Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-22 / 220. szám, csütörtök
RÉGIÓSPORT www.ujszo.com | 2016. szeptember 22. 117 Ötvenéves csúcsponton a somoijai kajak-kenu Soós Tibor Wichmann Tamásnak (jobbról) is elmesélte, hogy volt kenus lé- A sportág két szlovákiai legendás alakja is találkozott. Székely István somorjai téré hogyan faragott kajakban Szabó Attilából egyszer, majd évekkel később sportághonosító (jobbra) Ladislav Čepčianskýval futott össze. DiósAlbert,a koa négyesekből többször világbajnokot sarasok sportigazgatója egy nemzedékkel fiatalabbak közé tartozik. J. MÉSZÁROS KÁROLY Ennél jobb időzítés nem létezik. Fennállásának ötvenedik évében, hónapjaiban eddigi eredményességének tetőfokán jár a somorjai kajak- kenu-sport. Neveltjei, jelenlegi legjobbjai a világversenyekről szállítják az érmeket. A minap azonban azért gyűltek össze a csölösztői csénakházban, hogy visszapillantsanak az eltelt öt évtizedre. Mikor kezdődött? Pontosan nem tudni, mikor kezdődött a szervezett klubélet, de az ismert, hogy ki hozta a városba a kajakkenut mint sportágat. Székely István volt, aki fiatal tanárként került a csallóközi városba. Gömör szülötte szer- tornászként versenyzett, 1956 szeptemberében azt mondták neki, hogy ezentúl pedagógusként kell helytállnia, és kénytelen volt elhagyni a fővárost. Magával vitte azonban a kajakját, amelyet mandolinnak meg szandolinnak neveztek a somorjaiak, de igazi nevét akkor még nem használták. Pista bácsi - aki mindenki nagy örömére - ott volt a jubileumi összejövetelen, addig csak a Dunáról látta, ismerte ezt a települést, valamilyen falunak vélte, és csak oda küldésekor tudta meg, hogy Somorjának hívják. Ezt mind megírta a klub krónikájába, amelynek oldalait egy alkalmi kiállításon nézhették meg a jelenlevők. Abból sem derül ki több, mint amit már leírtam, ezért a kerek évforduló meghatározásához egyedi megközelítést talált a klubvezetés. Tóth Imre klubelnök múltidéző gondolatainak kezdetén erről is lerántotta a leplet. ,,Pista bácsi érkezése nem ötven éve volt, hanem éppen hatvan. A következő öt-tíz esztendő a folyamatos próbálkozások, kudarcok és újrakezdések időszaka volt, és amikor körülbelül egy évvel ezelőtt a klubban felmerült a kérdés, hogy mióta is létezik Somorján a kajak-kenu-sport, kialakult egy konszenzus, amelynek az eredménye az 1966. Tehát innen ered a mostani ötvenéves jubileum” - tudtuk meg. Persze ez nem zárja ki, hogy a klub történetének feltérképezése előhozhat még konkrét tényeket is az alakulásról. A hőskortól napjainkig Más klubkincseket is tartogat a krónika. A hőskor, a kezdetek úttörőinek nevét. Tóth Imre is felsorolta őket: Diósi Koméi, Ľudovít Čermák, Székely István, Ľudovít Tátoš, id. Marián Tesárik, Sebestyén Aladár és Horváth Árpád. „Az indulásnál és a legnehezebb időkben is küzdöttek, próbálkoztak. Nélkülük most valószínűleg nem lennénk itt” - hangsúlyozta a klub jelenlegi első embere. És igaza volt, mert a kezdetek meghatározó emberei közbenjártak az első klubbirodalom, a csónakház felépülésében. Kialakult a vízparti bázis, és a múlt század hetvenes éveiben már országos méretekben is eredményes volt a somorjai egyesület. Ekkor tűnt fel a versenyzők között Felix Masár, akiből a város első olimpikonja lett. Az öreg mederből új, mesterségesbe került Duna a csónakház többszöri költöztetését hozta magával. 2008- ban került mai helyére. Ez már több egy közönséges csónakháznál, bár még mindenki annak hívja. Ide teszik meg első bátortalan lépéseiket a kezdők, de ugyanitt fogadják a klub Ebvagy vb-éremmel hazatérő képviselőit is. Innen indulnak a létükhöz elengedhetetlen vízre. A csúcsra igazán csak a legkitartóbbak jutnak, de a hátország a klub igazi birodalma. A sok egykori és mai kajakos, kenus, akik szívügyüknek tekintik, hogy a mandolinkorszaknak mai követői is legyenek. Nevek nem hangzanak el, mert a jelenlevők között is lehetnek, akikről megfeledkezhet a szónok. Akik már távoztak az élők sorából, azokra egy perc néma csendben emlékezünk, a többiek meg magukra lelhetnek a klubelnök köTóth Imre bejelenthette: „Éppen ötvenéves csúcsponton vagyunk" (A szerző felvételei) vetkező mondataiban. „Fél évszázad alatt nagyon sokan megízlelték ennek a sportnak a szépségeit, ki több, ki kevesebb mértékben, de hiszem, hogy legtöbbünknek a kajak-kenu tanította meg azt, hogy a céljainkat csak kemény, kitartó munkával érhetjük el. Sporteredményeink valamikor jobbak, valamikor gyengébbek - most hállstennek elmondhatom, éppen ötvenéves csúcsponton vagyunk. Olimpia ezüstérem, világ- és Európa- bajnoki aranyak, Szlovák Kupa- győzelmek. Én mégis azt mondom, ennek a klubnak a legnagyobb értéke a kollektíva. Az edzők, a versenyzők, a szülők, a vezetőség, a támogatók közössége, az, ami ezt a klubot minden nehézségen, problémán keresztülvitte, keresztülviszi. Ha számíthatunk egymásra, ha együttműködünk, akkor nem kell félnünk a következő ötven évtől sem.” Szerteágazó kapcsolatok Azért sem kell félniük a somorja- iknak a jövőtől, mert alaposan beleépültek a sportág vérkeringésébe. Idén megszületett az első somorjai érem a nyári olimpián: Linka Tibor benne ült abban a szlovákiai kajaknégyesben, amely ezüstöt szerzett a riói olimpián. Vele együtt a kenus Farkas Vince is Brazíliában versenyezhetett. Félix Masár kajakos (1980, Moszkva) után sokáig csak Orosz Csaba kenus (1996, Atlanta) volt a város második olimpikonja, mígnem húsz évvel később jött az idei dupla riói részvétel. S amikor világ- és Európa-baj- nokról beszélt a klubelnök, akkor elsősorban Linka Tibor tavalyi moszkvai vb-diadalára, Jakubík Gábor és ismét Linka idei Eb-győzelmére gondolt. Igaz, ők már nem somorjai színekben versenyeznek, de a városban élnek, tőlük indultak. Még mindig náluk kajakozik a tavalyi és idei kor- osztályos vb és Eb éremgyűjtője, Zalka Csaba, a jövő újabb sikerembere. S mögötte nyomul felfelé a többi fiatalabb tehetség. Van még egy ütőkártyája a somorjai kajak-kenu-klubnak, amiről a jubileumi vendégkoszorú összetétele is árulkodott. A szerteágazó kapcsolatok. Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa- bajnok és olimpiai érmes magyar kenus volt a jéghegy csúcsa a jelenlevők között. Más magyarországi sportágbeliek is eljöttek, akárcsak a szlovák szövetség vezetői. Nem hiányoztak a komáromi kajak-kenu-klub kulcsfigurái és Somoija többi élsportjának vezetői. Jelenlétük aláhúzta Tóth Imre szavait. Ha számíthatunk egymásra, ha együttműködünk... De ez már egy következő fél évszázad sikertörténete lehet. Galántai tomadiadal, lány a mezőny legjobbja ÁBELGÁBOR A galántaiak diadalával végződött az órsekújvári FKM által rendezett Ull-esek nemzetközi focitornája. Érsekújvár. A végső győztes vereség nélkül zárta a küzdelemsorozatot, a lejátszott hét mérkőzésből ötöt megnyert, kétszer pedig döntetlenezett, így egy ponttal megelőzte az esélyes Partizánske képviselőit. A találkozók időtartama 1 x 16 perc volt, a résztvevő alakulatokat nem sorolták két csoportba, hanem mindenki mindenkivel találkozott. „Várakozásainkat messze felülmúlta a fiúk lázas igyekezete, mindegyik csapamái önfeledt, boldog arcokat láttunk. A játékosok érzékelhetően élvezték a focit, és nemcsak a saját, de az ellenfél szép megoldásainak is egyformán örültek. A seregszemlét anyagilag is támogató szülők és a többi szurkoló minden egyes mérkőzés után megtapsolta a pályáról levonuló tinédzsereket. Viszont a legjobban talán annak örülök, hogy sikerült hagyományt teremtenünk, és jövőre lesz folytatás” - tájékoztatott Ferenczi Barnabás főszervező. Azok, akik kilátogattak a tornára, három meccsre bizonyára még sokáig emlékezni fognak. A vendéglátók Partizánske elleni megmérettetésén (3:3) kivételes egyéni teljesítményeket is feljegyezhettünk, és látványos gólok tarkították a játékidőt. Az érsekújváriak és lakszakállasiak csatája (1:0) igazi kapusparádét hozott, a hálóőrök egymást múlták felül. A galántaiak Partizánske elleni rangadója (1:0) pedig sorsdöntő volt a tomagyőzelem szempontjából. „Gyenge kezdet után összeszedtük magunkat. Határozottan, erős akarattal és célratörően játszottunk valamennyi meccsen. Védenceim nem lazsáltak az edzéseken, a fegyelmezett munka meghozta gyümölcsét” - vélekedett Fehér Zsolt galántai edző. Külön kell szólni a dorogi Harmat Sára gyönyörű megoldásairól, aki egyszer a védelemben, másszor pedig a csatársorban bukkant fel, és méltán érdemelte ki a legjobb mezőnyjátékosnak járó díjat. A legjobb játékos átveszi a díjat HÍRKOSÁR ■ Labdarúgás KEZDŐK (U11-ESEKI NEMZETKÖZI TORNÁJA, Érsekújvár: PoTnohospodár Močenok-FKM Nové Zámky 1:4, g. Výrostko, III. Száraz 2, Czuczor, Peternai; Slovan Hlo- hovec-Slovan Galanta 1:4, g.: Rácik, ill. Kollárik2, Mészáros, Daniš: Družstevník Sokolce-ŠTK Šamorín 2:2, g.: Csóka 2, ill. Tóth 2; FC Dorog-Tempo Partizánske 1:3, g.: Orosz, ill. Valach 2, Strúčka; N. Zámky-Hloho- vec 6:0, g.: Czuczor 2, Kender 2, Cingel 2; Šamorín-Mo- čenok 1:0, g.: Méhes; Galanta-Oorog 0:0, Partizánske- Sokolce 3:1, g.: Valach 2, Vavro. ill. Csápai; Šamorín-N. Zámky 0:2, g.: Czuczor 2; Dorog-Hlohovec 3:0, g.: Orosz 2, Czuth; Močenok-Parlizánske 0:4, g.: Valach, Jankovič, Bočkay, Vavro; Sokolce-Galanta 0:2, g.: Danis, Kollárik; N. Zámky-Dorog 1:1, g.: Kovács, ill. Marosvölgyi; Partizánske-Šamorín 5:0, g.: Jančovič 2, Vavro, Valach, Šamko; Hlohovec-Sokolce 0:6, g.: Csápai 5, Pázmány; Galanta-Močenok 3:0, g.: Repa 2, Danis; Partizánske-N. Zámky 3:3, g.: Valach 3, ill. Czuczor 2, Száraz: Sokolce-Dorog 1:4, g.: Csápai, ill. Orosz, Czuth, Balázs, Szabó; Šamorín-Galanta 2:2, g.: Oros 2, ill. Kollárik 2: Močenok-Hlohovec 1:0, g.: Deváth; N. Zámky-Sokolce 1:0, g.: Száraz; Galanta-Partizánske 1:0, g.: Melo; Dorog-Močenok 3:0, g.: Czuth, Orosz, Marosvölgyi; Hlobovec-Šamorín 0:4, g.: Oros 2, Méhes, Csóka; Galanta-N.Zámky 3:0, g.: Kollárik 2, Papp; Močenok—Sokolce 2:5, g.: Deváth 2, ill. Tóth 4, Csonka; Partizánske-Hlohovec 3:0, g.: Valach 2, Strúčka; Ša- morín-Dorog 0:3, g.: Orosz 2, Balázs. Végeredmény: 1. Galanta 17,2. Partizánske 16,3. Dorog 14,4. N. Zámky 14, Šamorín 8„ Sokolce 7, Močenok 3,8. Hlohovec 0. Díjazottak - legjobb kapus: Pásztor Pál (N. Zámky), legjobb mezőnyjátékos: Harmat Sára (Dorog), legjobb góllövő: Matej Valach (Partizánske). A tornagyőztes: Bičan Dávid, Mészáros Lukáš, Daniš Adrián, Michal Melo, Kollárik Roman, Jankovics Dominik, Papp Nikolasz, Sámuel Repa, Matej Kňažík, Kiss Jakab. Edző: Fehér Zsolt. (áb)
