Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-30 / 227. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. szeptember 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A bürokrácia foglyai A hivatalt kötelességek 17 napot vesznek el a kisvállalkozó életéből MOLNÁR IVÁN A Fico-kabinet múlt héten több olyan módosítást is elfogadott, melyeknek köszönhetőén csökkennek a vállalkozók adóterhei. Magyarul, több pénz marad a zsebükben - akár örülhetnénk is. A probléma az, hogy a 3. Fico- kabinet pusztán megpróbál beférkőzni a vállalkozók kegyeibe, legalább egy időre elvonva a figyelmet arról, hogy a vállalkozói környezetet javító tényleges reformokra ennek a kormánynak sem lesz ideje. A múlt heti döntések szerint a társasági adó kulcsa jövőre 22-ről 21 %- ra csökken, megszűnik a 14%-os egészségbiztosítási járulék, amit a nyereségből kellett fizetni, az egyéni vállalkozók terhein pedig úgy enyhítenek, hogy az adómentes fix költséget a bevétel 40%-áról 60%-ra emelik, annak maximális mértékét pedig az eddigi 5040-ről 20 ezer euróra növelik. A döntés a vállalkozók tetszését is elnyerte, az alapprobléma azonban változatlan: a vállalkozói környezet továbbra is katasztrofális nálunk, ezt legjobban a vállalkozói környezetet mérő index jelzi, amit a Szlovák Vállalkozói Szövetség még 2001 -ben vezetett be. A jobboldali Dzurinda-kormányok idején ez a 2001-es 100 pontról 2006-ra 126-ra nőtt. Robert Fico 2006-os baloldali hatalomátvételét követően azonban megállíthatatlan zuhanásba kezdett, s ezen az sem segített, hogy Fico mostani kormányában már a vállalkozók helyzeténekjavulását ígérő jobboldali pártok is vannak. A vállalkozóknak ugyanis nem csak a magas adók jelentenek gondot, hanem az elharapózott korrupció, a tétlenkedő bíróságok és a hivatalnokok packázása. És még ott van az életüket megkeserítő bürokrácia. E téren az elmúlt években alig történt változás. Az INESS gazdaságkutató intézet tegnap közzétett elemzése szerint egy átlagos kisvállalkozó idén is 140 órát, vagyis nagyjából 17,5 munkanapot kénytelen áldozni arra, hogy megfeleljen az összes hivatali kötelességének. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Szlovákiában évente csaknem egy hónapot vesz el a vállalkozók életéből a bürokrácia. Ha a kormány valóban segíteni szeretne a vállalkozókon, akkor az adócsökkentés mellett a bíróságok hatékonyságának növelésére és a bürokrácia csökkentésére lenne szükség. Ez persze jóval több munkát igényel, és nem is hoz olyan gyors eredményeket, mint a nagy hírveréssel bejelentett adócsökkentés. Hosszabb távon azonban a választók értékelnék. A nagy kérdés már csak az, hogy a politikusok képesek-e hosszabb távon gondolkodni, vagy csak a népszerűség gyors és látványos növelése lebeg a szemük előtt. A kalóz és a A csaknem üres buszon odajött hozzám egy hajléktalan, és rövid hallgatás után megkérdezte: „asszonyom, maga szerint borzillatom van?” Néztem rá. Újra szólt: „vagy inkább hörcsögillatom?” Tetszett, hogy ilyen választékosán fejezi ki magát, már ami az illat szót illeti, ezért jobban szemügyre vettem. Egész jóképű volt, fején kendő, mint Johnny Deppnek a Karib- tengeri kalózokban, a fülében karika, a nyakában gyöngysor. Mondom neki, ha arra gondol, hogy büdös-e, mint a borz, a válaszom nem, de nem is illatos, mert árad belőle a pálinkaszag. Igen, a pálinka! Azt mondja, az volt az ő veszte, mert ivott és betörte az asszony orrát, mire az kirúgta a lakásból! Erre ő még többet ivott, és kidobták a munkából is. És most miért iszik, kíváncsiskodtam. Mert ízlik, társadalom mondta egyszerűen. Meg van hozzá parti: a Vaskutacskán lakik egy félbehagyott építkezésen, néhány társával és társnőjével. És ez magának jó? Nem jó, válaszolta, de mit csináljon, ha egy ilyen rohadt társadalomban kénytelen élni, mert az tehet mindenről. Kicsoda? Hát a rohadt társadalom! Ekkor átfutott az agyamon, mennyire elteijedt, hogy valakik mindig mindenért másokat okolnak, és hányszor hallom, olvasom, sokszor tanult emberektől (is), hogy mindenről csakis a társadalom tehet. De könyörgöm, hát mi a társadalom? Valami leselkedő rém, ami a legváratlanabb pillanatban zutty, az ember nyakába ugrik, és elkezdi a fülét rágni? Nem! A társadalom csak egy szó! Egy üres kosár, amit meg kell tölteni tartalommal! S mi, emberek, külön-külön és együttesen töltjük meg a társadalom üres kosarát tartalommal! Ki jobban, ki kevésbé, de mi alakítjuk a társadalmat. S ahogyan alakítjuk, úgy néz(ünk) ki. Kérdezem tőle, hát a maga feleségét a rohadt társadalom verte meg? Nem, mondja, ő volt az. Mert ivott, először bánkódott is, hogy micsoda egy akarat nélküli ember ő, mert nem tud leszokni - de ha egyszer ízlik, vetette közbe nagyot kacsintva -, de aztán a téli szálláson a pszichológus megmagyarázta neki, hogy igazából a társadalom tehet arról, hogy ő inni kezdett, mert biztosan volt valami trauma az életében, csak nem emlékszik rá. És akkor ő gondolkodni kezdett. „Tényleg, mi van, ha megerőszakolt az apám, vagy az anyámat erőszakolta meg, és én láttam, de aztán mindent mélyen elástam magamban? Akkor én egy áldozat vagyok!” De hát ez nem biztos, hogy így van, mondtam neki. „Nembiztos, de lehet! Úgy érzem, üldöz a társadalom, félek tőle” - felelte, nyomatékosan felemelve a mutatóujját. És akkor hogyan tovább, kérdeztem. De válasz már nem érkezett. A kalózom észrevette, hogy a hátsó ajtón felszállt két másik hajléktalan, és akkor nagy sebbel-lobbal kiugrott. Úgy tűnt, ezektől még jobban fél, mint a társadalomtól. Akik két fővárosban vannak otthon KOLLAI ISTVÁN A utóbbi időben Magyarországon több olyan kezdeményezés indult, ami a vállalkozásokat próbálja külső pi/Jk J acokhoz segíteni. Ezek nem feltétlenül állami kezde- JL ményezések: az egyik leglátványosabb befektetésösztönző program mögött az online keresőprogramok piacát uraló cég áll, ami lényegében a nála összegyűlő adatokat próbálja eladni a külpiacra vágyóknak. Az egyik ilyen konferencián a betanult, sikerorientált kulcsszavak („fejlődési potenciál”) között két országról esett a legtöbb szó: Kínáról és Szlovákiáról. Leegyszerűsítve nagyjából azzal az üzenettel, hogy egy magyarországi cégnek ma Kínába kell megérkeznie, és Szlovákián át érdemes oda elindulnia. Szlovákia az, ahol például egy budapesti központú cégnek legkönnyebb a piacra lépni, ahol a távolság nem probléma, és ahol a „humán tényezőből” fakadó akadályok (nyelvtudás, helyismeret) éppen a szlovákiai magyaroknak köszönhetően könnyen megkerülhetőek. Szlovákia tehát egy tesztország a magyarországi piac számára, ahol már Párkányba, Komáromba vagy Pozsonyba ingázva találkozni lehet az áru- szállítás vagy cégalapítás kérdéseivel, és bele lehet tanulni egy sor hasonló, nem túl izgalmas probléma kezelésébe. Bizonyára így van ez fordítva is, bár a szlovák vállalkozások számára inkább Csehország adódik, mint első célpont. Mit jelent ez a szlovákiai magyarok számára? Egy jó és egy rosszabb hírt biztosan. A jó hír az, hogy itt valósággá válik az a kisebbségi idea, hogy aki két nyelven tud, két országban van otthon. Hogy a kétnyelvűség (és egyfajta kétlakiság) komoly előny. Ez különösen fontos üzenet a mai világban, ahol a dunaszerdahelyi magyar családok nagy számban íratják a gyerekeiket szlovák iskolába éppen azért, hogy az életben, jól tudjanak érvényesülni”. A magyar-szlovák közös vállalkozások száma, a két ország közti gazdasági adatok azt mutatják, hogy a használható kétnyelvűség is rettentő nagy érték, és hogy aki két nyelven tud, az két fővárosban van otthon, két helyen is érvényesülni tud. (Sőt, magyar- és szlováktudással Prágától Bukarestig megtalálhatjuk az „anyanyelvi” kapcsolatokat.) A felvidéki civil erőkjó ideje próbálják semlegesíteni a „gyerek érvényesülését” hangoztató, önfelszámoló atmoszférát, főleg sikeres helyi magyar életutakkal: közéleti személyiségek sora bizonyítja, hogy magyarként (és magyar iskolában tanulva) Szlovákiában sikeressé lehet válni. Talán a magyar-szlovák gazdasági kapcsolatok kissé személytelen adatai is meggyőzőek és érvként használhatók a kétnyelvűség mellett, ezekhez ugyanis nyilván rengeteg ember munkájára van szükség. Ugyanezt szépen mutatják az állásportálok is: nem kevés cég keres Budapesten szlovákul beszélő alkalmazottat, és ugyanez a helyzet fordítva is, Pozsonyban magyarul beszélőt. És akkor ebből jön a rossz hír: a magyar-szlovák gazdasági fejlődés eléggé fővárosközpontú, és nem segíti automatikusan a határvidékek fejlődését. Ebben a pillanatban a legnagyobb magyar állásportálon több mint 50 embert keresnek szlováknyelv-tudással, de több mint felét Budapesten. És per pillanat egy cég sem érdeklődik szlováktudás iránt Nógrádban vagy Borsod-Abaúj-Zemplénben. Az „egységes gazdasági tér” önmagában nem hozta meg a gyenge infrastruktúrájú határvidékek fejlődését, de egy gömöri utazás erről sokkal meggyőzőbb bizonyíték, mint az állásportálok adatai. Úgyhogy a határrégiókban még van bőven helye a pénznek; sikerorientált nyelvezeten, még bőven van Gömörben fejlődési potenciál. FIGYELŐ Ahol lábon lövik az ellenzékieket Bangladesben a rendőrség időnként lábon lövi az ellenzéki pártok tagjait és támogatóit. A Human Rights Watch (HRW) nemzetközi jogvédő szervezet jelentése szerint a módszer kísértetiesen hasonlít az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) egykori gyakorlatához, a térdlövéshez. Az áldozatok többsége az Iszlámi Banglades iszlamista párt és a Bangladesi Nemzeti Párt (BNP) tagja vagy híve. Őrizetbe vételük alatt meglőtték őket, a rendőrség később azt állította, hogy önvédelemből tette a fegyveres bűnözőkkel folytatott tűzharc vagy erőszakos tüntetések során. A meglőtt áldozatok közül többen örök életükre nyomorékká váltak, volt, akiknek a lábát amputálni kellett. A rendőrség gyorsreagálású zászlóalja tagadta a jogvédő szervezet állításait. „Nem láttuk a jelentést, de ez hazugság, kitaláció és alaptalan” - mondta Mufti Mahmud Hán, a gyorsreagálású zászlóalj igazgatója. A HRW szerint a hatóságok számláját önkényes gyilkosságok és emberek eltüntetése is terheli. A 160 milliós Bangladesben az utóbbi években számos támadást követtek el külföldiek, liberális gondolkodók, és vallási kisebbségek tagjai ellen. Az erőszakcselekményekért a kormány a helyi szélsőséges iszlamista erőket okolja. A HRW felszólította a bangladesi hatóságokat, hogy rendeljenek el azonnali, pártatlan vizsgálatot a súlyos visszaélések kivizsgálására, mert a biztonsági erők tagjai nem maradhatnak büntetlenek, miután pusztán azért ölnek vagy nyomorítanak meg embereket, mert azok a , jössz” politikai oldalhoz tartoznak. (MTI)
