Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-22 / 220. szám, csütörtök
2016. szeptember • www.ujszo.com marhafajták). A bőséges takarmányforrás nagyobb testű fajtákat hozott létre (pl. az arab telivér finom, szikár jellege romlott a hazai arab telivérhez képest). Elmondható, hogy a tenyésztőhely klímája, ökológiája és földrajzi környezete közvetlenül és közvetve meghatározza az adott terület állattenyésztését. A takarmányok termeszthetősége befolyásolja, hogy az adott területen milyen állatfajok, állatfajták tenyészthetők és tarthatók gazdaságosan. A gyengébb legelőkön a juhtartás, jó legelőn a húshasznú szarvasmarha tartható eredményesen. Az intenzíven tejelő teheneknek (ha legeltetünk) a kimondottan jó minőségű legelő ajánlott. Az ember gyakran a természetes tartás esetén is beavatkozik az állatok életébe. Ez leginkább a tömegtakarmányokat fogyasztó állatfajok (juh, szarvasmarha) tenyésztését és tartását érinti. BIOTERMELÉS MESTERSÉGES KÖRNYEZETBEN Itt az állatok élet- és a termelési körülményeit az ember alakítja ki, és szabáA TAKARMÁNYOZÁS SZABÁLYOZÁSA Az állatok termelését befolyásoló élettelen környezet, pl. az időjárás, épületek, istállók és azok berendezései, elősegítik a gazdaságos álla- titermék-előállítást. Minden külső tényező hatást gyakorol az állati szervezetre. A termelés szempontjából a takarmányozás játszik jelentős szerepet. Háziasított állataink részére az ember több tápláló anyagot biztosít. A termelési célnak megfelelően változtatja a takarmányokat mennyiségben és minőségben. Ugyanis, a gazdasági állataink eltérő faji és biológiai bélyegekkel rendelkeznek, eltérő a hasznosítási irányuk, ezért más-más igéYT I Állatfarm í*-»« í.— élő szervezet fénnyé \ ■ ■■ maradását a folyamatosan változó környezetben az alkalmazkodás képessége (adaptáció) biztosítja. Mivel az állatok alkalmazkodóképessége eltérő, ezért a gyakorlatban előnyben vannak a jobb adaptációs képességgel rendelkező egyedek. A tartási feltételeket úgy kell kialakítani, hogy ahhoz a nagyobb termelőképességű egyedek is alkalmazkodni tudjanak. Akkor honosul jól az állat, ha az eltérő körülmények közé kerülve is megtartja eredeti jellegét, gazdasági, szaporodási és egyéb tulajdonságait. HONOSÍTÁS, TELEPÍTÉS Az akklimatizáció sikerét legjobban az állatok ivari élete mutatja. A honosulás hiánya a hímek párzási kedvét csökkenti, míg a nőivarú állatok ivarzási és vemhesü- lési zavarokkal küszködnek. Gyakori tünet a légző- és emésztőszervi megbetegedés, az étvágytalanság és a termeléscsökkenés. A honosulás eredménye attól is függ, hogy mekkora a régi és az új környezet közötti különbség. Minél kisebb a különbség, annál jobb az alkalmazkodás, minél nagyobb a környezeti eltérés, annál nehezebb. A fiatal állatok könnyebben alkalmazkodnak az új körülményekhez, mint az idősebbek. Ajánlatos ezért az állatok adásvételét, szállítását, importját a teljes kifejlettség elérése előtt elvégezni. Könnyebb az adaptáció a hegyvidékről az alföldre telepített állatok esetében, mint az alföldiek telepítése a hegyvidékre. A hidegebb klímához az állatok jobban és hamarabb alkalmazkodnak, mint a meleghez. Gazdasági állataink közül legkönnyebben a sertés, a baromfi és a ló honosul, legnehezebben pedig a kérődzők. A környezet tág fogalom, sok tényezőt foglal magába (istállók, takarmány, mikroklíma...), amelyek az Az állatok szervezetére ható környezeti tényezők A házi és gazdasági állatok szervezetének működésére a külső környezeti tényezők nagymértékben hatással vannak. A környezeti feltételektől függ az előállított termények mennyisége és minősége, az állatok növekedése és fejlődése, az örökletes (genetikai) tulajdonságok kialakulása és az egészségi állapot. A jó környezeti tényezők összessége növeli a termelés gazdaságosságát. lyozza. Zárt, iparszerű tartásnak nevezzük. Gyakran a külvilágtól elzártan, ablak nélküli, szabályozott mikro- klímájú épületekben zajlik (például a tojótyúkok tartására, ahol a tojástermelés automatizált körülmények között folyik, vagy a pe- csenyecsirke-brojlercsirke előállítása, illetve a sertés- hizlalás). Napjainkban a mesterséges termelés során a termelők arra törekednek, hogy olyan feltételeket biztosítsanak az állatoknak, ami a környezet- és állatvédelmet, a biotermelést és a természetes állattartást helyezi előtérbe. Az állattenyésztési gyakorlat mutatja, hogy esetenként az egyedi elhelyezés és takarmányozás kedvezőbb teljesítményt biztosít, mint a csoportos tartás. porodásukban szezonalitás (időszakosság) mutatkozik, melyet főképp a táplálékfelvétel mennyisége és minősége folyásol be. Ez bizonyos primitív (természetes) állatfajtáknál a háziasítás után is megmaradt, ma is jelentkezik. Például a juh- fajták szezonális ivarzása, a baromfifajták kotlása és ved- lése az éghajlati tényezőktől függ. A természetes környezet hatással van az állatok növekedésére és fejlődésére. A gyenge takarmányozási feltétel kisebb testű gazdasági állatok kialakulásához vezet (pl. a sivatagok lovai, \ a primitív szarvasállatainkat körülveszik. Az ökológiai ismeretek házi- és gazdasági állataink tartásakor és tenyésztésekor is alkalmazhatók. Állataink természetes és mesterséges környezetben is tarthatók. Ismerünk élő (biotikus) és élettelen (abiotikus), külső és belső környezeti tényezőket, amelyek hatással vannak az életükre. ÁLLATAINK TERMÉSZETES KÖRNYEZETBEN A természetes környezet a természet által kialakított életfeltételeket tartalmazza. A természetes környezetben az állatok az ivóvizet és a táplálékot rendszerint maguk szerzik be. így életritmusukban, sza
