Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-20 / 244. szám, csütörtök

J Y" I Állatfarm 2016. október • www.ujszo.com ÚJ SZÓ KERT ÉS UDVARI A kisgazdaságokban, a háztáji tenyészetekben és a hobbite­nyésztők között egyre gyak­rabban találkozunk ezzel az őshonos fajtával. Tartása és te­nyésztése közkedvelt, hiszen a mangalicatermékek iránt folya­matosan növekszik a kereslet. A mangalicáról azt tartják, hogy a húsa egészsége­sebb, könnyeb­ben emészthető, kevesebb koleszterint tartalmaz, mint a házi sertésé. Húsa gazdag az ember számára nélkülözhetetlen zsírsavak­mutatta, hogy az 1840-es évekre már kialakult az egy­séges külsejű magyar man­galicafajta, s ez lett a vidék és a falu sertéstartóinak és -tenyésztőinek sertése. Később a gazdasági kör­nyezet megváltozott: mangan szalontai sertés, illetve a mangalicával keresztezett újszalontai sertés felhasz­nálásával alakult ki a 20. század elején. Szőrzete sötétebb vagy világosabb árnyalatú barnásvörös. Nagyobb tömegű és szapo­rább a szőke mangalicánál. A fekete mangalica, amely a 20. század elején kipusz­tult, a szerémségi fekete sertés és a szőke mangalica kereszteződéséből alakult ki. Jó ellenálló képességgel, de alacsonyabb termelőké­pességgel bírt, mint a szőke mangalica. A vadas mangalica nagyon ritka változat. A szőke mangalica és a vaddisznó kaotikus (tervszerűtlen) kereszteződéséből jött létre. Hegyvidékeken volt jellemző. FAJTAJEGYEK ÉS TULAJDONSÁGOK A mangalicák bőre szürkés­feketén pigmentált. A tú­rókarima és a természetes testnyílások, a csecsek és a körmök feketék. A fültő alsó szélén található világos (3-5 cm) „Wellmann-folt" a man­galica fajtajellege. Szőrzete télen dús, hosszú, gyalufor- gácsszerűen göndörödő, vastag, tömött; nyáron finomabb, rövidebb, sima lefutású. A gyaluforgácssze- rűen göndörödő szőr a fajta jellegzetes tulajdonsága. A gyűrűs, erősen göndör szőr, a durva, egyenes sör- ték és a túl finom gyapjas szőr a hátvonalon és az oldalakon nem kívánatosak. A fej középhosszú, enyhén megtört orrháttal. Közepe­ban. De tudni kell, hogy a mangalicahús zsírsavösz- szetétele akkor ideális, ha az eredeti rideg makkoltató tartásban nevelik, és tiszte­letben tartják természetes növekedését és fejlődését. Ekkor a feldolgozás során a mangalica zsírja alacso­nyabb zsírfokon olvad, mint a többi sertésé. A mangalica tipikus zsírsertés. Jó minősé­gű húsa a spanyol serrano sonka alapja. Világhírű, magyar őshonos sertésfajta. A fajta az 1800-as években alakult ki. 1833-ban József főherceg Kisjenőn tenyé­szetet alapított, majd Milos szerb herceg híres állomá­nyából hozott kocákat és 2 kant a szerbek zsíros Sumadia sertésének Knyáz- Milos vonalából. Ezeket az állatokat a kisjenői birtokon tartott szalontai és bakonyi állomány keresztezésére használta fel. A magyar- országi földbirtokosok is innen vásároltak tenyészál­latokat. Fokozatosan kiala­kultak az ország területén a nagyhírű tenyészetek. A mangalica hamar alkalmaz­kodott az alföldi viszonyok­hoz. A te­nyésztői munka ered­ményét madia sertés vett részt az 1830-as években. Ez a leggyakoribb változat. Szőr­zete a szürkétől a sárgáig, illetve a sárgásvörösig min­den változatban előfordul. A színeződést a tartási és talajviszonyok nagymér­tékben befolyásolják. Jól hasznosítja a takarmányt. Alkalmas a kül- és a belter­jes tartásra is. Zsír- és hús­termelésre is bevált. A fecskehasú fajta a manga­licasertések és a szerémségi sertés keresztezéséből ké­sőbb alakult ki. Szőrzete az oldalakon és a háton fekete, a test alsó fele, a has és a toka a szájszegletig húzódóan fehér vagy ezüst­szürke. A farok fehér, a farokbojt fekete. Kisebb termetű, de szaporább, mint a szőke mangalica. Zsenge húsa erős, zama­tos ízű, a szopós malacok húsa a legfinomabb. A vörös mangalica a leg­későbbi változat, amely a a makkoltatásra alkal­mas erdőket kiirtották, a legelőket felszámolták. Ahogy csökkent a zsírser­tések iránti kereslet, úgy nőtt a hússertés iránti érdeklődés. A mangali­cát felváltották a nyugati fajták, amelyek intenzív és félintenzív belterjes tartást igényeltek. A fajta fennmaradását az 1927- ben megalakult Mangalica Tenyésztők Országos Egyesülete felügyelte. A második világháború után a mangalicák száma lecsökkent, 1973-ban védetté nyilvánították, és állami támogatással kezd­ték tenyészteni. Az 1990- es években megalakult a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete, amely a gyakorlati tenyész­tőmunkát végzi. MANGALICAFAJTÁK ÉS JELLEMZÉSÜK A szőke mangalicasertés kialakításában a göndör szőrű su­sen nagy, előre lógó fülei vannak. A szemek barnák, a szempillák és a szemöl­dökök feketék. Fajtajelleg a legalább 5-5 szabályos, jól fejlett csecs is mindkét olda­lon. A csontozata finom, de szilárd. Rövid ágyék és eny­hén ívelt hátvonal jellemzi. A farokbojt, mint említet­tem, mindig fekete színű. A mangalica kellőképpen ellenáll a betegségeknek, remekül értékesíti az olcsó takarmányokat, nem válo­gatós. Jó legelőkészségű, a takarmánnyal és a tartással szemben szerényebb igé­nyű. Háztájiban a krumplit, a tökféléket, a fűféléket és a növényi hulladékokat is jól hasznosítja. A mangalicák egész évben a legelőkön és a karámokban tarthatók, ahol csoportokban élnek. Fontos, hogy a hagyomá­nyos csoportos tartásban a természetes szociális viselkedés és kedvező vér- mérséklet fennmaradjon. A háztájiban jelenleg is fűtetlen ólakban tarják és tenyésztik őket. A vastag, erős serteszőr elegendő meleget biztosít a téli hi­degben. Jó, ha gyakran van alkalma meghemperegni (dagonyázás) a sárban. A sárfürdő lehűti az állat szervezetét, és védi a bőrét és a szőrzetét. A MANGALICA TENYÉSZTÉSE A magyar mangalicasertés közepes testméretű. A kétéves koca marmagas­sága 72-73 cm, testtömege 120-40 kg. A kétéves kan marmagassága 75-80 cm, testtömege 130-150 kg. A kanok tenyésztésbe vétele egyéves korban, legalább 120 kg élőtömeg elérésekor történik. A ko­casüldők búgatására 10-12 hónapos korban kerülhet sor, 100-120 kg testtömeg elérésekor. A mangalicakoca vemhesí- tése történhet kézből való pároztatással, amikor a kocákat és a beosztott kant külön tartjuk, és egyedileg bebúgatjuk. A termé­kenyítés megvalósulhat háremszerű pároztatással is, amely során a kanokhoz osztjuk be a kocákat, és csoportosan tartjuk őket. Egy kanhoz 15-20 kocát javasolt beosztani. A termé­kenyítés egyéb módszere a mesterséges termékenyí­tés, az inszemináció.

Next

/
Thumbnails
Contents