Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-01 / 228. szám, szombat

8 I KULTÚRA 2016. október 1. | www.ujszo.com Tim Burton újra varázsol Egy ötletes, eredeti alkotás, amelynek alapján úgy tűnik, a rendező lassan visszatalál önmagához (Képarchívum) KACSINECZ KRISZTIÁN Az olyan modoros giccspará- dék után, mint az Alice Csoda­országban, vagy az Éjsötét árnyék, valódi felüdülés Tim Burton legújabb alkotása, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei. Igazi burtonös mese, mindennel, ami kell: számkivetett, különc főhőssel, egyedi hangulattal, groteszk ós horrorisztikus elemekkel, meg persze egy kis fekete humorral. Sőt, egy rövidke, stoptrükkre építő bábanimáció is belefért, visszautalva a mester legkorábbi munkáira. Ki­maradt viszont Johnny Depp, Helena Bonham Carter, na meg Burton házi zeneszerzője, Danny Elfinan is, de őszintén szólva egyikük hiánya sem tűnt fel túlságosan. Az alapanyagot ezúttal Ransom Riggs világhírű (egyébként többek között Burton hatására írt) regénye szolgáltatta, melyet késő viktoriánus korabeli, erősen vitatott hitelességű fotók ihlettek láthatatlan, lebegő, sziklákat emelgető és egyéb külön­leges képességekkel felruházott gyerekekről. Riggs meséjében ők egy Waleshez közeli szigeten élnek, a társadalomból kivetve, szigorú, de szeretetteljes patrónájuk, Vándor- sólyom kisasszony (Eva Green) vé­dőszárnyai alatt. Jake (Asa Butter­field), a Floridában élő különc, meg­lehetősen lúzer beütésű kamasz nagyapja meséi alapján jut el hoz­zájuk, hogy rövid úton kiderüljön: Mind különlegesek valójában ő is közéjük tartozik, tehát nem is annyira átlagos, mint ami­lyennek gondolta magát (minő meg­lepetés!). Sőt, csak az ő segítségével tudják legyőzni az ellent, a különle­ges gyerekekre vadászó, halhatat­lanságot hajszoló őrült tudóst, Bar­ront. Utóbbit Samuel L. Jackson ala­kítja, akinek megint hihetetlenül jól áll az eszelős gonosz szerepe; karak­tere egyben a sötét humor legfőbb forrása a filmben. Üdítő, hogy Éva Greenre ezúttal nem a hányatott sor­sú, az egész világon bosszút állni akaró végzet asszonya szerepet osz­tották ki. A kissé őszbe forduló, de azért még jórészt ébenfekete haját szürreális kontybán hordó, kacéran pipázgató anyafigurát, aki egyetlen pillantásával a földbe döngöl min­den, a gyerekeire kezet emelő rossz­fiút és agyatlan szörnyet, éppoly hi­telesen alakítja, mint az előbbit. Iga­zán kár, hogy a film utolsó harma­dában már csak sólyom képében van jelen. Green és Jackson felettébb szóra­koztató játéka mellett a sejtelmes és álomszerű, tipikusan burtoni lát­ványvilágra sem lehet panasz, me­lyet csak a film végi, 21. századi vi­dámpark képei bontanak meg kissé. Ezt azonban megbocsáthatjuk az igazán ötletes, technós aláfestéssel vívott csontvázcsatáért cserébe. Sok más filmmel ellentétben ez­úttal nem zavaró tényezőként lép fel a 3D technika. A térben látás lehe­tősége néhány jelenetben kifejezet­ten fokozza a hatást, sőt már-már ra­bul ejt, feledtetve, hol ér véget a va­lóság, és hol kezdődik a vászon vir- tualitása. Az idővel is játszani próbáló mese egy ponton kissé túlbonyolódik és helyenként már-már követhetetlen a történet: a gyerekek egy időhurokban mindig ugyanazt a napot élik újra, csakhogy több párhuzamos időhurok is létezik, melyek folyton meg­szűnnek, majd újak keletkeznek. Bár az is kétségtelen, hogy a film egyik legszürreálisabb, „legburtonibb“ je­lenete éppen ennek az időgubancnak köszönhető: a gyerekek kivonulnak a zuhogó esőben a sötét éjszakába, né­met bombázók húznak el az árvaház felett (1943. szeptember 3-át újuk), majd egy ósdi gramofonból szóló szvingsláger ütemeire Vándorsó­FILMKOCKA Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei Színes amerikai-belga-angol kalandfilm, 2016,127 perc ■ Eredeti cím: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children ■ Szlovák cím: Domov pre neobyčajné deti slečny Peregrinovej ■ Rendező: Tim Burton ■ Forgatókönyvíró: Jane Goldman, Ransom Riggs ■ Zene: Michael Higham, Matthew Margeson ■ Operatőr: Bruno Delbonnel ■ Szereplők: Eva Green, Samuel L. Jackson, Asa Butterfield, Allison Janney, Ella Purnell, Judi Dench, Rupert Everett A film előzetesét megnézhetik U. 5' azujszo.com-on. lyom kisasszony egy törtmásodperc­cel a bomba becsapódása előtt vissza­pörgeti míves zsebóráját. Aki pszichológiai mélységekig leásó, a különcök lelkivilágát kive- séző drámát vár, az valószínűleg csalódni fog. A néhány klisés mo­mentumot leszámítva - megkésett szerelmi vallomás a halottnak hitt lánynak, a főhős hosszas, könnyes búcsúja a gyerekektől - a film mégis ötletes, eredeti alkotás, amelynek alapján úgy tűnik, Tim Burton a sok kisiklás után lassan visszatalál ön­magához. És hogy újra meg újra ugyanazt a filmet forgatja le, csak ki­csit másképp? Ez igaz Woody Al- lenre is, mégsem vonjuk kétségbe a zsenialitását. Az irodalmi Nobel-díj esélyesei RÖVIDEN Emléktáblát kapott Tommy Ramone Budapest. Tommy Ramone (Erdélyi Tamás), a legendás amerikai Ramones egykori do­bosa tiszteletére emléktáblát avattak szülőházánál, a buda­pesti Bajcsy-Zsilinszky út 36- 38., a Toldi mozi bejáratánál. A zenész 1974 és 1978 között volt a Ramones tagja. Hétéves korá­ban, az 1956 októberét követő megtorlások miatt kellett szü­leivel elhagynia hazáját, az em­léktáblát a forradalom 60. év­fordulója alkalmából is állítot­ták. Tommy Ramone az egyet­len Magyarországon született zenész, aki bekerült a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. A Ramones a rockzene történeté­nek egyik legnagyobb hatású zenekara. A nyers, lecsupaszí­tott, kétperces számokat produ­káló punk-rock csapat 1974 és 1996 között 2293 koncertet adott. Nevüket Paul McCartney ihlette, aki egy időben Ramone vezetéknevet diktált be a portán, ha inkognitóban szeretett volna megszállni egy hotelban. A ze­nekar négy alapítója közül ma már senki sem él: az alkohollal és kábítószerrel átitatott történet áldozatai közül Joey, az énekes 2001 -ben, Dee Dee, a basszus- gitáros 2002-ben, Johnny, a gi­táros 2004-ben, Tommy ta­valyelőtt hunyt el, 65 éves ko­rában. (MTI, juk) LAKATOS KRISZTINA A hétfőn induló Nobel-hét •lőtt néhány nappal csúcsra járnak az onlins fogadóirodák: mivel relsváns információkat a jelöltek személyéről nem szivárogtat ki a Svéd Királyi Akadémia, csak az oddsok alapján találgathatjuk, ki esélyes az irodalmi Nobel- dfjra 2016-ban. Két magyar szerző is tanyázik az élme­zőnyben: Nádas Péter ós Krasznahorkai László. Nádas Pétert évek óta az esélyesek között emlegetik (a fogadóirodák adatait összesítő nicerodds szerint ezekben a napokban a 9. helyen áll), Krasznahorkai László pedig tavaly tört fel a Nobel-listán, miután meg­kapta a Nemzetközi Man Booker- díjat (most all. helyen hozzák). Egyébként az élmezőny az utóbbi évekhez viszonyítva minimális vál­tozást mutat. A lista élén megint Murakami Haruki japán prózaíró áll (a Ladbrokesnél ötszörös pénzt fi­zetne a győzelme), őt követi Ado- nisz szír költő (6:1), Philip Roth amerikai író (7:1), valamint a kenyai Ngugi Wa Thiong'o (10:1). Az „ül­dözőbolyban” Ismail Kadaré, Javier Marias, Joyce Carol Oates, Jon Fos­se, Peter Handke, Amos Oz, vala­mint a két magyar szerző kapott he­lyet, az ő győzelmük 16-25-szörös pénzt hozna a fogadóknak. Nádas Péter akkor is ünnepel, ha nem jön össze a Nobel-díj: kereken 30 éve jelent meg az Emlékiratok könyve (Fotó: pim) Az előbbiekben nevesített tucat­nyi szerző között egyetlen „megle­petésember” akad: Javier Marias spanyol elbeszélő most bukkan fel először az élmezőnyben, noha a leg­többet fordított kortárs spanyol szer­zőként tartják számon. (Ezt bizo­nyítja, hogy magyarul is megjelent négy könyve: az első, A szívem fe­hér című regény 1998-ban, az eled­Krasznahorkai László tavaly ugrott előre a fogadóirodák listáin, miután megkapta a Nemzetközi Man Boo- ker-díjat (Képarchívum) dig utolsó, az Amikor halandó vol­tam című novelláskötet 2008-ban.) Hasonló pozícióból indult 2014-ben a francia Patrick Modiano: előzmé­nyek nélkül tűnt fel a listán - aztán a bejelentés előtti napon a második legesélyesebb lett, végül ő kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. A francia szerző csakúgy, mint 2013-ban Alice Munro kanadai el­beszélő, 2012-ben Mo Jen kínai pró­zaíró, tavaly pedig Szvetlána Alek- szijevics fehérorosz írónő Muraka­mi Harukit körözte le. A hazája ha­tárain kívül is roppant népszerű ja­pán szerzőt a fogadóirodák évek óta a legesélyesebb jelöltként hozzák a listáik élén, de úgy tűnik, ízlésük ed­dig nem volt kompatibilis a Svéd Akadémia szempontrendszerével. Az elmúlt években egyébként rend­re az a forgatókönyv érvényesült, hogy a végül győztesként kihirdetett szerző az utolsó napokban a foga­dóirodák listáin a második helyet foglalta el. Ha a jelenlegi állapotból indulunk ki, a Párizsban élő szír köl­tő, Adonisz (eredeti nevén Ali Ah­mad Szaid Eszber) győzelmére lehet érdemes fogadni. Az ő esélyeit a Szí­riái katonai konfliktus is növelheti, hiszen a politikum gyakran beleszól a Svéd Királyi Akadémia tagjainak döntésébe. Az irodalmi Nobel-díj 2016-os győztesét a vártnál egy héttel ké­sőbb, jövő csütörtök helyett október 13-án jelentik be. Bármi hangozzék is el Stockholmban, Nádasnak és Krasznahorkainak is van oka az ün­neplésre. Utóbbinak a napokban je­lent meg Báró Wenckheim hazatér című új regénye. Nádas Péter pedig, aki a legutóbb esszékötettel jelent­kezett, kerek évfordulót ül idén: 30 éve jelent meg az Emlékiratok köny­ve. Amit három évtized távlatából is korszakos alkotásnak, a magyar iro­dalom megkerülhetetlen remekének tartunk.

Next

/
Thumbnails
Contents