Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-23 / 221. szám, péntek
DIGITÁLIA Emlékeznek, milyen volt, amikor csak telefonálni és SMS-ezni tudtunk? ORIGO-HÍR Az 1950-es években jelentek meg az autókban az első telefonok. Az lG-ro viszont még három évtizedet várni kellett. De mi történt utána, miért volt hasznos a fejlődés, és mit várhatunk a pár év múlva érkező 5G-től? Lássuk! Valószínűleg a 3G, 4G, netalán- tán még az 5G betükapcsolatok is ismerősen hangzanak a legtöbbünknek, ám egy legyintéssel nem lehet elintézni ezeket, hiszen hiába csak egy szám a különbség közöttük, technológiailag rendkívül nagy fejlődést jelent. Minden kezdet nehéz Annak idején az lG-vel kezdődött a telefonkorszak, ami még egy analóg rendszer volt. A fő cél a rádió- frekvencián keresztüli hangtovábbítás volt, a maximális sebesség másodpercenként 2,4 kilobit volt, talán egy kicsit szemléltetőbb, ha ezt átváltjuk: ez másodpercenként 0,024 megabitet takar. Az autókban először 1946-ban jelentek meg a telefonok, az 50-es években a rendőrségnél és a taxisoknál volt ennek igazán nagy jelentősége. Az első lG-s hálózatot nagyjából 1979-ben indították el (AMPS), az állomások nagyjából 10—25 kilométeres sugarat tudtak lefedni, a dánok, a finnek és a svédek törték legelöl az utat. Az 1G azonban nem volt biztonságos, könnyedén lehallgathatóak voltak a beszélgetések, szóval az élet itt nem állhatott meg. Biztonságosabb lett a 2G Nem sokkal később, a 80-as évek végén már megjelent a 2G, ami digitális szórást jelentett az analóg helyett. 1991-ben Finnországban indult meg először a szolgáltatás. Nagy előnyt jelentett, hogy a hívásokat immár digitálisan kódolták, a rendszer a korábbinál jóval energiatakarékosabb volt, egy számhoz akár két vagy több készülék is tartozhatott, és már különféle adatcsomagok továbbítására is lehetőség nyílt, aminek első jele az SMS, vagyis a rövid szöveges üzenet volt. Már lehetett SMS-t is küldeni A 2G-nek több korszaka volt, először a CMDA jött, majd a 2.5G, A fejlődés vagyis a GPRS (General Packet Radio Service-korszak, ami már másodpercenként 56/20 kilobites sebességet engedett, végül a 2.75G, amit EDGE-ként (Enchanced Data Rates fór GSM Evolution) ismerünk, és akkoriban a már szélsebesnek számító, 171,2 kilobites letöltés is elérhető volt. A 2G elstartolásához képest egy évtizedet kellett várni arra, hogy a 3G debütáljon, a pár éves előkészületeket követően a japán DoCoMo szolgáltató kezdte el tesztelni 2001 elején, majd ősszel már mindenki számára elérhetővé vált. Európába először az UMTS-en (Universal Mobile Telecommunications System) keresztül szivárgott be az új irány, az elsődleges cél pedig az volt, hogy a felhasználók a korábbiaknál sokkal gyorsabb adatforgalmat kapjanak, ez eleinte a „szabad ég alatt” 384 kilobites, beltéren pedig 2 megabites sebességet j elentett. Nagyon fontos evolúciós lépésnek tekinthető, hogy a 3G már egy kapcsolat nélküli (csomagkapcsolt) kommunikációs mechanizmus. A felhasználók már külön díjazástól mentesen tudnak az interneten szörfölni, vagyis csak magáért az adatforgalomért kell fizetni, a neten eltöltött időért nem, ez azért nem volt rossz, nem kellett sietve végiggörgetni egy cikken, vagy csak addig használni a netet, amíg feltétlen szükséges. Fejlődés lG-től 3G-ig A 3G vívmánya volt az MMS (Multimedia Message), ami kvázi ugyanaz, mint az SMS, csak már képeket is továbbít. Az MMS sokat lendített a gyártókon, hiszen a szolgáltatáshoz a hálózatokat, az infrastruktúrát, a készülékeket, a rendszer-integrációt és a -tartalmakat is fejleszteni kellett, ami egyáltalán nem számított kis feladatnak. Ennek eredményeképpen már olyan szolgáltatásokhoz lehetett hozzáférni, mint a különféle Disney- kártyák, vagy akár a futballmeccseken készült képek. Teljesen más világot hozott el az MMS: új utakat nyitott, gondoljunk csak a színes kijelzővel rendelkező telefonokra. A sebesség pedig mindig elsődleges szerepet játszott, ott lebegett mindenki szeme előtt, hogy az egyre nagyobbra hízó fájlokat hogyan lehet leggyorsabban eljuttatni a szolgáltatást igénybe vevő ügyfeleknek. Először WLAN (wifi)-hot spo- tokkal próbálkoztak a cégek, rengeteget telepítettek szerte a világon, ami segítette a VoIP (Voice over IP)- szolgáltatások előretörését. A VoIP esetén a beszélgetés már nem a hagyományos hálózaton, hanem az interneten keresztül zajlik, életszerű A jó Öreg Nokia (Képarchívum) (Képarchívum) példa erre a Viber, a WhatsApp vagy éppen a Skype. Itt jött már képbe egyébként a 2006-ban életbe lépő HSPA, vagyis a 3.5G is, a maga 14,4 Mbps sebességével. Az ember azon kapta magát, hogy nem kell perceket várnia egy dokumentum vagy egy videó letöltésére. 4Gr szélvészgyors internst Nyilván minél többet kapunk, annál többet akarunk, a fejlődés nem állt meg, éppen ezért jött a 4G, amivel kapcsolatban akkoriban az illetékes szervek meghatározták, hogy gyors mozgás esetén, vagyis autóban, vonaton másodpercenként akár a -100 megabites, lassú mozgás, vagyis séta, egy helyben levés esetén pedig akár az 1 Gbps sebességet is biztosítani kell. Az első LTE (Long Term Evolu- tion)-hálózat működésére 2009 decemberében került sor, nem meglepő módon ismét svéd és finn területeken. A 4G-től mindenki azt várta, hogy még biztonságosabb lesz, és lehetőséget teremt az időközben megjelent okostelefonok, tabletek, okosórák és egyéb kütyük szélesebb körű használatára. Még gyorsabb adatátvitel Manapság viszont több gond is adódik a mobilok kompatibilitása terén. Ezek a kütyük ugyanis rádió- frekvencián keresztül működnek (ez azért kevésbé meglepő), ám mindegyik hálózatnak megvan a saját sávja, méghozzá megahertzben mérve. A 4G-nél eleinte még jött az 1800 MHz, majd a 2100 MHz, de ez csak az európai lefedettséget jelöli, a világ más tájain különböző frekvenciákat használnak. Az okostelefonok esetén a B20-as LTE például azért lett annyira központi téma, mert ez a 800 MHz-es sávot jelöli, amit a Kínából érkező okostelefonok bizonyos hányada nem ismer. így azok a kínai mobilok nem tudják a gyorsabb mobilnetet használni: ahol ugyanis nem építettek ki 3G-t, hanem gyorsan a 800-as 4G-re ugrottak, ott hirtelen kvázi internet nélkül maradhat a felhasználó. Ez persze elég kis területét érinti az országnak, főleg a vidéki régiót, mégis érdemes tájékozódni. Mindent összekötünk Az 5G megint más tészta, ráadásul itt már a jól ismert WWW (Word Wide Web) is eltűnik a süllyesztőbe, helyébe a WWWW (Wireless World Wide Web) lép, ezen is látszik, hogy a vezetéknélküliség mennyire nagy hangsúlyt kap. Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy a „G” előtt álló, egyre növekvő számok a sebesség növekedését je-r lölik, ám nagyrészt ez áll a háttérben. Az 5G-nél a főbb célkitűzések közé tartozik, hogy a cégek az azonos emeleten tartózkodó felhasználóknak egyszerre, egyenként másd- percenként legalább 1 gigabites in- temetelérést, akár már HD-nál nagyobb felbontású videók közvetítését biztosítsák. A gyorsaság mellett pedig fontos, hogy a lefedettség is meglegyen, erre az operátorok már javában készülnek a háttérben, hiszen a jelenlegi tervek szerint 2020-ban fog elindulni a mobilkommunikációs világ következő generációja. Pár év múlva szükség is lesz a szélsebes adattovábbításra. Ugyan a dolgok internete (IoT), vagyis a hálózatra kötött eszközök robbanása előtt állunk, addigra már javában benne leszünk. Az okos szó pedig nemcsak az órák és telefonok neve előtt lesz mindennapos, hanem a különféle elektronikai és háztartási eszközök, így a hűtők, mosógépek, mikrók esetén is, és akkor még a robotokról, drónokról az önjáró okosautókról vagy a manapság egyre tren- dibb virtuálisvalóság-eszközökről nem is beszéltünk. Az 5G rendkívül energiahatékony, széles körben használható, és olyan információmozgásra ad majd lehetőséget, amire korábban még nem volt példa. Az okoskütyük fejlődésével pedig szinte folyamatosan és mindenhol csatlakozva leszünk az internetre, ami egyrészt nyilván fantasztikus dolog, mégis rejthet olyan következményeket, amikre majd csak pár évtized múltán derül fény. az Apple és az FBI közti harc Folytatódik MTI-HÍR Az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda feltehetően több mint egymillió dollárt fizetett egy meg nem nevezett külsős cégnek azért, hogy feltörjék a San Bernardinó-i terrorista, Syed Rizwan Farook iPhone-ját. Az Apple-nek nem árulták el sem a külsős cég nevét, sem azt, hogy milyen sérülékenységet használtak ki ehhez. Egy nemrég kibocsátott bírói idézés szerint az FBI-nak nyilvánosságra kell hoznia, hogy kitől vásárolták a szoftvert és mennyiért. Washington DC szövetségi bírósága idézést bocsátott ki az FBI részére, miután egy lapokból álló médiacsoport kérelmezte, hogy hozzák nyilvánosságra annak részleteit, miként hekkelték meg a San Bemardinó- i terrorista iPhone 5c telefonját. Az Associated Press (AP), a Gannett és a Vice Media az információs szabadságról szóló amerikai törvényre hivatkozva kért hozzáférést a részletekhez. A perben a külsős cég nevét szeretnék megtudni, amelytől az FBI megvásárolta a telefon feltöréséhez szükséges szoftvert, valamint az azért fizetett pontos összegre is kíváncsiak. James Comey, az FBI igazgatójának elszólása szerint több pénzt fizettek a San Bemardinó-i terrorista iPhone 5C készülékének feltöréséért, mint amennyi pénzt fog ő keresni összesen a következő hét évben, ami körülbelül 1,34 millió dollár. A pontos összeget azonban még mindig nem hozták nyilvánosságra. A szervezet szerint a nyilvánosságnak tudnia kell arról, hogy milyen technikai hibák és kritikus sérülékenységek bújnak meg a világ egyik legnépszerűbb termékében. Feltehetően egy nulladik napi (zero day) támadást hajtottak végre, kihasználva az iPhone egy vagy több olyan sérülékenységét, amelyre eddig még nem derült fény, és amelyről az Apple fejlesztői sem tudhatnak. Az FBÍ állítása szerint azért nem beszélnek, mert maguk sem tudják a részleteket. Az AP által indított per érdekes összefüggésekre világíthat rá a jogi szabályozás és a privát cégek kapcsolatában. A sérülékenységek eladása többmilliós biznisz az úgynevezett szürke sapkás (grey hat) hackerek számára. Ezek a hackerek megkeresik a sérülékenységeket, majd eladják a módszert, hogy aztán megfigyelésre és nyomozáshoz használják fel. Egy szövetségi bíró februárban arra kötelezte az Apple-t, hogy segítsen az FBI-nak a San Bemardinó- i terrorista telefonjának feltörésében. Az utasítás szerint az Apple-nek olyan technológiát kellett volna biztosítania a szövetségi nyomozóknak, amivel kikapcsolható a telefonba épített biztonsági rendszer. Ennek lényege, hogy ha a felhasználó tízszer is elrontja a jelszót, akkor minden adat azonnal törlődik a telefonról. Miután a cég elutasította ezt, az FBI más megoldás után nézett, és egy feltehetően izraeli cég segítségével törte fel a telefont, de sokan gyanúsítják ezzel John McAfee-t is.
