elismerték, nemzetközi kongresszusokon adott elő, cikkeit kertészeti folyóiratok publikálták, messze környékről hozzá hordták az ismeretlen eredetű rózsákat azonosításra. A virágzás kora csak a harmincas évekig tartott, aztán Ko- rompát is elérte a gazdasági válság, senki nem vásárolt rózsákat, és a kert pusztulásnak indult. A második világháború után az oroszok és a helybeliek a kastélyt is teljesen feldúlták, a nyolcvanhárom éves grófnő a helyi irgalmas nővéreknél talált menedéket. A zárdában halt meg 1946 februárjában, temetésén ott volt az egész környék, és emlékét máig őrzik Korompán. Sajnos Mária Henrietta eredeti rózsatöveiből nagyon kevés maradt meg, és a fajtákat jelölő kerámiacímkékből is csak néhány került elő, de az általa teremtett hagyományt máig ápolják Alsókorompán.
