Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-24 / 247. szám, hétfő
www.ujszo.com I 2016. október 24. KULTÚRA I 7 Az Utolsó Szóhoz címzett Bosch-fogadóban Tőzsér Árpád esszéversei költői retorikával kibillentik azt, amit prózaként elmondanak H. NAGY PÉTER TSzsir Árpád hosszú ideje csúcsformában van. Költészete kifogástalan példája „a magányos olvasó" (és író) mítosza kibillentésének. A verseiben szereplő rengeteg kulturális utalásnak egyebek mellett ez lehet a funkciója, ugyanis a hagyománytörténéssel kezdeményezett sokrétű kapcsolat sohasem szakadhat meg. Tőzsér lírája (Kovács András Fe- rencéhez hasonlóan) messze maga mögött hagyta a kisebbségi tudat zónáit, ezért lehet a költő minden kötete az újrahasznosítás és a folytonos visszacsatolások ellenére meglepetés (Hölderlin New Hontban). Érvényes ez az Imágók című verseskönyvre is, melyről pusztán három megállapítást tennék. Formációk Tőzsér esszéversei monológnak tűnnek, de azzal érik el hatásukat, hogy amit prózaként elmondanak, azt költői retorikával kibillentik. Az Imágókban bár nő az „utolsó szóra”, az esendőségre és a befej ezhetetlen- ségre tett - olykor rájátszásokban megvalósuló - utalások száma, ez nem jár együtt valamilyen tragikus látásmód eluralkodásával, hanem (nagyon szimpatikus módon) az irónia számos változatát hívja elő. Látszólag tehát több az életrajzi vonatkozás, több a referencia, viszont ezzel együtt nő a reflektáltság szintje (vö. Ricorso: Jelentés az EU és a hon állásáról, 2013-ban). A rögzített jelentésekkel szemben képződő ellenállás következtében a nyelvi közegben mi, olvasók sem lehetünk soha stabil pontokként elképzelhetők. Egyszerűbben fogalmazva: Tőzsér elhajlásaiban, ötlethagyományaiban sorról-sorra magunkra ismerhetünk, de mindig másként. Pontos olvasók lehetünk, de magabiztosak sohasem. Ez a Tőzsér-kérdés lényege. Technológiák Tőzsér Árpád lírája folyamatosan tudatosítja, hogy az irodalom mindent képes szimulálni (pl. fohász, toposztörténet, levél, párbeszéd, gondolat stb.). A formák, beszédpozíciók, perspektívák tehát abban különböznek egymástól, hogy milyen közvetítőközegként nyilvánulnak meg, és milyen médiumnak veszik fel a tulajdonságait. A „téglalappá szervezett szöveg” a kötetben például füzetlapot utánoz, vizuális anyagként viselkedik. Viszont nem feltétlenül naplót jelöl (ahogy a kitűnő fülszöveg mondja), inkább papírlapokat jelenít meg egy behatárolt közegben. Mivel a formai keretből származó médiumhasználati jelleg kiteljed a lírai jelenetezésre, az emlékezetre, a nyelvre és a pragmatikai én retorikai változásaira is, a művelet vissza is tér a művészeti aurába. (Innen nézve nem monomediális műfajokat, hanem pl. a Petőcz András Füzet című vizuális költeményéhez hasonló avantgárd darabokat idéz fel az Imágók miniciklusa.) Testek Tőzsér verseinek fontos ismérve az írástevékenység felfüggeszthe- tetlensége. Egy folyamatos, korlá- tozhatatlan, önarchiváló mozgás. A múltorientált beszéd érdekessége azonban, hogy a visszatekintés iránya (egyebek mellett a személyes közösség, a családi közeg, a pályatársak irányába - Esterházy Péter stb.) a történő világgal való összekötöttség jövőjét előlegezi. Ebben a játéktérben azonban nem a test működik médiumként, hanem az embertől függetleníthető cselekvések és nyelvi effektusok tagolják az időt. Tőzsér ilyen szempontból profi megfogalmazója egy emberen túli világnak. (Ami persze nagyon is „tőzséri”, és ez nem paradoxon. Például a F ogadó az Utolsó Szóhoz című dramatikus szöveg Bosch-világa a parodisztikus mozgást erősíti fel: a test abszurd kivitelezése beszél a nyelv mellett.) Summa Ennyi-parsprototo-ízelítőül. (A kötet a klasszikussá válást is ironikusan kezeli, bánjunk vele óvatosan.) Az Imágókat lapozgatva azonban az olvasó büszke lehet arra, hogy Lady Gaga és a Twitter, „a populáris kultúra és költészet diadalmas korában” élve Tőzsér Arpád vonzáskörében élt. Poétikai és „emberi” értelemben egyaránt (ami ugyanaz). Tőzsér Árpád : Imágók. Új versek 2012-2016. Kalligram, 2016. 128 oldal. MOZIJEGY Tom Cruise, a vasöklű fenegyerek Nehéz lenne tipikusabb akciófilmet találni a Jack Readier: Nincs visszaútnál. Van benne töménytelen verekedés, néhány autós üldözés, egy kis romantika és egy cseppnyi összeesküvés. Tom Cruise pedig úgy fut, repül, üt és rúg minden egyes jelenetben, hogy leesik az állunk. Szóval: az élmény garantált, csak a forgatókönyvíróknak kellett volna jobban megerőltetni magukat. Mert a 2012-es Jack Reacher folytatása amúgy profi munka, csak éppen a sztori annyira halovány, hogy nagyítóval kell benne keresni a fordulatokat, és ez egy akciófilmnél sem túl jó jel. Onnan indulunk, hogy a leszerelt katonai rendőr, Jack Reacher visszatér, és megint egy gyanús ügybe keveredik, így katonák kezdenek el vadászni rá, miközben még egy lányt is meg kell védenie, akinek talán ő az apja. Tiegyik pillanatban még egy börtönben küldi melegebb éghajlatra ellenfeleit a veterán katona, majd egy repülőtéren menekül, aztán már azt nézzük, ahogy a halloweeni forgatagban futkos. Tele van izgalmas és feszült jelenettel a film, és ezek még azt is feledtetik, hogy igazán értelmes történetet nem kapunk. Tom Cruise a megszokott profizmussal alakítja Jack Reachert, éppen úgy, mintha a remek Mission: Impossible következő részében harcolna a maga igazáért. Olyan elánnal mozog a vásznon, hogy még a butácska történetet is megbocsátjuk. És ha másnapra már talán nem is fogunk emlékezni a Jack Reacher: Nincs visszaútra, azt azért elmondhatjuk: kellemes kikapcsolódás volt. Gera Márton Jack Reacher: Nincs visszaút. Amerikai akciófilm, 118 perc, 2016. Rendezte: Edward Zwick. Szereplők: Tom Cruise, Cobie Smulders, Robert Knepper, Danika Yarosh. Nem hagyták szó nélkül Dylan hallgatását Stockholm. „Faragatlannak és arrogánsnak” minősítette Pár Per Wástberg, a Svéd Akadémia egyik tagja, hogy Bob Dylan mélyen hallgat a neki ítélt irodalmi Nobel-díjról. Az akadémia több alkalommal is hiába kereste a Nobel-díj bejelentése után Bob Dylant, a 75 éves amerikai költő, énekes, dalszerző azóta sem válaszolt a testület telefonjaira, e-mailjeire. Dylan még a bejelentés estéjén koncertet adott Las Vegasban, de egyetlen szót sem ejtett a frissen elnyert elismerésről. Viszont a műsorban a Why Try To Change Me Now? (Miért akarsz most megváltoztatni?) című Frank Sinatra-dalt is előadta, amivel a médiától való legendás elzárkózására utalhatott. Pár nappal a bejelentés után Dylan Twitter- oldalán megjelent „a Nobel-díj győztese” bejegyzés, ám ezt péntekre eltávolították. A friss Nobel-díjasokat december 10-én váiják Stockholmba, hogy átvegyék a díjat a svéd királytól és rövid beszédet mondjanak. Az akadémia egyelőre nem tudja, hogy Dylan részt vesz-e a ceremónián. „Ez egy merőben szokatlan helyzet” — értékelte a helyzetet Wästberg. Asa Linderborg, az Aftonbladet című svéd napilap kulturális szerkesztője azt jósolta, hogy Dylan nem megy el Stockholmba, „pláne Wástberg nyilatkozata után”. (MTI) Díjat kapott Chicagóban Till Attila filmje Chicago. Díjat kapott a chicagói nemzetközi filmfesztiválon Till Attila Tiszta szívvel című rendezése. A kerekesszékes bérgyilkos bandáról szóló magyar film a Chicago Sun Times világhírű filmkritikusáról elnevezett Roger Ebert-díjat nyerte el, amellyel évről-évre „egy ígéretes tehetség friss és rendíthetetlen vízióját” jutalmazzák, és korábban még sosem nyerte el magyar alkotás. A nemzetközi zsűri indoklásában kiemelte, hogy a Tiszta szívvel a műfajokat bátran keverve és meglepően viszi bele a nézőt a fogyatékkal élők világába, ami ritkán látható a nagyvásznon. „Végtelenül szórakoztató fekete komédia és akcióvígjáték egyben, egy beválla- lós film” - olvasható a zsűri indoklásában. A chicagói bemutatkozás volt Till Attila mozifilmjének amerikai premierje, idén ezt az alkotást nevezte Oscar-díjra Magyarország. (MTI) Az akadémia továbbra sem tudja, hogy elmegy-e Stockholmba az énekes (Képarchívum) pikus akciófilmes történet, ám bosszantó, hogy a mozi rendre a műfaj kliséit süti el: van egy gonosz tábornok, akinek mindössze néhány jelenet jut, de el kellene hinnünk, hogy az általa irányított cég rendkívül veszélyes. A végére kiderül, mi is áll az összeesküvés középpontjában, de a néző aligha fog meglepődni, hogy megint fegyver és drog miatt ölik egymást az emberek. Szerencsére azonban a faék egyszerűségű cselekmény mellett olyan pillanatai is vannak Edward Zwick rendezésének, hogy nem győzünk ámulni és bámulni. Az Tom Cruise a megszokott profizmussal alakítja Jack Reachert (Képarchívum)
