Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-25 / 248. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2016. OKTOBER 25. STADIONOK 17 ekkor akadtak olyanok, amelyek kizárólag focit közvetítettek. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy még a legnépszerűbb szappanoperák- amelyek pedig évtizedekig egész nemzeteket ültettek a képernyők elé - sem vehetik fel a versenyt a labdarúgás népszerűségével. A klubok hamarosan de facto a televíziós tartalmak producerei lettek, ami átírta az egész iparág szabályait, hiszen ha valami vagy valaki hétről hétre képernyőre kerül, annak jól kell kinéznie. A lepusztult stadionokra és a hőbör- gő huligánokra többé senki sem volt kíváncsi; az 1990-es években a közvetítési jogok árának emelkedésével párhuzamosan indultak be Angliában a nagy stadionrekonstrukciós programok is. A biztonsági rendszerek korszerűsödése véget vetett a huligánok rendbontásainak is Nyugat-Európában. A válság nem válság Az angol stadionok felújítása nyilvánvalóan üzleti megfontolásból fakadt, elvégre a szupermarketek sem viktoriánus korabeli épületekben fogadják vásárlóikat. Az áruházakat szüntelenül renoválják. A kluboknak ennek ellenére sosem jutott eszükbe, hogy pénzt költsenek a pályáikra - egészen 1990-ig, amikor is a Taylor-jelentés kötelezte őket erre. Rendbehozták hát a stadionokat, és láss csodát: akkortól fogva több szurkoló járt meccsre. Mindez egyébként sokadszorra bizonyította, hogy a szurkolók valójában fogyasztókként viselkednek. Nem csak arról van szó, hogy rohanva érkeznek, amint éppen jól megy a csapatnak, a foci egyszerre csak országszerte népszerűbbé válhat. Ebből pedig mindegyik csapat profitál, ám azok különösen, amelyek gondot fordítottak a stadionjuk renoválására: náluk most a szurkolók kényelmesen és biztonságban érzik magukat. Részben ez a magyarázat arra, hogy miért éppen a Manchester United, a Sunderland és a Newcasde szurkolótábora indult olyannyira gyors növekedésnek az 1990-es évek során. Később, amikor az Arsenal a Highburyből a jóval nagyobb Emiratesbe költözött, az ő stadionjuk is dugig megtelt. Más bajnokságokban szereplő klubok- mint a Juventus, az Ajax vagy a Celtic - úgyszintén nagy tömegeket vonzottak megújult pályáik lelátóira. Angliában a szép stadionok és a szurkolótáborok növekedése közötti kapcsolat olyannyira szorosnak bizonyult, hogy akkoriban még a tradicionális rigmus is átalakult: a „Hol voltatok, amikor szarok voltunk?” már úgy hangzott: „Hol voltatok, amikor a stadion szar volt?” A londoni fútballklubokat a világválság sem érintette meg különösebben - ez egyaránt igaz a játékosbérekre és a kifizetett átigazolási díjakra is. Sőt: a londoni drukkerek a világ legdrágább meccsjegyeit és bérleteit is könnyű szívvel fizetik ki. A 2013/2014-es szezonban az Arsenal 1300 eurót kért el szurkolóitól a legolcsóbb éves bérletért, és a jegyárak is igencsak borsosak voltak - olyannyira, hogy a klub megtehette, hogy 60 ezer férőhelyes új stadiont épít a csapatnak, és telt házzal játssza a mérkőzéseit. A 2012/2013-as idényben az Arsenal és a Chelsea jegybevétele hazai meccsnapokon 70 euróra rúgott ülőhelyenként a londoni Behind the Balance Sheet nevű pénzügyi cég egyik elemzője, Stephen Clapham szerint. Londoni klub korábban sosem vonzott ekkora tömegeket, és pláne nem generált Az újjáépülő Santiago Bernabéu Stadion végleges terve ekkora bevételeket: a 70 euró/ülő- hely Anglia és feltehetőleg az egész világ legmagasabb mutatója. " t — U! B Nagykapu a pályán, kiskapu a könyvelésnél A stadionok építése azonban nemcsak a szurkolók kiszolgálására (és kizsebelésére) jó, hanem a Financial Fair Play, az UEFA pénzügyi szabályozásának megkerülésére is. Az építkezésekkel a nagy klubok és az ő cukrosbácsijaik a korábbinál is több kiskaput találnak majd, ha esetleg máshogy nem sikerülne egyenesbe jönniük. Akárhogy is, néhány klub máris talált módot az FFP megkerülésére. A Manchester City például az Etihad Airwaysszel 10 évre szóló megállapodást kötött, melynek értelmében a klub a stadionelnevezési jogért és mezreklámért cserébe egészen elképesztő összeget, becslések szerint 550 millió eurót kap majd. A szkeptikusok persze megjegyezhetik, hogy az Etihad éppúgy Abu-Dzabiból érkezik, mint a ManCity tulajdonosai, és azt állítják, hogy ez a megállapodás valójában egy trükk, melynek se» A Taylor-jelentés, és annak hatásai 1989. április 15-én az angol labdarúgás legszörnyűbb tragédiáját élte át. A Liverpool FC-Nottingham Forest FA- kupa-elődöntőn a sheffieldi Hillsborough-stadionba benyomuló drukkerek 96 szurkolót tapostak halálra. A tragédia következménye, hogy ma az angol labdarúgó Premier League nézői a világ legbiztonságosabb pályáin szurkolhatnak. A Hillsborough-tragédiát követően Angliában vizsgálat kezdődött: Peter Murray Taylor vezette azt a bizottságot, amely ajánlásokat fogalmazott meg a stadionok biztonságosabbá tételére és a futballhuliganizmus visszaszorítására. A Hillsborough-katasztrófa nyomán a Taylor-jelentés egyes ajánlásai törvényerőre emelkedtek, ennek köszönhetően bontották le a szektorok előtti rácsokat, különítették el a szurkoló- táborokat, rendelték el az ülőhelyek kialakítását és az alkoholtilalom bevezetését. Bár Taylor a zárt kamerahálózatot is javasolta, ez jogerőre sohasem emelkedett, de az ajánlás hatására szinte minden első- és másodosztályú stadionban kiépítették. Az ország vezetése biztosította a megújulás anyagi forrását, s a program keretében 27 pályát építettek át és újítottak fel. gítségével a City külső pénzekhez juthat anélkül, hogy fennakadna az FFP-szabályokon. Mindenesetre az UEFA csak nehezen tudná bizonyítani a bíróság előtt, hogy ez az 550 millió dollár aránytalanul nagy összeg volna, vagy hogy az Etihad tulajdonosainak bármi köze lenne a City tulajdonosaihoz (azt leszámítva, hogy a két társaság ugyanazon emirátus elitjéhez tartozik). Van, ahol csak az építőnek üzlet Az emberek nem szoktak szándékosan értelmeden dolgokat építeni, de 2012-ben mégis pontosan ez történt Brazíliában, mégpedig az ország fővárosának kellős közepén. A hetvenezres Estádio Nációnál Mané Garrincha egyike volt annak a tizenkét stadionnak, amelyet a 2014-es világbajnokságra építettek, és amelyről már a befejezése pillanatában pontosan tudni lehetett, hogy énelmeden, felesleges presztízsberuházás, és a torna végeztével azonnal feleslegessé válik. Brazíliaváros negyedosztályú klubjai, a Brasilia Futebol Clubé és a Legiáo Futebol Clubé aligha vonzanak 1000 főnél többet a monumentális stadionba; a város akár le is bonthatta volna a létesítményt az utolsó vb-meccs lefújását követően, hogy megkímélje magát a horribilis fenntartási költségtől. A vb további néhány helyszíne, Manaus, Cuiaba és Natal pedig azonnal követhették volna a jó példát. Ez a fajta esztelen pazarlás vitte Brazília népét az utcára 2013 júniusában: a labdarúgó-világbajnokság és a 2016-os olimpia megrendezése ellen tiltakoztak. „Világszínvonalú stadionjaink vannak, már csak egy országot kellene köréjük építeni” - állt egy tüntető transzparensén. A stadion vonzza az embereket Az 1989-ben készült Baseball álmok (Field of Dreams) egy megrázó erejű, érzelemdús film, a főszerepben Kevin Costnerrel (Ray), szerepe szerint egy iowai farmerrel. Raynek és feleségének elege lesz a nyüzsgő nagyvárosból, ezért elhatározzák, hogy vidékre költöznek és gazdálkodni fognak. Ügy tűnik, beválik a számításuk, amikor Ray különös hangot hall. Ennek sugallatára baseballpályát csinál a kukoricaültetvénye közepére. „Ha megépíted, el fog jönni” - szól a film visszatérő mondanivalója. Ray legnagyobb megdöbbenésére tényleg megjelenik a legendás játékos, Shoeless Joe Jackson szelleme, akit egy botrány miatt végleg eltiltottak a játéktól. Ám ő csak az első a sorban, további személyek bukkannak föl a kukoricásban: úgy tűnik, a nyugtalan szellemek kapnak egy második esélyt. Hogy mi a mondanivaló? Építs új stadionokat, felemelő érzés lesz, meglásd. Amerikában számos „üzleti tanácsadó” létezik, aki jó pénzért bármikor elhiteti veled, hogy érdemes sportrendezvényekbe fektetni, és „ha megépíted, el fog jönni”. Ha az Egyesült Államok bármely nagyvárosára rábökünk tetszőleges időben, teljesen biztosak lehetünk benne, hogy valaki éppen azon munkálkodik, hogy egy új sportlé- tesítményt építsen. Nem kétséges, miért: minden város számára az a hab a tortán, ha magáénak tudhat egy Major League-csapatot, legjobb esetben egy NFL-franchise-t, de ha az nem elérhető, akkor egy baseball- (MLB) vagy kosárlabdacsapatot (NBA), végszükség esetén pedig be lehet szállni a hokiba (NHL) vagy a labdarúgásba is (MLS). A nagy amerikai franchise-ok igen hasonlóak a világbajnokságokhoz - legalábbis ami a házigazdát illeti. A franchise és a világbajnokság is egy-egy mobil szörnyeteg, amit a tulajdonosai oda mozgatnak, ahol a legtöbbet fizetnek érte. Az Egyesült Államokban a profi csapatok tulajdonosai jellemzően elvárják a várostól, hogy biztosítsa a stadiont a franchise számára a megfelelő méretű parkolóval együtt - és ha kell, építsen új, korszerű létesítményt. Ha ez nem lenne elég, akkor a csapat tulajdonosa megkapja a mérkőzések jegybevételét is. Az USA-ban nagyjából 70 kiemelt komplexum épült a 2008-ban beköszöntött pénzügyi válságot megelőző 20 évben. Az építkezések összköltsége elérte a húszmilliárd dollárt, amelynek nagyjából a fele az állampolgároktól származott. New Orleansban például az adófizető emberek dobták össze a Superdome újjáépítésének jelentős részét, de arra már nem adtak egy buznyákot sem, hogy megerősítsék a város gátrendszerét. Volt Gábor i —i «■i s i mume>" \ -äv- “ “ ' »mmpm> ___vat imp B razíliában százezrek tiltakoztak a stadionépítések ellen a 2014-es világbajnokság előtt A ManCity szurkolói örülhetnek: a stadion nevenek ertekesitesevel a klub két legyet üthet egy csapasra
