Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-25 / 248. szám, kedd
www.ujszo.com I 2016. október 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Irányt keres a Smer A választások előtt Ficóék semmilyen célkitűzést nem tettek közzé TOKÁR GÉZA JL N em mondhatnánk, hogy tömegek várták lélegzetvisszafojtva, hogyan végződik a Smer hétvégi programalkotó konferenciája. A belső, kritikus hangokat és az elégedetlenkedőket még az ülés előtt elnyomták, magát a programot pedig csak felszínesen ismertették. Ez nem feltétlenül baj, a nyilvánosság úgyis csak a téziseket jegyzi meg, de a Smer belső problémáira végeredményben nem egy összefüggő és értelmes program adja meg a választ: a pártnak hitelessége elvesztésével és személyi problémákkal kell megbirkóznia. Az tény, hogy mindig kell egy program és az sem árt, ha érthető. A Smer választási kudarca többek között annak köszönhető, hogy a párt semmilyen értelmes célkitűzéssel nem rendelkezett idén márciusban. Robert Fico a migránskérdésre és a korábbi két szociális csomagra építve, néhány rettentően általános vagy nagyvonalú célkitűzéssel küzdötte végig a kampányt. Migránsügyben viszont nem tudott elég nagyot mondani riválisaihoz képest, miközben az ország szociális és korrupciós problémái megrengették az eddig egyedüli kormánypártként ténykedő Smer népszerűségét. Robert Fico problémái a választások után csak sokasodtak. Az SNS és a Híd egyelőre sikerrel tud politikai tőkét kovácsolni kormányszerepé- ből, a közvélemény-kutatások tanúsága szerint viszont a Smer inkább gyengült, vagy stagnál a kormány- alakítás óta. A felszínre kerülő korrupciós botrányok a párt hosszú kormányzásának örökségei, és töredezik a korábban példaértékű pártegység, megjelennek a belső elégedetlenkedők. Az pedig kimondottan árt, hogy Robert Fico mellé nem sikerült felépíteni egyetlen hiteles utódot sem, aki átvehetné a kormányfő politikai örökségét. Aki korábban számításba jött ezen a téren, Robert Kaliňák ugyan a botrányok ellenére egyelőre kitart, de hosszú távon politikailag ellehetetlenült. Az egykor szintén koronahercegként kezelt Peter Pellegrini helyzete legalább annyira bizonytalan a lehetséges, hozzá köthető politikai botrányok miatt, Marek Maďarič kulturális miniszter pedig inkább ideológus, mint valós súllyal bíró pártpolitikus. Robert Fico egészsége nem búja ki, hogy még egy évtizeden keresztül hasonló aktivitással igazgassa a párt és a kormány ügyeit, Szlovákiában pedig a pártok bele szoktak bukni egy-egy kevésbé átgondolt elnökváltásba. Maradt hát a programalkotás. Egy hosszú távú pártprogram létrehozása számíthat pótcselekvésnek, és a következetes, kitartó munka első lépésének is. Ami gondot okoz, hogy a Smer kénytelen az összes célkitűzését a kormány jelenlegi politikájához igazítani. Ahol pedig eltér a korábbi célkitűzésektől, ott a hitelessége kérdőjeleződik meg. Emberarcúnak látszani pedig a botrányok közepette lehetetlen küldetés. HOGY MILLIOMOSOK VANNAK A SMER BEN, AZ CSAK AZT BIZONYÍTJA, HOGY JÓL DOLGOZUNK! (Ľubomír Kotrha) Halottnak a csók GÁLZSOLT R obert Fico pártjának hétvégén bemutatott programtézisei egyetlen európai baloldali mozgalomnak sem válnának szégyenére. De csaknem kilenc év kormányzással a hátuk mögött - mialatt a Smer nem csinálta meg azt, amit most ígér, illetve az ellenkezőjét csinálta a téziseinek - az egész hatórás programkonferencia egyszerre hiteltelen, tragikomikus és valószínűleg eredménytelen is. Vegyük például az olyan téziseket, mint a bérlakásépítés, a kezdő vállalkozások, az óvodai férőhelyek támogatása, vagy a régiók közötti különbségek csökkentése. Egy kezdő baloldali párttól szép is lenne mindez, de a kilenc éven át kormányzó Smertől, amely végig a kormánykoalíció fő pártj a volt, sőt, négy éven keresztül egyedül vezette az országot, ez nem inkább a kudarcok beismerése? Ki is tehet jórészt arról, hogy az elmúlt egy évtizedben nem épült elég bérlakás, nincs elég óvodai férőhely, nem csökkentek a regionális különbségek satöbbi satöbbi. Folytathatjuk a bicskanyitogató pofátlansággal, amikor a Smer a szociális vállalatokról, az állami kórházak közbeszerzéseiről vagy a kis- és közepes vállalkozások támogatásáról beszél. Mindhez vaskos korrupciós botrányok sora fűződik a Smer részéről, és egy esetben sem lett büntetőjogi következménye a fő felelősök számára, ráadásul a második Fico- kormány pont a kis- és középvállalkozókat kopasztotta meg a legjobban, az adó- és járulékemelések és az adminisztratív terhek növelésével. A zűrös múlt miatt itt aligha lehet tiszta lappal kezdeni, legalábbis hogy lenne ez elvárható a Fico és csapata által annyit szidott újságíróktól. Ahogy az sem várható el, hogy kollektív amnézia legyen úrrá, és ne reagáljunk az olyan magas labdákra, mint a felvetett ökoadó, vagy a szélsőségesek elleni harc. Az előbbit sokan jó ötletnek tartjuk. De nem a Smer volt az, amely 14 évre előre egymilliárd eurónyi támogatást adott a leginkább környezetszennyező és a gazdaságilag legkevésbé hatékonyan áramot termelő felső-nyitrai bányáknak és a nyitranováki hőerőműnek? Ez teljesen ellentétes az ökoadó filozófiájával. (Meg a korrupció elleni harccal is: itt jön elő az elhíresült ügy, amikor János képviselő úr alufóliába csomagolva hordja haza a bankjegykötegeket.) Ugyanez a helyzet a Smer korábbi nacionalizmusával és sovinizmusával, amely mintha ellentmondana az extrémizmus elleni mostani harcának. Most már csírájában elfojtaná, de ez aligha fog sikerülni, mert hirdetői már ott ülnek a parlamentben, és Fico személyesen is részt vett (hatalmas erőbedobással) az oda vezető útjuk kikövezésében. Szóval a programtézisek vagy elcsépelt jelszavak ismételgetése (legelöl az állandóan felbukkanó „szociális” jelzővel), vagy olyan - egyébként helyesnek tartható - gondolatok, amelyeket a Smer képtelen hitelesen prezentálni a sötét múltja miatt. Fico tolmácsolásában ez legfeljebb röhejes vagy dühítő, és aligha állítja meg a Smer támogatottságának csökkenését. És el is jutottunk a fő kérdéshez. Hasonló programalkotó konferenciát ugyanis a pártok a választást megelőző évben szoktak tartani, nem kormányra kerülésük után fél évvel. Netán a Smer előrehozott választásoktól tart? Vagy főleg az egységet akarta demonstrálni? Bármik is a céljai, a legfontosabb, vagyis a választók megtartása és visszacsalogatása már aligha jön össze. Elmúltak azok az idők, amikor a Smer-hívők vakon elhitték a milliós ingatlanokban lakó, százezres kocsikkal furikázó, több tízezer eurós karórákat villogtató korrupt smereseknek, hogy irgalmatlanul érzékenyek szociálisan, és a kisembejek dolgait meg a nemzet sorsát ők viselik leginkább a szívükön. Szavazói lassan, fokozatosan elvonulnak más pártokhoz, és nekik fogják ugyanezt elhinni, alighanem egy jó ideig újra vakon. Mi lesz, ha Donald Trump tényleg nem ismeri el a vereségét? Donald Trump úgy nyilatkozik, nem ismeri el a választás eredményét, ha nem £ nyer. Mi lesz, ha tényleg így tesz? - ezt latolgatják az elemzők. Trump az utolsó elnökjelölti vitában közölte, fenntartja magának a jogot az eredmény vitatására, és ha úgy látja, hogy a választási folyamat nem tiszta, akkor akár jogi eljárást is kezdeményez. Aztán csütörtökön, egy ohiói kampánygyűlésen kijelentette: elfogadja az elnökválasztás eredményét, de csak akkor, ha ő győz. Az első elnökjelölti vitában, amikor a műsorvezető megkérdezte tőle, hogy elfogadja-e a választási eredményt, még igenlően válaszolt. Elnököm - vajon kinyögi? A New York-i milliárdos rég hangoztatja, hogy az amerikai választási rendszerben megvan a csalás lehetősége, s azt ismételgeti, hogy a választást most elcsalják. így aztán sok elemző és politikus számol azzal, hogy Trump november 8-án, a választás éjjelén vitatni fogja az eredményt. Pedig republikánus politikusok is óva intik ettől. „A vesztes minden korábbi választáson gratulált a győztesnek és elnökömnek szólította. Ez nem republikánus vagy demokrata szokás, ez az amerikai mód” - írta John McCain arizonai republikánus szenátor. Egy sor más republikánus is leteremtette Trumpot. JeffFla- ke egyenesen azt írta, hogy a választási eredmény elutasításával Trump túlmegy minden határon. Barack Obama elnök leszögezte: Trump ezzel nemcsak a választói akaratot kérdőjelezi meg, hanem az amerikai demokrácia alapjait is. Az amerikai választási törvények nem írják elő, hogy az elnökválasztás vesztesének el kell ismernie a vereségét, de ezt mindenki elválja, s az elmúlt évszázadban nem is volt olyan elnök, aki ne tette volna meg. Az ABC televízió összeállítást is készített az elmúlt évtizedek nagy veszteseiről: Barry Goldwatertól John McCainig - történetesen mindketten szenátorok, s mindketten republikánus elnökjelöltek voltak - mindenki elismerte vereségét még az elnökválasztás éjjelén mondott beszédben. Négy évvel ezelőtt Mitt Romney, a republikánusok elnökjelöltje még azt is megígérte: imádkozik, hogy Obama elnök sikeres legyen. Gora volt a legmakacsabb Nem kevesen hozzák szóba a 2000-ben tartott elnökválasztást, amikor a demokraták elnökjelöltje, A1 Gore (Bill Clinton alelnöke) alulmaradt a republikánus George W. Bushsal szemben. Ez volt az az emlékezetes voksolás, amikor Floridában nagyítóval vizsgálták a választási cédulákat, és A1 Gore sem akarta elismerni a vereségét. Azt mondta, megválj a, amíg minden voksot újraszámolnak, s aztán még a Legfelsőbb Bírósághoz is fordult, hogy időt kérjen az újabb újraszámolás- hoz. Csak miután a Legfelsőbb Bíróság megtagadta ezt, ismerte el Gore a vereségét. Igaz, akkor sem túl elegánsan. „Hadd legyek világos: nagyon vitatom a Legfelsőbb Bíróság döntését, de elfogadom” - fogalmazott. Kellyanne Conway, Donald Trump kampánymenedzsere éppen Al Gore- ra hivatkozott, amikor arról faggatták, mit szól Trump álláspontjához. Tény, hogy 2000-ben csak december 12-én született meg a végleges választási eredmény és Bush elnökségének elismerése. Az amerikai választási rendszerben kétféle voksból áll össze az eredmény: az úgynevezett népi szavazatból, vagyis a polgárok által leadott szavazatok összesítéséből, továbbá az előválasztási folyamatban megválasztott elektorok voksaiból. Egy elnökjelöltnek az elektori kollégium 270 voksát kell elnyernie ahhoz, hogy elnök lehessen. Szoros eredmény, csalás Trump számára, ha veszít, az elemzők szerint több lehetőség kínálkozik. Edward Foley, az Ohiói Egyetem jogi karának professzora szerint Trump is újraszámlálást kérhet, de csakis akkor, ha nagyon szoros az eredmény. Ha úgy érzi, hogy a választáson csalás történt, akkor pert indíthat azokban az államokban a választást lebonyolító tisztségviselők ellen, ahol a csalást gyanítja. Trump elvileg akkor is visszautasíthatja Clinton győzelmének elismerését, ha a demokraták elnökjelöltje nagyarányú győzelmet arat (ahogy az előrejelzések sejtetik). Csakhogy ebben az esetben senkit nem érdekel, és semmit nem számít, hogy mit mond a vesztes. Pontosabban: a választás végeredményét nem befolyásolja. Kiszámíthatatlan reakció Valójában ha Trump egy nagyarányú veresége ellenére sem ismémé el vetélytársa győzelmét, ezzel alaposan megingatja az amerikai demokratikus és politikai rendszerbe vetett hitet. Híveinek nagy tábora pedig kiszámíthatatlanul reagálhat. Annál is inkább, mert a republikánus elnökjelölttől hosszú hónapok óta azt hallotta, hogy a washingtoni politikai elit kijátszotta őt és a választókat egyaránt. (MTI)
