Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)

2016-09-20 / 218. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. szeptember 20. KULTÚRA 117 Szabadok vagyunk, Willy! Új évad, új bemutató a Komáromi Jókai Színházban: Az ügynök halála Forgács Péter rendezésében A realitás próbál felszínre törni (Kiss Gibbó Gábor felvétele) LAKATOS KRISZTINA Arthur Miller 1949-ben írta egyik legismertebb, társa­dalom- és lélekrajzot egy­beszövő drámáját, Az ügynök halálát - az amerikai álom csődjéről, a kisember kilátás- talanságáról. Azt, hogy min­denki annyit ér, amennyije van, nem is olyan rég idézte az emlékezetünkbe egy felelős (magyar) politikus. Szóval: hatvanegynéhány év úgy szállt el, mint egy pillanat. Van min gondolkodni, van mit nézni a Komáromi Jókai Színházban. Forgács Péter, a komáromi előadás rendezője érzékeny mértéktartással, néhány korjelző rekvizitummal hoz­za időben hozzánk közelebb a Miller- darabot: például a szereplők az au­tókról szólva Suzukit emlegetnek, Biff nem egy tollat, hanem egy mo­bilt vág zsebre a megkömyékezni szándékozott nagyvállalkozó aszta­láról... Forgács azonban nem csak időben közelít: kihagyja az előadás­ból a szembeállítás lehetőségét (Charley, a szomszéd és Bemard, a fiúk barátja figuráját), és szigorúan Willy Loman élettörténetét, élete utolsó két napját állítja fel az elszá­molás színpadára. Van ebben az el­számolásban némi tárgyilagos, feltá­ró könyörtelenség, de legalább annyi megértés is. Egy empatikus gesztus, amely a kiszolgáltatott, a sikertelen­séget fiaira is örökül hagyó - ezáltal saját sikertelenségét hatványozottan elszenvedő - kisember tragédiáját fi­noman felemeli. Olyan ez Az ügynök halála, mintha moralitásként játszaná a komáromi társulat - csak éppen nem az erkölcs, nem a transzcendens kö­rül forog a példázat. Willy Loman vi­lágában az „erény” az, ha megvan legalább a heti hetven dollár, a „bűn” pedig az, ha nem jön össze. Ima he­lyett a ház, a hűtő, a biztosítás tör­lesztőrészletét kell mormolni. Ilyen a prosperitás teológiája. Hatásos, geometrikusán megkom­ponált játéktér fogadja be az utazó ügynök drámáját: az enyhén döntött díszlet szobái/vermei nemcsak vizu­ális asszociációk sorát hívják elő, nemcsak a 25 éve törlesztett otthon tereit adják ki, hanem érzékeltetik Willy Loman életének minden szűkösségét, korlátját, lejtmenetét, a szereplőket elválasztó falakat. Gadus Erika a színpadkép fekete-fehér kontrasztját a jelmezekben is követ­kezetesen végigviszi: szín csak ott tűnik fel, ahol a dráma jelen ideje fölé vetülnek az emlékek, álmok, fantá­ziák jelenetsorai. Ezek között olykor nehéz különbséget tenni, és az elő­adás nagy tétje, vállalása éppen itt ke­resendő: abban a bizonyos jelen idejű utolsó két napban a realitás próbál felszínre tömi az illúziók, az önámí­tás, a hazugságok iszapjából. Willy Loman (Mokos Attila) 35 év munka után megéri, hogy a cégben többé nincs rá szükség. Nem hogy nem vált az ügynökök példaképévé, hanem egyenesen kínos a munka­adója számára. A múltból feltörő ké­pek azt is elmondják: apaként, fék­ként ugyanúgy csődöt mondott. Lin­da (Bandor Éva) az áldozatos feleség játszmáját játssza; nem lát, nem hall s főleg - nem kérdez, inkább alárendeli magát félje tévképzeteinek. Idősebb fiuk, Biff (Tóth Károly), akibe gye­rekkorában minden reményüket fek­tették a szülők, 35 évesen is délibá­bokat kerget, sosem volt rendes mun­kája, viszont kleptomániája miatt már megjárta a börtönt. Lázadásként el­hagyja a családot, de amint visszatér, ismét hagyja magán átcsapni az egy­kori nagyszerűségéről szőtt képzel­gések hullámait. Öccse, Happy (Sza­bó Viktor) a család „láthatatlan em­bere”: sosem számított, nem számít most sem, hiába hajszolja az elfoga­dást, s hiába áll ő a legközelebb a „si­keres életről” kialakított atyai kép­hez. Négy erős alakítást látunk, ame­lyek csúcspontjai azok a pillanatok, amikor az egyéni felismerések meg­próbálják megtalálni az utat a kvartett többi tagja felé. Az éttermi jelenetben ez a szinkronitás majdnem megvan... aztán elenyészik. A maga letisztult formáival is jel(entés)gazdag, egységes előadást látunk Komáromban. Azt az egy, zsi­nóron belengetett (játék)autót inkább elfelejtjük. Megmarad viszont a leg­vége, Linda utolsó szólama - Szaba­dok vagyunk! -, mert az megint egy emlékezetes, nagy pillanat. A pozsonyi Nemzeti Bergmanja lett 2015/16 legjobb előadása A Szlovák Nemzeti Színház prózai társulatának Fanny ás Alexandere lett a 2015/2016- os évad legjobb előadása a színikritikusok szavazatai alapján. A Deszka díjakat vasárnap este adták át Pozsonyban. Marián Amsler, a Bergman- adaptáció rendezője, különleges for­mai megoldásokat választott, hogy a műben szembeállított két világ - Ék- dahlék bohém, színes, érzelemgaz­dag köre és Vergerusék elfojtásokkal és manipulációval teli, kegyetlenül hideg, puritán családja - közötti el­lentétet feltárja. Egyebek mellett a li­ve cinema eszközéhez nyúlt: a törté­nések egy részét élő közvetítésként vetítik ki a vásznakra. A Fanny és Alexander nemcsak az évad előadá­sának járó elismerést söpörte be, ha­nem további három kategóriában is diadalmaskodott. Az Edvard Verge- rus püspököt alakító Richard Stanke vehette át a legjobb férfialakítás díját, Emilie Ekdahl megformálásáért Pet­ra Vajdová lett a legjobb női fősze­replő, és Deszka díjat kapott az elő­adás jelmeztervezője, Martin Kotú- ček is. A legjobb előadás díjáért a Berg- man-darab mellett Sláva Daubnerová Solo lamentoso című, a párkányi ze­nélő ház asszonyának lelki állapotát feldolgozó performansza is verseny­ben volt - jelezve, hogy a Deszkák sorsáról döntő 29 szlovákiai színikri­tikus a független közegből érkező produkciókat is méltányolta. Harma­dik esélyesként a Peter Pišťanek iko- nikus regényéből készült Rivers of Babylon került a jelöltek közé, a da­rabot a Szlovák Nemzeti Színház vit­te színre. Az előadást jegyző Diego De Brea végül a szezon legjobb ren­dezéséért járó díjjal távozott a vasár­napi gáláról. A pozsonyi Nemzetibe került a legjobb díszletért, színpadképért járó elismerés is: Eva Kudláčová-Rácová érdemelte ki az Ártatlanság című elő­adással. Két Deszka vándorolt Nyit- rára. A legjobb színpadi zenéért And­rej Kalinkát díjazták, aki a Karol Spišák Színházban állította színpadra az Alice Csodaországban motívuma­in alapuló előadását, a forgatóköny­vet, a rendezést és a zenét is jegyez­ve. A 2015/2016-os évad felfedezett­jének járó elismerést Tomáš Turek- nek juttatták az ítészek, ő Mark Had- don és Simon Stephens A kutya kü­lönös esete az éjszakában című da­rabjában nyújtott emlékezetes alakí­tást az Andrej Bagar Színházban. A gálán adták át a múlt évad leg­jobb pozsonyi színházát megillető el­ismerést is: a nézők internetes szava­zata alapján a GUnaGU a legnép­szerűbb fővárosi teátrum. (as) Emmy-díjak: idén is tarolt a Trónok harca Los Angeles. A tavalyi év után idén is a Trónok harca és Az al- elnök (Veep) című sorozat kapta az Emmy-díjat a helyi idő sze­rint vasárnap megrendezett díj­kiosztó gálán. A Trónok harca a drámasorozat, Az alelnök pedig a vígjátéksorozat kategóriában kapta meg a televíziós Oscamak is nevezett elismerést. A V eep női sztáija, Julia Louis- Dreyfus az ötödik Emmy-díját vihette haza a Fehér Házban ját­szódó szatirikus vígjátékban megformált szerepéért. A vígjá­téksorozatok legjobb férfi színé­sze Jeffrey Tambor (Transpa­rent) lett a 68. Emmy-gálán. A legjobb drámai alakítás díját a férfiak közül Rami Malek, a Mr. Robot címszereplője, a nők közül Tatiana Maslany (Orphan Black) kapta. A Trónok harca idén is tarolt: 23 jelöléséből 12-t váltott díjra, köztük a legjobb drámai rende­zés és forgatókönyv kategóriá­ban. Az O. J. Simpson-ügy című tízrészes tévésorozat, amelyet 22 kategóriában jelöltek, 9 díjat nyert el. (MTI) Jelenet a Deszka díjas Fanny és Alexanderből (Fotó: SND) ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents