Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-15 / 240. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. október 15. KOZELET I 3 Nincs pénz kutatásra, elmennek a fiatalok Egyre kevesebb pénz jut a kutatásra (Gábriel Kuchta illusztrációs felvétele) IBOS EMESE Pozsony. Lassan egy éve kisebb-nagyobb megszakításokkal sztrájkolnak, vagy sztrájkkésziiltsógben vannak a pedagógusok. A tiltakozó megmozduláshoz óv elején számos egyetemi oktató és tudományos munkatárs is csatlakozott. A sztrájkot a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) is támogatta, bár tömegesen nem csatlakoztak az akcióhoz. Korábban a SAV munkatársai is többször sztrájkoltak és utcára vonultak. Juraj Draxler (Smer) volt oktatási miniszter és Peter Kažimír (Smer) pénzügyminiszter 2015-ben stabilizációs megállapodást kötött az akadémiával, melyben hosszú évek után először a 2016-2018-as időszakra stabil költségvetést ígért a SAV- nak. Idén 60 millió eurós büdzséből gazdálkodhattak, egészen szeptemberig. Akkor a pénzügyminisztérium utasítására az oktatási minisztérium - felrúgva a stabilizációs megállapodást - több mint 1 millió euró átcsoportosítását rendelte el. Az összeg az akadémia, az egyetemi oktatók és a tudományos dolgozók tiltakozása ellenére a regionális iskolahálózatban dolgozó pedagógusok 6%-os béremelésére ment. „A mindenkori kormányok jó ideje deklarálják a tudomány és a kutatás támogatását, de csak szóban. Valójában ugyanis mindig a kutatóintézeteknek kell összehúzni a nadrágszíjat, ha a közpénzek hiányoznak” - reagált az akadémia. Az átcsoportosított pénzek miatt 70 munkatárstól válhatnak meg, vagy sorolhatják őket még alacsonyabb fizetési osztályba. A költségvetésből ugyanis hozzávetőlegesen 3000 munkatárs bérét és 50-60 intézet működését fedezik. Az összeg nagy részét az alapvető költségek emésztik fel, így csak a béreken tudnak spórolni. A SAV idén 60 millió eurót kapott, amit több mint egy millió eu- róval megkurtítottak. 2015-ben 58,5 millió, 2014-ben 60,7 millió, 2013- ban pedig 60 millió euróból gazdálkodtok. Nem sok jóval kecsegtet a kormány jövő évi költségvetési tervezete sem, mert bár az oktatási tárca több mint 200 millió euróval kaphat többet az idei büdzséhez képest, a SAV költségvetése csak minimális összeggel emelkedhet, 62,6 millió eurót tervezett be a pénzügyminisztérium. A SAV költségvetése gyakorlatilag évek óta egy szűk intervallumban mozog. Az MTA Összehasonlításképpen a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) költségvetése minden évben az előző évi költségvetés összegéből indul ki, de általában növekszik az összeg. „Az MTA költségvetése tartalmazza az MTA kutatóintézet-hálózat, valamint az egyéb kiszolgáló és jóléti intézmény költségvetését is. Az összeg nagyságrendje évente válto- zó-2013-ban 39,5 milliárdFt, 2014- ben 45,8 milliárd Ft, 2015-ben 40 milliárd Ft —, mert a kiemelt programok - főként beruházások és felújítások - támogatásának nagysága évente más és más” - tájékoztatott Vajda Kristóf kommunikációs szakreferens. Hozzátette, hogy a büdzsé csak akkor változik, ha a kormány kiemelt programok támogatásáról dönt. Vajda Kristóf szerint az utóbbi években nem volt példa arra, hogy évközben módosították volna az akadémia költségvetését, s emiatt elbocsátásokra került volna sor. Szlovákiában a gyakorlat még a száraz számadatoknál is sokkal rosszabb. Kádasi Lajos, a Comenius Egyetem Természettudományi Karán, a molekuláris biológia tanszék professzora szerint jelenleg a hazai egyetemeken gyakorlatilag érdemi kutatói munka nem folyik. „Ha a hazai egyetemek, egyetemi csoportok nem lennének összekapcsolva a Szlovák Tudományos Akadémiával vagy pedig személyes kapcsolatok alapján külföldi kutatócsoportokkal - főleg nyugat-európaiakkal -, akkor Szlovákiában az egyetemi kutatás gyakorlatilag egyenlő lenne a nullával. Az egyetemek finanszírozása arra sem elég, hogy az alappedagógiai képzést fedezze, nem hogy még valamilyen kutatást is fedezni lehessen belőle” - állítja a professzor. A kutatást támogató állami grantrendszer alulfinanszírozott, a pályázatok csak kis hányada elégíthető ki, és a támogatási összegek nevetségesen alacsonyak. A kutatói területre jelentkező diákok már a képzés folyamán hátránnyal indulnak. „Ha csak a saját szakterületemet vesszük, itt a diákoknak nagyon erős laboratóriumi képzést kellene kapniuk, ami rengeteg pénzbe kerül, felszerelés, vegyszerek stb. 1990-től tanítok az egyetemen, azóta egyetlen centet sem kaptunk pedagógiára. Hogyan lehet megoldani évente átlag 60 diák gyakorlatoztatását ilyen körülmények között?” - teszi fel a kérdést Kádasi professzor. Becslése szerint egyetlen diák színvonalas képzése minimálisan 1—2 ezer euróba kerülne évente. Jelenleg azonban a gyakorlati képzés a szemléltetés szintjén zajlik, mert alapvető hiányosságokkal küzdenek. Ahhoz, hogy az egyetemi kutatás területén pozitív változás álljon be, anyagi támogatásra és nagyon komoly szemléletváltásra volna szükség a minisztérium részéről. Kádasi Lajos szerint az egyetemek helyzetét a fejkvóta rendszer sem könnyítette meg: egyrészt jelentős nyomás nehezedik a felsőoktatási intézményekre, hogy minél több diákot vegyenek fel, másrészt viszont az állam az egyetemek működéséhez szükséges anyagiakat sem biztosítja. Az értelmiség elvándorlása pedig már a doktori képzések kiválasztásakor elkezdődik. Pedig a professzor szerint a mostoha körülmények ellenére diákjaik minőségi képzést kapnak, ezt támasztja alá az is, hogy nagy az érdeklődés a doktoranduszaik iránt. Elmennek a tehetségek Idehaza a tudományos területeken az utánpótlásképzés nagyon alacsony. A valóban tehetséges és ambiciózus fiataloknak csak a töredéke marad idehaza. A doktorandu- szi képzést követően csak akkor tudnak elhelyezkedni az egyetemeken és az akadémiánál, ha éppen megüresedik egy hely. Ha nincs ilyen szerencséjük, akkor többségük külföldön helyezkedik el, mivel idehaza inkább leépítik a tudományos munkatársakat, mintsem újabb munkahelyeket alakítanának ki. „Volt doktoranduszaim egyike Ausztráliában elismert szakember, egy másik Olaszországban dolgozik. Már Csehországban is sokkal jobb körülmények és feltételek mellett dolgozhatnak” - magyarázza Kádasi Lajos. Emiatt félő, hogy néhány év múlva már nem lesz, aki az egyetemeken tanítson. „Egy generáció teljesen hiányzik az egyetemről. Van az én, a 60 éven felüliek korosztálya, de a 40-50-évesek generációja gyakorlatilag hiányzik. A kollégáim többsége 30-33 év körüli. Nincs docensünk, akik lehettek volna, azok elmentek. A szerződésem 2019-ig szól, nem tudom, hogy ha távozom az egyetemről - a törvény szerint 67-68 éves koromig taníthatok - ki lép majd a helyembe” -jegyezte meg a professzor. Távozásával az is előfordulhat, hogy az egyetem bizonyos képzéseket nem tud majd meghirdetni, mert professzor híján nem lesz szakfelelőse a karnak. Ez pedig a fent említettek mellett arra is rámutat, hogy meg kellene reformálni a szakok akkre- ditációjának feltételeit. Nem egy emberre, hanem tanszékekre kellene módosítani. Arra is rámutatott, hogy a kutatók teljesen más körülmények között dolgoznak itthon és külföldön. Idehaza a kutatás mellett egy-egy szakemberre óriási mértékű adminisztrációs feladat hárul, más országokban viszont ezeket a kötelezettségeket külön erre képzett munkatárs végzi el. Állami támogatás híján egyetemi kutatást csak uniós pályázatokon keresztül tudnak végezni. De a tudományos pályázatok feltételeit gyakran lehetetlen teljesíteni. Sok esetben rákényszerülnek, hogy kiskapukat keressenek. Negatív tapasztalataik vannak a közbeszerzési eljárásokkal is, mert számtalan esetben drágábban jutnak hozzá egy-egy segédeszközhöz, mint közbeszerzési eljárás nélkül. Mivel az egyetemek is alul vannak finanszírozva, a pályázatok önrészeit, mely általában 5 százalékot jelent, sem tudják állni. így az egyetemek rektorai sem szorgalmazzák, hogy komolyabb pályázati felhívásokra jelentkezzenek. További negatívum, hogy számos pályázat finanszírozása akár egy évet is késhet, addig pedig a pályázó egyetemnek saját pénzéből kell fedeznie a költségeket, erre pedig nincs keretük. A pályázatok formai lebonyolítása jelentős pluszmunkát jelent, az adminisztráció és a későbbi ellenőrzések pedig a zaklatás határát súrolják. Nincs utánpótlás Kádasi Lajos szerint nálunk sajnos minden kormány csak négy évre tervez. „Pedig a tudomány eredményei jó esetben is 10-15 év után jelentkeznek. Ehhez viszont valóban jó körülményeket kell teremteni, mert ha csak nyomorog, akkor 15—20 év után sem lehet eredményt várni” — magyarázza a professzor. Hosszútávon tehát befektetés nélkül a tudomány területén nem lehet csodákat várni. Az Európai Unió szerint az egyes tagállamoknak a hazai GDP 3%-át kellene a kutatásra költeni. Szlovákiában ez alig éri el a fél százalékot, ráadásul információink szerint ebben olyan összegeket is kimutatnak, melyeknek semmi közük nincs a kutatáshoz. Valójában tehát még kisebb összegről beszélhetünk. Az általunk megkérdezett szakemberek szerint, ha legalább a 2%-ot elérnénk, már az komoly segítség lenne. (p A szabad munkavállalás az egyik legfontosabb uniós jog ÖSSZEFOGLALÓ Az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya a szemólyak szabad mozgása, amelybe beletartozik a szabad munkavállalás lehetősége is bármelyik tagországban. A csatlakozásunk óta eltelt több mint egy évtizedben Szlovákiából több tízezer ember élt ezzel a joggal. Brüsszel. Habár 2004 után a szabad munkavállalás még korlátozásokkal indult - néhány ország egy időre még feltételekhez kötötte az új tagországokból érkezők számára a munkavállalást - mára minden korlátozás megszűnt az új tagállamokkal szemben. A szabad munkavállalás jelentőségét mutatja, hogy ez lesz az egyik kulcsfontosságú téma a Nagy- Britannia kilépéséről szóló tárgyalásokon. A britek szeretnék korlátozni az uniós állampolgárok szabad munkavállalását, ugyanakkor teljes hozzáférést szeretnének az uniós piachoz. Több uniós vezető, köztük Jean- Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke is kijelentette azonban, hogy ez elfogadhatatlan az unió és tagállamai számára. „Az új kapcsolathoz tartozik az is, hogy a belső piachoz csak az kap szabad hozzáférést, aki garantálja a személyek és a munka- vállalók szabad mozgásának biztosítását” - üzente a briteknek Juncker az unió állapotát értékelő, az Európai Parlament előtt elmondott szeptemberi beszédében. A szabad munkavállalási jog garantálja az unió polgárai számára, hogy bármelyik tagállamban munkát keressenek, munkavállalási engedély „A belső piachoz csak az kap szabad hozzáférést, aki garantálja a személyek és a munkavállalók szabad mozgásának biztosítását." Jean-Claude Juncker, az EB elnöke nélkül munkát vállalhassanak, a munkavállalás céljából az adott tagállamban tartózkodhassanak és a munkaviszony megszűnése után is ott maradhassanak. Emellett érvényes az egyenlő bánásmód elve is, amely biztosítja, hogy az adott ország állampolgáraival megegyező bánásmódban részesüljenek az álláshoz jutás, a munkafeltételek és minden egyéb kedvezmény tekintetében. A szabad munkavállalás jogának azonban egyes vetületei a munkavállaló családját is érintik. Azoknak az uniós polgároknak, akik másik EU- togországban vállalnak munkát, a családtagjaik megkapják azt a jogot - állampolgárságuktól függetlenül -, hogy a kérdéses országban tartózkodjanak és ott munkát vállaljanak. Gyermekeiket megilleti a jog, hogy az adott tagállamban tanulhassanak. Hasonló szabályozás érvényes a szociális támogatások esetében. Az álláskeresők például ugyanolyan, az elhelyezkedést segítő pénzbeli juttatásokra számíthatnak mint a helyi munkavállalók, ha a juttatás igénylését megelőzően ténylegesen és kellően hosszú ideje próbáltak elhelyezkedni a helyi munkaerőpiacon. Az egyenlő bánásmód elve vonatkozik más szociális juttatásokra is: egy másik EU-tagországból származó munkavállaló ugyanolyan szociális és adókedvezményekre jogosult, mint a helyi állampolgár. Példaként említ- hetőek a nagycsaládosok részére biztosított tömegközlekedési kedvezmények, a gyermeknevelési támogatás vagy a létminimummal kapcsolatosjuttatások. MP160206
