Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-22 / 246. szám, szombat
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. október 22. I 7 Levél a választónak Vihar készül, vagy nem jók a belső használatra kapott felmérések? MÓZES SZABOLCS y. jj. F icót akaiják leváltani, majd választóikat sokkolva koalícióra lépnek vele. Fél év múlva pedig magyarázkodni kezdenek. Mi ez? Egy alternatív kampány, magyarázat helyett pedig egyelőre elégedjünk meg pár hipotézissel. Magyarázzák a bizonyítványt. Bugár Béla levelet küldött Dél- Szlovákia lakosainak: nem volt más lehetőségünk, ám az idő eddig minket igazolt. Nagyjából így lehetne összefoglalni a levél tartalmát. Minimálisan abból a szempontból furcsa, hogy fél évvel a választások után íródott. Eredményeket prezentálni a kormányzati ciklus végén szokás, esetleg egy-két év után. Magyarázkodni pedig nyomban a koalíciókötés után, aztán jobb gyorsan elfelejteni és rohanni előre. A Híd választói többségének a márciusi, gyorsan megkötött bizarr frigy megfeküdte a gyomrát. Aztán - életerős alternatíva híján - inkább nyeltek egyet, és keserű szájízzel igyekeztek előre tekinteni. Nyomós okok kellenek ahhoz, hogy valaki enyhén sósmi kezdje a még begyó- gyulatlan sebeket. Vihar a láthatáron? Visszaesést vagy csalódottságot mutató belső használatra rendelt felmérések? Harmadik alternatívaként csak az amatörizmus marad: ekkora hibákat viszont nem szoktak véteni a Hídban. A hivatalos indoklás szerint állandó párbeszédet kell folytatni a választókkal. Ez igaz, ám a kommunikációt a fájó emlékek felemlegetése nélkül is meg lehet valósítani. A „Miért” hívószavú plakátról mindenki a fél évvel ezelőtti döntésre asszociál, egy „Megoldjuk” vagy „Elértük” szlogenű szórólapról alapvetően nem a márciusi események jutnának a választók eszébe. A magyarázkodás egyik oka lehet, hogy a Smer botrányai miatt a koalíció állandó nyomás alatt van - elég a politikai értelemben hónapok óta el nem évülő Bastemák-ügyre gondolni -, a skandalumok pedig mind a három pártra rossz fényt vetnek. A defenzív taktika és az állandó ma- gyarázkodási kényszer ugyanakkor lehetetlenné teszi, hogy választói optimista hangulatban éljék meg pártjuk hatalomgyakorlását. A levelezésre a magyar választók hangulata is választ adhat. Az országos, szlovákiai mintán készülő kutatások 6-7 százalék körüli eredményt mutatnak a Hídnak (itt a hibahatár plusz-mínusz két százalék- pont), ám lehet, hogy a párt számára készülő részletesebb belső felmérések ennél ingatagabb számokat rejtenek. Már a márciusi választások is azt mutatták, hogy a magyar válasz- * tók csalódottabbak és tanácstalanabbak a szlovákoknál, és szinte biztos, hogy azóta még szkeptikusabbak. A választások pedig azt is megmutatták: akármennyire is próbál a Híd szlovák fronton erősíteni, választói gerincét mindenképp a magyarok adják - akik közül viszont egyre kevesebb megy szavazni. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Ötszázkilencvenkettő O lvastam egy idős japánról, akit röviddel a felesége halála után szintén holtan találtak, a spar- helt előtt, gyufásdobozzal a kezében. Öngyilkosságra gyanakodtak, de kiderült, hogy szegény éhen halt. Beteg lett, nem tudott elmenni vásárolni, és amikor már mindent megevett, s csak a föznivaló élelmiszerek maradtak, ő, aki egész életében talán be sem lépett a konyhába, mert egy vállalat gépezetének volt a megbízható, engedelmes csavarja, nem tudta üzembe helyezni a sparheltet. Ez annyira abszurd, hogy akár igaz is lehet. De nem a férfiak konyhabeli ügyetlenségéről akarok írni (kérem, akinek nem inge, ne vegye magára!), hanem az öngyilkosságról, mégpedig annak kapcsán, hogy 135 éve, 1881-ben jelent meg Tomáš Garrigue Masaryk, a későbbi államelnök tollából az első erről szóló szociológiai értekezés. Jelenleg a világon százezer emberre számítva éventeátlagosan 16- an követnek el öngyilkosságot. A japán bácsinál sem véletlenül gondoltak öngyilkosságra, hisz Japán folyamatosan az élvonalban van, Magyarországgal együtt, a WHO adatai szerint mindkét országban százezer fore 19 öngyilkossággal. Szlovákiában 2015-ben 592-en követtek el öngyilkosságot, vagyis százezer főre számítva 10,9-en. Az utóbbi tíz évben 8,6 és 11,6 között ingadozott ez az érték, az utóbbi háromban mindig 10 felett volt. Az öngyilkosok döntő többsége férfi. Mindkét nemnél elsődleges ok a családi konfliktus, utána a lelki problémák és a megélhetési gondok következnek. A legtöbb öngyilkos az 50 éven felettiek közül kerül ki, de vannak persze fiatalabbak is, sőt, egészen fiatalok. Tavaly négy 14 éven aluli gyerek lett öngyilkos, 18 öngyilkossági kísérlet volt. A15-19 évesek között 11 öngyilkosság és 81 kísérlet történt. Mi az öngyilkosságok oka? Masa- ryktól idézve, „az istentelenség elterjedése”. Egy francia szociológus, Emile Dürkheim, aki több öngyilkosságtípust különböztetett meg, az anómiás öngyilkosság okának a társadalmi normák felbomlását, s az azt követő érték- és normahiányt tartotta. Ma több tényező együtthatásáról beszélünk, s az értékhiány és a megtartó közösségek, köztük a működő család hiánya is ezek közé tartozik, ami szintén értékválságot feltételez. Figyelemre méltó egy 2008-as hazai szociológiai felmérés. A megkérdezett 544 egyetemista harmada szerint teljesen normális dolog az öngyilkosság, egyötödük szerint bizonyos helyzetekben ez a legjobb kiút, és 43 százalékuk eddigi rövid élete során már többször fontolgatta, hogy öngyilkos lesz. Érték egyáltalán az élet? Egy tanulság azért van: a (japán) ember talán nem halt volna meg, ha nem lett volna olyan rettenetesen magára hagyatva. Leszakadó régióban felkapaszkodni? LAJOS P. JÁNOS V iszonylag jó országos munkanélküliségi adatokat ismertethetett Ján Richter szociális ügyi miniszter a napokban. Igaz, csak minimálisan, de szeptemberben is csökkent az állástalanok száma. A csökkenés ugyan valóban minimális, 0,01 százalékpontos, vagyis 9,43 százalékról 9,42 százalékra csökkent, de ez azért mondható mégis eredménynek, mivel a szeptember az a hónap, amikor a májusban érettségizett diákok, a szakközépiskolák és a szakiskolák tavalyi tanévben végzett tanulói is bejelentkeznek a munkaügyi hivatalba, ha nem találnak munkát. A minimális csökkenés most azt mutatja, hogy a munkaerőpiac felszívóképessége akkora, hogy ők is el tudtak helyezkedni, vagy legalábbis annyi korábbi munkanélküli talált munkát magának, mint ahány új bejelentkezett. Az adatok alapján inkább ez az utóbbi állítás lehet igaz, vagyis korántsem sikerült minden végzősnek elhelyezkednie az utolsó nyári szünet után. Ha alaposabban megnézzük az adatokat, akkor azt látjuk, hogy a 25 évesnél fiatalabb friss munkanélküliek száma 13 965 volt, vagyis csaknem annyi, mint az összes többi korosztály együtt - 16 543. A legfiatalabbak - a 20 év alattiak - száma is rendkívül magas, ennek a csaknem 14 ezer embernek a fele, 7108 fő. Ez a mintegy 45 ezer végzősnek hozzávetőlegesen a 15 százaléka. A statisztikákat tovább böngészve azt látjuk, hogy a regionális leszakadás a fiataloknál is megmutatkozik: míg Pozsony megyében csak mintegy 300, Nagyszombat megyében 570, addig Nyitra és Trencsén megyében már közel 800, a keleti megyékben már több mint ezer, Eperjes megyében 1500 friss végzős nem talált állást. Ha feltételezzük, hogy az iskolák, és elsősorban a szakiskolák esetében (hiszen a gimnáziumokból vagy az érettségivel végződő szakközépiskolákból a többség egyetemen folytatja, vagyis nem jelentkezik a munkaügyi hivatalban) nincs sok különbség, akkor a keleti országrészekben megmutatkozó magas munkanélküliségi adatok nagyrészt a rossz helyi infrastruktúrának, és/vagy a kormány nem megfelelő regionális fejlesztési politikájának tudhatok be. Ezen nem változtat az sem, hogy a jelenlegi kormány munkájának a hatása a munkanélküliségi adatokon még nem nagyon mutatkozhat meg, ahhoz túl kevés idő telt el a választások óta. A Smer viszont már csaknem öt éve folyamatosan kormányon van. * A leszakadó régiók további leszakadását mutatják a teljes munkanélküliségi adatok is. Míg az ország nyugati részében, vagy úgy is meghatározhatjuk, hogy a 13-14 százaléknál alacsonyabb munkanélküliséggel rendelkező járásokban szinte mindenhol tovább csökkent az állástalanok száma, addig a többi járásban jobbára nőtt. Például az öt legrosszabb helyzetben lévő járásban: a Rimaszombatiban, aNagyrőceiben, a Rozsnyóiban, a Késmárkiban és a Mezőlaborciban. Ha ezt összevetjük azzal, hogy a legtöbb fiatal is ezekben a régióban jelentkezett be a munkanélküli-nyilvántartásba, akkor nem sok jót jósolhatunk ezeknek a járásoknak. Kérdés, hogy a pár hónapja a leszakadó régiók támogatására elfogadott programok mennyire lesznek sikeresek. Egy év múlva viszonylag jól le tudjuk majd mérni ezt a fiatalok munkanélküliségi adatain. FIGYELŐ Képregényt írt az egyik túlélő Képregényt írt a tavalyi merényletek egyik helyszíne, a Bataclan koncertterem elleni véres támadás egyik túlélője. Fred Dewilde grafikus Mon Bataclan (Az én Batacla- nom) című kötete tegnap jelent meg. A koncertteremben a dzsihádisták kilencven embert öltek meg, a fekete-fehér képregényben sápadt, halálfejes csontvázakként jelennek meg. Az 50 éves túlélő elbeszélése szerint, amikor a terroristák elkezdtek tüzelni, egy lelőtt ember mellett találta magát a földön, a balján egy fiatal nő nyögött. Megpróbálta tartani benne a lelket. Mindketten tudták, hogy a gyilkosok a legkisebb kiáltásra is lőnek. Két órát feküdtek így a földön, amíg megérkezett a rendőrség. Fred sértetlenül túlélte a támadást, de lélekben összetört. Arról is ír, miért nem egyértelmű ezután folytatni az életet. „Tényleg van értelme ma megmosakodni? Enni? Nem is vagyok éhes!” - úja. A folyamatos félelem miatt képtelen volt néhány percnél tovább bármire is koncentrálni, a képregény megalkotása segítette a visszatérést a normális kerékvágásba. Fred Dewilde állítja, hogy sikerült nem gyűlölnie. Másokkal ellentétben nem fél, ha muzulmán fejkendőt lát az utcán, nem ijed meg az idegenektől. „Az ellenségnek nincs bőrszíne, se vallása. Az ellenség a fanatizmus, a félelem, az őrület” - hangsúlyozta a szerző. A héten jelent meg a francia elit alakulat, a RAID orvosának, Matthieu Langlois-nak is a kötete. Tavaly a főorvos a kommandósokkal érkezett a Bataclanba, az elsők között lépett be a koncertterembe. „Rémálom volt” - úja az orvos, hozzátéve, hogy a szörnyű érzelmi sokk segítette abban, hogy tegye a dolgát. „Elkezdtem üvölteni: Aki meg tud mozdulni, kövessen! Senki nem indult el felénk... senki. Akik el tudtak menekülni, már rég megtették” - tette hozzá Matthieu Langlois, aki részletesen elmagyarázza, hogy „nagyon gyorsan és nagy empátiával” kell dolgozniuk ilyen helyzetben, néha tíz másodperc, egyetlen szó vagy tekintet jut egy sérültnek. (MTI)
