Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-10 / 235. szám, hétfő

4 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2016. október 10. I www.ujszo.com Teljes elbutulás SZALAY ZOLTÁN A kritikus sajtó eltűnése a társadalom teljes elbutulásához vezet. A kritikus sajtó eltűnése épp az ellenkezője annak, ami egy valódi polgári társadalomban kívánatos volna. A Népszabad­ság mint az egyik legnagyobb múltú és szakmailag legfelké­szültebb magyar napilap mindenki számára fontos, aki a demokratikus politikai versenyt társadalmaink, régiónk működése alapjának tartja. Aki azt mondja, ideje volt már a Népszabadságot bezárni, az az orosz és a török hozzáállást tartja megfelelőnek, ahol az ellenzéket ellehetetlenítik, bebör- tönzik, kiiktatják - akár fizikailag is. Aki a Népszabadság megszűnését jóváhagyja, az a felvilágosodás előtti korba taszítaná vissza a társadalmat. A Népszabadság felfüggesztését indokolni szándékozó „gazdasági ér­vek” átlátszóak, és semmiképp nem szolgáltatnak mentséget erre a kivégzésszerű eljárásra. Aki a sajtó működéséről a legminimálisabbat sej­ti, annak számára nyilvánvalónak kell lennie: egy napilap ellen aligha lehet nagyobb vétséget elkövetni, minthogy felfüggesztjük a megjelenését. A nol.hu oldalán e sorok írásakor is ott virító „Sajtóközlemény - Sürgős” cím kapkodó, kétségbeesett, tisztességtelen eljárásra utal, amelynek célja alig­ha lehetett más, mint a kritikát minél hamarabb elnémítani. A lehető leg- drasztikusabb eszközt választották, az esélyt sem adva meg a szerkesztő­ségnek, hogy a lap jövőjét méltó körülmények között tisztázni lehessen. Ami azóta zajlik, alaposan megneheziti a higgadt reagálást, és csak a ma­gyar társadalmon belüli, egyébként sem sekély árkok további elmélyíté­séhez vezet. A Népszabadság elleni fellépés ebben a formában a demok­rácia és a szólásszabadság elleni fellépéssel egyenlő, a magyar társadal­mon belüli kommunikációs csatornák felszámolását segíti elő. Marad a dadogás, a hőzöngés, netán a fizikai erő. Ezt nem akarhatjuk. NYILATKOZAT A Népszabadság megjelenésének felfüggesztéséről Mi, a szlovákiai magyar média képviselői szolidaritást vállalunk a Népszabadság munkatársaival a lap megjelentetésének váratlan és a munkatársakkal, az olvasókkal és a közvéleménnyel szemben tisztességtelen felfüggesztése mi­att. Tekintet nélkül a lap politikai álláspontj ára, elfogadhatatlannak tartunk bármilyen szerkesztőség­gel szembeni, a most látotthoz ha­sonló fellépést, amely kimeríti a sajtószabadság elleni támadás fo­galmát. Úgy véljük, aNépszabad- sággal történtek a média függet­lenségét veszélyeztetik, ami egész térségünk demokratikus beren­dezkedését áshatja alá. Mindent megteszünk ennek a folyamatnak a feltartóztatásáért, és a magyar nyelvű média függetlenségének és sokszínűségének megőrzéséért. Aláírók: Barak László főszerkesztő, a parameter.sk szerkesztősége nevében Beke Zsolt főszerkesztő, a Kalli- gram folyóirat és a dunszt.sk szerkesztősége nevében Csanda Gábor főszerkesztő, Fórum Társadalomtudományi Szemle Csanda Máté, művészeti író Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő, a Vasárnap szerkesztősége nevében Gazdag József, újságíró Haraszti Mária, kiadó és producer (Anima Társaság) Juhász Dósa János, Gömöri Hír­lap, Gömörilap Ryšavý Pál, főszerkesztő, trafik.sk Szalay Zoltán főszerkesztő, az Új Szó szerkesztősége nevében Szigeti László, az Új Szó szer­kesztőbizottságának elnöke Továbbra is várjuk a szlovákiai magyar média képviselőinek csatlakozását! Tényleg szépen csillog? Ahogy várni lehetett, az oroszok az egyezség egyik felét betartották MOLNÁR NORBERT iplomáciai sikerként árulja a közbeszédpia­con a szlovák diplomá­cia, hogy Miroslav Lajčák külügyminiszter második lett az ENSZ-főtitkár-castingon. Szép eredmény egyébként, be kell vallani. De szebb is lehetett volna - így csak a keserű utóíz maradt Lajčáknak. Evek óta suttogták, hogy a követ­kező ENSZ-főtitkár kelet-közép- európai lesz, hiszen ennek a térség­nek már kijárna egy vezető poszt a szövetségben. Ennek tudatában vágtak neki a kelet-európai jelöltek a New York-i meghallgatásoknak. A térségből vagy nyolcán. Ami azt is jelezte a döntéshozóknak, hogy itt minden van, csak egyezség nincs. Külön jelölttel nyomultak a szlové­nek, a szerbek, a szlovákok, a bol­gárok a végén két nőt is csatasorba állítottak. Ugyanis nő nem volt még ENSZ-főtitkár. De nemcsak a térség országai nem tudtak megegyezni, még a visegrádi négyeken belül sem volt közös jelölt, a magyarok például a bolgár hölgyek mellett lobbiztak. így lett az ENSZ új főtitkára egy portugál férfi. Ő volt az egyetlen, aki nem kapott ellenszavazatot a Biztonsági Tanácsban. Lajčák hatot is kapott, abból kettő piros lap volt, vagyis a BT öt állandó tagjából kettő ellene szavazott, ami vétót jelent. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia; Franciaország pe­dig tartózkodott. Csak az oroszok­nak és Kínának felelt meg a szlovák külügyminiszter, ami azért jelez valamit. Elvileg Szlovákiának az Európai Unió és a NATO tagjaként ezen az oldalon lennének a szövet­ségesei. Persze, felmerül a kérdés, hogy a nyugati partnerek miért nem a közép-keleti partnereket támogat­ják, amire a válasz egyértelmű: Ro­bert Fico kétarcú politikája. Nem lehet ide is, oda is dörgölőzni. Vagyis lehet, csak nincs eredménye. A két nyelv politikáj a keretében Fico Moszkváig ment, pitizett egyet Putyinnak, aki annak rendje és módja szerint megígérte a szlovák miniszterelnöknek, hogy Lajčákot fogja támogatni. De még azt is, hogy a nem közép-kelet-európai jelölte­ket megvétózza. Ahogy várni lehe­tett az oroszoktól, az egyezség egyik felét betartották, a másikat nem. Nem emeltek vétót a portugál jelölt ellen. így érdemes egyezkedni a nagy medvével: az egyik mancsá­ban méz, a másikkal odacsap. Akár tanulságos is lehetne a k.-európai politikusok számára ez a történet, de sosem az, bármikor képesek bele­esni az ilyen csapdákba. Nem javította Lajčák esélyeit a szlovák miniszterelnök utóbbi idő­ben többször használt xenofób szó­tára sem. Éppen ideje lenne eldön­teni a visegrádi tyúkudvaron belül, hogy hova akarunk tartozni, milye­nek a perspektíváink, hogyan látjuk magunkat, de főleg: mik a céljaink. És persze mindezt egyértelműen megfogalmazni, zászlóra tűzni. Es hogy milyen szempontból si­ker a szlovák második hely? Bolgár szempontból. Szófia jelöltjei min­den szempontból megfeleltek az el­várásoknak: kelet-európaiak voltak, nők, mindketten hatalmas nemzet­közi tapasztalattal. És mindketten buktak. Csak egy dolgot kell ezek után Pozsonynak elkerülnie: nehogy Bulgária legyen a mérce. AKKOR IS JOBB VAGYOK. MINT KÉT BOLGÁR NŐ! Miroslav Lajčák (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Elhallgattatva! Népszabadság Berlintől Londonig és a tengeren túl A Népszabadság kiadásának felfüggesztésével az egész eu­rópai sajté foglalkozott, ame­rikai lapok is felfigyeltek rá. A Frankfurter Allgemeine Sonn­tagszeitung című konzervatív német lap Elhallgattatva című írásában ki­emelte, hogy a lap nagyon hirtelen bezárásával az egyik utolsó kor­mánykritikus hang némul el Magyar- országon, és sok minden utal puccs- ra. A kiadóvállalat közleményével kapcsolatban megjegyezte, hogy a társaság által ismertetett tényeket senki sem vitatja. „A probléma a köz­leménnyel: mindez nem lehet új in­formáció a társaság számára, mégis átvette a Népszabadságot a svájci Ringiertől, arra pedig végképp nincs elfogadható magyarázat, hogy miért kellett ennyire puccsszerűen eljárni.” Hozzátette: a történtek alapján fel­merül a kérdés, vajon az-e a cél, hogy eltűnjék a nyilvánosságból egy újabb kellemetlen hang, vagy esetleg csat­lakozzék az Orbán Viktort dicsőítők kórusához. Egyebek mellett a TV2 tulajdonosi szerkezetében végbement átalakulá­sokat és a reklámadó körüli fejlemé­nyeket ismertetve a lap kiemelte: per­sze a képhez az is hozzátartozik, hogy 2010-ig baloldali és liberális újság­írók voltak meghatározóak a médiá­ban, és Orbán korábbi vereségeit en­nek tulajdonítják a táborában, így a kormányfő a 2010-es elsöprő győzel­me után egyik első lépéseként átala­kította a közszolgálati médiát. A Financial Times című londoni gazdasági napilap írása megállapítja, hogy a legkeresettebb minőségi ma­gyar lap nyomtatott és online válto­zatának felfüggesztése olyan idő­szakban történt, amikor már folyik a médiaterep átrendezése a 2018-ban esedékes választások közeledtével. A szerző szerint a fejlemény aggályokat vet fel a magyarországi sajtó sokszínűségének további eróziójával kapcsolatban. A Népszabadság felfüggesztéséről szóló bejelentés előtt is voltak már fé­lelmek a médiára, a bíróságokra és a civil társadalmi szervezetekre nehe­zedő kormányzati nyomás miatt Közép- és Kelet-Európa országaiban, köztük a közeli Lengyelországban is - áll a Financial Times írásában. A tudósító megemlíti, hogy a Nép- szabadság kiadója szerint a lap olva­sottsága tíz év alatt 74 százalékkal csökkent, és a lap 5 milliárd forint veszteséget halmozott fel. Más mé­diacsoportokat robusztus állami irá­nyítású, közpénzből finanszírozott hirdetési bevételek védenek. A BBC közszolgálati médiatársa­ság online hírportálján megjelent írás szerint újságírók és az ellenzék kor­mányzati nyomásnak tulajdonítja a Népszabadság felfüggesztését. Meg­jegyzi: a lap felfüggesztése csak pár nappal azután történt, hogy Rogán Antal kabinetminiszter és Matolcsy György jegybankelnök korrupciós ügyeiről jelentek meg tényfeltáró cikkek a lapban. Eltűnik Magyarország legnagyobb ellenzéki újságja - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A cikk emlé­keztet arra, hogy a lap mindig kriti­kus volt az Orbán-kormánnyal. A né­met Der Spiegel is emlékeztet, hogy a Népszabadság az utóbbi hónapok­ban azzal keltett feltűnést, hogy meg­írta az Orbán-kormány tagjaihoz és üzleti holdudvarához kapcsolódó botrányokat. A Die Presse szerint már egy ideje Orbán Viktor látókörébe került a lap. A The New York Times azt emeli ki: minden magyar ellenzéki párt az­zal vádolja a kormányt, hogy domi­nanciáját az egész sajtóra ki akarja terjeszteni. Rámutat, hogy még a Jobbik is védi a lapot, és Orbán Vik­tor megalomániájának nevezi a tör­ténteket, mert a Fidesz egyetlen célja, hogy száz százalékban kontrollálja a médiát. Az amerikai lap emlékeztet arra, hogy az elmúlt években a nyom­tatott és a netes média, illetve a rádi­ók és tévék nagy része került a kor­mányzat ellenőrzése alá, és lett ész­revehetően kormánypárti hangvételű. Hasonló tartalmú beszámolókat közölt a brit The Daily Telegraph, a svájci Neue Zürcher Zeitung, a francia Le Figaro, a német Süd­deutsche Zeitung, a Die Zeit, a Der Spiegel, az osztrák Die Presse, a Der Standard, a Kurier és a Neue Kro­nen Zeitung is. (444, MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents