Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-27 / 250. szám, csütörtök
101 HASZNOSTANÁCS 2016. október 27. | www.ujszo.com Katolikusok és a Halloween Egy mesteri töklámpás (Ján Krošlák felvétele) B. SZENTGÁLI ANIKÓ Mindenszentek ünnepe előtt sok szülő, pap, hitoktató, de maguk a gyerekek is tanácstalanul teszik fel a kérdést: hogyan viszonyuljanak a halloweenpartikhoz? Elengedjék a gyerekeket? Kidíszítsék tökökkel a kertet, ablakot? Vegyenek fel maszkokat? Az üzletláncok már hetek óta kínálják a halloweenpartikhoz szükséges különböző kellékeket. Az ember általában attól ódzkodik, amit nem ismer. Juraj Vittek katolikus pap szerint nem kell félni a halloweentől, hanem történelmi összefüggéseiben kell látni, és fel kell fedezni benne a keresztény szellemet. Mi a Halloween? A halloween kifejezés Nagy- Britanniából és Írországból származik, a hallows szóval a szenteket jelölték. Az „All Hallows Even” vagy „Hallowe’en” azt jelenti: minden szent ünnepének az előestéje. Noha ma erről a szóról elsősorban a maszkok jutnak az eszünkbe, alapvetően nem pogány ünnepről van szó, hanem ez tulajdonképpen a mindenszentek ünnepének a régi angol verziója. Nem a pogányok, hanem az egyház tartotta mindenszentek ünnepét: Rómában először 609. május 13-án ünnepelték. III. Gergely pápa a 800-as években „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapját november 1-jére helyezte át. Mára a halloween kiüresedett, elveszítette eredeti katolikus tartalmát. „És mi, katolikusok is nagyon leegyszerűsítjük a kérdést: engedjük a gyereket halloweenpartira, vagy sem? Tegyünk tököt az ablakba, vagy ne? A halloweent több nézőpontból lehet megközelíteni. Elsősorban szórakozásról van szó, ami az életnek valami rendkívülit, romantikust, sejtelmeset ad, ami kiszakít a mindennapokból, a problémákból, az unalomból, az ürességből. Az élmény lényegében a pillanat intenzív átélése, és ezt egyetlen kultúra sem ignorálhatja. Természetesen a katolikusok is megünnepelhetik a halloweent, hiszen ez a mi ünnepünk, a mindenszentek! A kérdés inkább az, hogyan ünnepeljünk” - magyarázta Juraj atya. Szlovákiában mindenszentek ünnepén az emberek ellátogatnak a temetőkbe, virágokkal - főleg krizantémmal - díszítik a sírokat, gyertyákat gyújtanak, melyek megvilágítják a temetőket. „Tény, hogy amerikai hatásra nálunk is divattá vált a maszkabál, amit nem lehet ignorálni, nem is kell tőle félni, sem harcolni ellene. A sejtelmes dolgok természetesen vonzzák a gyerekeket. Őrizzük meg az ősi hagyományokat, de közben ne muzeálisak, hanem inkább kreatívak legyünk!’’-mondta Juraj Vittek. Katolikus halloween Szerinte lehet saját halloween- partit csinálni a gyerekeknek. Szencen és Pozsony-Ligetfaluban ő ezt meg is tette. Néhány éve mindenszentek előestéjén érdekes programot szerveznek, ahonnan nem hiányozhatnak a tökök, az álarcok, a gyertyák sem, és volt tánc, sejtelmesség, szórakozás, édesség, sötétség, díszítés is. Belépés csak álarcban lehetséges - szentnek, angyalnak lehet öltözni, de Juraj atya a csontvázjelmezt is elfogadhatónak tartja, mert a csontváz a halandóságot jelképezi. A pap és az ani- mátorok irányításával a gyerekek játszanak, jeleneteket adnak elő, táncolnak, édességekkel, finomságokkal jutalmazzák őket, miközben sokat megtudnak a szentek életéről is. A mulatság után átvonulnak a templomba, ahol a szentmise sejtelmes gyertyafénynél zajlik. Ezt követően a parti a tempomkertben folytatódik, melyet rendszerint töklámpásokkal díszítenek. „Amilyen a hitünk, úgy ünnepiünk. Senki nem lop meg bennünket, nem veszítünk semmit, ha autentikus hitben fogunk gyarapodni. A gyerekek pedig nem fognak irigykedve mutogatni a kétes halloweeni maszkabálokra. Ellenkezőleg: kul- tivált, emberi közösségben saját szórakozást kínálunk nekik!” - tette hozzá Juraj atya. (sza) Tilos a hamvak szétszórása Temetkezési útmutatást közölt a vatikáni Hittani Kongregáció a napokban, hangsúlyozva, hogy az egyház a hívők számára nem engedélyezi az elhunytak hamvainak otthoni őrzését, valamint a hamvak szétszórását sem. A halottak napja előtt közölt, Ad re- surgendum cum Christo (A Krisztussal való feltámadásért) kezdetű vatikáni dokumentum nyolc pontban foglalja össze a halottak temetéséről és kremáció esetén a hamvak megőrzéséről rendelkező instrukciókat. 1963-ig a katolikus egyház tiltotta a hamvasztást, azóta azonban már nem ellentétes a keresztény vallás tanításával, de továbbra is a holttestek elfölde- lését részesíti előnyben. A kongregáció hangsúlyozza, hogy az egyház a halottaknak a temetőben vagy más felszentelt helyen, például templomban való temetését szorgalmazza többek között azért, mivel a hagyományos temetkezési hely elősegíti az elhunytakról való megemlékezést. A Hittani Kongregáció nem engedélyezi a hamvak otthoni őrzését, amihez rendkívüli vagy súlyos esetekben püspöki engedély szükséges. A hamvakat viszont ebben az esetben sem lehet a családtagok között szétosztani. Minden „panteista, naturalista, nihilista félreértés tisztázására”, ha az elhunyt akarata hamvainak szétszórása volt, ezt az egyház tagadja meg. Európában a halottak mintegy negyven százalékát hamvasztják. A katolikus Olaszországban 1987-től terjedt el a koporsós temetésnél jóval olcsóbb hamvasztás, amely jelenlegatemetésektöbbmint 16 százalékát teszi ki. (MTI) A depresszió leküzdése, a fájdalom feldolgozása Születés és halál - az élet természetes körforgása. Amíg ez nem érint bennünket, nem tudatosítjuk. Amint van kiért gyertyát gyújtanunk, hirtelen mindent másképpen látunk. Mindenszentek és halottak napját mindenki máshogyan éli meg. Akiknek már meghalt közeli hozzátartozójuk, nehezebben viselik a magányt, közülük sokakat lelkileg nagyon megviseli a halottak napja, főleg ha a szeretett személy távozásától még csak rövid idő telt el. Ilyenkor hirtelen fájdalmas emlékek törhetnek felszínre - milyen sokáig kellett ápolni, gondoskodni, tehetetlenül kellett figyelni a szenvedését, a halálát, a temetését. Vagy olyan váratlanul távozott az élők sorából, hogy még nem is volt idő feldolgozni a tragédiát, s máris gyertyát gyújthatunk érte... Hadas Katalin pszichológus szerint a gyász mindenki életében a legnagyobb krízis, mindig egyéni, és minél váratlanabb a veszteség, annál hosszabb lehet. Ha már azt hittük, túl vagyunk rajta, a temetőben állva, gyertyát gyújtva tudatosítjuk, hogy a szeretetett személy távozott az élők sorából. Sokakat ez a felismerés kimerít, és hirtelen nemcsak reménytelennek látják életüket, hanem fizikai rosszullét is jelentkezhet: gyengének érzik ma- ; gukat, összeszorul a torkuk, össze- : rándul a gyomruk, szívük olyan hevesen ver, hogy majd kiugrik, nem I tudnak aludni, nincs étvágyuk. Egyesek kerülik a társaságot, nem érdekli őket semmi, magukba fordulnak, túlérzékenyekké válnak, felfoghatatlan álmaik vannak, magukban beszélnek. „A gyász természetes reakció, a i lélek így próbálja feldolgozni a fáj- ; dalmas veszteséget” - magyarázta i Martina Vojtíšková pszichológus. A krízisközpontba, ahol dolgozik, gyakran érkeznek ellentmondásos érzésekkel küszködő ügyfelek: nyugtalanok, dühösek, bűntudatuk van, ürességet éreznek, tanácstalanok, apátiába esnek, kimerültek, : kétségbeesettek, magányosak, sajnálják magukat, alsóbbrendűnek ér- ; zik magukat, gyűlöletet éreznek. „Ezek a gondolatok és érzések tel- : jesen normálisak. Időről időre bárki ; kerülhet ilyen állapotba. Aki nem ; fojtja magába fájdalmát, egy idő után ; enyhülnek a tünetek, majd teljesen ; eltűnhetnek. Annak, aki elveszít egy i közeli személyt, mindenképpen szüksége van valakire, akivel beszélgethet. Rendkívül fontos megosztani valakivel az érzéseinket és beszélni róluk. Aki pedig depresszióba esik, szakemberhez kell fordulnia, mert a depresszió amellett, hogy i maga is komoly betegség, sok más, ; komolyabb betegséghez vezethet” - i magyarázta Vojtíšková. (sza) Lelki problémákkal napjainkban nemcsak pszichológushoz, hanem úgynevezett life coach- hoz, azaz életvezetési tanácsadóhoz is fordulhatunk. Denisa Nikolova szaktanácsadó szerint az alábbi 9 pontban foglalható össze, hogy az őszi ünnepekkor felszínre törő depressziót hogyan lehet leküzdeni, a szeretett személy elveszítése miatt érzett fájdalmat hogyan lehet könnyebben feldolgozni: 1. A gyász nem az elhunytnak, hanem a hozzátartozóknak fontos, a saját egyensúlyuk, lelki békéjük megtalálását szolgálja. A halál annak fáj, akinek meg kell birkózni a másik hiányával. Ilyenkor nem kell erősnek lenni, nyugodtan lehet sími a fájdalmunkban, ez megnyugváshoz - és nem a felejtéshez - vezet. Halottak napján bármilyen apróság újraélesztheti a fájdalmas emlékeket - lehet az egy régi nóta, film, étel, könyv. Nem szabad bezárkózni, és nemcsak róla, hanem „vele” is lehet beszélgetni. Lehet, hogy egyirányúnak tűnik, mégis érezhetjük, a másik mit gondolna, mit mondana egy adott helyzetben. 2. Emlékezzünk, gyászoljunk közösen. A család és a barátok társaságában megértésre találhatunk, kibeszélhetjük érzéseinket, vagy csak együtt hallgathatunk zenét, megölelhetjük egymást, együtt lehetünk. Tudatosíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, hogy ők is ugyanazt élik át. 3. Ne féljünk elfogadni a felkínált segítséget. A közvetlen környezetünk feltehetően igyekszik megkönnyíteni számunkra a helyzetet, például elkísérnek a temetőbe, ezekben a napokban nem hagynak egyedül. Ne utasítsunk el másokat! 4. Ne vádoljuk magunkat! A szeretett lény - különösen, ha már nincs többé - mindig tökéletesnek tűnik. Sokszor eszünkbe juthat, mi az, amit elrontottunk a kapcsolatunkban, amit már nincs lehetőség helyrehozni. Ha nem volt időnk elmondani valami fontosat, tegyük meg most! Engedjük ki ezeket a gondolatokat, és ne gyötöijük magunkat feleslegesen! Nyugtasson meg a tudat, hogy onnan, ahol ő van, pontosan érzi, amit gondolunk, és nem haragszik ránk, biztosan megbocsátott. 5. Alkossunk, tereljük el a gondolatainkat a fájdalomról, foglaljuk le magunkat! Akinek művészi hajlamai vannak, bánatát műalkotásokká alakíthatja: festhet, zenélhet, verset írhat, táncolhat - és ettől megkönnyebbül. 6. Menjünk a természetbe! Sétáljunk, figyeljük a madarakat, a levelek hullását. Az életben mindennek megvan a maga helye és ideje - ezt el kell fogadnunk, és engedjünk a lelkűnkbe egy kis nyugalmat, merítsünk erőt a természetből! 7. Ezt érted teszem! Vagyis ha a szeretett személlyel voltak olyan közös terveink, melyeket nem sikerült megvalósítani, most próbáljuk meg egyedül véghezvinni, mondván: ezt érted, neked csinálom! Lépjünk tovább! 8. Látogassuk az elhunyt sírját! Nehéz kimenni a temetőbe és szembesülni azzal, hogy aki nemrég még itt tett-vett a lakásban, most már ott fekszik a sírkő alatt. A lelke ugyan bárhol, bármikor velünk lehet, ha rá gondolunk, mégis kell egy kézzel fogható hely, ahol meggyászolhatjuk a testet is, amiben „lakott”, amíg élt. Miközben rendezgetjük a virágokat a síron, és meggyújtunk egy mécsest, úgy érezhetjük, mintha kicsit újra együtt lennénk. 9. Válasszuk az életet! A fájdalmat nem szabad magunkba fojtani, de életünk hátralévő részét sem tölthetjük csak gyásszal. Minden halál részvétet kelt, és felébreszti bennünk a jót. A halál közelségére tudatosíthatjuk saját halandóságunkat és törékenységünket, fedezzük fel újra az életkedvünket! Ne szégyelljük, hogy ismét van kedvünk mosolyogni, nevetni, örülni, élvezni az életet! A szeretett személy sem akarná, hogy ezentúl csak szomor- kodjunk. Segítsünk másoknak! Depresszió és gyász
