Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)

2016-09-30 / 227. szám, péntek

141 DIGITÁLIA 2016. szeptember 30.1 www.ujszo.com Nem lesz nagy siker az iPhone 7 Próbán a Honor 8 Kifogástalan teljesítményt, jó kamerát és üzemidőt kapunk (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ A legjelentősebb Apple-lel fog­lalkozó üzleti elemző, Ming-Csi Kuo számtalan olyan funkciót jó­solt meg, amik valóra váltak. Az analitikus most megszólalt az iPhone 7-tel kapcsolatban is, de nem túl biztató dolgokat mondott. Korábban úgy becsülte, hogy idén körülbelül 65 millió példány kel­het el az új generációs készülékek­ből, ezt a robbanó Samsung Ga- laxy Note 7 miatt már többnek gondolja, 70-75 millió eladott da­rabra számít. Ez nem hangzik rosszul, de az Apple-nél mások az elvárások. Főleg úgy, hogy még a pozitívabb becslések sem érik el azt a számot, amit az iPhone 6s és 6s Plus tele­MTI-HÍR A táblajátékokban világbajnok algoritmusok most egy új terüle­ten bizonyíthatják, hogy a gép ugyanolyan ügyes lehet, mint az ember. A Google Fordító mögé is bepakolták azt a mélytanuló neu- rális hálózatot, amivei az AlphaGo elgyepálta a világ egyik legjobb gójátékosát, és ezzel az online for­dításokban 60 százalékkal csök­kent a hibák száma. Az új rendszer, amit Google Neurális Gépi Fordítónak nevez­nek (angol neve után: GNMT), most még csak kínai nyelvről for­dít angolra, de a vállalat hozzá fogja rendelni mind a tízezer nyelvpárhoz, amit a Fordító most kezel. A Google elismeri, hogy a mesterséges intelligenciával tá­mogatott fordító sem tökéletes, vi­szont sokkal jobb lett, és benne van a fokozatos javulás lehetősége. A lépés nem okozott nagy meg­lepetést a mesterséges intelligen­ciával foglalkozók köreiben, mert mindegyik webes óriáscég ugyan­ezt az utat járja. A legjobb online tolmácsok már most is neurális hálózattal működnek, és mindenki tudja, hogy a mélytanuló rendsze­rekben van a jövő. A neurális hálózati modell lé­nyege, hogy a rendszer egyre job­ban tud általánosítani a bevitt ada­tok alapján - mondta a Wirednek Árul Menezes, a Microsoft kuta­tója. A korábbi modellekben egy fonókkal sikerült. A híres elemző szerint pont ez lehet az oka annak, hogy Amerikában mindhárom szolgáltatónál van olyan előfize­tés, aminél önrész nélkül el lehet vinni a 32 gigabájtos iPhone 7-et. Kuo az új, koszmoszfeketének nevezett (JetBlack) árnyalatról is beszélt, szerinte az Apple a kitűzött mennyiség mindössze 60-70 szá­zalékát tudta legyártatni, így a vi­lágon szinte mindenhol hiánnyal küzdenek. Pedig elvileg lenne igény a fényes, üveg hátlapos ver­zióra is, ami egyébként kizárólag csak 128 gigabájtos kiszerelésben került forgalomba. A partnerek helyzetét nehezíti, hogy az Apple 100 millió iPhone készüléket rendelt, holott koráb­ban csak 80-85 millióra lehetett számítani. (origo) idő után nem számított, hogy újabb és újabb adatokkal tömték meg a rendszert, az nem javított a minő­ségen. A gépi fordítóban a Google olyan algoritmust alkalmaz, amelynek egyszerre hosszú és rö­vid távú a memóriája. Amikor el­kezd elemezni egy mondatot, ak­kor az elejétől a végéig mindenre emlékszik. A korábbi módszer ki­fejezésekre épült, és a rendszer csak a mondatok töredékeit, sza­vakat és szófordulatokat vizsgált. Szakértői körökben long short- term memory néven (LSTM) is­merik ezt a neurális hálózaton ala­puló módszert, és évek óta próbál­ják a nyelvi fordítás szolgálatába állítani. Csakhogy eddig az LSTM túl lassú volt ahhoz, hogy online szolgáltatást építsenek rá, márpe­dig az internetezők mindenre azonnal választ várnak. Éppen ebben ért el a Google ha­talmas áttörést. A mélytanuló há­lózatok több rétegből állnak, és az egyik matematikai számítás ered­ményére épül a következő számí­tás. A Google egyik trükkje az, hogy a második réteg számításait azelőtt elkezdi, hogy az elsővel végzett volna, és így tovább. Ezt pedig a Google saját, egy kifeje­zetten mesterséges intelligencia futtatására megépített csip teszi lehetővé, a TPU nevű egységgel 300 ezredmásodperc alatt elvé­gezhető az a fordítói feladat, ami korábban tíz másodpercet vett igénybe. TESZT Merész színválasztás, konszolidáltabb dizájn, tavalyi vas - meglepő mádon nem sült el rosszul a recept. A Honor 8 hozza az idán elvárható teljesítményt ás árban is jócskán alálicitál az idei élmezőnynek - még ha azt nem is mondhatjuk, hogy fillárokárt dobják utánunk. Menő, de sikamlós Az első ami a legújabb Honor kapcsán feltűnik, az a merész szín- választás, legalábbis ami a kék vál­tozatot illeti. Az egészen biztos, hogy ebben a színben a telefon ki­fejezetten egyedülálló, egész biz­tosan nem fog beleolvadni a tö­megbe. Ez persze nem mindenki számára pozitívum, ennek megfe­lelően a telefon visszafogottabb színekben, fekete, fehér és az elen­gedhetetlen rózsaarany kiadásban is kapható. A dizájn nem hoz nagy újdonsá­got, az eszköz fém kerete elöl-hátul üvegborítást ölel körbe, a hátoldal­ról pedig a kerek ujjlenyomat­olvasó, illetve a Huawei P9-ből is­merős kettős kamera sem maradt le. A két szenzor egyébként a hátsó üveglap alá került, így azok egyál­talán nem törik meg a hátlap síkját, ami kifejezetten letisztult külsőt kölcsönöz a telefonnak. Némi Apple-inspirációt persze érezni az eszközön, annak alsó éle szinte megtévesztésig hasonlít az újabb iPhone-okéra - fizikai home gomb híján persze összekeverni senki nem fogja a két telefont. A formavilág tehát letisztult, ez­zel együtt nem különösebben me­rész, a kék szín viszont rengeteget dob az összképen. A felépítés mi­nőségére sem lehet panasz, a készü­lék kézben tartva abszolút prémium érzetet kelt - noha a kézben tartás művelete időnként komoly kihívást jelent. Az elöl-hátul üveg eszköz ugyanis más, hasonló kivitelű tele­fonokhoz hasonlóan extrém csú­szós, száraz kézben kifejezetten erősen kell tartani a stabil haszná­lathoz, a lazább férfizsebekből pe­dig előszeretettel indul felfedező útra a kanapé párnái közé. Noha jól néz ki, a sikamlós hely­zetet a hátlapi kamerapúp hiánya to­vább rontja, miután a hátoldalon egyáltalán nincs kiemelkedés, az eszköz szinte bármilyen sima felü­leten akadálytalanul siklik. Ezt a problémát egy első-hátsó védőfólia­páros valószínűleg orvosolja, enél- kül azonban érdemes kiemelten fi­gyelni, nehogy a telefon egy óvatlan pillanatban meginduljon a saját feje után. Az 5,2 hüvelykes kijelző mérete mára átlagosnak mondható, a ki­sebb kezű felhasználóknak ugyan­akkor a csúszós borítással kombi­nálva kellhet némi idő, míg meg­szokják a telefon kezelését. A panel egyébként erős napfényben is re­mekül olvasható, 423 PPI-s pixelsűrűsége bár a számháború­ban már nem indulna sikerrel, gya­korlatban továbbra is pengeéles, szép képet ad - ennél magasabb pixelsűrüségre nincs szükség, ha a kijelzőt nem tesszük lencse (értsd: VR-keret) mögé. A készülékház túlnyúlása a kijelző fölött és alatt lehetne valamivel kisebb, az kissé nyúlánk külsőt kölcsönöz az esz­köznek, a kezelést ugyanakkor ez nem nehezíti meg. Van EMUI a nap alatt? A készüléken Android 6.0 fut, a Huaweitől jól ismert EMUI felülettel megspékelve, amely nem sokat segít az iPhone-érzés feledtetésében. A rendszer ahogy eddig, továbbra is az iOS-ről megismert elrendezést, logi­kát, színvilágot és általános esztétikát követi. Nincs külön appfiók, az érte­sítési sáv is erősen az Apple rendsze­rét idézi, a beállítások menü pedig szinte pixelpontos mása a rivális szoftvernek. Az EMUI még olyan apróbb részletekben is követi a cu- pertinóban kitaposott ösvényt, mint a föképemyőn lehúzással előhívható keresőoldal, de még az iOS alulról megnyitható gyorsbeállítási panelje is megjelenik a rendszerben, igaz ezt felhúzó mozdulattal nem a főoldalon, hanem a zárképemyőn jeleníthetjük meg. Sajnos a cég ezúttal sem spórolt a bloatware-rel, a telefonon az olyan alapvető eszközök mellett, mint a számológép, jegyzettömb, fájlkeze­lő, zseblámpa, iránytű vagy hangfel­vevő app, öt előre telepített játék is helyet kapott, de a Facebook és Twit- ter is alapértelmezetten megtalálható a készüléken. A föképemyő ikonjai között a gyártótól jól ismert egész- ségapp és a Telefon-kezelő is feltűnik, a Huawei egyébként hagyományosan utóbbi alá költözteti az akkus üzem­idővel kapcsolatos adatokat és beál­lításokat, így ezek megtalálása je­lenthet némi kihívást azoknak, akik először használják a gyártó készülé­keit. Az appban emellett az értesíté­sek, a felhasznált memória és adat- forgalom kezelésére, illetve a nem kí­vánatos kontaktok szűrésére is lehe­tőségvan. Jól állja a sarat Noha az EMUI alapjaiban szabja át az Andorid felületet, és ránézésre ki­fejezetten erőforrásigényesnek tűnik ahhoz képest, ez a használatban egy­általán nem mutatkozik meg. A ké­szülék villámgyorsan teszi a dolgát, az ujjlenyomatos feloldástól az ap- pok indításán és a sok alkalmazás kö­zötti folyamatos váltogatáson át, egé­szen a játékok futtatásáig. A zárkép- emyő ujjlenyomatos feloldása külön említést érdemel, ezen a téren a Ho­nor 8 sok drágább modellt is maga mögött hagy, a szenzor már egészen rövid érintésre is felismeri a rátett uj­jat. Az érzékelő ráadásul egyben fi­zikai gombként is funkcionál, amely­hez különböző funkciókat állíthatunk be, más-más feladatok rendelhetők a gomb rövid, kettős, vagy hosszú megnyomásához, legyen szó akár a hátoldali LED vagy a kamera bekap­csolásáról vagy a kedvenc appok el­indításáról. Ismerős szempór A gyártó nem most állítja párba először kameráit, a Honor 8 hátol­dali kamerarendszere a P9-ből kö­szön vissza - noha innen már le­maradt az említett modellnél ezer­rel promotált Leica lógó. Akárcsak utóbbi modellnél, a szenzorpáros egyik tagja itt is fekete-fehér, így több fényinformációt gyűjt be, mint a szinszűrőkkel ellátott, hagyomá­nyos érzékelő, kitolva a lőtt képek dinamikatartományát. Az eszköz valóban szépen teljesít, még előny­telenebb fényviszonyok között is részletgazdag képek készíthetők vele, ugyanakkor megnövelt dina­mikatartomány ide vagy oda, az erős kontrasztok időnként kifognak a kamerán. Éjszaka is bátran bevet­hető a kamerapáros, kis türelemmel és stabil kézzel sötétben is szép ké­pek készíthetők vele, minimális szemcsésedés mellett. A Honor 8-at reggel a töltőről le­véve a legnagyobb nyugalommal vághatunk bele a húzósabb munka­napokba is, sőt közepes igénybevé­telnél az eszközt másnap ebéd után is elég lehet töltőre tenni - a telefon 4 órához közelítő kijelzőidőt produ­kál, ami az élmezőnybe pozícionál­ja. A töltés az új generációs készü­lékekhez méltón USB Type-C csat­lakozón történik, ráadásul a cég sa­ját Quick Charge megoldásának há­la kifejezetten gyorsan: a lemerült eszközt fél óra alatt 47 százalékig tölthetjük fel, legalábbis amíg a gyártó saját töltőjét használjuk. Egy kis inspiráció A legújabb Honor modell 32 gi­gabájtos belső tárhellyel szerelt verziója 450, a 64 gigabájtos válto­zat pedig 490 euróért kapható. Ez­zel az eszközt jóval többen enged­hetik meg maguknak, mint a csúcs­modellek zömét, amelyek árcédu­láján a 650 eurót is jócskán megha­ladó összegek is állhatnak, olcsónak azonban még mindig nem titulál­nánk az eszközt, az ár inkább „reá­lisnak” mondható. Az összegért kifogástalan teljesít­ményt, jó kamerát és üzemidőt ka­punk, érdemes ugyanakkor észben tartani, hogy a vas (még ha a legap­róbb döccenés nélkül dolgozik is) tavalyi, ami a készülék tovább' használható élettartamára is kih? persze utóbbi nagyban függ maii tói, a gyártó mennyire figyeli n közelről a készülék sorsát egy-k múlva. Ugyanakkor, ha valaki jezetten kiegyensúlyozott kés re vadászik, mindenképp é ránéznie az eszközre, ternu a kék modellre. Óriásit javult a Google Fordító Vízálló és erősebb lett az iPhone 7 Plus, de külsőleg szinte nem változott a tavalyi modellhez képest (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents