Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-06 / 232. szám, csütörtök

22 Mozaik 2016. október EGÉSZSÉGMAGAZIN www.ujszo.com ■ www.vasarnap.com ujszo@ujszo.com ■ vasarnap@vasarnap.com ÍO KÉRDÉS Grendel Kossuth-díjas írónak Hogyan Ja m jellemezné három szóval önmagát? Egészség, egész­ség, egészség. Miből áll egy átla­gos napja? Éjszaka dolgozom, délelőtt alszom. 3 Mivel tölti ■ legszíve­sebben szabad­idejét? Olvasok és csavar­gók a városban. hova költözne és miért épp oda? Sehová. 5 Mit jelent ■ önnek az egészséges élet­mód? Öt és fél éve abba­hagytam a dohány­zást. 6 Az alter- ■ natív vagy a hagyományos gyógymódban hisz? Is-is. Persze fönn­tartásokkal. Mivel oldja ményesebben a stresszt, és ho­gyan töltődik fel? Ma már nem va­gyok stresszes. S Volt olyan ■ élménye, amely megvál­toztatta élet- szemléletét? Legutóbb tizenki­lenc éves korom­ban. Ekkor hatá­roztam el, hogy író leszek. d Szokott ■ fogadal­mat tenni? Ha igen, legutóbb mit fogadott meg? Nem szoktam fo- gadkozni. ÍO.: Mit üzen az Egészségma­gazin olvasói­nak? Nagyon egyszerű. Egészségesen élni. <•*) Alig voltam 40 éves, amikor éreztem, vala­hogy rendeznem kell alkoholproblémámat. Valójában a férjemmel kezdtem el inni. 1989 után, mint annyian má­sok, férjem is elveszítette a munkáját, s ahelyett, hogy igyekezett volna megoldani a problémát, inni kezdett. Ő sört, én meg először egy, majd két keményet. A szo­kásból lassan függőség lett. Férjemnek nem volt munkája, nem tudta a gyerektartást sem fizeti. Amikor elváltunk, a két kisgyerekkel vissza­mentem az anyámhoz. Harmincéves lehet­tem, amikor még azt hittem, mindent bírok. Rendesen végeztem a munkámat, a kötelessé­geimet, gondoskodtam a lányaimról, aztán néha a hosszú nehéz nap után alkohollal jutalmaztam meg magam. Kezdetben 4-5 pohár elég volt, de később már egy liter kel­lett... Már akkor is ittam, amikor éjszaka felébred­tem. 11 évvel később történt valami: a lányaim kezdtek szégyelleni. Meg­ismerkedtem egy férfival, és elhatároztam: abba­hagyom. A családom unszolására kerültem elvonókúrára. Az egész család próbált megmen­teni. Nem tudtam, hogy valóban akarom-e, a nyolc hét kezelés után majdnem elszöktem onnan, saját felelősségre hazamentem, a régi ke­rékvágásba. Két hónapi intenzív ivás után végre eldöntöttem, hogy abba akarom hagyni az ivást, azóta nem iszom. Itt akár vége is lehetne a történetemnek. Azóta absztinens vagyok, igaz, de az életben semmi sem fekete-fehér. Ha legyőzzük is önmagun­kat, függőségünket, nem számolhatunk azzal, hogy a problémák már soha nem térnek vissza. Elkezdtem naplót írni, ami pszichoterápiám ré­sze lett. Folytattam akkor is, amikor hazatértem. Két év múlva észrevet­tem, hogy egyre inkább nehezemre esik az írás. Alig tudtam a jobb keze­met használni, s gyakran A függőség legyőzhető de a Parkinson-kór nem megbotlottam. Különféle kivizsgálásokon vettem részt, s három évbe telt, mire megállapították, hogy Parkinson-kórom van. A kezelés eléggé sikeres, de más problé­máim adódtak. A betegségre jellemző dopaminhiány tünete a remegés, merevség, beszédzavar, járási zavar, neurológiai probléma. Tudományosan bizonyí­tott, hogy a dopaminke- zelés jó a betegségemre, de megnő a veszély más függőségek kialakulására. Esetemben az történt, hogy elkezdtem szeren­csejátékokat játszani. Ez is függőség, amit le lehet győzni, de szilárd akarat kell hozzá. Már részt vet­tem pszichoterápiái keze­lésen. Ami nagyon bánt, hogy csalódást okoztam magamnak és a csalá­domnak is. Lebecsültem a veszélyt, hogy az egyik függőségből a másikba esek. Amikor kimásztam az alkoholizmusból, mindenki drukkolt nekem, bíztak bennem. Most a bizalmat ismét vissza kell szereznem, nem lesz könnyű, mert már nem hisznek nekem. Szégyenkeznek miattam. Bármennyire igyekszem, ez mind kevés. Mindent el fogok ezért követni. Tudom, hogy a függő­séget le lehet győzni, de a Parkinson-kórt nem. Csak annyit tehetek, hogy gyógyszerekkel bizonyos keretek között tartom. MÁRIA X FELHÍVÁS Történt önnel olyan esemény - baleset, betegség ami gyökeresen megváltoztatta az életét, s amelynek kellemes vagy kellemetlen emlékét a mai napig magában hordozza? Ismer olyan orvost, nővért, gyógyszerészt, aki erején túl segített önnek, vagy „csak” mindig készséges és figyelmes? Segítünk önöknek: az Egészségmagazin hasábjain rendszeresen teret adunk történeteiknek, jó és rossz élményeiknek, hogy mások is okuljanak belőlük. Leveleiket szerkesztőségünk címére vagy az egeszsegmagazin@ujszo.com e-mail címre várjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents