Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-26 / 249. szám, szerda
181 SPORT 2016. október 26.1 www.ujszo.com „A DAC-ban nincsenek sztárok" László Csabának három célja van: stabilitás, saját nevelésű fiatalok beépítése, majd az európai kupaporond BŐDTITANILLA Vereséggel debütált, de csapatát így is megtapsolták a meccs után. Felforgatta az összeállítást, kispadra ültette a nagy neveket, és hangsúlyozta, csapatának mindenhonnan emelt fővel kell távoznia. László Csabával, a DAC futballcsapatának új vezetőedzőjével beszélgettünk. Rögtön első mérkőzésén, a nagyszombatiak elleni, l:0-ra elveszített idegenbeli bajnokin felforgatta az összeállítást. Minek alapján döntött így? Az alatt a két nap alatt, amit a meccs előtt együtt töltöttünk, úgy éreztem, vannak olyan játékosok, akiknek kicsit el kell gondolkodniuk az eddigi teljesítményükön. Szerettem volna frissíteni a csapatot mentálisan. Azok, akik lehetőséget kaptak a kezdőben, vagy pedig csereként, pozitívat tudtak hozzátenni a játékhoz. A jövőben is az lesz az egyik legfontosabb feladatom, hogy csapatot alakítsak ki, ne csak egy első tizenegyet. A legtöbb mérkőzést a kispadról kell megnyerni, fontos, hogy azok a játékosok, akik a kis- padon ülnek, ne legyenek sértődöttek, hanem jobbak akarjanak lenni, mint azok, akiket lehoztam. Nekem nincs problémám senkivel, mindenki megkapja az esélyt, de az eséllyel élni kell. Ez a gárda nemcsak egy futballcsapatot jelent itt Dunaszer- dahelyen, hanem annál többet. Ha azt mondjuk, magyar válogatott, Ferencváros, Dunaszerdahely, akkor három olyan dolgot mondunk, amely a magyarságot a futball szintjén összekovácsolja. Székely emberként azt hiszem, tudom, mit jelent itt élni a Csallóközben, mit jelent ez a csapat az embereknek. Mindig elmondtam, hogy lehet veszíteni, győzni, de mindig, mindenhonnan emelt fővel kell távozni. Visszatérve a nagyszombati mérkőzéshez - a nagy sztárok, Tofiloszki, Michalik, Pačinda, Sarr kispadon maradtak. Hogyan fogadták ezt? Különösen Pačinda állt be pozitívan a mérkőzésbe, meg is nyerhette volna. Előtte beszélgettem négy- szemközt is, csapatként is, csoportokban is a játékosokkal, elmondtam, hogy mit várok tőlük. Legyünk őszinték: ebben a csapatban nincs sztár. Nincs. Az, aki sztárnak gondolja magát, gondolja át még egyszer a pályafutását, hogy eddig mit ért el. Tehetséges játékosok vannak, azt hiszem, hogy jó csapatot tudunk formálni, hozzá tudjuk segíteni őket, hogy fej lődjenek, esetleg később egy jobb szerződéshez jussanak. De számomra az olyan játékosok sztárok, mint Cristiano Ronaldo, Messi, Busquets, Müller, Ribéry, Iniesta - sorolhatnék legalább száz nevet, de ők alázattal nagyon sokat dolgoztak azért, hogy sztároknak hivjuk őket. Előttünk még nagyon hosszú út áll odáig. Nagyszombatban - főleg a második félidőben - jól játszott a DAC, ám az első félidőben elég volt egyetlen védelmi megingás, amiből az ellenfél győztes gólt szerzett. A korábbi mérkőzéseken is sokszor történt hasonló. Mi kell ahhoz, hogy ezt elkerülje a csapat? Egyszerűen kell játszani hátul. De az is fontos, hogy gólt, gólokat kell rúgni. Az offenzív játékban többet kell tenni, mert ha idegenben tudunk rúgni két-három gólt, akkor talán van annyira jó a védelmünk, hogy egynél többet nem kapunk. Ehhez kell taktikai felépítés. A nagyszombati meccs előtt az volt a tudatos elképzelésem, hogy ha az első 20-25 percben nem kapunk gólt, akkor a játékosok megnyugszanak, és át tudjuk venni az irányítást. Ehhez képest magunkra húztuk az ellenfelet, pedig ezt szerettem volna elkerülni. Sajnos ebben mindig benne van, hogy az ellenfél találhat egy gólt. Viszont ha mi belőttük volna a helyzeteinket... Nem szeretem azt, hogy „ha...”, mert ez mindig arra utal, hogy valami nem sikerült. De ha rúgunk három gólt, akkor nyugodtan kaphatunk egyet vagy kettőt, még mindig mi vagyunk előnyben. Nagyon sok gólt kaptunk eddig, ezen javítani kell, persze azért is olyan rossz a gólarány (13:22), mert benne van az a bizonyos 6:0-s vereség a zsolnaiak ellen. Viszont kevés gólt is rúgunk, ebben is javulnunk kell. Szerintem vannak olyan játékosok, akik meg tudják oldani ezt a feladatot. Az őszi szezonból még van hátra hét mérkőzés. Meg szeretném nyerni mind a hetet, de tudom, hogy hol vannak a'határaink, és mi a realitás. Ha ezen a hét meccsen stabilizálni tudjuk a csapatot, és annyi pontot hozunk, hogy ott leszünk a középmezőny környékén, akkor egy jó téli felkészüléssel ezt meg tudjuk tartani, és esetleg előbbre is tudunk lépni. Hogyan fogadták a dunaszer- dahelyi játékosok az edzőváltást? Már régóta ebben a szakmában dolgozom, tudom, ez olyan: „Meghalt a király, éljen a király!” Itt szeretném megköszönni az elődöm, Németh Krisztián munkáját. Régóta itt van a klubnál, előbb játékosként, később vezetőként, majd vezetőedzőként. Örülök, hogy továbbra is a klubnál marad, már beszéltünk személyesen is. Mondtam neki, nem szabad elkeserednie, ez egy ilyen szakma. Most már igazi edző lett, mert akkor válik igazivá egy edző, ha már egyszer elküldték. Ha ezt egyszer átéled, a következő már sokkal könnyebb. Nem egyszerű, ha valaki ennyire kötődik a klubhoz, szíwel- lélekkel, és mégsem állnak úgy össze a dolgok, ahogy szeremé. Az eddigi meccsek alapján hogy látja, mi volt a fő gond, hogy eddig csak 8 pontot szerzett a DAC? Mekkora szerepet játszott ebben az, hogy gyakorlatilag nem volt hazai meccse az együttesnek? Szerintem ez több összetevő eredménye. De ez nem azt jelenti, hogy minden rossz irányba megy. Három célt tűztem ki magam elé: az első az, hogy legyen stabilitás. Idén nem az Európa Ligán kell gondolkoznunk, hanem azon, hogy a csapat olyan stabil legyen, hogy visszajusson a középmezőnybe, és elkerülje a kiesést. A második cél az, hogy minél több, évente legalább egy vagy két saját nevelésű játékost beépítsünk a csapatba, olyanokat, akik itt élnek a környéken, innen származnak, és akiket később el tudunk adni. Ez a DAC pozitív hírnevét is emelné hazai és nemzetközi szinten is. A harmadik cél, aminek egyelőre hátul kell lennie, hogy egy szlovákiai topcsapat legyünk, amelynek van esélye kikerülni az európai porondra. Ezekkel a célokkal, ezzel a sorrenddel Világi Oszkár klubtulajdonos is teljesen azonosult? Szerintem igen, mert akkor nem alkalmazott volna. Én sok klubot ismerek Közép-Kelet-Európában, és ilyen anyagi stabilitás kevés helyen van, az épülő infrastruktúra is egyedülálló. Amióta Világi Oszkár a tulajdonos a DAC-nál, nem arról beszélünk, hogy nincs fizetés. És ami nekem nagyon szimpatikus, és a mai világban ritka: az emberség. Ezért is van esélye Németh Krisztiánnak, hogy itt maradjon, itt dolgozzon, ez az emberség nagyságára vall. A DAC-nak nagy szurkolótábora van, amely akkor is a csapat mellett áll, ha sok a keretben a külföldi játékos, de a drukkerek elsősorban hazai, lehetőség szerint magyar fiatalokat szeretnének látni a csapatban. Tudom, hogy ez a közösségnek nagyon fontos, és ha nem történik semmi sérülés, akkor szombaton Myjaván megint lesz olyan játékos a pályán, aki itteni, és meg is érdemli, hogy ott legyen. Hosszú távon is szeretnék lehetőséget adni fiatal játékosoknak, köztudott rólam, hogy nem félek bedobni őket a mély vízbe. Nálam a tehetség legfeljebb tizenöt éves korig tart, aki 18,19 éves, az már nem tehetség, annak már kész kell lennie. A tehetséget megtalálni könnyű - aki nem látta Cristiano Ronaldóban a tehetséget, az vak. De azt kell megtalálni, hogyan tudjuk tovább segíteni a játékost. Mindenkinek kell hoznia magával valami olyasmit, amit nem lehet megtanulni, ez lehet gyorsaság, karizmatikusság, hozzáállás... Meg vagyok győződve arról, hogy kevesebbet kell a hibák kiküszöbölésével foglalkozni, például hogy egy nem ballábas játékost megtanítsunk ballal rúgni, ha közben ritka szenzációs jobb lába van. Az erősségeket kell fejleszteni, mert amíg az ellenfél azzal van elfoglalva, nem tud foglalkozni a gyengékkel. És fordítva, ha valakinek a gyenge pontjait akaijuk megerősíteni, akkor az erősségével sokkal kevesebbet foglalkozunk. Ha annak idején valaki azzal foglalkozott volna, hogy Garrincha - egyik lába X, a másik O volt - futóstílusát megváltoztassa, akkor nem lett volna belőle ilyen futballista. A teniszező Boris Becker, akinek az volt a beceneve, hogy Bum-bum Becker, edzésen annyit ütötte a szervákat, hogy az ütő véresre törte a tenyerét. Nem arra koncentrált, hogy a fonákja rossz, mert tudta, ha mindkét szervája erős, akkor az ellenfél szinte soha nem tudja visszaadni neki a labdát fonákra. Mi a véleménye a szlovák bajnokságról? Ismerem a szlovák ligát, a skót bajnoksággal hasonlítanám össze. Eléggé dinamikus, kemény, agresszív, sok az egy az egy elleni harc, a játékosok ettől nem riadnak vissza, nem alattomosak. Nem annyira technikás, nem annyira taktikus ez a bajnokság, de az odaadást minden meccsen látni. Ezért is mondtam azt, hogy egy szlovák bajnokságból induló játékosnak viszonylag könnyű felvenni az angol, a német vagy a skót bajnokság ritmusát, nem kell neki hosszú idő a beépülésre. Magyarországon kevésbé jellemző az ütközés, ott a technikás, taktikusabb játékra összpontosítanak. Nagyon élveztem az első napot a DAC-ban, úgy éreztem magam, mint Skóciában. Zuhogott az eső, de nem az a nehéz eső, hanem az a könnyű, úgymond skót eső, ami csak végiggördül az arcodon, kicsit fújt a szél... Az edzőpálya perfekt zöld volt, tipp-topp, kimentünk a pályára, lehetett látni a dinamikát, a becsúszásokat, ütközéseket, és akkor azt mondtam magamban: „Ezjó, ezt vártam, ez kell!” Edzőként bejárta az egész világot, de ezek szerint azt preferálja, ha odarakják magukat a játékosok, még ha nem is annyira technikásak? A kettő közötti egyensúlyt keresem. Az angol és a német futball áll hozzám közel, a becsületesség, keménység, és az, hogy mindig fel- állsz. Utálom azt az embert, aki nem képes megújulni. Utálok veszíteni, mindig az tetszett a kedvenc csapataimban, hogy képesek voltak az utolsó pillanatban is megnyerni a mérkőzést. Ez az én mentalitásom, hajtani a végsőkig. Gyerekként a kedvenceim közé tartozott a Derby County, a Nottingham Forrest, a Manchester United, szerettem az FC Kölnt, a Bayem Münchent. A hétvégén Myjaván játszik a DAC, ami önmagában nem lenne derbi, viszont ott most az a Rad- ványi Miklós az edző, aki Duna- szerdahelyen nagyon jó eredményeket ért el. Hallottam róla, hogy Radványi sokat dolgozott itt, és sikeresen szerepelt. De mindenféleképpen szeretnék győzni. Minden mérkőzésre így készülök, a csapatot is úgy kell felkészíteni, hogy mi képesek vagyunk ebben a bajnokságban bárkit legyőzni. A mi helyzetünkben minden pontra szükség van, hogy visszaadjuk a hitet saját magunknak, a szurkolóknak, és stabilizáljuk a csapatot a tabellán. Hamarosan itt a karácsony, és én is szeretnék betenni valamit a karácsonyfa alá. Ezt csak úgy tudom elérni, ha minél több pontot összegyűjtünk. „A mi sorsunk egy" A DAC-nak még nem volt olyan kintről érkező edzője, aki megtudta volna érteni, mit jelent ez a klub a csallóközi vagy akár a felvidéki magyarság számára. László Csaba azonban székely emberként át tudja érezni a helyzetet. „Sokat dolgoztam külföldön, tudom, hogy az érzelmeket kívülállóként nehéz megérteni, átérezni - mondta lapunknak a szakember. - A szé ke ly közösség u gy a n olya n zá rt kő rt a I kot, minta esa I ló közi magyar közösség. Mondhatnám azt, hogy a mi sorsunk egy. Rájöttem, az a legfontosabb, hogy a gyerekeinket úgy tudjuk nevelni, hogy ezt tovább tudják vinni. Nehéz ezt elmagyarázni. De érdekes, hogy a határon túli közösségeket soha senki nem tudja megtörni. Erre büszke vagyok." László Csaba nem szereti, ha valaki nem tud megújulni (Somogyi Tibor felvétele)
