Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)

2016-09-29 / 226. szám, csütörtök

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. szeptember 29. Új korszak Ha nem a politikai kapcsolat, hanem a teljesítmény lenne mérvadó CZAJLIK KATALIN N agyszabású, „össztár­sadalmi magyar­magyar párbeszédet” tervez a Magyar Kö­zösség Pártja, mely „egy új korszak kezdetét jelenti”. Erre állítólag azért van szükség, mert „a magyarságnak jövőképet kell adni”. Hm. Tény, hogy a szlovákiai ma­gyar társadalom számos hanyatlásra utaló jelet mutat. A legaggasztóbb talán a fiatalok körében uralkodó ér­dektelenség a közös ügyek iránt és a magas elvándorlási kedv, amely azonban csupán természetes kime­netele a közösségben és a Dél­Szlovákiában zajló folyamatoknak. Ezek közül jó párat - a délvidék gaz­dasági elmaradottsága, a befekteté­sek hiánya - önerőből nem is tudunk orvosolni, viszont sok mást igen, ha... Ha a párt(ok) is úgy akamá(k). A hazai magyar közélettel a leg­nagyobb gond az, hogy hihetetlen mértékben politizálódott, ponto­sabban pártosodott. Gyakorlatilag nem létezik független civil szféra, mindenkinek, aki labdába akar rúg­ni, be kell állnia az egyik vagy másik párt táborába. S az MKP-nak, bár parlamenten kívüli pártról beszé­lünk, hatalmas a játéktere itt, ugyanis Fidesz-barátsága révén ő rendelkezik a magyarországi támo­gatások felett. Nagyszabású fóru­mok helyett tehát a párt kezdhetné az új korszakot azzal, hogy kiadná a kezéből a magyarországi támogatá­sok irányítását, s a szakmára bízná azok elosztását. így tehetne a leg­többet azért, hogy a pénzek azokhoz jussanak, akik a legméltóbbak rá, mert saját területükön a legjobb tel­jesítményt nyújtják. Ez pedig egészséges versenyt generálna, mert a szereplők azt látnák, nem a politi­kai kapcsolatok, hanem a teljesít­mény a mérvadó. Menyhárt József pártelnök megválasztása előtt arról beszélt, milyen rossz dolog az, hogy a kultúrára szánt pénzek nem szak­mai, hanem politikai alapon vannak elosztva. Most tehet is azért, hogy ez megváltozzon. Ez nyilvánvalóan hatalma egy részének feladását jelentené az MKP számára, ha viszont komolyan gondolja a párt a „magyarság jövő­képét”, támogatnia kellene az önál­ló, életképes civil szférát. E nélkül ugyanis semmilyen nagyszabású egyeztető fórum nem segít rajtunk. MEGEGYEZTÜNK, HOGY EURÓPAI MÓÖON, BÍRÓSÁGI ÚTON RENDEZZÜK EZT AZ EGÉSZ ÜGYET Radoslav Procházka (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Pannon princess, kárpátszőke P annon nemes, pannonier, kárpáti, kárpát blane, hu- nor, magor, rezeda, pan- nobilis, monarch, duna, istros, balaton, pelso, opalin, man­dolin, mandulina, rezedli, balaton zöldje, napfényherceg, hunizling, boriing, nyáríz, lelling, árvalányhaj, obsitos, bazaltrezgő, cimbora, nap­foltmintás, zamatgazdag, lacuska, operettó, grácia, kárpátszőke, alba regina, pannon princess, magyaríz- leng, hunezízig, hunizling, fürtös, olyanmintmi, hungarizli. És még számtalan más javaslat érkezett arra a felhívásra, amely a Balatoni Kör, a Rizling Generáció és a Csopaki Kó­dex által életre hívott kezdeményezés értelmében új, hivatalos elnevezést adna Magyarország legnépszerűbb fehérborszőlőjének, az olaszrizling- nek. A magyar olaszrizlingek egyre jobbak, ezt senki nem vitatja, ugyan­akkor azt sem, hogy külföldön eiég nehéz megszólítani vele a közönsé­get, mivel az olaszrizling, németesen welschrizling névből mindenki a raj­nai rizlingre (riesling) gondol, és hosszasan kell magyarázni, hogy a két fajta nem ugyan az, nem is rokon, csupán a megnevezésük hasonló. A névjavaslatok tehát beérkeztek, győztest október 8-án hirdetnek, az­tán onnantól fogva lehet gondolkodni azon, hogy hogyan tovább. A borászat problémáival nemzet­közi szinten is foglalkozó szakma­belieket megosztja az ötlet, és most finoman fogalmaztunk. A Kárpát­medencei fogyasztók többsége meg nyilván magasról tesz az egészre, to­vábbra is olaszrizlingnek fogja ne­vezni az olaszrizlinget, talán néha viccesen hozzáteszi, hogy tudod, a kárpát blancot hozzad. Az meg mi? - kérdez vissza az asszony. Hát rizling, mi lenne. De azon érdekes elgondol­kodni, hogyan vágja zsebre a külföldi piacokat a napfényherceg, esetleg a zamatgazdag nevű hungaropannon különlegesség. (Kedvencem egyéb­ként a lacuska - ha már fejest ugrunk, akkor magasról.) Szóval nem szeretnénk kétségbe vonni a kezdeményezés relevanciá­ját, hiszen komoly és dicséretes do­log már az is, hogy beszélünk erről a fajtáról, de el kell mondani, hogy a Kárpát-medencében előállított olaszrizlingek javát az itteniek isszák meg, azok a nyugati (vagy keleti) szakértők pedig, akik szeretnek rá­fókuszálni egy-egy kisebb „bor­nagyhatalom” tételeire, nyilván az olaszrizlinget sem fogják figyelmen kívül hagyni (ahogy most sem). Per­sze, biztosan lenne elnevezés, amellyel be lehetne robbantani a magyar olaszrizlingeket temérdek nyugati (vagy keleti) étterem kínála­tába, és ez sokat használna a magyar borok hírének, de igazából most még a Kárpát-medence lakosai sem nyúl­nak tömegesen a környék rizlingki- válóságai után. Egyrészt nincs rá pénzük, másrészt nem kóstoltak még jót, ergo nem tudják, mit veszítenek (és sajnos sok helyen a kínálat is ezt tükrözi). Harmadrészt a Kárpát­medence „saját” fajtái közül ott a furmint és a kékfrankos, amely mennyiségi és minőségi alapon szá­mot tarthatna a külföldi figyelemre, és azoknál névprobléma nincs. Próbálkozni lehet, kell is, de a ta­pasztalat az, hogy a minőség a leg­jobb reklám, és hát a világban elég gyalázatos (értsd: globális viszony­latban negatív jelentéstöltetü) elne­vezéssel bíró szőlőfajták kiváló bo­rai is szép karriert futottak be (lásd a dél-olasz primitivo). Tehát váijuk meg, mit hoznak ki az illetékesek a „termésből”, aztán majd csak lesz valami. I 7 Rado király gumilabdája FINTA MÁRK J ános király nem volt jó, volt görbe dolga sok./És néha senki sem szólt hozzá, így teltek a napok./És aki látta, nem köszönt, szófián továbbhaladt,/Csak gőgös pillantása hullt Jánosra, és tovább­vonult,/ Ő némán állt és elpirult koronája alatt. Rado király sem volt jó, és legalább annyi görbe dolga volt, mint János­nak Alán Alexander Milne gyerekversében. Bár talán nem is teljesen he­lyes, hogy királynak nevezzük őt, hiszen Procházka nagy szerényen a mo­doros és lenéző „gazda” titulussal ruházta fel önmagát, mikor a saját fejébe nyomta a szlovák jobboldal koronáját úgy két éve, az államfő választás után. Aztán kiderült, hogy az „ellenzéki megváltó” patyolatfehér ingjében egy olyan ember próbál hatalomra kapaszkodni, akinek a jól csengő szlo­geneken kívül nincs korrekt víziója az ország jövőjéről, és meg van róla győződve, hogy elfogadható, sőt, hasznos dolog füllentéseknek álcázott ordas hazugságokkal megvezetni választóit, partnereit, tulajdonképpen mindenkit. Rado király mellett ezek után természetesen nem sokan tartottak ki - kertjéből elszöktek a gondosan ápolgatott zöldségek, és szép sorban át­vándoroltak Béla gazdához, aki majd levest fóz belőlük valamelyik Híd- kampányrendezvényen. Király urunknak, aki látta, nem köszönt, ő pedig csak pirulva álldogálhatott. S bár továbbra is meg volt győződve saját mo­rális tisztaságáról, azért azt érezte, hogy látványos sértődésekkel itt nem megy semmire. A szerénység és alázat maszkját erőltette tehát magára. Kivárta a megfelelő pillanatot, és elrebegte óhaját, mint János király a versben: Ó, Karácsony Apó, kérlek, hogy kegyesen/Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem! És Karácsony Apó megjelent Robert Fico képében, és ha gumilabdát nem is hozott, azért kegyesen visszapörgette neki az idő kerekét, hogy új­rakezdhesse azt, amit elrontott, a saját karrieijét. Az Európai Unió luxemburgi bírósága, ahová a kormány Procházkát küldené, ugyanis szakmai, és nem mellesleg anyagi szempontból is maga a Kánaán egy jogász számára. Fontos, komoly intézményről lévén szó, az ottani bírói posztokra nem holmi mezei jogászocskákat, hanem sziklaszi- lárdjellemű szaktekintélyeket jelölnek az egyes országok. Rado király szaktudásával elvileg nincs gond: nyelveket beszél, elismert alkotmány- jogász, sokat publikált. Annál több gond van erkölcsi profiljával - egy többször hazugságon kapott politikus, legyen bármekkora szaktekintély, egy normális világban nem képviselhetné Szlovákiát Európában bíróként. Beszédes dolog, hogy Rado királyt Robert Kaliňák belügyminiszter is jó erkölcsi profillal rendelkező embernek tartja. Lucia Žitňanská, a Híd igaz­ságügyi minisztere, aki tisztességet, igazságot hirdetve kampányolta végig az országot, már nem ilyen biztos a dolgában, de azért végül csak annyiban hagyta az egészet. Szlovákia részéről a történet lezárva, Procházkáról im­már maga a bíróság dönt, a meghallgatás után. S ha Rado király megkapja a posztot, beteljesül a Milne-vers záró sora is: És, ó, Karácsony Apó, háláját rebegi,/Mert hoztál egy nagy, igazigu­milabdát neki! FIGYELŐ Tart a menedékkérők uniós áthelyezése Előrelépés történt a menedékkérők Európai Unión belüli áthelyezésé­ben -jelentette ki Dimitrisz Avra- mopulosz migrációs ügyekért fe­lelős uniós biztos. Az áthelyezési program végrehajtásáról közzétett friss bizottsági jelentés szerint a 160 ezer menekült áthelyezését célzó, tavaly szeptemberben elfo­gadott uniós mechanizmus kereté­ben eddig 5651 embert helyeztek át: 4455-öt Görögországból, 1196- ot pedig Olaszországból. A folya­matjelentősen felgyorsult az utób­bi hónapokban, ami azt mutatja, hogy „igenis működhet a rendszer, ha megvan a politikai akarat”. Az uniós biztos azt mondta, minden tagállamnak vállalnia kell a fele­lősséget, ez ugyanis „nem görög vagy olasz probléma, hanem euró­pai kihívás, amelyre közös választ kell adnunk”. Úgy vélte, a jövő év végéig Görögországból 30 ezer menedékkérőt is szét lehet osztani a tagállamokban. A bizottság tájé­koztatásából kiderült, hogy négy tagállamba-Ausztriába, Dániába, Lengyelországba és Magyaror­szágra - eddig egyetlen embert sem helyeztek át Olaszországból vagy Görögországból az erre szolgáló mechanizmus keretében. Az Európai Bizottság az elismert menekültek harmadik országokból történő áttelepítése terén elért eredményekről is beszámolt. A korábban elfogadott mintegy 22 ezerből eddig 10 695 nemzetközi védelemre szoruló, lakóhelyét el­hagyni kényszerült személyt tele­pítettek át uniós országokba Jordá­niából, Libanonból és Törökor­szágból. A legtöbb embert az Egyesült Királyság, Norvégia és Ausztria fogadta be. A testület szerint az Európai Unió és Ankara közötti migrációs megállapodás életbe lépése óta 1614 szíriai me­nekültet helyeztek át Törökor­szágból uniós országokba. Június óta naponta átlagosan 85 ember érkezett illegális úton a görög szi­getekre Törökországból, míg az egyezmény életbe lépése előtti időszakban ez a szám 1700 körül volt. A migrációs megállapodás keretében eddig 578 illegális ha­tárátlépőt szállítottak vissza Gö­rögországból Törökországba. Frans Timmermans, a bizottság el­ső alelnöke szerint ezek a számok „világosan mutatják, hogy haté­kony fellépéssel megtörhető az embercsempészek üzleti modell­je”. Az ENSZ Menekültügyi Fő­biztossága szerint kb. 60 ezer mig- ráns rekedt Görögországban, közel 160 ezren pedig olaszországi befo­gadóközpontokban vannak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents