Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-03 / 205. szám, szombat
o N OD 2016. szeptember 3., szombat, 10. évfolyam, 36. szám Méhekkel védekeznek az elefántok ellen 13. oldal A perui Amazonas-medence egyik utolsó zsidó közösségének tagjai péntekenként az iquitosi matracbolt hátsó helyiségében gyűlnek össze. A bolttulajdonos Jorge Abramovitz üzletében működik a város egyetlen zsinagógája. A helyi zsidók története nem sokban különbözik a városétól. Sokan elhagyták Iquitost, a város körül pedig üresek a folyók, amelyek egykor tele voltak az Atlanti-óceán felé tartó uszályokkal és hajókkal Több. száz zsidó hagyta el a kopottas várost és emigrált Izraelbe. Abramovitzék szerint ötből négy ember elment. A zsinagógában foghíjasok a műanyag székekből kirakott sorok A helyi zsidó temető (Fotók: Ryan L. Schuessler) A megmaradásért küzdenek az Amazonas-medencében élő zsidók Elsorvad a közösség Hozzávetőleg ötvenen maradtak, jórészt öregek és gyerekek A megmaradásért küzdenek az Amazonas-medence egyik utolsó zsidó közösségének tagjai, akik péntekenként egy matracbolt hátsó helyiségében gyűlnek össze egy perui városban, hogy héberül, egy olyan nyelven imádkozzanak, amelyet alig páran értenek közülük. Iquitos - a világ legnagyobb olyan települése, amelyet szárazföldi úton nem lehet megközelíteni - az otthona az amazonasi zsidók egyik utolsó csoportjának. Fennmaradását modern kori exodus veszélyezteti Izraelbe, az elmúlt évtizedben több mint 80 százalékkal csökkent a tagjai száma. „Elsorvad a közösség” - mondta a The Guardian című brit lapnak Jorge Abramovitz bolttulajdonos, akinek üzletében a város egyeden zsinagógája működik. „A többség már elhagyta Iquitost, és nem jönnek vissza.” Az első zsidók Marokkóból - az Európából, a Közel-Keletről és Ázsiából induló hullámmal - érkeztek a településre a 19. századi kaucsukláz idején. A gumi iránti globális kereslet hamar elegáns házakkal tűzdelt iparvárossá változtatta az elhagyatott őserdei felüt. Iquitos kikötőjéből folyami hajók és uszályok vitték az árut az Amazonason, majd Európába az Atlanti-óceánon át. A helyi zsidó közösség az 1900-as évek elején tovább gyarapodott, a Kelet-Eu- rópában erősödő antiszemitizmus elől sok askenázi ment az amerikai kontinensre. Köztük volt Jorge Abramovitz apja is, aki Lengyelországból vándorolt ki. Az 1920-as évekre a malajziai és a Srí Lanka-i kaucsuktermelők megelőzték az amazonasiakat, és beütött a válság. Sok bevándorló elhagyta Iquitost, a 20. század közepére pedig Lima lett a perui zsidó élet központja. Az ország különböző pontjaiból egyre több kis közösség költözött a fővárosba, ahol voltak zsinagógák, rabbik és zsidó iskolák. Iquitos maradt Limán kívül az egyetlen, ahol úgy-ahogy talpon tudott maradni a zsidó közösség, de az is olyan volt Abramovitz szerint, mintha álmát aludná. A 2000-es évek elején aztán reneszánsz köszöntött be: dél-amerikai és tengerentúli rabbik vezetésével a városban élő zsidó családok - amelyek közül sok áttért a római katolikus vallásra - újjáélesztették őseik hitét a matracbolt hátsó helyiségében. „Szerte az esőerdőben találni zsidó leszármazottakat. De sok esetben nincsenek tisztában a származásukkal” - mondta Jorge Abramovitz felesége, Rivka. A „spirituális ébredés”, amely segített újjáéleszteni a közösséget, most már veszélyezteti annak megmaradását. Több száz zsidó hagyta el a kopottas várost és emigrált Izraelbe. Abramovitzék szerint ötből négy ember elment. Az alija megfosztotta a közösséget a fiatal felnőttektől, elmentek a házaspár gyerekei és unokái is. Hozzávetőleg ötvenen maradtak, jórészt öregek és gyerekek. Sokan közülük betért zsidók, például Carlos Puglisi, aki felvette a felesége vallását, és azon kevés iquitosi zsidó egyike, aki visszatért Peruba Izraelből. „Segítségre van szükségünk a megmaradáshoz” — fogalmazott. „Szeretnénk, ha javulna a helyzet. Vagy legalább nem romlana” - tette hozzá Jorge Abramovitz. Az iquitosi zsidók története nem sokban különbözik a városétól. A zsinagógában foghíjasok a műanyag székekből kirakott sorok. A város körül pedig üresek a folyók, amelyek egykor tele voltak az Atlanti-óceán felé tartó uszályokkal és hajókkal. (MTI)
