Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-17 / 216. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. szeptember 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 A kisiklott Visegrád Már feltették a kérdést, CZAJLIK KATALIN ár lapzártakor még tartott a pozsonyi EU-csúcs, szakértők szerint nem várható, hogy a találkozón Európa vezetői rögtön megtalálják a megoldást az uniót sújtó valamennyi problémára. Sokkal inkább egy folyamat kezdetének vagyunk tanúi, melynek célja kivezetni az Európai Uniót eddigi legnagyobb válságából, melynek végén a borúlátó, de már nem teljesen a sci-fi kategóriájába tartozó forgatókönyvek szerint felvillant az unió szétesése is. Ebben a helyzetben rukkolnak elő a visegrádi négyek EU-mentő javaslatcsomagjukkal. Ez önmagában még pozitív gesztusként is értékelhető lenne, ha az utóbbi hónapokban nem pont a visegrádi országok lettek érdemes-e bent tartani a V4-eket az EU-ban volna azok, amelyek a leghangosabban bírálták az uniót, leginkább a menekültválság apropóján. A Brüsszel-ellenes retorika leghangosabb szószólója Orbán Viktor lett, aki Lengyelország új vezetőivel együtt egyértelműen átvette a V4 vezetői szerepét. így a visegrádi négyek eredeti céljaikat meghazudtolva az erősödő nacionalizmus, az idege- nellenesség és a diktatórikus tendenciák szinonimájává váltak Európa szemében. Olyannyira, hogy Nyugaton többen feltették a kérdést, vajon érdemes-e egyáltalán bent tartani ezeket az országokat a közös klubban. S bár Csehország és Szlovákia sokkal kevésbé látható ebben a történetben, Miloš Zeman cseh államfő és Robert Fico egyes kijelentései szépen illeszkednek a Budapest és Varsó által kijelölt irányvonalhoz. Pedig ha valakinek létérdeke az EU-ban való maradás, akkor a V4-es országok biztos a sor elején vannak. Köztük is főleg Szlovákia, amely méreténél és eurózóna-tagságánál fogva is jócskán megsínylené az EU felbomlását, de még az úgynevezett kétsebességes EU-t is - az újonc rebellisekkel érthetően nem számolnak a „magországok” klubjában. A visegrádi ország ezért végre felébredhetnének és abbahagyhatnák az ábrándozást arról, hogy majd ők fogják móresre tanítani Brüsszelt. Tény, hogy az EU intézményeivel szemben sok kritika felhozható, s erre természetesen szükség is van. Csakhogy ezt nem a médián keresztül kell megtenni, demagóg módon, Brüsszel ellen hergelve a nyilvánosságot, hanem zárt körben, mindvégig szem előtt tartva, hogy Közép-Európa számára az EU- tagságnak nincs alternatívája. Néhány jel arra utal, hogy Csehország és Szlovákia vezetői már belátták, az Orbán- és Kaczynski-vezette V4 talán túl messzire ment. Bízzunk abban, hogy Pozsonynak és Prágának szimbolikusan sikerül magához ragadnia a V4 kormányrúdját, s visszairányítani az európai irányba. VÁRNI KELL A CSALÁDI FOTÓVAL., A MUTER MÉG FEJBÉZIA VIKTORT (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Ha kinyílnak a kapuk V ége van a nyárnak, ökörnyálak szállnak, beindult az iskola, tanul a sok kiskoma (legalábbis reggel a buszban egyre többen mélyednek a füzetjükbe). De nem lesz hideg ősz, mondja a rádió, mert a globális felmelegedés miatt évről évre melegebb van néhány fokkal. És azt is mondja, hogy a tudósok feltaláltak egy szerkentyűt, ami képes az emberi test energiáját villanyárammá alakítani. Lelki szemeim előtt megjelennek a gigantikus bősi turbinák, amelyek a víz energiáját alakítják át árammá. De jó! Lehet, hogy ajövő- ben mindenkinek lesz saját turbinája? Képzeljük el, először kicsit ormótlan lesz és nehéz, mint a kezdeti mobiltelefonok, de fokozatosan egyre elegánsabb alakot ölt, PT-nek, „personal”, azaz személyi turbinának fogják hívni, és lesz turbinashop (elvétve turbinaüzlet), a legegyszerűbb dizájntól a kristályokkal kirakott turbináig minden kapható lesz. És lesz saját magunkból termelt saját áramunk! Agyő, villanytelep, havi villanyszámla! Persze a dolog ennél biztosan bonyolultabb lenne. Van, akinek alkatilag és/vagy életvezetésének köszönhetően több az energiája, van, akinek kevesebb, s ebből ugye új társadalmi egyenlőtlenségek születhetnének. Az energiaszegények azért küzdenének, hogy az energiadúsabbakat adóztassák meg és alakuljanak fölös energiát lecsapoló és újra elosztó központok. Az energiadúsak ezt elleneznék, mondván, az emberi energia nem csupán adottság, hanem mindenki saját felelőssége, aki nem fejleszti, az ne is egyék, mire az energiaszegények nehéz gyermekkorukra és a környezeti hatásokra hivatkozva utasítanák el a saját felelősséget. A nyugdíjasok turbináját havi pótenergiával töltené fel az állam. Egyes politikai pártok azért harcolnának, hogy mindenkinek - értsd: valakiknek - korlátlan számú turbinája lehessen, mások az egy család, egy turbina elvért szállnának síkra. Felvirágozna az emberi energiát fejlesztő iparág. Szóval egy szép új világ. A jövőben. De azért csodálatos, hogy miket talál ki az ember. És ki tudja, mi pattan ki majd egyszer a most épp füzetükbe mélyedők agyacskájából. E téren sorsdöntő lehet egy jó tanító, aki képes kinyitni a szunnyadó kis elmék kapuját. Vannak, s mindig voltak ilyenek. Például Morovics Béla budafai tanító bácsi. Születésének 100. évfordulóján a tanítványai kezdeményeztek ünnepi megemlékezést. Nagyjából ötven volt kisdiák gyújtott mécsest a sírján, a kultúr- házban pedig személyes tárgyaiból rendeztek meghitt kiállítást. Nekem legjobban egy lepedő méretű papírlap, a kézzel rajzolt tanterv tetszett. Excel tábla akkor még nem volt, de rend igen. Pontosan vezette, hogy melyik órán mit énekeltek, milyen tájat rajzoltak, mit kellett kiszínezni, mikor tanultak verset, mikor a törteket. Felnőtt fejjel apróságok. De így kezdődik minden felfedezés. Vegyes páros JUHÁSZ KATALIN K ét fiatal nő utazik a villamoson Ligetfaluból a városközpont felé, az egyiknél babakocsi, benne féléves forma bébi. Egy harmadik barátnőjükről beszélnek, aki musela vstáť o pol šiestej. „Aha, hiszen kezdődik a szemeszter! No, jasné. Takto bude mať ťažké.” „És ha lekési a hetes vonatot, akkor potom čo má robiť? Stopovať?” „Hát nem tudom, moja. Asi hej.” Imádom kihallgatni az ilyen vegyes nyelvű párbeszédeket Pozsonyban. Pontosabban: riadt csodálkozással vegyes szomorúsággal hallgatom. Azt szoktam figyelni, milyen témánál, szakkifejezésnél vagy indulatszónál váltanak át a beszélők szlovákra, és mikor térnek vissza a magyarhoz. Biztosan van ennek valami logikája. Erre próbálok rájönni hosszú évek óta, tulajdonképpen amióta a fővárosban élek. A babakocsis nő nyilván vegyes párkapcsolatban él, Gömörből költözhetett Pozsonyba. A kiejtése legalábbis erre enged következtetni. „Megvórhattuk volna a nyolcvanhórmas buszt. Csak tízig voltak le- zórva a hidak” - mondja. Tehát tud az EU-csúcs miatti forgalomkorlátozásokról, elkerüli a problémás pontokat, vagyis olvas újságot vagy néz tévéhíradót. Barátnője legyint a nyolcvanhórmasra, hogy tője jedno, už sa s tým netráp”. Aztán valami hiper-szuper kozmetikai szalonról kezdenek beszélni, szintén keveréknyelven, hogy minden hétköznap este kilencig nyitva van, szombaton viszont csak doobedu, a treba sa objednať. És beköszön a harmadik nyelv is, hogy a face lifting, a cleaning za dobré ceny, és a hair stúdió, szintén za dobré ceny. A baba békésen szunyókál a kocsiban, így sajnos nem tudom meg, milyen nyelven beszél vele az édesanyja. Pedig nagyon kíváncsi lennék rá. Remélem, kiválasztott egyet a kettő közül, és nem mond neki olyanokat, hogy „Miért köpted ki a cumlíkot, ty huncút?” Gyakran előfordul, hogy az embernek nincs választási lehetősége, az államnyelvet kell használnia, mert például szlovák a férje, vagy olyan munkahelyen dolgozik, ahol senki sem tud magyarul. Ha viszont két magyar anyanyelvű, egymást régóta ismerő ember beszélget keveréknyelven, akkor több kérdés is felvetődik. Ezt szokták meg? így kényelmesebb? Nem jut már eszükbe minden szó magyarul? Nem érdekli őket, melyik nyelven kommunikálnak? Fáradtak és agyonhajszoltak, ezért nem ügyelnek arra, hogy ne keverjék a nyelveket egy mondaton belül? Hányszor van alkalmuk magyarul beszélni egy nap, vagy akár egy hét alatt? Más pozsonyi magyar ismerőseikkel is takto debatujú, vagy ez a nagy nyelvi lazaság csupán a legjobb barátnőt illeti meg? Valamennyi kérdés nyitva marad. A villamos ajtaja kinyílik, s ők ketten (illetve hárman) elrohannak a 99-es buszra. „Futás, ešte to stihneme!” hangzik búcsúzóul. Sokáig simogatja a fülemet ez az optimista felkiáltás. FIGYELŐ A pék, a tűzoltó és a burkini Hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztésre ítélték azt az öt férfit, akik kirobbantották az országos burkinitiltást megelőző tömegverekedést Korzikán. Kor- zikaiak és arabok is vannak köztük. Augusztusban tömegverekedést tört ki Sisco településen. Az ügy országos visszhangot kapott, miután egy marokkói család és a helyiek dulakodását követően a polgármester betiltotta a burkini viselését. Egy muszlim család azért került összetűzésbe helyiekkel, mert azok fényképezni kezdték a burkiniben strandoló arab nőket. A dulakodásból tömegverekedés lett, négyen megsérültek. A verekedőket száz rendőr és csendőr tudta szétválasztani. A bíróság két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a fo vádlottat, a 33 éves Mustapha Benhaddout, aki kirobbantotta a verekedést. A helyi pék, az 50 éves Lucien Straboni és egy helyi tűzoltó, a 22 éves Pierre Baldi egy év, illetve nyolc hónap felfüggesztett börtönt kapott. A fő vádlott testvéreit, a 38 éves Abdelillaht és a 29 éves Jamalt hat hónapos felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Egy negyedik családtag, Moucine, szökésben van, a rendőrség keresi. Az ügyészség 30 hónap kiszabását kérte a fő vádlottra, akit már korábban többször elítéltek erőszak és kábítószerrel kapcsolatos szabály- sértések miatt. A vád szerint Mustapha Benhad- dou megpróbált kisajátítatni a családjának egy öblöt, és nem nézte jó szemmel, hogy először turisták, majd helyi fiatalokat kezdték fotózni őket. A szóváltásból akkor lett verekedés, amikor a helyiek tömegesen érkeztek a fiatalok megvédésére. A nyugalomban lefolytatott pert több százan kísérték figyelemmel. Az végül nem szerepelt az ítéletben, hogy a verekedés a burkinik miatt tört ki. Ange- Pierre Vivoni, Sisco polgármestere a verekedés után betiltotta a burki- nit, mert Bastia városában ötszázan vonultak utcára „Fegyverbe!” felszólítással. Az ítélet után a polgár- mester azt mondta, végre új lapot kell kezdeni. „Ez csak egy tömeg- verekedés volt, és kész. Itt nem voltak rasszisták. A perben szó se volt burkiniről, rasszizmusról” - mondta a polgármester egy rádióban. Hangsúlyozta: nem bánta meg, hogy betiltotta a burkinit. „Muszáj volt megoldást találni a kedélyek lecsillapítására. Amikor sok nagyon dühös emberrel van dolga az embernek, le kell csillapítani a kedélyeket. Szeptember 30- án vége a tiltásnak” - mondta a polgármester. (MTI)
