Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-28 / 251. szám, péntek

141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2016. október 28. I www.ujszo.com „A fizika határait teszteljük" SZALAY ZOLTÁN A rozsnyói csillagvizsgálóban kezdte kémlelni az eget, végül egy kaliforniai egyetem munkatársa lett, és részt vett minden idők legdrágább japán műholdkísérletében. Werner Norbert asztrofizikussa! fekete lyukakról, a tudósok világáról és az amerikai elnökválasztási kampányról is beszélgettünk. A fizikusok szerint a világegye­temnek alig 5 százaléka megfi­gyelhető anyag, a maradék 95 szá­zalék pedig megoszlik a sötét anyag és a sötét energia között. Ez azt jelenti, hogy a tudomány jelen állása szerint a világegyetem 95 százalékáról nem tudhatunk meg semmi közelebbit? A sötét anyagot megfigyeljük, a normális anyagra való gravitációs hatásán keresztül. Épülnek olyan detektorok is, amelyektől azt remél­jük, hogy általuk direkt ki tudjuk mutatni a sötét anyag részecskéit. Az Egyesült Államokban mély bányák­ban építenek olyan óriási detektoro­kat, amelyek ezt fogják szolgálni. Az, hogy egyelőre nem sikerült ész­lelni a sötét anyagot, nem jelenti azt, hogy ez lehetetlen. Sőt, nagyon valószínű, hogy hamarosan sikerül. Háromféleképpen próbáljuk feltárni a sötét anyagot. Bányákban, ahol le lehet árnyékolni a detektorokat a világűrből érkező sugárzástól és az egyéb háttérsugárzástól. A második módszer az ürmegfigyelés. Egyes elméletek szerint a sötét anyag ré­szecskéi felbomlanak, és a bomlás­kor fotonok keletkeznek, amelyeket észlelhetünk. A harmadik módszer a CERN részecskegyorsítója. A fekete lyukak is elég rejtélyes jelenségei a világegyetemnek. Tudhatunk bármi biztosat arról, mi történik egy fekete lyuk belse­jében? A tudásunk a fizikáról továbbra sem elég ahhoz, hogy biztosat mondhassunk erről. A relativitás el­mélete kiállta az idő próbáját, szá­mos esetben tesztelhettük, neutron- csillagok, fekete lyukak környéké­nek megfigyeléséből, ahol az anyag úgy viselkedik, ahogy a relativitás elmélete kimondja. Ä kvantumel­mélettel is összhangban vannak a kí­sérletek. Ez a két elmélet viszont nem kompatibilis, tudjuk tehát, hogy ez nem minden, még nem fedeztük fel a kvantumgravitáció elméletét. Milyen távol vagyunk e két meg­határozó elmélet egyesítésétől? Lehet, hogy száz évre, és lehet, hogy valaki már rá is jött éppen. Vannak elméletek, mint például a húrelmélet, amelytől sokan várják ezt az egyesítést, de az is lehet, hogy ez kártyavárként fog összedőlni. Werner Norbert Nemrégiben Pozsonyban a ku­tatók éjszakáján tartott előadásá­ban arról beszélt, vannak ún. szu- permasszív fekete lyukak és ki­sebb fekete lyukak. Mi a különb­ség a kettő között? Csak a tömegükben van különb­ség. Csak a mi galaxisunkban kb. 100 millió, körülbelül a Napéval azonos tömegű fekete lyuk van. De csak egy óriási fekete lyuk van a galaxis köze­pén - már amennyire tudjuk -, ame­lyik négymilliószor akkora tömegű, mint a Nap. A világűr legnagyobb csillagai úgy fejezik be az életüket, hogy a csillag magja összeomlik, és fekete lyukká változik. Ezek a fekete lyukak viszont nem lesznek masszí­vabbak, mint 10-30-szor a Nap tö­mege. A galaxisok közepén viszont több millió, milliárd vagy akár tíz- milliárd napnyi tömegű fekete lyu­kak vannak, és ezekről nem tudjuk, hogyan váltak ilyen masszívvá. Hogyan tudjuk megmérni egy fekete lyuk tömegét? Ezt nagyon pontosan meg tudjuk mérni. A csillagok keringését a fe­kete lyuk körül meg tudjuk figyelni, ebből pedig pontosan kiszámolható a fekete lyuk tömege. Meg tudjuk mérni, hogy négymillió napnyi tö­meg helyezkedik el egy akkora te­rületen, amekkora a mi naprendsze­rünk. Ilyen tulajdonságai csak egy fekete lyuknak lehetnek. A fekete lyukak kutatása el­árulhat számunkra új dolgokat a világ keletkezéséről? Werner Norbert asztrofizikus Rozsnyón született, Kassán diplomázott, Phd-fokozatota hollandiai Utrechtben szer­zett. 2008-tól a kaliforniai Stanford Egyetem munkatár­sa. Jelenleg Budapesten, az ELTE-n kutatócsoport-vezető. Inkább a fizika határait tudjuk tesztelni ezáltal. Megfigyelhetjük például az anyagot közvetlenül az­előtt, hogy beesik a fekete lyukba. Ön jelenleg Budapesten az ELTE-n egy olyan kutatásban dolgozik, amelyben a fekete lyu­kak növekedésével is foglalkoz­nak. Milyen dinamikusan növek­szik egy fekete lyuk? A galaxisunk közepén elhelyez­kedő fekete lyuk növekedése nem nevezhető dinamikusnak, mert nem veszi körül sok anyag, ami belees­hetne. Viszont ha sok gáz van a fe­kete lyuk közelében, nagy energiák szabadulnak fel, és kitöréseket, ki­áramlásokat észlelhetünk, amelyek a világűr nagy részét befolyásolják. A galaxisunk közepén lévő feke­te lyuk veszélyezteti a mi galaxi­sunkat? Nem veszélyezteti, hanem befo­lyásolja az evolúcióját, a csillagok keletkezését. A földről megfigyelhetőek ezek a fekete lyukak? A galaxisunk közepében lévő fe­kete lyukat közeli infravörös fény­állományban figyeljük meg nagy távcsövekkel, Chiléből, a Hawaii- szigeketről. Nem közvetlenül a fe­kete lyukat, hanem a csillagok ke­ringését a galaxis közepe körül. A Föld körül keringő röntgentávcsö­vekkel azt figyeljük meg, mennyire volt a fekete lyuk aktív a múltban. Ön idén részt vett a japán Hi- tomi műhold projektjében, amely szintén az említett folyamatok megfigyelésére készült. Ez milyen szempontból hozott előrelépést? Ez volt a legnagyobb, legdrágább, legambiciózusabb japán kutató­műhold, amely valaha épült. Nagy­energiás asztrofizikában az utolsó nagy műholdak 1999-ben indultak. Ez volt az évtized legnagyobb csil­lagászati kísérlete. Ön hogy került bele ebbe a pro­jektbe? Amikor Hollandiában PhD- képzésen vettem részt, röntgens­pektroszkópiával foglalkoztam, a témavezetőm a világ egyik legna­gyobb szakértője volt ezen a terüle­ten. így a világ azon kevés szakem­berei közé tartozom, akik értenek a nagyfelbontású röntgenspektro­szkópiához. A Stanford Egyetemen jó kapcsolatot alakítottam ki a japán kutatókkal, és hozzá tudtam tenni a kutatásukhoz. Mi lett a japán műhold sorsa? Néhány héttel az indulás után fel­merültek bizonyos problémák a műhold tájékozódásával, és amikor a rendszer automatikusan biztonsági módra kapcsolt volna, rossz hajtómű-beállítások miatt a műhold gyors pörgésbe kezdett, és leváltak a napelemtáblái. Az amerikai légierő­től kaptuk a hírt e-mailben arról, hogy megfigyelték a műholdunk szétesését. Ez nagyon rossz hír volt. Amíg azonban a műhold működött, kiváló adatokat szolgáltatott. Sajnos csak ízelítőt kaphattunk a lényegből. Mi derült ki ezekből az adatok­ból? Sikerült először megmérni a ga­laxisközi gáz dinamikáját, mozgá­sát. A legtöbb anyag a világűrben (mintegy 90 százalék) galaxis- és csillagközi gáz alakjában létezik, nem vált csillagokká, bolygókká. Ahhoz, hogy megértsük, miért vált a világűr olyanná, amilyennek lát­juk, meg kell értenünk a galaxisközi gáz fizikáját. Ön egy dél-szlovákiai kisváros­ból jutott el idáig, hogyan kezdő­dött ez a történet? Hogyan válik egy rozsnyói fiúból nemzetközi hírű asztrofizikus? Gyerekkoromtól fogva érdekelt a világűr és minden, ami azzal kap­csolatos, a rakéták, az űrhajók, mindent elolvastam ebben a tárgy­ban, és ez az érdeklődés a későbbi­ekben is megmaradt. Nagyon sze­rettem járni a rozsnyói csillagvizs­gálóba, nagyon szerettem nézni a csillagokat, de még jobban szeret­tem az asztrofizikáról olvasni. Amikor 1996-ban lett internetem, letöltöttem a Hubble-űrtávcső va­laha készített összes felvételét. Jifí Grygar cseh csillagász járt előadni Rozsnyóra, és én minden előadásán ott voltam, és középiskolás korom­ban ő lett a mentorom, ami óriási motivációt jelentett. Grygarral má­ig nagyon jóban vagyunk. Voltak más példaképei is, híres csillagászok? Grygar mellett az amerikai Carl Sagan, aki a Cosmos című tévéso­rozatot készítette, és gyönyörű könyveket írt. Máig nagyon szere­tem olvasni az írásait. Én is össze szeretném kapcsolni a tudomány művelését a népszerűsítéssel. A tudósok a közhiedelem sze­rint zárt közösségben élő, bogaras emberek, ezt táplálja például az Agymenők című népszerű ameri­kai tévésorozat is. Milyen belülről a tudóstársadalom? Sokféle ember van a tudósok kö­zött, biztosan vannak bogarasak is. Ami közös bennük, hogy érdeklő­dőek, és szeretnék kitolni a határo­kat. A tudós barátaim között sokan hegymászással, sziklamászással, búvárkodással foglalkoznak, én magam például pilótáskodom is. Kíváncsi emberek, és sokan tehet­ségesek például művészetekben, zenészek, táncosok, fényképészek. Nincs szó arról, hogy ne érzékelnék a világ többi részét. Hogyan kellene a tudósoknak viszonyulniuk a közélethez? Szerintem meg kellene szólalniuk a közéleti témákban. Én is intenzí­ven figyelem a közéletet. Ön sokáig Amerikában élt, most is visszajár Kaliforniába, milyen­nek látja az elnökválasztási kam­pányt? Az valami szörnyű. Én viszont úgy látom, nemcsak Amerikában, ha­nem az egész világon nyomul előre a szélsőség, ami nagyon veszélyes. Ezt láthatjuk itt, Európában, Ma­gyarországon, Szlovákiában is. Milyen nagy célja van még, amit mindenképp szeretne elérni? Az egyik célom, hogy segíthes­sek az űrkutatás fejlesztésében Közép-Európában, Szlovákiában, Magyarországon, Csehországban, hogy az itteni érdeklődők, a diákok is bekapcsolódhassanak ebbe a munkába. Ha össze kellene hasonlítania a tudomány helyzetét nálunk és tő­lünk nyugatabbra, mit emelne ki? Még csak másfél hónapja vagyok itt, tehát mindent még nem látok át. Amit viszont észlelek, hogy itt mennyivel nagyobb a bürokrácia. Amerikában például sokkal többet foglalkozhattam a kutatással, a pa­pírmunka helyett. Ez egy lényeges különbség. Galaxisok, fekete lyukak A galaxis olyan égitest, amely csillagokból, csillagközi gázokból, porból és láthatatlan sötét anyagból áll, és gravitációsan kötött. Egy tipikus galaxisban tízmillió és ezermilliárd közötti számú csil­lag található, és mind azonos középpont körül kering. A mi galaxi­sunk a Tejútrendszer, amely sok milliárd csillagrendszerének egyike a Naprendszer. Afekete lyuk egy olyan égitest, ahonnan az erős gravitáció miatt semmi, még a fény sem tud távozni. A lyuk elnevezés alatt nem a szokásos értelemben vett lyukat kell érteni, inkább a világűr egy ré­szét, ami mindent elnyel, és ahonnan semmi nem tud visszatérni.

Next

/
Thumbnails
Contents