Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-19 / 243. szám, szerda
6 KULTÚRA 2016. október 19.1 www.ujszo.com Lesz-e a diákból felnőtt néző? Az előadások megértését, feldolgozását segíti a Komáromi Jókai Színház és a Vekker Műhely közös projektje Afoglalkozásokon egy-egy osztályközösség gondolja tovább az előadásban felvetett kérdéseket (Fotó: Kiinko Fanny) VARGA EMESE A szlovákiai magyar színházi közösségnek sosem volt saját intézményesített iskolája. Voltak, vannak viszont iskolák, melyek megtöltik a nézőtereket. Aztán történik valami, és a felnőtté válás küszöbén eltűnik a színházba járás gesztusa; egyetemistaként már csak nagy ritkán ülnek be a nézőtérre a fiatal értelmiségiek. Ha következtetést akarunk ebből levonni, első körben az juthat az eszünkbe, hogy a kötelező iskolai bérlet - s így a színházi élmény maga- nem elegendő ahhoz, hogy megszerettesse a színházat a fiatal nézőkkel. Épp ezért a Komáromi Jókai Színház vezetése úgy döntött, megpróbálja szorosabbra vonni a kapcsolatot az iskolákkal, mégpedig úgy, hogy az előadás feldolgozását, megértését segítő foglalkozásokat ajánl fel a komáromi középiskoláknak. „Az a tapasztalatom a diákközönségünkkel, hogy a színházi élmény teljességéhez szüksége lenne egy előadás előtti ismertetésre és egy előadás utáni beszélgetésre is. Ha ezt megkapják, másképp nézik az előadást, megtanulnak különbséget tenni a drámaszöveg s az előadás között- magyarázza Tóth Tibor, a Jókai Színház igazgatója. - A színház viszont ezt *a felkészítő-feldolgozó munkát nem tudja egyedül vállalni és kiteijeszteni az összes diákbérletesre. Ezért jó, hogy be tudnak kapcsolódni az erre szakosodott drámatanárok.” Az első kísérlet az évad első bemutatójához, Az ügynök halálához kapcsolódott, és három komáromi középiskola - a Selye János Gimnázium, a Marianum Egyházi Gimnázium és az Ipari Szakközépiskola - élt a lehetőséggel. A diákok az előadás megtekintése utáni napokban vehettek részt a feldolgozó foglalkozáson, amely egyszerre mindig egy osztályközösségben zajlott. Egy rendhagyó tanítási órán drámapedagógiai módszerekkel gondolták tovább az előadás által felvetett kérdéseket. A foglalkozásokat Kuklis Katalin, a Vekker Műhely színész- drámatanára, valamint Tóth Károly, a Jókai Színház színművésze vezette, aki aki Az ügynök halálában Bif- fet alakítja. Éppen ezért az elemzés az apa és a fiú kapcsolatából indult ki, egyszerű dramatikus játékokkal az ő érzéseiket, motivációikat igyekeztek megragadni a diákok. A Vekker Műhely 2013-as megalapításához a magyarországi színházi nevelési programok széles skálája adta az ötletet és a mintát: összekapcsolni a színházat és a pedagógiát. Jelenleg öt foglalkozással, produkcióval járják Dél-Szlovákia magyar iskoláit. A Vekker színész- drámatanárai mindannyian diákvagy amatőr színjátszóként kezdték pályafutásukat, s csaknem mindannyian pedagógusi oklevelet szereztek. „Színházi nevelési műhelyként határozzuk meg magunkat, és itt a műhelyen van a hangsúly - mondta el Kuklis Katalin. - A tudatos gondolkodás és a konstruktív beszélgetés fejlesztése a célunk, s jó esetben az eredménye is egy-egy ilyen programnak. A Jókai Színházzal indított új projektünk foglalkozásai akkor működnek jól, ha a művészi és pedagógiai irány összefonódik, s nem választható el a kettő egymásról. Jó példa erre, amikor a szereplő indítja a kérdést, azaz a történetből megismert karakter kérdez, nem a (dráma)tanár. A színész ilyenkor szerepben van, de úgy van szerepben, hogy tudja, a beszélgetést irányítania kell, hogy ne legyen parttalan, hogy ne akármiről beszélgessenek. Egyébként nincsenek előre elkészített válaszaink vagy olyan mérce, melynek mindenáron meg kéne felelni, valóban kíváncsiak vagyunk a résztvevők gondolataira. És hihetetlenül izgalmas pillanatok születnek egy-egy ilyen találkozás során, gyakran nagyon mély és őszinte gondolatok szabadulnak fel.” Tóth Gábor, a Marianum Egyházi Iskolaközpont matematika-fizika szakos pedagógusa, az iskola színjátszó csoportjának rendezője néhány évvel ezelőtt a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett drámapedagógus oklevelet. Úgy fogalmazott, Az ügynök halálát feldolgozó foglalkozások hatása és tapasztalata a diákok és a színház számára egyaránt hasznos lehet: „Ha elkezdek magamról beszélni, az valamilyen szinten pszichoanalízis és feltámlko- zás, egy szerepelemzés viszont egy idegen karakter vizsgálata. Egy ilyen foglalkozáson belül ez a két réteg összecsúszik, ami a diák számára felszabadító. Az a cél, hogy nyitott személyiségeket neveljünk, s ennek az egyik ismérve, hogy tudnak beszélni magukról, a világról és mindenféle viszonyokról. Ez az egyik vetülete a dolognak. A másik, hogy a színházi emberek számára is fontos a visszajelzés a közönségüktől. Itt a tétován megfogalmazott mondatok elemző kritikává állnak össze. S eközben a gyerek megtapasztalja, hogy egy művészeti alkotásról releváns mondatokat tud megfogalmazni, de nem kell az egészet összefüggéseiben értékelnie, mert a csoport többi tagjával együtt rakja össze a műelemző értelmezést. Hozzá kell tennem: egy ilyen foglalkozásnak akkor van igazán értelme, ha az alapanyag, az előadás is értékes, gazdag és fejthető rétegei vannak. Ha ezt a lehetőséget egy diák négy éven keresztül, évente két alkalommal megkapja, akkor a végén már lehet beszélni kevésbé személyes témákról is. S ha ezáltal műértőbb lesz a közönség, akkor tulajdonképpen civilizáltabb lesz a világunk.” Tóth Károly, a Komáromi Jókai Színház fiatal művésze most először vett részt ilyen jellegű programban. „Érdekes tapasztalat volt, hogy olyan emberekkel kerültem kapcsolatba, akik nem sokkal fiatalabbak nálam, mégis olyan új dolgokra nyitották rá a szemem. Hogy csak egy véleményt emeljek ki a több száz közül: Willy Loman tehetséges családot szeretett volna, és nem boldog családot. Sommás, pontos. Pici pillanatok ezek, mégis megdöbbentő értelmezéseket hallottam. Maga a folyamat is érdekes: hogy értelmez egy átlagos fiatal néző, s hogyan tudja nekem visszaadni, elmagyarázni a véleményét. Színészként is építő egy-egy ilyen találkozás. Nem zárom ki, hqgy ezek a gondolatok 5 perccel kezdés előtt majd felidéződnek bennem, és egy kicsit más irányba tereli a gondolkodásomat a szereppel vagy akár az előadással kapcsolatban.” Tóth Károly mint Biff Az ügynök halálában (Kiss Gibbó Gábor felvétele) A magyarság tárgyi emlékeiről Somorja. Október 26-án rendezik meg a Fórum Intézet székházában a Musaeum Hungari- cum XIII. - A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja című konferenciát. Elena Kurincová, a Pozsonyi Városi Múzeum munkatársa az 1848^19-es szabadságharcot a város viszonylatában dokumentáló tárgyakról beszél, Gaucsík István a múzeum 1872 és 1912 közötti látogatóiról ad elő. Szó lesz az Ocskay brigadéros halálához kapcsolódó új levéltári adatokról, a Rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményében található ostorokról, Szabó Gyuláról mint játéktervezőről, az ipolysági Honfi Múzeum funerális és sze- pulkrális tárgyairól, valamint az I. világháború galántai múzeumban őrzött emlékeiről. (k) FÜLVIDÉK Telt ízű és bársonyos Norah Jones legtöbb dalát hallgatni olyan, mint könnyű fehérbort kortyolgatni a nyár végi naplementében, egy hosszú nap végén. Amikor egy- egy éjszakába hívogató fuvallattól kellemesen kirázza az ember fáradt, felhevült testét a hideg. Akár a mólón, akár egy lépcsőház negyedik emeleti erkélyén álldogálva. Nem véletlen az utalás az indiai származású énekes-zeneszerző két korai szerzeményére (The Long Day Is Over, Come Away with Me). Pár napja megjelent albuma, a Day Breaks ugyanis bevallottan az annak idején nem várt sikert hozó, debütáló lemez (Come Away with Me, 2002) zongoraalapú, dzsesszes hangvételéhez nyúl vissza. Az azóta eltelt csaknem másfél évtizedben Norah Jones sokat kalandozott a különféle stílusok között, nyitott a country, a folk, a pop és az alternatív rock felé is, míg végül - saját megfogalmazása szerint - visszatért a „gyökereihez”, és olyan elismert dzsesszzenészekkel kezdett együtt dolgozni, mint a dobos Brian Blade, a billentyűs Lonnie Smith és a szaxofonos Wayne Shorter. Az eredmény kilenc saját, dzsessz-sztenderedeket idéző szerzemény és három feldolgozás: a Peace Horace Sifvertől (ennek egy szál zongorára írt változata egyébként szerepelt már az említett debütáló album bónusztrackjei között is), az instrumentális Fleurette Afncaine (African Flower) Duke Ellingtontól és a Don't Be DeniedNeil Youngtól. A12 dal meglehetősen szoros egységet alkot, az album ettől homogén lesz, talán kicsit egysíkú, de egyszersmind a legkiforrottabb alkotás is, amit eddig az énekesnőtől hallottunk. Nyugodt hangvételű, klasszikus dzsesszlemez, Diana Krall modorában. Nem nyár végi korong, inkább hosszú, őszi-téli estékre való, testes, telt ízű, bársonyos vörösborok mellé. Ha mégis ki kellene emelnünk egykét darabot, akkor az a dallamos, könnyed és ironikus Tragedy, a feszes ritmusú, gyorsabb tempójú, soulos Flipside, a nagybőgőzongora alapú, melankolikus, mégis feszültséggel telített nyitódarab, a Bum és persze a fülbemászóan nosztalgikus Carry On, az album beharangozó dala lenne (melyről Norah bizalmasan elámlta: több más dalhoz hasonlóan konyhai pia- nínóján született, egy álmos New York-i reggelen). Igazán karakteres, „slágergyanús” dalt ugyanakkor hiába keresnénk a korongon, de ez talán nem is akkora baj. Az egyik legtehetségesebb és egyben legsikeresebb kortárs énekesnő megengedheti magának, hogy hallgatóitól öt perc helyett ötven perc figyelmet kérjen. Aki rászánja az időt, nem fog csalódni. És ha nem ürül ki közben a palack, bátran tegye fel újra a lemezt. Kacsinecz Krisztián Norah Jones: Day Breaks. Blue Note Records, 2016. Értékelés: 9/10
