Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-22 / 246. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2016. OKTOBER 22. Hl mondták a kormánydelegáció már hónapokkal korábban egyeztetett kínai útját, tudván, hogy a távolból nehéz döntéseket hozni. Október 24-én Moszkvában Antonin Novotný részt vett a SZKP KB Elnöksége rendkívüli, a lengyelországi és magyarországi eseményekkel foglalkozó ülésén, ahol „meggyőződve a helyzet súlyosságáról”, indokoltnak tartotta a szovjet fegyveres erők budapesti beavatkozását. Megbeszéléseket folytatott Nyikita Hruscsowal és más kommunista államok vezetőivel, és még aznap visszatért Prágába, ahol elmondta, hogy Hruscsov élesen bírálta a magyar vezetést, amiért passzív maradt. A magyar eseményeket ellenforradalmi puccsként jellemezte, a felkelőket pedig „banditáknak” nevezte. Féltek a forradalom terjedésétől A csehszlovák pártvezetés attól tartott, ha Szlovákiára is átterjednek a megmozdulások, a Szovjetuniótól függedenedő, lázadozó térség területileg az Adriától a Balti-tengerig összeér. Ennek megakadályozására több védelmi rendszabályt vezettek be. Szlovákiát a magyarországi forradalom idején elzárták az idegenforgalom elől, nehogy a nyugati ügynökök és más nem kívánt elemek aktivizálódhassanak. Október 24-én Pozsonyban és a határ közeli szlovákiai városokban, ahol nyugtalanságot tapasztaltak, azonnal letartóztatták a „gyanús” személyeket. Ehhez az is elég volt, ha valaki a magyar eseményeket „szabadságharcként” említette. A Magyar Tudományos Akadémia egyik kutatóintézetének 35 tagú csoportja arról számolt be, hogy a vendéglátó szlovák üzem vezetősége közölte velük: készüljenek fel rá, hogy a közeljövőben internálják őket a hatóságok. Csehszlovákia-szerte, de főleg Prágában és Pozsonyban a középületek őrségét megerősítették, a rendőrőrjáratok éjszakára géppisztolyt kaptak. A fegyverraktárakat és a párt épületeit fokozottan őrizték. Ügyeltek arra is, hogy a rendfenntartó erők ne keltsenek feltűnést. A legnagyobb készültséget a magyar határ közelében rendelték el. Szlovákiát elcsatolják Megmozdult a csehszlovák propagandagépezet is. Hirdetni kezdték, hogy ami Magyarországon történik, az a magyar reakció műve, a magyar urak újra rá akarják tenni a kezüket Szlovákiára. A propaganda a magyar felkelést nacionalista, soviniszta, Csehszlovákia területi épségét veszélyeztető mozgalomnak állította be. Még az a rémhír is felbukkant, hogy Szlovákiát Magyarországhoz csatolják, és az ország az Osztrák- Magyar Monarchia mintájára fog működni. Sokan nem látták át, mennyire irreális ez a feltételezés, érthető tehát, ha a szlovákság zöme a kezdeti szimpátia után a magyar forradalom ellen foglalt állást, és azt várta, mikor győznek a szovjet csapatok. Kisebb részük, nagyrészt a földművesek, örültek a magyar forradalomnak, remélve, hogy annak győzelme után náluk is megszűnnek a szövetkezetek, és visszakapják földjeiket. A szlovák lakosság harmadik részét az ingadozók alkották, akik hol a magyar forradalom mellett, hol ellene foglaltak állást. Nem tudták eldönteni, mi lenne a jó számukra, ám miután az oroszok elfoglalták Budapestet, helyeselték a forradalom leverését. 1956. október 26-án a csehszlovák vezetés megkereste az SZKP vezetőit, és felvetette, hogy önkéntes egységeket állítanak fel és vetnek be Magyarországon, de az oroszok ezt elvetették. A CSKP Politikai Bizottsága 1956. október 26-án tartott ülésének határozata alapján a hadsereg és a belügyi alakulatok számára október 28-ra százszázalékos készültséget rendeltek el, és a milíciát (Lidová Milícia, a magyar munkásőrségnek megfelelő szervezet) is készültségbe helyezték. A megmozdulások elkerüléséért a csehszlovák vezetésben döntés született, hogy az újságok és folyóiratok szerkesztőit utasítják a „helyes vonal követésére” Magyar- országgal és Lengyelországgal kapcsolatosan. Kiszámíthatatlan szlovákiai magyarok A csehszlovák vezetés helyzetét nehezítette, hogy nem tudták, milyen reakciókra számíthatnak a szlovákiai magyarok körében. A határok védelmét megerősítették, az esedékes leszereléseket bizonytalan határidőre elhalasztották. A csehszlovák hadvezetés magyarokkal szembeni teljesen bizalmatlanságát mutatja, hogy nagyrészt cseh és szlovák tartalékosokat hívtak be. A lengyel nemzetiségű katonák sorozását is kerülték. A magyarokat a cseh és morva területekre helyezték át, illetve hazaküldték. A szlovákmagyar határ védelmére kirendelt csapatok teljes felvonulása csak október 31-re fejeződött be. A hadvezetés stratégiai célja - egy esetleges támadás esetén - a pozsonyi hídfő megvédése volt. A rendőrség külön intézkedési tervet kapott október 28-ra, ekkor ünnepelték Csehszlovákia megalakulásának harmincnyolcadik évfordulóját. A csehszlovákiai kommunista ellenzékre a lengyel és a magyar események inspiráló hatással voltak. Október 27-én a belügyi szervek elfogtak egy csoportot, amely a Vencel téri tömegben elvegyülve s rendszerellenes jelszavakat kiabálva próbált tüntetést kirobbantani. Az első komolyabb incidens október 27-én történt: nyolcán elfoglaltak egy lőszerraktárt a csehországi Jičín közelében. A helyi hatóságok gyors fellépése következtében azonnal lefegyverezték őket. A kommunista vezetésben ez az esemény óriási félelmet váltott ki, az október 27-ről 28-ra virradó éjszaka kidolgozták a terveket a prágai középületek védelmének megerősítésére. A fontos csomópontokra tankokat vezényeltek. A csehszlovák vezérkar október 29-i tanácskozásán felmerült, hogy az ellenforradalmi erők esetleg megpróbálnak átszivárogni a határon, hogy Szlovákiára is kiterjesszék a felkelést, de az is előfordulhat, hogy a magyar felkelőket Csehszlovákiába szorítják üldözőik. Ezt kivédendő döntöttek a tarn A csehszlovák vezetés helyzetét nehezítette, hogy nem tudták, milyen reakciókra számíthatnak a szlovákiai magyarok körében. talékosok behívása mellett, de az ország nyugati feléből nem vezényeltek át egységeket, mert ezzel „olyan benyomást keltettek volna, mintha Magyarország ellen mozgósítanának”. Lázadás a szlávok ellen Október 31-én éjszaka a csehországi Nymburk középiskolájában négy 16 és 18 év közötti diák a következő szöveget írta táblákra és plakátokra: „Diákok! [...] nem akarunk szocializmust, hanem demokráciát. Szimpatizálunk a magyar nép szabadságharcával. Az Amerikai Egyesült Államokkal mindörökké. Halál a Szovjetunióra. El a kommunistákkal, szabadságot akarunk!” Később rendszer elleni izgatásért ítélték el őket. A politikai tisztek a hadsereg felkészítését is megkezdték. Egy akkor ejtőernyősként szolgáló felvidéki magyar emlékezete szerint október 24-én így tájékoztatták őket: „Magyarországon a magyarok fellázadtak a szlávok, a kommunizmus és a Szovjetunió ellen.” Katonatársaival október 25-én a tőketerebesi katonai bázison a helyi politikai tiszt felhívást íratott alá, amelyben ez állt: „Követeljük önkéntes bevetésünket a magyarok ellen, ígérjük, hogy eskünkhöz hűen,; kiirtjuk még a magyarok írmagját is a szlávság nevében!” (Az aláírást megtagadó ejtőernyőst egy héttel később leszerelték.) A fegyveres erők és a pártapparátus teljes készenlétben állt, hogy ha a magyarországi események hullámai átcsapnának Csehszlovákiába, azt azonnal el tudják fojtani. A pártszervek ösztönzésére a CSKP-hez és a kormányhoz mintegy hétezer tiltakozó távirat érkezett, elítélték a magyarországi ellenforradalmat, de szolidaritásukat fejezték ki a magyar nép iránt. Október 29-én a CSKP levélben fordult a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságához, amelyben a csehszlovák nép együttérzéséről és megrendüléséről biztosították a magyar pártvezetést: „Mindez mélységesen érinti a mi népünket, mely a Magyar Népköztársaságban baráti testvérországot lát, amelyet a szocializmus és a béke közös eszméi kötnek össze.” A csehszlovák vezetés reményét fejezte ki, hogy megszűnnek az összecsapások, és a szocializmus építése folytatódhat Magyarországon. A csehszlovák kormány támogatásáról biztosítja a magyar népet a gazdaság és az életszínvonal emelésében folytatódott a levél. 1956-ban a hatalom Csehszlovákiában egy esetleges felkelés csíráit is sikeresen elfojtotta. Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi események idején Csehszlovákia szlovákiai és csehországi részein is nagyrészt nyugalom honolt. Jelentős megmozdulásokra nem került sor. Az egyik cseh újságíró a következőképpen foglalta össze a lakosság magatartását: „Míg a kommunista Lengyelországban az emberek gyűjtést rendeztek, hogy a magyar felkelőknek gyógyszert és vérplazmát juttassanak, addig a csehek lottóztak, és a pozsonyiak hokimérkőzésre mentek.” Csehszlovákia átvészelte a kritikus 1956-os esztendőt, és megerősödött. Azért maradhatott el a magyarországihoz hasonló megmozdulás, mert a gazdasági helyzet és az életszínvonal összehasonlíthatatlanul jobb volt. Csehszlovákia vezetői a magyar forradalmat és annak leverését saját pozícióik megszilárdítására, valamint arra használták fel, hogy elhallgattassák azokat, akik ki mertek lépni a sorból. Az emberek 1956-os megnyilvánulásait a hatalom saját érdekében bármikor fel tudta használni, amikor valaki ellen repressziós vagy diszkriminatív intézkedést kellett hozniuk. Dr. Janek István A szerző történész, az MTA BTK Történettudományi Intézetének munkatársa
