Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-31 / 253. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. október 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Lejtmenet Ráléptünk a 65 évnél kezdődő nyugdíjkorhatár felé vezető útra E llentmondások feszítik a hazai munkaerőpiacot. Egyrészt soha ennyien nem dolgoztak, közel 2,5 millió fö, másrészt így is több mint 250 ezer munkanélkülit tartanak nyilván. Pozsony vonzáskörzete, sőt Nyugat-Szlovákia már komoly munkaerőgondokkal küszködik, miközben Losonctól Rozsnyóig, Tőke- terebestől Mezőlaborcig 20 százalék feletti munkanélküliséggel kínlódó járások vannak. Látványosan nő a külföldről érkező dolgozók száma, másrészt - Görögországot leszámítva - az unióban nálunk a legmagasabb a tartósan állástalanok aránya. Végezetül jövő év januáijától ugrásszerűen kitolódik a nyugdíj- korhatár, és ezt követően ez a folyamat tartóssá válik, pedig napjainkban az 55 év felettiek meglehetősen nehezenjutnak rendes álláshoz. A felsorolt tények a Szlovákiára jellemző szélsőségekkel magyarázhatók. Egyrészt a főváros, és annak kisugárzásaként a környező járások lendületesen gyarapodnak, felszívva a munkát keresőket. Másrészt az állást kilátástalanul keresők zöme a keleti országrészben lakik, márpedig az ember nem olyan, mint a tőke és az információ, hogy pillanatok alatt oda áramoljon, ahol éppen szükség van rá. A munkanélküliség további erőteljes mérséklődésének még egy tényező vet gátat, ez pedig a képzetlenség. Mintegy 100 ezer állást hiába is kereső csupán alapfokú végzettséggel bír. Márpedig egyre kevésbé van szükség betanított munkásra, kisegítő személyzetre. Megkerülhetetlen probléma a cigányság helyzete is. Bár politikai korrektség okán hiányoznak az idevágó pontos számok, a Világbank becslése szerint körükben csupán 30 százalékos a foglalkoztatottság, vagyis ha képzettségük, motiváltságuk hasonló lenne, mint a többségi társadalom körében, akkor további 150 ezer ember léphetne a hazai munkaerőpiacra. Pedig nagyon jól jönne ez a belső tartalék, mert hiába tért magához az ország gazdasága, egyre többen dolgoznak külföldön - napjainkban már a szlovák polgárok közel 7 százaléka határon túl vállal munkát. Még egy tényezőt nem vettünk figyelembe, ez pedig a demográfia. „Már elértük a csúcsot, a gazdaságilag aktívak száma egyre csökken, ennek következményeként akkor is mérséklődik a munkanélküliek száma, ha már nem jönnének létre új állások” - állítja Andrej Arady, az Általános Hitelbank elemzője. Konkrétan 2010 után a 15 és 64 év közötti korosztály száma fogyásnak indult, ami visszafordíthatatlannak tűnik. Ha az elkövetkező 10 évet vizsgáljuk, akkor a meglehetősen pontos demográfiai prognózisokból kiderül, a 64 év feletti nyugdíjasok száma mintegy 130 ezerrel emelkedik, miközben a 26 és 30 év közötti végzősök száma 120 ezerrel esik vissza, így már érthető a nyugdíjkorhatár jövő januárban kezdődő kitolása. Hiába lesznek továbbra is „éhező zugok”, akut munkahelyhiánnyal küszködő régiók, a demográfiai helyzet mindent felülír, azaz a 65 évnél kezdődő nyugdíjkorhatár felé vezető útra léptünk. A hét vezér tökei. Halloween a Hősök terén. (MTI-felvétel) Századok után nyitották fel Jézus sírj át Több száz 6v után nyitották fel a Jézus sírja fölött elhelyezett márványlapot, mert restaurálják az ott emelt szentélyt. A Háárec című izraeli újság szerint a tizenhatodik században márvány lapokkal fedték le azokat a köveket, amelyekre a hagyomány szerint keresztre feszítése után Jézus testét egy sziklasírban elhelyezték, majd a tizenkilencedik század elején több méter magas márványból szentélyt építettek köré. A sírhelyet fedő márványlapokat elmozdították, hogy megvizsgálják a kereszténység legszentebb helyét, valamint felújítsák Jeruzsálem óvárosában a Szent Sír bazilikának ezt a részét, amely mintegy kétszáz éves, és az összeomíás fenyegette. Az elmozdítás után a márványlap alatt régi kötőanyagokat találtak, valamint egy régebbi, a keresztesek idejéből származó, 12. századi márvány lapot a keresztjeiével. Ezután a görög szakemberek eljutottak a szikla szintjéig, amelyen a hagyomány szerint Jézus Krisztus teste volt. A feltárást dokumentálják, az eredményekről hamarosan beszámolnak. A restaurálás május végén kezdődött, miután történelmi egyezség született a görög ortodoxok, az örmény egyház, és a római katolikus ferences rend között a közösen elvégzendő helyreállításról, amelyet a görög kormány és magánadományok, köztük Jordánia királya is pénzzel támogatott. A márványszentélyt legutóbb 1947-ben erősítették meg kívülről vasgerendákkal, mert több kisebb földrengés nyomán már akkor olyan rossz állapotban volt, hogy összedő- lésétől tartottak. A szentély mostanra annyira veszélyessé vált, hogy másfél éve a rendőrség lezárta a zarándokok elől, ami hatalmas felháborodást váltott ki. A rendőrség ugyanis előzetes egyeztetés nélkül döntött a látogathatatlanná vált építmény lezárásáról. Ez az esemény hozta végül létre az összefogást a felújításról a különböző keresztény egyházak között. Az egyezmény értelmében az athéni Nemzeti Műszaki Egyetem felelős a munkálatokért, amelyeket a görög ortodox pátriárka és a római katolikus egyházhoz tartozó Szentföld őrzői rend felügyel. Felújítanak minden vascsövet, ti- tánrudakat helyeznek a kövekbe és különleges anyagokat fecskendeznek a sziklába annak megerősítése érdekében. (MTI) Nyelvi bajok SZALAY ZOLTÁN dilli kép volt, amikor nemrégiben Pozsonyban vendégeskedett Balog Zoltán, a magyar „emberminiszter” Marek Maďarič kollégájánál, hogy közösen nyissanak meg egy ötvenhatos kiállítást a szlovák kulturális minisztériumban. Körülöttük ott nyüzsgött a szlovákiai magyar politikusok siserehada - hidasok és MKP-sok vegyesen, a legkülönfélébb vezető funkcionáriusok. Ez a kép egyértelműen azt az üzenetet közvetítette, amit Robert Fico is olyan szívesen hangoztat, s amit néhány hónapja lapunknak Szijjártó Péter magyar külügyminiszter sem tagadott: a szlovák-magyar kapcsolatok „soha nem voltak ennyire jók”. Ugyanezt jelképezi Bugár Béla és Andrej Danko történelmi jelentőségű barátsága, amelyre a két pártvezér a Szentszék előtt is áldást kért. Könnybe lábad a szemünk, ha csak rágondolunk a jelenetre. Közben kiderült, hogy alsóbb szinteken egyáltalán semmi nem változott. Bár a Híd elért/elérhet bizonyos engedményeket az oktatás és a kultúra terén (ami egyáltalán nem mellékes), a harmadik kulcsfontosságú terület, a nyelvhasználat mintha senkit nem érdekelne. A kulturális minisztérium ügybuzgó hivatalnokai feletteseik jóváhagyásával garázdálkodhatnak szerte Dél-Szlovákiában, hogy abszurdnál abszurdabb követeléseket támasszanak a kisebbségiekkel szemben. Mindenki tud róla, hogy az államnyelvtörvény továbbra is ugyanolyan káros, ugyanúgy szítja a feszültséget és gátoíja szabadságukban az állampolgárokat, ahogy 2009-es szigorítása óta folyamatosan - a téma még sincs terítéken. Persze tudjuk, 6,5 százalékkal ennyit lehet elérni, ahogy a Híd részéről hangoztatják. Ki is jelentette a Híd frissen kinevezett államtitkára: ez nincs a kormányprogramban, nem lehet változásra számítani. Itt kérdeznénk meg: valóban csak a kormányprogramban szereplő célokat érheti el egy kormánypárt? Az elmúlt hónapokban a legtöbb figyelmet épp az a házszabály-módosítás kapta a parlamentben, amelyet egy szóval sem említ a kormányprogram, bármilyen tüzetesen olvassuk is. Andrej Danko viszont van olyan erős, hogy ahogy kitalálta, úgy át is nyomta. Tegyük hozzá, Dankónak ugyanannyi képviselője van, mint Bugámak. Ha a Híd kulturális államtitkára jobb benyomást akart volna kelteni, talán azt emeli ki, ami szerepel a kormányprogramban. Egy kissé homályos mondat erejéig ugyanis helyet kapott benne a kisebbségi nyelv- használat ügye. A kormány vállalta, hogy „a nemzetiségileg vegyes területeken elvégzett elemzés alapján összehangolja a gyakorlatot az érvényes kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel”. Ami körülbelül annyit jelenthet: a kormány biztosítja a kisebbségi nyelvhasználatot, ahol a törvény szerint ez elvárható. Ez éppenséggel nem azt jelenti, hogy például törölteti a magyar helységneveket mindenhonnan, ahonnan csak tudja, ahogy azt a bősi esetnél láthattuk. Hanem, hogy maga a kormány fog közbenjárni annak érdekében, hogy ahol a törvény előírja, ott helyet kapjon a kisebbségi nyelv. Ha már egyszer beleírták a kormányprogramba, talán nem szemtelenség konkrét lépéseket elvárni az ügyben. A nyelvrendőrök ugyanis mindeközben nem vesztegetik az idejüket. FIGYELŐ Forradalmi svédasztal Az 1956-os magyar forradalom Közép- és Kelet-Európa egyik legjelentősebb felkelése volt a kommunista rendszer ellen, a felkelés értékelése azonban sokszor változott, s ma olyan, mint a svédasztal: mindenki azt vesz le róla, amit akar - vélekedett Jan Adamec cseh történész a Lidové Noviny cseh napilapban. írásában úgy véli, hogy a forradalmárok váltak ajel- képévé a 60. évforduló hivatalos ünneplésének, de „sajnos üres jelképévé”. „A feszült magyarországi politikai helyzetben az autentikus íázadást kisajátították a marketingstratégák és a politikai garnitúra, amely azt politikai-gazdasági programja legitimizációjának eszközévé tette”. Adamec szerint várható volt, hogy Orbán Viktor a szovjetellenes felkelők bátor tetteit nemcsak a külföldi beavatkozás elleni hagyományos magyar ellenállásként mutatja be, hanem saját Brüsszel-ellenes programja legiti- mizációjára is kihasználja. A hatalmon lévő vezetés skizofrén és hamis hozzáállását 1956-hoz jól kifejezte az a budapesti óriásplakát, amelyen az Éljen a szabadság! jelszót valaki Éljen a sajtószabadság! jelszóra változtatta, a Népszabadságra utalva. Szóban felvállalni 1956 örökségét egy dolog, az ideálokat meg is valósítani a gyakorlatban pedig egy másik dolog - zárja írását Adamec. (MTI) A legszegónyebb település A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csenyéte Magyarország legszegényebb települése. A falu a szlovák határ közelében fekszik, körülbelül Szepsi alatt. A községben egy év alatt keresnek annyit az emberek, mint például a Budapest melletti Telki településen egy hónap alatt— írta az Észak-Magyarország. A megyei lap a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adataira hivatkozva azt írta: havi 36 ezer forint a Csenyétén élők havi átlagjövedelme. Kéri Zoltánná, a falu polgármestere nem kívánta kommentálni a statisztikai adatokat, de elmondta: a valamivel több mint félezer lakosú településen 67 embert tudnak foglalkoztatni közmunkásként, a férfiak 5 hónapig dolgoznak egy évben, a nők 3 hónapig, mert olyan nagy az igény erre a munkára is, hogy cserélgetni kell az embereket. A foglalkoztatás a következőképpen néz ki: az óvodában két csenyétei asszony dolgozik, az iskolában szintén kettő. (MTI)
