Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-07 / 233. szám, péntek

www.ujszo.com I 2016. október 7. KÖZÉLET I 3 Az elnök, aki ujjat húzott Mečiarral Michal Kováč és fia, ifj. Michal Kováč Bécsben, a helyi bíróság döntése után, amely kimondta, hogy ifj. Kováčot elra­bolták Szlovákiából. Ezzel cáfolta Vladimír Mečiar akkori állítását, aki „önelrablásról” beszélt. (TASR fotó) IBOS EMESE Pozsony. Az önálló Szlovákia első köztársasági elnökét Vladimír Mečiar jelölte a posztra. Michal Kováč volt az egyetlen, aki nyíltan szembeszegült a HZDS vezérével. Michal Kováč már Csehszlovákia szétválása előtt a legmagasabb poli­tikai körökben mozgott. A Vladimír Mečiar vezette HZDS-ben a mérsé­keltebb politikusok közé sorolták, s ez volt az egyik oka annak, hogy je­lölték a köztársasági elnöki posztra. Másodszorra választották meg, az első jelölt, Roman Kováč ugyanis nem szerezett elegendő szavazatot. Michal Kováč viszont az akkori el­lenzék számára is elfogadható volt, az SDL-től 32 támogató szavazatot szerzett. Vladimír Mečiar kormány­fő megbízható, ám de jelentéktelen jogkörökkel felruházott elnököt akart maga mellé, olyat, aki szó nél­kül aláírja a parlament által jóváha­gyott törvényeket, és ellátja a proto- kollfeladatokat. A lázadó Kovái Hamar rá kellett döbbennie, hogy tévedett, mert Michal Kováč önjáró lett és szembeszállt Mečiarral. 1994 márciusában a parlamentben el­mondott országértékelő beszédét követően Vladimír Mečiar második kormánya megbukott, de Mečiar is­mét kormányfő lett. Viszonyuk ak­kor mérgesedett el, amikor Kováč 1994. év végén nem volt hajlandó kinevezni Ivan Lexát az SIS élére. Mečiar nem tűrte az ellentmondást, törvényt módosított és megkerülte az államfőt. Michal Kováč folyamatosan bí­rálta Vladimír Mečiar kormányzását és híveit, de mindig tényszerűen és kultiváltan. Ellenben Mečiar és hívei minden létező eszközt bevetettek. IBOS EMESE Szerdán este, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Michal Kováč, a Szlovák köztársaság első elnöke. 86óvesvolt. Michal Kováč 1930. augusztus 5- én született Kelet-Szlovákiában, a Homonnához (Humenné) közeli Szerelmesen (Lubišán). Kereske­delmi akadémiára járt, és elvégezte a pozsonyi Közgazdasági Főiskolát. Ugyanitt tanársegédként kezdte pá­lyáját, majd 1955-ben a bankszak­mában helyezkedett el, a Csehszlo­vák Állami Bank pozsonyi területi kirendeltségében kezdett dolgozni. 1964-65-ben Kubában oktatott, 1967-68-ban pedig a Živnostenská kereskedelmi bank londoni helyet­tes vezetője volt. Onnan hazaren­delték, és az 1970-es tisztogatások alkalmával kizárták a kommunista pártból. 1971-78-ban ismét bank- tisztviselőként dolgozott Pozsony­ban, 1978-tól 1989-ig a Központi Nemzetgazdasági Tervhivatal tudo­mányos munkatársaként tevékeny­kedett. A HZDS média-tanácsadója, Fedor Flašík például egy hatalmas vissza- számlálót szereltetett fel az elnöki palota épületével szemben, mely Kováč elnöki mandátumának lejártát jelezte. Flašík csak most, nem sokkal Kováč halálhírének bejelentését kö­vetően az egyik közösségi hálón kért bocsánatot az első elnöktől. Életében ezt a gesztust nem volt képes meg­tenni, holott állítása szerint többször is lehetősége lett volna rá. Az elnök fiának elrablása A Michal Kováč és Vladimír Mečiar közötti ellentétek az elnök fiának elhurcolásában csúcsosod­tak ki. Ifjabb Michal Kováč kocsi­Michal Kováč 1930-2016 Az 1989-es bársonyos forrada­lom után pénzügyminiszter lett a Vladimír Mečiar vezette szlovák „nemzeti egyetértés“ kormányában. 1990-92-ben az első szabadon megválasztott csehszlovák Szövet­ségi Gyűlésben előbb a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen (VPN), majd a Mozgalom a Demokratikus Szlová­ját 1995-ben Szentgyörgy (Svätý Jur) közelében megállították, Kováčot megverték és a legköze­lebbi osztrák településre, Ham­burgba csempészték. A helyi rend­őrőrs előtt találtak rá egy kocsi cso­magtartójában. Ez a botrány szimbólumává vált az országban uralkodó valós állapo­toknak. A nyomozás szálai ugyanis a titkosszolgálathoz, Ivan Lexa em­bereihez vezettek. Kováč ezt köve­tően is folyamatosan bírálta Mečiart. A močiari amnesztiák Miután 1998-ban mandátuma le­járt, és a parlament nem tudta meg­választani utódját, az elnöki jogkö­kiáért (HZDS) képviselője volt. Vladimír Mečiar 1990 júniusában megalakított első kormányában is a pénzügyminisztériumot vezette, míg 1991 májusában, Mečiar visszahívása után ő is lemondott. Az 1992. évi választásokon a Mečiar vezette HZDS színeiben ismét be­jutott a Szövetségi Gyűlésbe, röket ideiglenesen Vladimír Mečiar kormányfő és Ivan Gašparovič, a parlament akkori elnöke vette át. Vladimír Mečiar - élve az ideigle­nesen általa gyakorolt államfői jog­körökkel - amnesztiát hirdetett az elnök fiának elrablása ügyében. Ennek következtében az elkövetők a mai napig büntetlenek. A mečiari amnesztiát az Alkotmánybíróságon is megtámadták, ám az nem változ­tatott rajtuk. A parlamentben több­ször is megkísérelték törvénnyel felülírni az amnesztiát, de ez a mai napig nem sikerült. Michal Kováč nem élhette meg, hogy a hazai igaz­ságszolgáltatás elégtételt szolgál­tasson neki és családjának. amelynek elnöki tisztét is betöltötte 1992. december 31-ig, Csehszlová­kia kettéválásáig. 1993. február 15-én a Szlovák Nemzeti Tanács az önálló Szlovák Köztársaság első elnökévé válasz­totta. Ezután kilépett a HZDS-ből, amelynek 1991-től alelnöke volt. 1998. március 2-án államfői poszt­járól leköszönt. Utódját a parlament nem tudta megválasztani. 1998 no­vemberében, az első közvetlen el­nökválasztás előtt Michal Kováč bejelentette, hogy újra indul az ál­lamfői posztért. Az akkori kor­mánykoalíció azonban Rudolf Schustert támogatta, végül 1999. május 11-én Schuster javára vissza­lépett a megmérettetéstől. Ezzel a lépésével a négypárti kormánykoa­líció közös jelöltjének pozícióját igyekezett erősíteni, mondván „Szlovákia és a demokrácia sikere számára olyan fontos érték, amelyet nem szabad a mečiarizmus vissza­térésével veszélyeztetni”. A nagy- politikától visszavonultan élt, fele­ségével egy alapítványt vezettek. Utóbbi években egészségi állapota megromlott, 2009-ben hozták nyil­vánosságra, hogy Parkinson-kórban szenved. Kovádról mondták: Andrej Kiska államfő: „Michal Kováč olyan összetett időszakban volt államfő, amikor gátlástalan és kifejezetten nyers küzdelem folyt Szlovákia jövő­jéről és belső karakterének ala­kulásáról. Kováč elnök úr helyt­állt ebben a közdelemben, és te­vékenységével hozzásegítette Szlovákiát, hogy ne téljen le ar­ról az útról, amely az európai sza­bad nemzetek közé vezetett min­ket. Ez az ő érdeme is. Sajnálatos és korunkra jellemző, hogy fia el­hurcolása miatt nem kapott elég­tételt, amire nagyon vágyott.” Robert Fico kormányfő: „Sajnálattal fogadtam első el­nökünk halálhírét. Kitűnő sze­mélyi és szakmai kapcsolatban álltunk. Részvétemet fejezem ki Michal Kováč családjának és hozzátartozóinak.” Andrej Danko (SNS), a par­lament elnöke: „Michal Kováč halála nagy veszteség Szlovákiának. Hi­szem, hogy üzenete, tevékeny­sége és munkássága nemzetét szolgáló politikus üzeneteként marad meg szívünkben.” Ivan Gašparovič volt államfő: „Nem voltunk mindig azonos véleményen, de mindig találtunk módot arra, hogy találkozzunk.” Iveta Radičová volt kormányfő: „Kováč elnök úr magatartása és tettei jelentős mértékben hoz­zásegítették Szlovákiát ahhoz, hogy a mečiarizmus időszaká­ban kiszabaduljon az áldemok­rácia és a hanyatlás csapdájából. Azt is megmutatta, hogy milyen jelentőségük lehet a sokszor alá­becsült elnökijogköröknek.” Bugár Béla, a Híd elnöke: „A társadalom demokratizá­lódásának élére állt. Képes volt szembeszállni Vladimír Mečiar akkori kormányfő diktátori haj­lamaival. Elnökként a mečiari rendszer fontos ellenpólusává vált. A parlamentben elmondott beszédével elindította Mečiar leváltását. Ezért sokat szenve­dett a magánéletében.” AzSaS: „Olyan tulajdonságok meg­testesítője volt, amelyek a poli­tikában sokat érnek, az igaz­mondás, a vakmerőség és a köz érdekében való cselekvés. Nagy csalódást okozott azoknak, akik azt várták tőle, hogy mindenben aláveti magát Mečiamak.” Veronika Remišová, az OĽaNO parlamenti képvise­lője: „Szembeszegült a rosszal, amikor arra az országnak legin­kább szüksége volt. Egyebek mellett nem volt hajlandó kine­vezni Ivan Lexát az SIS élére, aki később mégis a titkosszolgálat vezetője lett, és az elnök úr po­kolian megfizetett ezért.” Miroslav Beblavý független parlamenti képviselő: „O a bizonyíték arra, hogy nem kell hősnek születni. Azzá vál­hat az ember, ha szembeszegül a gonosszal.” (TASR.sita, ie) Michal Kováč az önálló Szlovákia első köztársasági elnöke volt (SITA-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents