Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-11 / 236. szám, kedd
www.ujszo.com I 2016. október 11. KÖZÉLET I 3 Eddig sem volt tökéletes a sajtószabadság A Magyar Szocialista Párt képviselői tüntetőleg Népszabadságot olvasnak a parlamentben (TASR/AP-feivétei) FINTA MÁRK A Népszabadság hirtelen megszüntetéséről a közvélemény és a sajté nagy része úgy vélekedik, nem gazdasági okok miatt, hanem politikai hatásra darálták be a lapot egyik napról a másikra. Nem ez volt azonban az egyetlen olyan eset az utóbbi években Magyarországon, mely a sajtószabadság megsértésének veszélyét vetette fel. Egy normálisan működő sajtópiacon párhuzamosan működnek egymás mellett a különböző értékrendek alapján működő, liberális, konzervatív, baloldali vagy jobboldali sajtótermékek. A gond akkor kezdődik, mikor a mindenkori politikai hatalom közvetlen befolyást és irányítási lehetőséget követel magának a szerkesztőségek autonómiáját megsértve - vagy épp a kellemetlen ügyeket feltáró, ellenzéki sajtótermékeket igyekszik ellehetetleníteni. Ha igaznak bizonyulnak a felvetések, miszerint a Népszabadság eddigi kiadóját, a Mediaworksöt kormányzati befolyás alá akarják vonni, akkor az előbb említett gondok kombinációját láthattuk. A hírek szerint ugyanis a kormánykörök számára nagyon értékes akvizíció lenne a Mediaworks kiterjedt régiós portfoliója, valamint a Nemzeti Sport is, ellenben a baloldali, ellenzéki Népszabadságra nem tartanak igényt. A kormány mediális holdudvara az elmúlt hat évben nagyot nőtt - bár 2015-ben Simicska Lajos és Orbán Viktor összeveszése után több jobboldali sajtóterméket is elvesztettek, - és egyre gyakrabban mutatkoznak annak jelei, hogy politikusok és stábjuk tagjai konkrétan bele is szólnak a szerkesztőségek munkájába. A kormánypárti sajtótermékek ráadásul anyagi gondokkal sem küzdenek, a reklámpiac állami szegmense elsősorban őket látja el hirdetésekkel. Közmédia A közmédia feladata a közszol- gálatiság, a kiegyensúlyozottság és a pártatlanság. Magyarországon azonban a közmédia jelenleg nem ezek az elvek szerint működik, ahogy azt az „elfideszesítés” kezdete, 2010 óta számtalan példa is bizonyítja. Az elképesztően magas, 80 milliárd forintos költségvetésből gazdálkodó közszolgálati média saját bevallása szerint a „francia modellként” emlegetett szabályt alkalmazza, mely szerint a politikusi megszólalások kétharmada a kormánynak és kormánypártoknak, egyharmada pedig az ellenzéknek jár. A médiahatóság elemzéseiből azonban kiderül, 2015-ben például a mérce alaposan eltolódott kormánypárti irányba, az ellenzéki megszólalók aránya olykor még a 2 5 százalékot sem értek el. 2016-ban is megmutatkozott, hogy a közmédia nem pártatlan - a kormányzat egyik fő eszköze volt a kvótanépszavazás kampányában. A Democracy Reporting International (DRI) és a Mérték Médiaelemző Műhely közös kutatásából kiderült, a kvótakampány időszaka alatt a vonatkozó hírek 95 százaléka szólt a menekültek ellen. Az Ml Híradójában a híreknek összesen csak 6 százalékában történt meg, hogy véleményeket ütköztettek volna egymással, az esetek 86 százalékában választották kezdőhímek a menekültválság vagy a népszavazás ügyét, átlagban pedig a híradók műsoridejének 42 százalékát tették ki ilyen jellegű hírek, ami a többi vizsgált csatorna értékének kettőnyolcszorosa (a HírTV híradóinak 18, az RTL Klubéinak 5 százalékát tették ki az ilyen hírek). TV2 Magyarország második számú kereskedelmi televízióját Andy Vájná kormánybiztos cége vásárolta fel, ráadásul az állami Eximbanktól kapott, több milliárd forintos hitelből. A közvetlen politikai befolyás a televízió hírműsoraiban egyre érezhetőbb lett, miután a Századvégközeli Story magazin korábbi fő- szerkesztője, Szalai Vivien lett a hírigazgató. Több propagandahangulatú, és ellenzéki politikusok lejáratását célzó riport adásba engedése után a televízióból több szerkesztő és híradós is távozott. A TV2- nél idén csak január és június között listaáron 3,68 milliárd forintot költött a kormány társadalmi célú hirdetésekre. Ez a tévében elköltött támogatások háromnegyede. Origó Magyarország egyik legolvasottabb hírportáljának kálváriája 2014- ben kezdődött. A portál kényes ügyeket feszegetett: Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter hotelszámláit vették górcső alá akkoriban. Aztán egy júniusi napon hirtelen felmondtak Sáling Gergőnek, az Origó főszerkesztőjének, és minden jel arra mutatott, politikai nyomásra. Óriási felháborodási hullám indult, szinte a teljes szerkesztőség felmondott, és más portálokhoz távoztak, vagy sajátot alapítottak. így jött létre a szocioriportokkal foglalkozó Abcúg, vagy épp az oknyomozó, Direkt 36 nevű szerkesztőség, melynek épp Sáling a vezetője. Az Origó Zrt.-t végül 2015 decemberében eladta a Magyar Telekom, méghozzá a New Wave Media Kft.-nek, mely Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére, Sze- merey Tamás érdekeltségébe tartozik. Korábban is így volt A történethez hozzá tartozik, hogy nem a Fidesz és a magyar kormány az egyetlen, mely politikai befolyást szeretett volna szerezni a sajtóban. A Népszabadság harmadát az MSZP birtokolta egy alapítványon keresztül, mely tulajdonképpen a lap baloldali irányvonalát volt hivatott biztosítani. A párt azonban, úgy hírlik, pártlapot szeretett volna csinálni a Népszabadságból, és mivel ezt nem tudták keresztülvinni, inkább eladták részesedésüket a Mediaworksnek. Az Index.hu a lap felfüggesztése kapcsán megjelent véleménycikkében hasonló szellemben fogalmaz: rámutat, a Fidesz-kormányok előtt is létező jelenség volt a befolyásolás trendje. „Az is siralmas volt, de közel sem volt ennyire súlyos és aggasztó. Az állami pénzek (messze nem ekkora nagyságrendben) akkor is valamennyire irányítottan mentek, de jutott Simicska érdekeltségeinek is, és szerkesztőségeket nem lehetetlenítettek el, nyeltek be vagy számoltak fel pártszimpátia alapján” — írja a portál. A szlovákiai sajtóra is rátenyerelt már a hatalom FINTA MÁRK Fehér címlappal, Veled vagyunk, Népszabadság főcímmel jelent meg hétfőn a Denník N szlovák napilap. Az újság főszerkesztője a lap honlapján magyar nyelvű kommentárban állt ki a felfüggesztett magyar ellenzéki lap mellett. Matúš Kostolný, a Denník N fő- szerkesztője szerint Szlovákiában kevésbé drámai a helyzet a sajtószabadság terén, viszonylag nyugodtan dolgozhatnak az újságírók. Am nem volt ez mindig így, elsősorban a 90-es évek közepén, a Mečiar-kormány idején volt nagyon feszült a helyzet. A kormánypropaganda a kommunizmust idéző eszközökkel próbálta bedarálni a független, ellenzéki beállítottságú médiát. 1995-ben például a kifejezetten kritikus Sme napilapot szerették volna likvidálni. Október 9én, egyik napról a másikra a Concordia nyomda a kormányhatalom gazdasági nyomására elutasította a lap nyomtatását. Indokként a Sme adósságait hozták fel, ám az igazgató elutasította a lehetőséget, hogy a lap azonnal törlesszen. A Smet elutasította a Danubiaprint, a másik pozsonyi nyomda is, mely szoros kapcsoíatban állt Vladimír Meéiar kormányfő köreivel. Végül a lapot 1996 májusáig a komáromi nyomda nyomta ki, a lapokat autókkal szállították fel a lap munkatársai a terjesztővállalatokhoz. A likvidá- ciós kísérlet nem sikerült, a nehézségek ellenére csak 10 százalékkal csökkent a lap példányszáma. Mečiarfasírtja A kormány ezután a közmédiára szállt rá, méghozzá eredményesen. Pavel Kapusta, az STV egyik munkatársa személyében propagandistát is talált, Kapustáék készítették a hírhedt Fašírka című szatirikus műsort, mely gyakorlatilag az ellenzék totális lejáratásáról szólt, nem csekély nacionalista felhanggal. A Mečiar-kormány bukása után Kapusta a politikában és az újságírásban is próbálkozott, ám komolyabb sikereketnem értei. 2016-ban az SNS listáján indult a parlamentben, ám nem került a törvényhozásba, Stanislav Kmec képviselői asszisztenseként dolgozik. Befolyásolt újságírók A politika és a sajtó olykor kórossá váló összefonódása 2011-ben, a Radičová-kormány idején is nagy hullámokat kavart. Kiderült ugyanis, hogy Robert Kaliňák, aki akkor ellenzéki képviselőként működött, igen bensőséges viszonyt ápol Vanda Vavrovával, a Pravda szerkesztőjével, és aktívan beszélget vele cikkeinek tartalmáról. A helyzetet azonban még szörnyűbbé tette, hogy Kaliňák és Vavrová telefonbeszélgetéseit lehallgatták, méghozzá a katonai titkosszolgálat. A botrány miatt távoznia kellett Ľubomír Gaiko védelmi miniszternek és Pavol Brychtának, a katonai elhárítás vezetőjének is. Most nyugodt a helyzet Ahogy Matúš Kostolný írja, jelen pillanatban médiafronton jóval nyu- godtabb a helyzet, mint Magyarországon. Robert Fico kormányfő ugyan komoly támadásokat intéz az ellenzéki lapok ellen, nem válaszol a kérdéseikre, és a kormányzó Smer egyik legfontosabb ellenfeleinek tartja az újságokat, ám tevőlegesen nem befolyásolja működésüket. A Denník N főszerkesztője azonban rámutat, ő és munkatársai azért távoztak a Sme napilaptól, és alapítottak új lapot, mert a Sme és lapunk kiadójába kisebbségi tulajdonosként belépett a Penta pénzügyi csoport is, mely a Gorilla-botrányhoz is köthető. A Penta ugyanakkor csupán kisebbségi tulajdonos a kiadóban, és egy szerződés rögzíti, hogy nem szól bele a szerkesztőség munkájába. A pénzügyi csoportok, ahogy Magyarországon, úgy Szlovákiában is nagyon aktívak a lappiacon, és vannak médiumok, melyek nagy- vállalkozókhoz köthetők. Közülük is kiemelhető a TA3, a legnagyobb szlovák hírtelevízió, mely Ivan Kmotrik Smer-közeli nagyvállalkozóhoz köthető. A televíziót többször is megvádolták már, hogy a legnagyobb kormánypárt érdekeit követi, ám visszautasítják a vádakat. A közmédia független Az RTVS Szlovákiában igyekszik valóban pártatlanként működni, bár politikai nyomás azért nehezedik rá. Korábban Robert Fico kormányfő többször is emlegette, hogy a közmédia lehetne lojálisabb is a kormányhoz, ám tevőlegesen nem avatkozott közbe. Az RTVS-t azonban egyre nyíltabban szeretné megszerezni az SNS. Andrej Danko házelnök, a párt elnöke épp szeptember elején szólta el magát, hogy szeretné pártja irányítása alatt tudni az RTVS-t. Jelöltje is lenne a közmédia élére, Karol Farkašovský, a Markíza korábbi híradósa, aki az SNS színeiben jutott a parlamentbe.
